Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2011. MÁJUS 20.

Az invazív gombafertőzések növekvő jelentősége

PRINZ Gyula, SINKÓ János

Az invazív mycosis súlyos alapbetegség miatt kezelés alatt álló, illetve károsodott immunrendszerű betegek esetében fellépő, életveszélyes gombafertőzés. Epidemiológiai vizsgálatok szerint egyes kockázati csoportokban gyakorisága növekszik.

HUN 2011;21(05)

Lege Artis Medicinae

2007. DECEMBER 20.

Myelodysplasia-szindrómák - új terápiás lehetőségek

GADÓ Klára

A myelodysplasia-szindróma heterogén betegségcsoport, közös jellemzője a csontvelői ineffektív haemopoesis, a perifériás vérben cytopenia jelenléte. A háttérben a haemopoeticus őssejt szerzett klonális megbetegedése áll, jelentős a heveny leukaemia kialakulásának a kockázata. Gyakori hematológiai malignitás, előfordulása az életkorral nő.

HUN 2007;17(12)

Lege Artis Medicinae

2001. JÚLIUS 10.

A Hodgkin-kór kezelése

ROSTA András, MOLNÁR Zsuzsanna, SCHNEIDER Tamás, VÁRADY Erika, DEÁK Beáta, ÉSIK Olga

A Hodgkin-kór klonális B-sejt-betegség. Kóreredete még ma sem egyértelműen ismert, sok adat utal az Epstein-Barr-vírus kórokozó szerepére. A Hodgkinkór az esetek 70-80%-ában gyógyítható. Korai Hodgkin-kórban ma a kombinált modalitású terápiát részesítik előnyben. Klinikai vizsgálatok tárgyát képezi a szükséges ciklusszám, valamint a radioterápia dózisa és kiterjesztésének mértéke. Előrehaladott esetekben nagyobb (hat-nyolc) ciklusszámú, kombinált kemoterápia és szükség szerint érintett mezős radioterápia a választandó kezelés.

HUN 2001;11(06-07)

Lege Artis Medicinae

1992. JÚLIUS 29.

Szövetbank: lehetőség és kihívás

CSÖNGE Lajos

A szövetbanki technika lehetővé tette a különböző módon konzervált kollagén alapú szövetek (bőr, csont, duramater, fascialata) széles skálájának előállítását. Az allogén és xenogén graftok klinikai alkalmazásával kitűnő klinikai eredmények érhetők el. A szerző összefoglalja az amerikai és európai szövetbankok tevékenységét és bemutatja e disciplina legfontosabb graftfeldolgozási szempontjait (antigenitás, sterilitás, konzerválás és tárolás).

HUN 1992;2(07)

Lege Artis Medicinae

1992. FEBRUÁR 26.

Az allogén csontátültetések immunológiai vonatkozásai

SZABÓ György, SCHMIDT Béla, NOVÁK László

A szerzők az allogén csonttranszplantációt követő immunológiai reakciókat és ezek következményeit vizsgálták merthiolatos konzerválás, mélyfagyasztás, valamint decalcinálás után. Állatkísérletekben vizsgálják az immunreakciók radiológiai és szövettani jellegzetességeit. A legnagyobb immunválaszt a mélyfagyasztott csont átültetése után észlelték, és ugyanitt volt a legjellemzőbb az átültetett csont felszívódása és álízület kialakulása is. A merthiolátos konzerválás után immunválaszt nem észleltek, inkább idegentest-típusú reakció volt a jellemző. Decalcinált csont átültetés enyhe sejtes reakciót váltott ki. Kontrollként az autotranszplantáció szolgált. Következtetés: a klinikai eredmények javítása a csontpótló eljárás optimális kiválasztása útján lehetséges, és ezt az egyes módszerek mély ismerete segíti.

HUN 1992;2(02)

Lege Artis Medicinae

1992. FEBRUÁR 26.

Csontvelő-transzplantáció felnőttekben

RÁK Kálmán, PETRÁNYI Győző

A donor gondos megválasztásával és megelőző immunszuppresszív kezeléssel, szükség szerint ablativchemo- vagy chemoradiotherapiával ma sok csontvelő recipiensnek jó esélye van arra, hogy a korábban gyógyíthatatlan betegségből meggyógyuljon vagy legalább az életminősége tartósan javuljon. A csontvelő transzplantáció fő javallatai (felnőttekben), A csontvelő-nyerés technikája, A beteg (recipiens)-választás szempontjai, Donor-szelekció, Transzplantáció előtti tennivalók, A transzplantációt követő szövődmények, Az allogén transzplantatio eredményei, A mai törekvések, Autológ transzplantáció, A csontvelő-transzplantáció klinikai alkalmazásának főbb szempontjai a legelfogadottabb javallatok szerint, A transzplantáció egyéb javallatai, A felnőttek csontvelő-transzplantációs kezelésének szervezési kérdései, Az országos csontvelő transzplantációs hálózat legfontosabb működési területei, feladatköre

HUN 1992;2(02)