Krízisben van a tizen- és huszonévesek mentális egészsége, de pánikkeltés helyett a háttérben álló komplex oki hálózatot kell feltárnunk, írja a Nature-ben Candice L. Odgers, a Kaliforniai Egyetem pszichológia és informatika professzora.

Egyre-másra jelennek meg a populáris sajtóban a hisztériakeltésre alkalmas cikkek, miszerint a tinédzserek körében az elmúlt években igencsak megnövekedett depresszió és szorongás hátterében a képernyők előtt töltött idő a felelős. Azonban a bizonyítékokkal nem eléggé alátámasztott állítás a valódi okok elfedésével valójában csak nehezíti a probléma megoldását, jegyzi meg Odgers, aki amellett, hogy a Kaliforniai Egyetem kutatási dékánhelyettese, a torontói Canadian Institute for Advanced Research és a zürichi székhelyű Jacobs Foundation nemzetközi gyermekfejlődés-kutatási hálózatainak társvezetője is.

A pszichológus-informatikus azért ragadott tollat, hogy jócskán megkritizálja az idei év egyik slágerkönyvét, a Jonathan Haidt amerikai szociálpszichológus által írt „Szorongó generáció: Hogyan okoz a gyermekkor nagy áthuzalozása mentális betegségeket?” című művet.

Haidt azt állítja, hogy a gyermekek agyának nagy áthuzalozása történik éppen, mivel a gyerekek szemén és fülén keresztül szándékosan addiktív tartalmak ömlenek a képernyőkről a fejükbe, és a fizikai játék, valamint a személyes szocializáció kiszorításával a társas médiát uraló cégek szinte elképzelhetetlen mértékben változtatták meg a gyermekkort és az emberi fejlődést. Az ilyen komoly állítások azonban komoly bizonyítékokat igényelnek, szögezi le Odgers, majd kifejti, hogy a slágerkönyv ilyenekkel nem szolgál. A pszichológus-informatikus hozzáteszi: kutatók százai, köztük ő is, keresik a generáció szorongása mögött álló okokat, és vizsgálják, hogy milyen hatása lehet a növekvő digitális technológia-használatnak. Azonban az erőfeszítések eddig nem mutattak összefüggést a kettő között, vagy legalábbis vegyes képet eredményeztek. A legtöbb adat korrelatív. Amikor időbeli összefüggést találtak, az nem arra utalt, hogy a közösségi média használata előre jelzi vagy okozza a depressziót, hanem arra, hogy a mentális egészségi problémákkal küzdő fiatalok gyakrabban vagy más módon használják ezeket a platformokat, mint egészséges társaik (pl. Taylor Heffer és munkatársai: A közösségi médiahasználat és a depressziós tünetek közötti longitudinális összefüggés serdülők és fiatal felnőttek körében; Clinical Psychological Science).

Számos metaanalízis és szisztematikus áttekintés is ugyanerre az eredményre jutott (pl. Amy Orben: Tizenévesek, képernyők és közösségi média: az áttekintések és a legfontosabb tanulmányok narratív áttekintése; Soc Psychiatry Psychiatr Epidemiol vagy Valkenburg és munkatársai: A közösségi média használata és annak hatása a serdülők mentális egészségére: a bizonyítékok átfogó áttekintése; Curr Opin Psychol). Egy 72 országban végzett elemzés szerint nincs következetes vagy mérhető összefüggés a jólét és a közösségi média globális elterjedése között (Vuorre és Przybylski: A Facebook-hsználat és a jólét közötti kapcsolat becslése 72 országban; Royal Society open science). Az Egyesült Államokban a serdülő korú agy kognitív fejlődését vizsgáló legnagyobb hosszú távú tanulmány (Adolescent Brain Cognitive Development study) sem talált bizonyítékot a digitális technológia használatával összefüggő drasztikus változásokra.

Vagyis, bár érthető, hogy sokan egyszerű válaszra várnak azzal kapcsolatban, hogy mi okozza a fiatalok körében járványszerűen terjedő depressziót és szorongást, a növekvő öngyilkossági arányokat, ilyen sajnos nincs, írja Candice Odgers.

A probléma komplex, a kutatók a fegyverekhez való hozzáférést, az erőszaknak való kitettséget, a strukturális megkülönböztetést és a rasszizmust, a szexizmust és a szexuális visszaéléseket, az opioidjárványt, a gazdasági nehézségeket, a gyermekszegénységet és a társadalmi elszigeteltséget, a klímaszorongást, az elégtelen iskolapszichológusi ellátást (az Egyesült Államokban átlagosan 1119 diákra jut egy iskolapszichológus) nevezik meg a legfőbb okokként.

Haidt érzelmekkel, kultúrával és az erkölccsel kapcsolatos munkássága nagy hatású, folytatja Odgers, és Haidt a könyvében nyomatékosítja is, hogy nem a klinikai pszichológia, a gyermekfejlődés vagy a médiakutatás szakértője. (Haidt fő tudományos hozzájárulása az, hogy a logika és az ész helyett a veleszületett, zsigeri érzésekre építve próbálja megmagyarázni az erkölcsi gondolkodás evolúciós eredetét.) De azért az mégiscsak túlzás, hogy a sztárszerző a tengernyi szakirodalomból kiszemezgeti a saját zsigeri benyomásainak megfelelő eredményeket, teszi hozzá Odgers, majd így folytatja: a közösségi médiával kapcsolatban két dolog egymástól függetlenül igaz.

Először is, nincs bizonyíték arra, hogy e platformok használata átprogramozza a gyerekek agyát, vagy a mentális betegségek járványszerű terjedését idézi elő. Másodszor, jelentős reformokra van szükség ezeken a platformokon, tekintve, hogy a fiatalok mennyi időt töltenek rajtuk.

Haidt ezzel kapcsolatos számos megoldási javaslata a szülők, a serdülők, a pedagógusok és a nagy technológiai cégek számára ésszerű, beleértve a szigorúbb tartalommoderálási irányelveket és azt, hogy a vállalatoknak figyelembe kell venniük a felhasználók életkorát a platformok és algoritmusok kialakításakor. Haidt más javaslatai, mint például a korhatár-alapú korlátozások és a mobileszközök betiltása, a gyakorlatban valószínűtlen, hogy hatékonyak legyenek – vagy ami még rosszabb, a serdülők viselkedéséről szerzett ismereteink alapján visszafelé sülhetnek el, hangsúlyozza a pszichológus-informatikus.