Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1964. OKTÓBER 01.

Az artéria cerebelli inferior posterior elzáródásának tüneteivel jelentkező artéria vertebralis thrombosis esetei. Az artéria vertebralis elzáródásáról

DR DÉNES László

Két esetben az a. vertebralis IV. szakaszának thrombosisos folyamata következtében klasszikus Wallenberg-syndroma (hangszalag-paresissel) keletkezett. Az első esetben a thrombus nem terje'dt rá az azonos oldali a. spinalis anteriorra, így paramedián-tünet nem keletkezett. A második esetben anatómiai variáció következtében (csak ellenoldalon volt a. spinalis anterior) nem jöhetett létre paramedián laesio. A nemzetközi irodalom és saját eseteink alapján le kell szögeznünk, hogy a laterális oblongata syndroma az esetek döntő többségében az a. oerebelli inferior posteriorban bekövetkezett keringési insufficientia eredménye. Ez független attól, hogy az a. vertebralis záródott el, vagy maga az a. cerebelli inferior posterior.

HUN 1964;17(10)

Ideggyógyászati Szemle

1960. JÚNIUS 01.

Vizsgálatok paroxysmalis myoplegiában

BEKÉNY György, HASZNOS Tivadar, SOLTI Ferenc

Szerzők vizsgálták a Benedek és Angyal által 1943-ban közölt paroxysmalis bénulásos beteget és ennek fiát. Az apánál a spontán roham alatti hyperkalaemia (7,4 maequ), a fiúnál pedig a kálium rohamkiváltó hatása kétségtelenné tette a paroxysmalis bénulás hyperkalaemiás jellegét. Az esetek említésreméltó sajátságai a következők : az apán a 18 év óta rendelkezésre álló számos kórrajzi adat alapján jól követhető volt a tartós pelvifemoralis paresis kialakulása, mely az utóbbi években munkaképtelenné tette. Mindkét esetben az izombiopsia a paroxysmalis bénulás hypokalaemiás formájával megegyezte kórszövettani elváltozást (elsősorban vacuolás degeneratiót) mutatott. Az apánál az EEG-ben a spontán roham előtti napon a gyors rhythmusok, majd a bénulás első napján frontotemporalisan theta hullámok szaporodtak. A roham előtt és alatt az egyébként normális vizeletbeli aldosteronürítés jelentősen fokozódott. A rohamot megelőző és kísérő EEG-változás és aldosteron-hypersecretio arra utal, hogy a hypophysis, hypothalamus, diencephalon rendszer is szerepel a roham létrejöttében. A centralis neuroendokrin működésváltozásnak a rohamot megindító és integráló befolyást kell tulajdonítanunk. A hyperkalaemiás eseteknél a rohamban valószínűleg az intracellularis (izom) káliumnak az extracellularis tér felé való eltolódásáról van szó. Ez az izomsejt membránjának a depolarisatiója révén okozhat bénulást. E feltevést igazoló vizsgálatok így az egyidejű artériás és vénás K-meghatározások kal kimutatható K-mozgás és az izom-K meghatározása rohamban még hiányoznak. A bénulás pathomechanizmusának különösen problematikus pontja, hogy a hypokalaemiás és hyperkalaemiás formában egyformán hat az izom munka (csökkenti a paresist), illetve a nyugalom (rohamot provokál) és hogy mindkét formában aldosteron-hypersecretio előzi meg és kíséri a rohamot. Szerzők részletesen elemzik és táblázatban foglalják össze a Gamstorp féle adynamia episodica hereditaria és a hypokalaemiás forma lényegbevágó különbségeit, és azonosságait. Szerzők esetei több sajátságban eltérnek a skandináv szerzők észleléseitől (súlyos tartós paresis kialakulása, 3—4, kivételesen 8 napig tartó bénulásrohamok, izom-hyperexcitabilitás hiánya a roham alatti EMG-on, a mechanikus és elektromos ingerlékenység csökkenése a roham alatt stb.). Szerzők szerint az adynamia episodica hereditaria elnevezés nem fedi a tünettant. A hyperkalaemiás forma különben sem önálló betegségegység, mely külön elnevezést igényelhetne. Utóbbira a Gamstorp-féle hyperkalaemiás paroxysmalis bénulás elnevezést ajánlják.

HUN 1960;13(06)

Ideggyógyászati Szemle

1959. DECEMBER 01.

Agyi venásnyomás vizsgálata embereken

SOLTI Ferenc, SIMONYI Gusztáv, RÉV Judit, HERMANN Róbert, PÉTER Ágnes, ISKUM Miklós

Rendszeresen vizsgáltuk a véna jugularis interna punctiója segítségével az agyi venásnyomást. 1. Az agyi venásnyomás tág határok között változik (19—164 vízmm.) Átlagát tekintve kissé alacsonyabb volt a véna cubitalis nyomásánál. 2. Az agyi venásnyomás és a véna cubitalis nyomása között nem volt párhuzam, belégzésre is rendszerint másképp viselkedett a két vénás rendszer. 3. A liquornyomás nagysága és az agyi venásnyomás nagysága között sem tudtunk összefüggést kimutatni. Hasonlóképpen nem volt összefüggés a liquornyomás és a véna cubitalis nyomása között. 4. Kísérleteink szerint az agyi venásnyomás meghatározása az agykeringés kísérletes vizsgálatainál szükségesnek látszik.

HUN 1959;12(12)

Ideggyógyászati Szemle

1951. JÚNIUS 16.

Idegrendszeri kutatásaim eredményei

KISS Ferenc

Idegrendszeri kutatásaim kb. 25 évre nyúlnak vissza és főleg a sympathicus rendszerre, valamint annak a cerebrospinalis idegekkel való összefüggéseire vonatkoznak. Mind anatómiai, mind szövettani és kísérletes vizsgálataimban mindig szem előtt tartottam egyrészt a klinikusok, másrészt egyéb elméleti szakmák kísérletezőinek problémáit és igyekeztem ezen kutatók vizsgálataihoz a morphológiai adatokat felderíteni. Vizsgálataim fő részeit a következő fejezetekben foglalhatom össze röviden.

HUN 1951;4(02)