Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 100
Ideggyógyászati Szemle
1986. DECEMBER 01.
Az alkoholos hallucinózisok kórlefelyása és genetikai vonatkozásai
A szerzők 83 alkoholos hallucinózis miatt kezelt beteg katamnesztikus vizsgálatának eredményeit dolgozták fel. Anyagukban az alkoholos hallucinózis az alkoholos pszichózisok 1,9%-át tette ki. A kórlefolyás és a családban előforduló schizophrénia gyakoriság alapján az alkoholos hallucinózisok heterogén csoportot képeznek. A kórlefolyás alapján elkülöníthető egy schizophrén pszichózisba átmenő, magas családi schizophrén terheltséggel rendelkező, egy organikus dementiába torkolló és egy teljes remisszióval járó alcsoport. A két utóbbi csoportban a családi schizophrénia gyakoriság nem tér el lényegesen az átlagnépességben talált értékektől. A családban előforduló alkoholizmus gyakoriságra vonatkozó adatok megegyeznek a krónikus alkoholizmus és delirium tremens miatt kezeltek családjában észleltekkel. A megnövekedett öngyilkossági gyakoriság pedig az alkoholistákban becsült értékekhez áll közel.
Ideggyógyászati Szemle
1985. AUGUSZTUS 01.
Könyvismertetés
Dr. Péter Ágnes: Neurológia, neuropszichológia, Tankönyvkiadó, Budapest 1984. 256 oldal, 29 ábra, 8 színes tábla. Halász Péter: Alvás és alvászavarok. Medicina Könyvkiadó, Budapest, 1982. 242 oldal, 16 ábra Dr. Bánki M. Csaba: Az alkoholizmus biológiai kutatásának eredményei (Alkoholó giai kiskönyvtár, Medicina, 1984. 105 oldalon 7 ábra) Häfner, H., Heimann, H. (szerk.): Gerontopsychiatrie. Gustav Fischer Verlag, Stuttgart, New York, 1983. 22 ábra, 25 táblázat
Ideggyógyászati Szemle
1984. OKTÓBER 01.
BESZÁMOLÓ: Alkoholizmus és paranoiditás
Kevés olyan ok-okozati összefüggés mutatkozik a psychiatriában, mely annyi szállal és színnel kapcsolódna egymáshoz, mint az alkoholizmus és a paranoiditás. Meglepő ezek után, hogy a modern alkoholizmuskutatás könyvtárnyi irodalmában ezen kapcsolat elemzése alig szerepel. Ha mint téma felmerül, olyan klasszikusok megállapításait idézik, mint Kraepelin, Wernicke (alc. hallucinosis), Bonhoeffer (,,paranoid habitus"), Bleuler, H. Gruhle stb.
Ideggyógyászati Szemle
1983. OKTÓBER 01.
Adatok az ún. neurotikus depressziók heterogenitásához A klinikai és neuroendokrinológiai elkülönítés lehetőségei
A szerzők neurotipikus, azonos keresztmetszeti képet mutató betegeket vizsgáltak. Az anamnézis és aDST, valamint a triciklikus antidepresszánsok hatása alapján a betegek két csoportba voltak oszthatók. Az I. csoportban (13 beteg) a családi anamnésisben alkoholizmus és neurózis fordul elő, a kórelőzményben neurotikus személyiségjegyek (szekunder depresszió) szerepelnek. Itt a DST minden esetben norm. volt. A II. csoportban (20 beteg) a családi anamnesisben primer affektív betegség és suicidium ismeretes, a személyiség a betegséget megelőzően intakt. Itt a DST 65 %-ban volt kóros. Triciklikus antidepresszánsra az előző csoporttal ellentétben jól reagáltak. Feltehetően ez utóbbi csoport az endogén depresszió spektrumába tartozik.
Ideggyógyászati Szemle
1983. FEBRUÁR 01.
A farmakogenetika és magatartástan II. Az alkoholizmus humán farmakogenetikája
Miután áttekintettük az alkoholizmus állatkísérleti modelljeit meg kellene határoznunk a kísérleti modellek „konvertibilitás”-át humán farmakogenetikára. Tekintettel az alkoholizmus ismert társadalmi következményeire, az ezzel kapcsolatos széles körű társadalmi tevékenység igényére, szükségessé vált az alkoholizmus, mint betegség, orvosi aspektusát együtt vizsgálni a szociológiai kritériumokkal.
Ideggyógyászati Szemle
1982. DECEMBER 01.
Alkoholizmus és nyugdíjazás
A kutatások mai állása szerint kétségtelen, hogy az alkoholizmus multikauzális eredetű. A számos okozati tényezőt, didaktikus szempontból, legtöbbször három reprezentatív csoportba szokták összefoglalni és azokat következőképpen címkézni: 1. egyén, az ő testi és lelki tulajdonságaival, 2. szocioantropológiai tényezők és 3. alkohol.
Ideggyógyászati Szemle
1980. JANUÁR 01.
Epilepszia hatvan éves kor felett - az epilepsziások idős kora
A szerzők hatvan éves kor felett epilepszia miatt elektroenkefalográfiás vizsgálatra került betegcsoportból 100-as mintában, retrospektív elemzéssel vizsgálják a megállapított elektroklinikai és kóroki sajátosságokat. A 100-as minta beteganyagát két csoportra bontva jellemzik és hasonlítják össze a főbb sajátosságokat - egyik csoportban azok a betegek szerepelnek, akiknek epilepsziája 60 éves kor előtt kezdődött (40 beteg), a másikban akiké 60 éves, vagy annál idősebb korban. Míg a 60 éves kor előtti kezdődő epilepsziás csoportban a temporális epilepszia, illetve az ismeretlen etiológia nagyarányú, a másik csoportban a fokális rohamok, ill. agyi keringészavar kóroki szerepe kiemelkedő. Az elektroenkefalogramon az ún. konvulzív potenciálok aránya hasonló a két csoportban, a fokális anomáliák a 60 éves kor feletti betegségkezdetű csoportban kétszer gyakoribbak. Rövid esetismertetésekkel illusztrálják a fiatalabb korban kezdődő epilepsziások idős korában társuló kardiocerebrovaszkuláris betegségek patoplasztikus hatását; vázolják az idült alkoholizmus befolyását, részletezik a traumás kóreredet sajátosságait.
Ideggyógyászati Szemle
1975. JÚNIUS 01.
A szülök deviáns magatartásának és egyes gyermekkori szociális tényezőknek jelentősége a felnőttkori neurosisban
Előző tanulmányunk (Pertorini, Horváth, Juhász E. 1974) folytatásaként 280 férfi neurotikusból és 180 azonos nemű normál személyiségből álló minták összehasonlítása r évén a szülők deviáns magat artásának, a rendszeres testi fenyítésnek és a gyermekkori család egisztenciális nehézségeinek hatását vizsgáltuk a felnőttkori neurosis szempontjából. Az egyik szülőfél izolált enyhébb davianciája (neurosisa, személyiségzavara ) kompenzálható tényezőnek bizonyult, és a későbbi neurosisra való praedisponáltság csak abban az esetben volt kimutatható, ha mindkét szülőnél állt fenn enyhén deviancia, ill. ha az egyik szülőfél devianciájához rendszeres testi fenyítés vagy egzisztenciális nehézségek kapcsolódtak. A súlyosabb szülői deviancia (psychosis, alkoholizmus) elvétve szerepelt izoláltan, általában egyéb tényezővel halmozódva hozta létre a praedispositiót. A rendszeres testi fenyítés, a gyermekkori család egzisztenciális nyomorúsága, sőt - az előző tanulmányunkban vizsgált - csonka család is csak a szülők deviáns magatartásával összekapcsolódva jut szerephez a későbbi pathologiás folyamatban. Az eredmények a neurosis aetiopathogenesisének szociálpszichiátriai teóriájához szolgálnak adalékul.
Ideggyógyászati Szemle
1968. ÁPRILIS 01.
Az alkoholizmussal kapcsolatos idegrendszeri bántalmak, különös tekintettel a kisagyvelő localizált sorvadására
Szerző 57 alkoholista egységes szövettani módszerrel feldolgozott központi idegrendszerét vizsgálta. Megállapította, hogy az alkoholizmussal kapcsolatba hozható halálozás száma az utolsó négy évben jelentősen emelkedett, továbbá, hogy a klinikai és kórbonctani-kórszövettani syndromák bonyolultabba váltak. Ismételten észlelt corpus callosum degeneratiót, más „alkoholos neuropathologiai syndromákkal (vermis anterior sorvadás, réteges nagyagykéreg sclerosis, centrális pontin laesiók) együtt. A szabadszemmel (5/57) és a mikroszkóp alatt (17/57) észlelhető kisagyi elváltozások gyakori előfordulása miatt a kisagyi degeneratiónak az alkoholizmussal kapcsolatban nagy fontosságot (epidemiológiai jelentőséget) tulajdonít. Az alkoholistákon a különböző szövettani elváltozással, más-más topographiában és eltérő pathogenetikai hatásokra megjelenő syndromák gyakori társulása miatt szükségesnek tartja az általános alkoholos encephalopathia elismerését. Ez az ismétlődő és chronikus alkohol intoxicatio halmozódó küszöbalatti laesióival diffus idegrendszeri pathogenetikai alaphelyzetet jelent. A különböző „alkoholos” neuropathologiai syndromák, további (fehérje- és vitamin-hiány, vaso-circulatiós, endogen neuronalis stb.) pathogenetikai tényezők társulása estén valósulnak meg.
Ideggyógyászati Szemle
1967. AUGUSZTUS 01.
Gyógyszeres kezelési kísérletek az idült alkoholizmus gyógyítására (II)* a) A metronidazol-alkohol-reactióról
Az alkohollal szembeni ellenszenv vagy a diszulfirámkúrák kockázatai és szövődményei miatt az utóbbi években világszerte megnőtt az érdeklődés a relatív intoleranciát biztosító mérsékelt gyógyszerek (cianamid, kalcium-karbamid-citrát stb.) iránt. Verff. 50 beteg 117 terápiás ivóvizsgálatáról és néhány trichomonacid-metronidazollal végzett önkísérletről számol be. Azonos alkoholadagoknál a reakció, amelynek fő tüneteit leírják, sokkal enyhébb, mint a diszulfirám-alkohol reakció; másrészt nagyobb alkoholterhelésnél, ami azonban megfelel az ivóknál szokásos és viszonylag jelentéktelen fogyasztásnak, nagyon kellemetlen és gyötrelmes rosszullét (fejfájás, hányás, szédülés, gyengeség stb.) jelentkezhet. A metronidazolra vonatkozóan részben alkoholistáknál, részben skizofréneknél kapott elszigetelt klinikai-farmakológiai adatok áttekintése következik. Ezek szerint a gyógyszer feltételezhetően a MAO-gátlókra emlékeztető timoanaleptikus hatású, valamint az alkoholfüggőséget megszüntető hatású. Lényeges lenne krónikus toxikus hatását orvosolni, a metronidazol molekula szerkezeti változtatásával tovább fokozni a mérséklő hatást, vagy a mellékhatás mérséklésével az alkohol elleni felhasználhatóságának kedvezni.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.