Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

2003. MÁJUS 20.

VIII. Debreceni Kardiológiai Napok

SEREG Mátyás

Immár nyolcadik alkalommal rendezték meg a hagyományosnak számító Debreceni Kardiológiai Napokat; a magas színvonalú elõadásokat hallván a megjelentek elégedetten távozhattak a zárszó után. A kongresszus elsõ napján az invazív kardiológia iránt érdeklõdõk az Interaktív hemodinamikai fórum látogatóiként meggyõzõ élményben részesültek.

HUN 2003;13(04)

Lege Artis Medicinae

2003. ÁPRILIS 20.

VIII. Országos Antibiotikum Konferencia

SZÉKELY Éva

Nyolcadik alkalommal, ezúttal Balatonfüreden rendezték meg a Ludwig Endre által szervezett Országos Antibiotikum Konferenciát. A családorvosok és kórházi orvosok számára egyaránt akkreditált konferencián 320 regisztrált jelentkezõ vett részt.

HUN 2003;13(03)

Lege Artis Medicinae

2000. JÚNIUS 01.

Historica Medica; A szüzesség megállapításának különös módjai

MAGYAR László András

Nőgyógyászok, törvényszéki orvosok számára a szüzesség biztos megítélése mindmáig nehézségekbe ütközik, hiszen sem a szűzhártya megléte nem bizonyítja az érintetlenséget, sem pedig hiánya nem utal feltétlenül lezajlott közösülésre (1–3). A múltban a helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy a XVII. századig a szűzhártya, vagyis a hymen puszta létezését is számosan kétségbe vonták. Olyan kiváló reneszánsz orvosok is, mint például Augenius, Paré, Fernel vagy Colombo egyszerűen mesebeszédnek tartották a szűzhártyáról szóló tudósításokat (4). Ráadásul nem csekélyebb tekintély, mint maga Szent Ambrus, Milánó hírneves püspöke tiltotta meg egykor, hogy a szüzességet nőgyógyászati vizsgálattal állapítsák meg. Ambrus ehelyett egyéb, illedelmesebb módszereket javasolt (Epistolae VIII. 44.). Nem csoda hát, ha az ókortól századunkig elevenek maradtak azok a részint a népi hiedelemvilágban, részint az antik orvostudományban gyökerező elméletek és módszerek, amelyekkel a szüzesség meglétét vagy vesztét kívánták megállapítani.

HUN 2000;10(06)

Ideggyógyászati Szemle

1994. NOVEMBER 20.

Epilepsziások tartós monitorozása 2. rész

VI. Technikai és metodológiai megfontolások. VII. A specifikus ETM-rendszerek ajánlott használata. VIII. Minimális standard követelmény specifikus indikáció esetén a gyakorlatban. IX. Az ETM-ről készült írott lelet irányelvei.

HUN 1994;47(11-12)

Lege Artis Medicinae

1994. FEBRUÁR 28.

Az inhibitoros haemophilia A és a szerzett, gátlótest-haemophilia kezelése

PFLIEGLER György, RÁK Kálmán, KRÁLL Géza, SAS Géza, HAYNAL Imre

A VIII. faktor (antihaemophiliás globulin) ellenes antitest haemophiliásokban (alloantitest) és nem haemophiliásokban (autoantitest) való előfordulásának, a reakciókinetikai és klinikai különbségeknek, valamint az antitesttiter meghatározásának áttekintése után a szerzők részletesen ismertetik a korszerű kezelés lehetőségeit. Útmutatót igyekeznek adni a vérzés meg előzése, a heveny vérzés ellátása és a VIII. faktor-ellenes antitest termelésének gátlását, az immuntolerancia kialakítását illetően mind inhibitoros haemophilia A-ban, mind szerzett (gátlótest-) haemophiliában.

HUN 1994;4(02)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚNIUS 30.

Atheroscleroticus laesiók immunhisztokémiája

ILLYÉS Gyula, KÁDÁR Anna

Újabb elméletek szerint az intimába bevándorló monocyta/macrophag sejteknek kulcsszerepük lehet az atherogenesisben. A szerzők elemzik az idevágó irodalmi adatokat, és bemutatják saját vizsgálataikat a progresszió valószínűsített sorrendjébe állított atheroscleroticus elváltozások sejtes összetevőiről. Fiatalon (20–34 év) elhalt egyénekből a halált követő 12 órán belül boncolás során összesen 108 összegyűjtött aortarészletet dolgoztak fel. Az endothelréteg (VIII. faktor-pozitív) megtartott volt, az aortafal sejtjei desmin-negatívnak és vimentin-pozitívnak bizonyultak. Az intimában lévő habos sejtek macrophagok voltak. A macrophagellenes antitestekkel nem reagáló sejtek simaizomsejteknek bizonyultak. Az intima jelentős része HLA-DR-pozitivitást mutatott. A T-helper lymphocyták számában nem volt szignifikáns eltérés a különböző típusú laesiókban. A klinikai adatok és az aorta (korai) atheroscleroticus laesióinak megjelenése között összefüggést nem lehetett megállapítani. Megfigyeléseink alapján feltételezhető, hogy az atherogenesis során először az intima simaizom sejtjeinek száma és lipidtartalma nő meg, majd macrophagok jelennek meg. A macrophagokból habos sejtek lesznek, szöveti károsodásokat és további simaizom-proliferációt provokálnak, ami az érfal klasszikus atherosclerosisához vezet.

HUN 1993;3(06)

Ideggyógyászati Szemle

1987. MÁRCIUS 01.

VIII. kerületi adoleszcensek szociálpszichiátriai vizsgálata

DR. CSORBA János

A VIII. kerületi reprezentatív szociálpszichiátriai szűrővizsgálatból 198 13-20 éves fiatal adatait dolgozza fel a tanulmány, kitérve a szociális- és életmódbeli faktorokra, valamint a szabadidőeltöltés és neurotikusság (distress-szint) vizsgálatára. Kiemelten foglalkozik a szerző a Juhász-féle kérdőív alapján kiszűrt veszélyeztetett alcsoporttal (39 fő). A neuroticizmus összefüggését az egyes szociális- és életmódjellemzőkkel részletesen taglalja.

HUN 1987;11(03)

Ideggyógyászati Szemle

1978. SZEPTEMBER 01.

Zosterhoz társuló polyganglioradiculoneuritis

DR. KOLTAI Mária

A szerző 74 éves nőbetegnél a bal oldali n. V érzőágát, a n. VH-t és ganglion oticumot, a n. VIII-t, valamint a C2-3-4 érzőgyököt és gangliont érintő polyganglioradiculitisről számol be, mely az érintett bőrterületek zosteres erupcióját követően alakult ki. A liquorban 69 mg%-os összfehéije mellett 10/3 mononukleáris sejtszaporulat volt. Indirekt immunfluoreszcens vizsgálattal a liquorsejtekben VZV antigén jelenlétét igazolták. Az irodalomban még hasonló lokalizációjú zosterhez társuló polyganglioradiculoneuritises esetet nem közöltek.

HUN 1978;31(09)

Ideggyógyászati Szemle

1972. JANUÁR 01.

Adatok a vestibularis neuronitis kóroktanához

DR BÁNYAI Béla

A szerző nagyszámú beteganyagból kiválasztott 8 betegről számol be. (2 beteg vizsgálata ambulanter történt.) A hirtelen jelentkező, forgó jellegű szédülést, amely vezető tünet volt, 1-2 héttel azelőtt lezajlott felsőlégúti infectio előzte meg minden esetben. Az észlelt harmonikus peripheriás vestibularis izgalmi tünetekkel azonos oldalon a vestibularis végkészülék anaesthesiája is megállapítható volt, 2 betegnél cochlearis tünet kíséretében. Az izgalmi tünetek és az azonos oldali végkészülék ingerelhetetlensége alapján a labyrinth-eredetet kizárhatónak, az agytörzsi encephalitist az egyéb kísérő tünetek hiánya miatt valószínűtlennek tartja. Eseteiben a „neuronitis" kifejezés alkalmazását helyteleníti. A kórképet a Guillain-Barré-syndromával párhuzamba állítva - a VIII., esetenként más agyidegek nem specifikus allergiás radiculitisének, ill. neuritisének tekinti. A „neuronitis vestibularis" kór.képből „vertigo parainfectiosa" elnevezéssel történő leválasztását indokoltnak látja.

HUN 1972;25(01)