Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚLIUS 01.

Indicatiós irányelvek és methodikai dilemmák az „alkoholizmus,, gyógykezelésében

KARDOS György

Az idült alkoholizmus gyógykezelését szolgáló gyógyszeres kezelési kísérleteket az Orvosi Hetilap 1961. évi 17. számában közölt beszámolóm (102: 769—776) összefoglalóan ismertette. Foglalkozott az irodalmi adatok és saját 580 esetünk catamnesise alapján a várható therapiás eredményekkel, valamint a mellékhatásokkal, ellenjavallatokkal, szövődményekkel. Utóbbiakat 33 Antaethyl-psychosis esetünk és az alkohol-elvonási syndroma elemzése kapcsán máshelyütt (Orvosképzés, 37.103—119, 1962) részletesen kifejtettem. Ugyanez vonatkozik a gyógyszeres kezelések sajátképpeni hatását módosító társaslélektani kölcsönhatásokra (Pszichológiai tanulmányok, VII: 295—302, 1965). Ezúttal az aktív elvonó kúrák általános irányelveivel és methodikai dilemmáival kell foglalkoznunk, éspedig a pluricausalis alkoholismus-syndromák megoldását célzó therapiás terv szemszögéből. Utóbbikat különös nyomatékkal szeretném kiemelni, mert az elvetésük alapvető szemléleti és gyakorlati hibákhoz vezethet, t. i. az a felfogás lappang mögötte, mintha az alkoholizmus monocausalis betegség-egység volna és e téves, sőt, káros nézet eredménye: az „alkoholisták” egységes, rutin-szerű ellátására irányúló, meddő fáradozás.

HUN 1967;20(07)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚNIUS 01.

A mentalhygiene és az alkoholizmus megelőzése

VOIPIO Márton

Sokan vannak, akik azt gondolják, hogy az alkoholizmus megelőzése nem egyéb, mint az alkoholizmus tüneteiről és gyógyítási lehetőségeiről szóló felvilágosítás, aminek az a célja, hogy az alkoholisták minél korábban keressenek segítséget. Az alkoholistákat azonban nem lehet a környezetüktől elszigetelni. Ha a nagy közönség, az egész társadalom közvéleménye nem érti, hogy miről van szó, akkor hiába bíztatjuk a latens alkoholistát, hogy a betegsége gyógyítható, és hiába intjük a javult alkoholistát, hogy soha többé nem szabad a szeszes italokat meg sem kóstolnia. Nem elég az, hogy a felesége, munkaadója, barátai és munkatársai már tisztában vannak az ő problémájával, mert ezzel csak a rehabilitatióról és nem a praeventióról gondoskodunk.

HUN 1967;20(06)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚNIUS 01.

Hozzászólás

VILÁGI Zoltán

Szerző hozzászól Juhász Pál dr. „Az alkoholizmus, mint szociálpsychiátriai és egészségpoltitikai probléma" című — 1967. februári számban megjelent — cikkéhez.

HUN 1967;20(06)

Ideggyógyászati Szemle

1967. MÁRCIUS 01.

Alkoholizmus és endogen psychosisok

KARDOS György, MÁRIA Béla

A chronikus alkoholizmus nem nosologiai kategória, hanem klinikai gyűjtő fogalom: a habitualis iszákosság, illetve a valódi és a symptomás alkoholizmus különböző, co-pathogen faktorok együttes hatására felépülő syndromáit foglalja össze. Szerzők a symptomás alkoholizmus azon eseteit tették vizsgálat tárgyává, ahol a mindennapos vagy a periodikus alkohol-abusus egyéb pszichiatriai kórképekhez társul. Ezúttal az endogen psychosisok és az alkoholizmus coincidentiáira irányuló tanulmányaikról számoltak be. Az irodalmi adatok és az általuk észlelt 23 eset alapján a schizophrenia és az alkoholizmus közti pathoplastikus kölcsönhatások tipikus formáit illetően ötféle lehetőségre figyeltek fel, amit leírtak és egy-egy példán is bemutattak. Eseteik psychopathologiai elemzése alapján rámutattak egyfelől arra, hogy az atypusos alkoholos psychosisok klinikai képét hogyan módosítja a lappangó schizophrenia, másfelől arra, hogy az idült alkoholmérgezés okozta, sajátos emotionalis incontinentiához és személyiségváltozáshoz vezető organikus psychosyndroma az esetek egy részében elfedi vagy elhárítja a súlyosabb emotionalis eltompulást, az autizmus elmélyülését és a társas kontaktusok kialvását. Ezért az „alkoholista” schizophrenek prognosisa kedvezőbbnek látszik, mint a nem kezelt schizophreneké. A cyclothymia és az alkoholizmus coincidentiáinak a gyakoriságát az eddigi adatoktól eltérően a cyclothymia felől közelítették meg. 100 nem-selectált esetből álló maniás-depressiós beteganyaguk 19 esetében találkoztak alkohol abusussal, s ezek közül nyolc esetben a két kórkép között olyan kölcsönhatás állott fenn, ami alkohol-megszokáshoz, azaz habitualis iszákossághoz vezetett. Az általuk észlelt betegeken a cyclothymia és a dipsomaniás syndroma között szoros, pathogenetikus jellegű kapcsolatra figyeltek fel, valamint arra, hogy az imminens fázishoz társuló abususok és részegségek maniás vagy depressiós exaltatióra emlékeztető, különös formái a helyes diagnosis felismerése és a betegek kellő időben történő gyógykezelése szemponjából is igen fontos jelek. Kiemelték azt, hogy a schizophrenia és az alkoholizmus coincidentiáitól eltérően, ahol az esetek egy részében a kettős betegség prognosisát is módosító, de feltehetően akkor is mindössze pathoplastikus kölcsönhatások állapíthatók meg, az emotionalis élet endogen és endoreactiv zavarai az alkoholizmus-syndromák pathogenesisében is szerepet játszanak, főként a nők körében.

HUN 1967;20(03)

Ideggyógyászati Szemle

1967. FEBRUÁR 01.

Az alkoholizmus mint szociálpsychiatriai és egészségpolitikai probléma

JUHÁSZ Pál

Magyarországon is emelkedőben van az alkoholfogyasztás, utolsó négy évben borból 3, sörből és égetett italokból 30%-kal emelkedett. A falunak a bor és sör elégtelen ellátása miatt az országos átlagnál magasabb a pálinka fogyasztása, egy főre jutó évi 3,8 helyett 5,9 liter. Az alkoholizmus nem azonos az alkohol fogyasztással. Az alkoholizmus társadalmi eredői: liberális szemlélet a mértéktelen alkohol fogyasztással szemben, elégtelen egészségügyi nevelő munka, gyakori neurotikus állapotok, cinikus — nihilista világszemlélet és ezzel járó társadalmi „subdepressio”, gyermeknevelés hiányosságai. A tanulmány rámutat arra egyes szempontok tárgyalása alapján, hogy csak szélesen szervezett egészségpolitika lehet eredményes az alkoholizmus elleni harcban.

HUN 1967;20(02)

Ideggyógyászati Szemle

1964. OKTÓBER 01.

A szülői alkoholizmus hatásai a gyermek mentális, illetve személyiség-fejlődésére

DR GYÖRGY Júlia

A gyermek-psychiátriai ambulantiák tükrében vizsgálva a legkülönbözőbb gyermekkori encephalopathiás és disszociális állapotokat, illetve az azokat előidéző okokat, nagy vonásokban a következőket állapíthatjuk meg...

HUN 1964;17(10)

Ideggyógyászati Szemle

1964. FEBRUÁR 01.

A falusi betegek neurosisának kórokai

DR JUHÁSZ Pál

A vizsgált falu 629 lakosa közül 162-nél lehetett neurosist megállapítani, mely a falu összlakosságára vonatkozóan 25%-ot, a 19—40 életév korcsoportban 43%-ot jelent. Somatogen tényező 78 neuroticusnál volt kimutatható, ebből 23 hormonális regulatios zavar, 15 érrendszeri megbetegedés, 18 spondylosis. 146 neuroticusnál sikerült a psychotraumát meghatározni: tanulási és továbbtanulási probléma, családban előforduló alkoholizmus és egyéb idült megbetegedés, familiáris conflictus, túlterhelés, falusi környezettel szembeni elégedetlenség és ettől különválasztva a termelőszövetkezeti mozgalom többrétű problémája. A szerző részletesen elemzi az egyes kórokokat, a termelőszövetkezeti problémákat azonban külön tanulmányban kívánja tárgyalni.

HUN 1964;17(02)

Ideggyógyászati Szemle

1963. NOVEMBER 01.

Az alkoholisták psychotherapiájának néhány vonatkozása

NAGY A. Tibor, KLEININGER Ottó

Szerzők a hazai alkoholizmus elleni küzdelemben bekövetkezett újabb szakasz törekvéseinek előmozdításához egy évtized során nyert tapasztalatokkal kívánnak hozzájárulni. Beteganyaguk csoportosítása során elsődleges feladatként jelölik meg a betegségtudat kialakítását, mely egyben a psyhotherapia irányát is meghatározza. A társadalmi szervek hatékonyabb munkájában látják – a megfelelő előkészítésen keresztül – az orvosi beavatkozás tartalmi előfeltételeit, látszateredmények elkönyvelésének elkerülhetőségét s nem utolsó sorban a rexlapsustgátló tényezők kiküszöbölhetőségét. Érintik az alkoholizmus és psychopathia közötti kapcsolat kérdését, az iszákosság okai között - főként falusi viszonylatban – szerepet tulajdonítanak a kielégítést nem nyert igények hátterében rejtőző mozgatóerőinek. A valódi önkéntességet jelentő betegségbelátás felébresztésén túlmenően - a közösségi érzés magasabb szintre fejlesztése érdekében - optimálisabb kulturális lehetőségek megteremtését ugyancsak alapvető feladatnak tekintik. A kényszerelvonásra kötelezetteknél – a csupán gyógyszeres kezelési forma helyett - célravezetőbbnek látnák megfelelő munkatáborok létesítését, orvosi felügyelet mellett. Az alkoholizmus felszámolására irányuló intézkedések az orvosi és társadalmi tevékenység szétválaszthatatlan egységének még szorosabbá tétele révén biztosíthatnak csak megfelelő eredményességet.

HUN 1963;16(11)

Ideggyógyászati Szemle

1960. OKTÓBER 01.

Adatok a női alkoholizmus kérdéséhez

BÖSZÖRMÉNYI Zoltán, SRÁGLI Gyula

A közlemény a statisztikai adatok szerint világszerte fokozódó női alkoholizmussal foglalkozik ; ismerteti e jelenség magyarázatára vonatkozó jelentősebb adatokat. Szerzők saját észlelésüket az Országos Ideg- és Elmegyógyintézetből 1954. I. 1 —1959. XII. 31. között elbocsátott 303 nőbeteg, ill. az ugyanezen időből származó és kontroliképpen használt 150 férfi alkoholista kórrajzának összehasonlító tanulmányozásából nyerték. Megállapították a női alkoholisták számának kisebb emelkedését, továbbá azt, hogy a nők többsége jóval előbb kerül elvonásra, mint a férfiak, iszákosság is nagyobb arányban fordul elő a családjukban. Az ivó nők többsége csupán háztartási vagy más egyszerűbb-primítívebb munkát végez. Normálnak tekinthető alkoholista nő csupán 15,3%, míg férfi 42% volt ; utóbbiak jóval kevésbé igyekeztek ivásukat megokolni. A nők csoportpsychotherápiás üléseken zárkózottabbak, de e kezelésre látszólag a férfiaknál nagyobb szükségük van. Szerzők három illusztratív kórrajzkivonatot közölnek. Megállapítják, hogy a női alkoholisták számának emelkedését nem szabad mint a neutralisatiós folyamat (Bürger-Prinz) szükségszerű következményét elfogadni, hanem kellő felvilágosítással küzdeni kell ellene.

HUN 1960;13(10)

KÉPDIAGNOSZTIKA