Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1962. JÚNIUS 01.

A Magyar Eg. Társaság V. évi 1961. december 18-19-én Debrecenben megtartott tudományos ülése előadásainak összefoglalója

Eddig kísérletesen fenti vonatkozásban csak intact agy EEG-jére gyakorolt hatást regisztráltak. Szerző Kopeloff módszerével chronicus focalis epilepsiát idéz elő macskán, majd az állatot hypervolaemiás, illetve hypovolaemiás terhelésnek veti alá s éber állaton duraelectródákkal ellenőrzi az epilepsiás góc activitásának változását. A munkaprogram magában foglalja a hypo-, iso- és hyperosmoticus hypervolaemiák, továbbá a szomjazásos hyperosmoticus és primiir sóhiányos hypovolaemiák formáinak vizsgálatát, valamint az újabb diureticumok EEG hatásának tanulmányozását.

HUN 1962;15(06)

Ideggyógyászati Szemle

1962. JANUÁR 01.

Szövettani vizsgálatok Frenolonnal és Thilatazinnal kezelt patkányokon

DR. TARISKA István, DR. PATAKI István

Szerzők acut, subacut és chronicus kísérlet után vizsgálták a Frenolon és a Thilaazin szövetkárosító hatását felnőtt Wistar patkányokon. Az acut kísérletben az LD50-nél nagyobb mennyiséget vittek be az állatok gyomrába. Ezek többsége spontán elhullott a mérgezést követő 24 órán belül. Katalepsiát, hőmérséklet süllyedést, táplálék és folyadék felvétel beszüntetést, hasmenést, véres vizeletet és könnyelválasztást, majd súlyos dyspnoet s végül görcsöket észleltek.

HUN 1962;15(01)

Ideggyógyászati Szemle

1961. AUGUSZTUS 01.

A Frenolon és perphenazin a psychiatriai gyakorlatban

BÖSZÖRMÉNYI Zoltán, BURUCS János, NAGY Tibor

A szerzők 44 perphenazin-nal és 86 Frenolon-nal kezelt psychiatriai betegükről számolnak be. Megállapítják, hogy mindkét szer a therapiás lehetőségek komoly gazdagodását jelenti, de a Fr. a perphenazin-nál is hatásosabbnak és kevésbé toxicusnak bizonyult. A többségében chronicus betegeik 64%-ánál értek el Fr.-nal tünetmentességet, ill. jelentős javulást: az extra pyramidalis szövődmények aránylag kisebbfokúak voltak, a betegek tőle jobban activálódtak, contactuskészségük hamarabb helyreállt. Két illusztratív esetet ismertetnek. Szükség esetén a Fr.-kúra altatókkal és elektroshock kezeléssel egészíthető ki. A klinikai és EEG-megfigyelések szerint a Fr. az agykéreg működését alig tompítja, a gátoltságot jól oldja, talán bizonyos subcorticalis gátló mechanismusok elnyomása révén. Így az enyhe psycho sedativ de erőteljes antipsychoticus hatás által a foglalkoztatási és psycho terapiát lényegesen elősegíti : egyes psychosisok és astheniás jellegű neurosisok kezdettől fogva ambulans kezelését is lehetővé teszi. Epilepsiásoknál esetleges rohamszaporulattal számolni kell.

HUN 1961;14(08)

Ideggyógyászati Szemle

1961. MÁJUS 01.

A subduralis hydromák

DR. ÁRFA Dénes, DR. DEÁK György

A szerzők részletesen ismertetik hét hydroma név alatt összefoglalt subduralis folyadékgyülem miatt operált betegüket. Megállapítják, hogy a hydroma elnevezés inkább összefoglaló megjelölés, mint önálló nosológiai egység. Elsősorban a klinikai gyakorlat követelményeit és eredményeit szem előtt tartva eseteiket három csoportba sorolják a kórlefolyás, kórbonctani elváltozás és a feltételezhető pathogenesis alapján: 1. Koponyatraumához csatlakozó acutan vagy subacutan fellépő intracranalis nyomásfokozódás tüneteivel járó hydromák. 2. A chronicus subduralis haematomával azonos pathológiai elváltozást mutató vastag, tokos subduralis folyadékgyülemet, melyeket a subduralis haematoma régi inveterált alakjának tekintenek. 3. A chhronicus lefolyású, határozott tokkal nem bíró, gyakran víztiszta folyadékgyülemek, melyek intracranialis térszűkületre jellemző tünetekkel vagy panaszokkal nem járnak. Az 1-2. csoport az ismertetett meggondolások alapján műtétet igényel, a 3. alakban - mely általában mellékletként kerül felfedezésre - műtéti beavatkozás nem indokolt.

HUN 1961;14(05)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚLIUS 01.

Elcsontosodott subduralis haematomák

ÁFRA Dénes

A szerző két, élőben diagnostisált és sikeresen operált chronicus, elmeszesedett és elcsontosodott subduralis haematomáról számol be. Irodalmi áttekintés után kiemeli a leletek rendkívüli ritkaságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a subduralis haematoma pathogenesisének kérdésében értékesíthető klinikai és kórbonctani megfigyelések jelentőségére. A két beteg kórlefolyásának, továbbá a műtéti és pathológiai lelet részletes ismertetése után elemzi az eseteket az irodalmi adatokkal összevetve klinikai és pathológiai szempontból. Az elcsontosodott subduralis haematomák szövettani vizsgálata a kötőszövetes organisatio alapján fokozatosan végbemenő degeneratív jelenségeket mutat, mely mind saját, mind irodalmi tapasztalatok alapján hosszú éveket igényel. A meszesedés és csontosodás folyamatára nincs specificus, sajátos elmélet, illetve magyarázat, hanem a szerző a folyamatot a dystrophiás meszesedések, illetve metaplasticus csontosodások közé sorolja. Mindez csak a haematoma sokéves fennállását mutatja — ugyanakkor kiegyensúlyozott intracranialis dynamika mellett. A haematoma valódi subduralis elhelyezkedése és a másodlagos organisatio melett szól többek között minden esetben ép dura és a csontos haematoma makro- és mikroszkópos függetlensége közvetlen környezetétől. Ezen megfigyelések inkább a gyulladásos, pachymeningitises theoria ellen, mint mellette érvényesíthetők.

HUN 1960;13(07)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚNIUS 01.

Koponyaűri érszűkítő folyamatot okozó, solitaer granuloma formájában megjelenő felnőttkori toxoplasmosis

KERESZTURY Sándor, GÁL Júlia

Fiatal felnőtt leányban, kezdetben psychés tünetekkel járó, időnként magas lázas állapotot okozó, két évig tartó, halálos kimenetelű acquirált toxoplasmosis esetét ismertettük. Jellegzetessége, hogy a klinikai tünetek a végstadiumban koponyaűri térszűkítő folyamatra utaltak és műtét kapcsán tumorszerű granulomát távolítottunk el a bal agyfélteke temporalis lebenyéből. Szöveti vizsgálattal az elváltozás toxoplasma pseudocystákat tartalmazó granulomának bizonyult, melyet „granuloma toxoplasmoticum solitarium cerebri” néven jelölünk. Betegünk ismertetése a toxoplasmosisnak eddig ismert neurológiai vonatkozásait gyarapítja, emellett megadja annak lehetőségét, hogy serdülő, vagy felnőtt korban jelentkező chronicus meningitisek, sőt toxicus delirosus állapotok hátterében toxoplasmosisra gondoljunk.

HUN 1960;13(06)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

HUN 1959;12(11)

Ideggyógyászati Szemle

1959. JÚLIUS 01.

Az arteria carotis-interna thrombosis klinikuma

AMBRÓZY György

1. Az angiogprahia elterjedése következtében egyre gyakrabban és korábbi időpontban diagnosztizálják a carotis-interna elzáródását. Irodalmi adatokkal összehasonlítva, 13 angiographiával verificált esetünket ismertetjük. 2. A kórkép aetiológiájában gyakran érbetegségek (arteriosclerosis, thrombangitis obliterans, arteritis luetica), ritkábban trauma, embólia szerepelnek. Különböző aetiológiai tényezők szövődhetnek egymással. 3. CIT lehetőségére hívja fel a figyelmet, ha : leginkább középkorú, általában normális vérnyomású férfibetegnél a „carotisrendszer intermittáló keringési elégtelenségé”-re utaló tünetek után jelentkezik vascularis katasztrófa, viszonylag gyors remissióval. A kisegítő diagnoszticus eljárások közül értékelhető a carotis-jel, a carotis lüktetésének tapintása a nyakon, ophthalmodynamometriás vizsgálat és EEG. 4. A diagnózist biztosítja a carotis-interna angiogrammon való telődési hiánya. Utánozhatja a carotis elzáródás képét a beszűkült carotis spasmusa, nagyfokú agynyomás fokozódás miatt létrejött agyi keringési gyengeség is. A felvételen észlelhető elzáródás helye néha nem felel meg pontosan az anatómiai viszonyoknak. 5. A klinikai tünetek kialakulását és a betegség prognózisát a circulus arteriosus Willisi anatómiai viszonyai, a kifejlődő collateralis keringés mértéke, az elzáródás időbeli lefolyása, valamint általános keringési tényezők befolyásolják. 6. Az intraluminaris nyomásesés, oxigén tensiocsökkenés, és vér PH. eltolódás hatására kifejlődő pialis collateralis keringés csak megfelelő általános tensioszínt mellett marad fenn, így leginkább acut, de chronicus stádiumban is, az agyi értágítás mellett igen fontos a megfelelő tensioszínt biztosítása. Anticoagulans therapia eredményei bizonytalanok. Sebészi megoldások közül eredményes az end-end anastomosis, rövid segmentalis elzáródás mellett thrombendectomia. Legeredményesebb azonban a carotis részleges elzáródása esetén, a beszűkült szakasz megkerülése, műanyagcső alkalmazásával. Feltételezhető, hogy ilyen esetekben a keringés helyreállításával, az ún. structura oxigén mellett, a functióhoz szükséges oxigénmennyiséget is biztosítjuk és így neurológiai tünetekben javulást érhetünk el. A kórkép korai, lehetőség szerint a „carotisrendszer intermittáló elégtelenségé”-nek szakában való diagnózisa fontos az esetleges sebészi therápia szempontjából.

HUN 1959;12(07)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

Chronicus schizophren betegen LSD intoxicatioban mutatkozó psychopathologiai változások

IRÁNYI Jenőné

Egy chronicus schizophren betegen sorozatos LSD kísérletek során meg győződhettünk, hogy az LSD intoxicatio a beteg alaptüneteit nem változtatta meg. Az egészséges egyénen is kiváltható LSD psychosis ötvöződött a beteg alaptüneteivel. Az ötvöződött képen belül azonban észlelhettük az LSD-nek egy olyan alap psychosist módosító hatását is, mely extensitásbeli és intensitásbeli változásban nyilvánult meg anélkül, hogy qualitativ különbség kifejlődött volna. Az irodalomban említenek egymást követő napon való adagoláskor kifejlődő fokozódó LSD tolerantiát (L. S. Cholden: schizophreneknél: H. Ishell: narcománoknál). Vizsgálataink alapján IV. A. Stoll, valamint Anderson és Rawnsley kísérleti eredményei erősíthetők meg. A toxicus tünetek sem mennyiségileg, sem minőségileg nem álltak arányban a dózisok nagyságával és a beteg alaptünetei is dózistól függetlenül fokozódtak, illetve halványultak. Model psychosis kialakulásakor többféle constellativ tényező (az alkalmazott dózis, a biológiai és psychopathológiai status, valamint a kísérleti situatio változása) kölcsönhatást gyakorló erejével kell számolni.

HUN 1959;12(03)

Ideggyógyászati Szemle

1950. MÁRCIUS 23.

Az ujabb májfunctiós próbák értéke alcoholismus chronicus eseteiben

CSORBA Antal , LÁNG Sándor

Chron. alkoholismus enyhe eseteiben az újabb májfunctióspróbákkal kb. 50%-ban lehet kimutatni májkárosodást, súlyosabb klinikai esetekben 90%-ban. Könnyű esetekben nincsen globulinszaporulat, súlyosabb esetekben legtöbbször van.

HUN 1950;3(01)