Ideggyógyászati Szemle - 1959;12(03)

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

Az öregkori elmebetegségek kórszövettani jellegzetességei

MISKOLCZY Dezső

El kell ismernünk, hogy a haladottabb korban fellépő idegrendszeri betegségek, pontosabban elmebetegségek, mai osztályozásához éppen a histopathológiai kutatások révén jutottunk el. Az anatómiai substratum ismerete alapján sikerült az öregkori dementiák sorából az arteriosklerotikus dementiát kiemelni.

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

A haemispherectomiában részesült betegek EEG. vizsgálata

JUHÁSZ Pál, OBÁL Ferenc

Öt olyan beteg sorozatos EEG. vizsgálatáról számolunk be, akik közül 3-nál epilepsiát és oligophréniát fenntartó infantilis hemiplegia, 2-nél diffúz malignus glioma miatt történt haemispherectomia. Az atrophiás cerebrumra a lapos polyrhythmusos, dysrhythmiás görbe jellemző, melynél a sensoros ingerek electromos felelete elmarad, az alvás stadiumok nem követhetők. Az „ép” oldal műtét előtti electromos görcspotenciáljai nem jelenthetnek műtéti contraindicatiót, ha az atrophiás oldal electromos epilepsiás kisülései kifejezettebbek. Műtét után az epilepsia klinikai manifestaciói is javulnak, kedvező esetben a beteg rohammentes lesz. (Ha az ép oldal műtét előtti görcs potenciáljai secundár kisülések.) Kóros struktúrák eltávolítása biztosíthatja az egyébként ép képletek műtét előtti kóros electromos tevékenységének normalizálódását.

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

Chronicus schizophren betegen LSD intoxicatioban mutatkozó psychopathologiai változások

IRÁNYI Jenőné

Egy chronicus schizophren betegen sorozatos LSD kísérletek során meg győződhettünk, hogy az LSD intoxicatio a beteg alaptüneteit nem változtatta meg. Az egészséges egyénen is kiváltható LSD psychosis ötvöződött a beteg alaptüneteivel. Az ötvöződött képen belül azonban észlelhettük az LSD-nek egy olyan alap psychosist módosító hatását is, mely extensitásbeli és intensitásbeli változásban nyilvánult meg anélkül, hogy qualitativ különbség kifejlődött volna. Az irodalomban említenek egymást követő napon való adagoláskor kifejlődő fokozódó LSD tolerantiát (L. S. Cholden: schizophreneknél: H. Ishell: narcománoknál). Vizsgálataink alapján IV. A. Stoll, valamint Anderson és Rawnsley kísérleti eredményei erősíthetők meg. A toxicus tünetek sem mennyiségileg, sem minőségileg nem álltak arányban a dózisok nagyságával és a beteg alaptünetei is dózistól függetlenül fokozódtak, illetve halványultak. Model psychosis kialakulásakor többféle constellativ tényező (az alkalmazott dózis, a biológiai és psychopathológiai status, valamint a kísérleti situatio változása) kölcsönhatást gyakorló erejével kell számolni.

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

A schizophreniás gondolkodászavar kérdéséhez

DRIETOMSZKY Jenő

Normál-psychológia ismérvek és psychopathológiai kutatási eredmények tükrében kíséreltük meg egy schizophreniás betegünk tüneteinek, magatartásának elemzését. Betegünknél az érzelmi functiók relatív megtartottsága mellett a gondolkodásnak igen előrehaladott formai zavara volt megfigyelhető. Vizsgálat tárgyává egy meghatározott szituációban adott teljesítményét tettük, és úgy értékeltük ezt a productiót, hogy az érzelmi functiók megtartottsága adott lehetőséget a teljesítmény relatíve jó kivitelezésére. Sőt, a viszonylag jó teljesítményben mutatkozó hibát is, a megtartott, de irregularis emotionalis reactios-készséggel kíséreltük meg indokolni. Külön ki kívántuk emelni, a munkatherápia megfelelő esetben való alkalmazásának fontosságát, oly értelemben, hogy talán megengedhető az az általánosítás, hogy az érzelmi élet relatív épségét mutató esetekben mindenképpen megkísérelhető az, annál is inkább, mivel — mint ez esetünk is példázza — a rendszeres foglalkoztatás elhagyása — még ilyen esetben is — a gondolkodászavar elmélyülését, azaz, a kórkép progressioját eredményezi.

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

Beszámoló a Román Népköztársaságban eltöltött 2 hónap tapasztalatairól

VELOK Gyula

Szerző beszámol a Román Népköztársaságban eltöltött 2 hónap tapasztalatairól.

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁRCIUS 01.

Az alvás és a nikotinsav vascularis hatása

KASSAI György

A nikotinsav vascularis reakciójára vonatkozó irodalom ismertetése után szerző indokoltnak tartotta, hogy megvizsgálja egy alapvető központi eredetű működésnek, az alvásnak hatását az eddig tisztán periferiás eredetűnek tartott reakcióra.