Lege Artis Medicinae

Historica Medica; A szüzesség megállapításának különös módjai

MAGYAR László András1

2000. JÚNIUS 01.

Lege Artis Medicinae - 2000;10(06)

História

Nőgyógyászok, törvényszéki orvosok számára a szüzesség biztos megítélése mindmáig nehézségekbe ütközik, hiszen sem a szűzhártya megléte nem bizonyítja az érintetlenséget, sem pedig hiánya nem utal feltétlenül lezajlott közösülésre (1–3). A múltban a helyzetet tovább bonyolította az a tény, hogy a XVII. századig a szűzhártya, vagyis a hymen puszta létezését is számosan kétségbe vonták. Olyan kiváló reneszánsz orvosok is, mint például Augenius, Paré, Fernel vagy Colombo egyszerűen mesebeszédnek tartották a szűzhártyáról szóló tudósításokat (4). Ráadásul nem csekélyebb tekintély, mint maga Szent Ambrus, Milánó hírneves püspöke tiltotta meg egykor, hogy a szüzességet nőgyógyászati vizsgálattal állapítsák meg. Ambrus ehelyett egyéb, illedelmesebb módszereket javasolt (Epistolae VIII. 44.). Nem csoda hát, ha az ókortól századunkig elevenek maradtak azok a részint a népi hiedelemvilágban, részint az antik orvostudományban gyökerező elméletek és módszerek, amelyekkel a szüzesség meglétét vagy vesztét kívánták megállapítani.

AFFILIÁCIÓK

  1. Semmelweis Orvostörténeti Könyvtár, Budapest

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Az emberi hippocampus születés utáni morfológiai fejlődése

SERESS László

Jean Piaget elmélete szerint az ember kognitív fejlődése több lépésben megy végbe. Az első lépcső az úgynevezett szenzorimotoros periódus, amely a születés utáni első két évre jellemző. Az utóbbi években nyilvánvalóvá vált, hogy a normális emléknyom rögzítéséhez érett és sértetlen hippocampus szükséges a kísérleti állatoknál és az embernél egyaránt. Az emberi hippocampus morfológiai fejlődését vizsgálva összehasonlítjuk azt az intellektuális fejlődés gyermekkori stádiumaival. Eredményeink szerint a neuronok képződése mintegy 16-18 héttel a születés előtt fejeződik be az emberi Ammon-szarvban. A gyrusden tatusban kis arányú (1%-nál kevesebb) szemcse sejtképződés figyelhető meg az újszülöttkorban, egyéb neuronok osztódása nem észlelhető. Az első hat hónap során az éretlen szemcsesejtek a hiluson keresztül vándorolnak a szemcsesejtek rétegébe. A neuronok fénymikroszkópos morfológiája alapján állítható, hogy a szemcsesejtek és célsejtjeik között a szinaptikus kapcsolat nem alakul ki a születés idejére. Amennyiben kísérleti állatokban meggátoljuk ezeknek a szinaptikus kapcsolatoknak a létrejöttét, a hippocampalis funkció tartósan károsodik. Ezek a kapcsolatok a harmadik életévre alakulnak ki; emiatt feltételezhető, hogy az újszülöttekben az emléknyomok rögzítésének alapvető neuronalis körei létezhetnek ugyan, de a memória rögzítésében fontos szerepet játszó hippocampalis neuronalis körök jelentős változásokon mennek keresztül az újszülöttkor és a késői gyermekkor között. Feltételezzük, hogy ennek következménye a tartós emléknyomok hiánya a csecsemőkorból. Ugyancsak feltételezzük, hogy a kognitív fejlődés morfológiai alapja többek között a hippocampus születés utáni fejlődése.

Lege Artis Medicinae

Fertőző betegségek, infektológia; Tegnap, ma, holnap

SZALKA András

Régóta tudjuk, hogy az emberiség a mikroorganizmusokkal bonyolult kölcsönhatásban él. Ez az interakció megnyilvánulhat hagyományos fertőző betegségekben, de lehet egyszerű, következmények nélküli szimbiózis is. Negyven évvel ezelőtt mindenki azt gondolta, hogy a fertőző betegségek nagy része felszámolható. Azóta kiderült, hogy a nosocomialis fertőzések, valamint számos, újólag felfedezett és régóta ismert fertőző betegség tömeges előfordulása szertefoszlatja ezt a hiú ábrándot. Az elmúlt évtizedekben egyre több új fertőző betegséget ismertünk meg, és az egykor legyőzöttnek hittek is támadnak. Ma már a fertőző betegségek egyre bonyolultabb formában, minden orvosi szakágban előfordulhatnak, és ez óriási kihívást jelent a gyakorló orvosoknak. A statisztikai adatok azt mutatják, hogy az új évezred hajnalán a világon legtöbben fertőző betegségben halnak meg.

Lege Artis Medicinae

A cardiovascularis betegségek kockázatának felmérése; Társadalmi befektetések és egyéni vállalások

KARLÓCAI Kristóf, CZURIGA István

A cardiovascularis betegségek kezelésében az utóbbi években elért sikerek nemhogy fölöslegessé tennék, hanem még inkább előtérbe hozzák a megelőzés fontosságát. A prevencióban prioritási sorrendet állítunk fel, és az adott egyén abszolút multifaktoriális kockázatát saját klinikai paraméterei alapján határozzuk meg. Ebben életmódbeli szokások, klinikai laboratóriumi paraméterek és a szubklinikai atherosclerosis kimutatására alkalmas metodikák egyaránt segítenek. A kockázatot az életmód megváltoztatása is csökkenti, ehhez szakszerű orvosi segítséget adunk. A kockázatcsökkentésben kimagasló szerepet játszik a hypertonia, a diabetes mellitus és a hyperlipidaemia megfelelő kezelése, de a kardiológiai, a szívsebészeti ellátás is a megelőzés része. A prevenció eredménye a várható élettartam meghosszabbodása, ami nemcsak szociális, hanem pénzügyi haszonnal is jár. Ezt az eredményt csak megfelelő befektetés után várhatjuk.

Lege Artis Medicinae

Zenetörténet; Gyermekgyászdalok Gustav Mahler

MALINA János

Közismert, hogy a fiatal Gustav Mahler (1860–1911) három éven át - a csupán néhány évvel korábban elkészült – budapesti operaház igazgatója volt. Ezalatt a repertoár értékét és az előadások művészi színvonalát rendkívüli mértékben megemelte, mi több, egyszersmind a korábban veszteséges működést is nyereségessé tette. Első, rendkívül sikeres évadja után, ahogy az már nálunk szokás, támadások kereszt tüzébe került, s amikor Zichy Géza gróf, az újonnan kinevezett intendáns elérte, hogy művészeti kérdésekben ő mondhassa ki a végső szót, tíz évre kötött szerződését felbontva távozott Budapestről.

Lege Artis Medicinae

Öngyilkossági gondolat és az egészségi állapot összefüggése fiatal nők körében

SUSÁNSZKY Éva, HAJNAL Ágnes, CSOBOTH Csilla

Az orvoshoz fordulás szélsőséges esetei közismertek: bizonyos betegek gyakran és szükségtelenül keresik fel orvosukat a legapróbb panaszokkal is, tüneteiket erősen figyelik és túlértékelik, miközben másokat egészségi állapotuk elhanyagolása, a tünetek észlelésének hiánya, azok elhárítása jellemez. A testi folyamatok, tünetek észlelése és minősítése, és ezen belül az egészségi állapot önmegítélése számos tényezővel mutat kapcsolatot: szorosan kapcsolódik kognitív sémákhoz, kultúrához, személyiségjellemzőkhöz, ismeretekhez, aktuális emocionális állapotokhoz, a reálisan fennálló megbetegedésekhez.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A microvascularis coronariabetegség diagnosztikája és kezelése. A magyarországi helyzet sajátosságai

SZAUDER Ipoly

Az invazív vizsgálatok azt mutatják, hogy a betegek kétharmadában a szívizom-ischaemia obstruktív coronariabetegség és más szívbetegség hiányában (INOCA) áll fenn, melynek oka a microvascularis diszfunkció (CMD), és amelynek következménye a microvascularis koszorúér-betegség (MVD), a microvascularis vagy epicardialis va­so­s­pasticus angina (MVA) lehet. A kor­szerű klinikai gyakorlatban a noninvazív kardiológiai képalkotó eljárások fejlődésével lehetővé vált a coronariaáramlás mérése a jellemző indexek meghatározásával. Mind­ezek javítják a CMD és az általa okozott myocardialis ischaemia diagnózisát, és le­hetőséget adnak az elsődleges MVD diag­nosztizálására. Tekintettel arra, hogy az MVD felismerése-kezelése a magyar orvosi gyakorlatban jelentősen alulreprezentált, az alábbiakban részletesen ismertetjük a primer stabil microvascularis anginát (MVA), annak korszerű invazív és noninvazív dif­fe­­renciáldiagnózisát és kezelését, különös tekintettel – a gyakorisága miatt – a magas vérnyomás által kiváltott formára és a nők ko­szorúér-betegségére. Kiemeljük a hazai lehetőségek figyelembevételével az ajánl­ható diagnosztikai eljárásokat.

Lege Artis Medicinae

Kedves Olvasónk! Köszöntő a LAM alapításának 30. évfordulója alkalmából

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Így indítottuk a lapot 30 évvel ezelőtt, amikor a LAM első köszöntőjét, a Beköszöntőt írtuk. 1990 októberében azonban a megszólításba még bekerült a „reménybeli” kifejezés is. Különös ez a szó, pontosabban ennek a szónak a használata, így egy emberöltő távlatából visszatekintve. Akkor, a rendszerváltás utáni hónapokban, sőt években, de talán az egész ’90-es évtizedben, a reményből volt a legtöbb. Az egész ország abban reménykedett, hogy végre eljött a szabadság kora, amikor kiteljesedhetnek az alkotó energiák és egy nagy, össznemzeti nekibuzdulással átugorhatjuk a megfáradt és kudarcot vallott szocializmusból a fejlett nyugati, szociális piacgazdaságba és plurális demokráciába vezető lépcsőfokokat, hogy aztán a belátható – nem is oly távoli – jövőben ripsz-ropsz utolérjük majd a magyar lakosság zömének példaképét, a „k. u. k.”-beli „sógorok” lakta Ausztriát. Ebből a remény és a nekibuzdulás biztosan megvalósult. A többiről most inkább ne be­széljünk. Nagyon is beszéljünk viszont arról, hogy ez a tenni akarás, az alkotóenergiák felszabadulása egy megújuló, jobb és lakhatóbb ország reményében hogyan vezetett el a LAM megalapításához – mert most ennek jött el az ideje.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Ideggyógyászati Szemle

Családtervezés sclerosis multiplexben: fogantatás, terhesség, szoptatás

RÓZSA Csilla

A sclerosis multiplex leggyakrabban fogamzó­képes korú nőket érint, így a családtervezés kiemelkedően fontos kérdés ebben a betegségben. Napjainkra egyértelműen bebizonyosodott, hogy a terhesség nem rontja a relapszáló-remittáló sclerosis multiplex hosszú távú prognózisát, ennek ellenére sok beteg még manapság is bizonytalan a gyermekvállalást illetően. A kérdést bonyolítja, hogy az egyre növekvő számú beteg­ségmódosító terápia terhességre gyakorolt hatásával nin­csenek eléggé tisztában a betegek, és sokszor az orvosok sem. Még kevésbé tisztázottak és ismertek a szoptatással kapcsolatos kérdések. A betegek ezekről a témákról elsősorban gondozó neurológusukkal konzultálnak. A neu­ro­ló­gus feladata a fogamzásgátlással, terhességgel, asszisz­tált reprodukcióval, szüléssel, szoptatással, betegségmódosító kezelésekkel járó kockázatokat és előnyöket reá­lisan értékelni, a beteget ezekről tájékoztatni, majd a b­e­teggel közösen a családtervezési tervekkel összhangban a megfelelő betegségmódosító gyógyszert megválasztani. A jelen közlemény célja a klinikusok eligazodását segíteni ezekben a kérdésekben.A releváns szakirodalom áttekintése alapján, a nemzetközi irányelvekkel összhangban a közleményben áttekintjük a fogantatás, terhesség és szoptatás témakörét, különös tekintettel a törzskönyvezett betegségmódosító terápiák terhesség és szoptatás alatti alkalmazhatóságára.

Ideggyógyászati Szemle

A Parkinson-kór gyógyszeres kezelésének kérdéseiről

NAGY Ferenc

Annak ellenére, hogy a Parkinson-kór diagnosztikája és kezelése az elmúlt években is folyamatosan fejlődött és új terápiás lehetőségek jelentek meg, a Parkinson-kórral élők kezelése és gondozása, különösen az előrehaladott szakaszban, továbbra is nagy kihívást jelent a mozgászavarral foglalkozó neurológusok számára. A Parkinson-kór kezelését több tényező is kedvezőtlenül befolyásolja: a betegség megállíthatatlanul halad előre, a betegek tünettana és a progresszió gyorsasága, az egyéb kísérő nem motoros tünetek és a kezelés okozta komplikációk megjelenése nagy heterogenitást mutatnak. Mindezek alapján nehéz az egységes rutin terápiás elv kidolgozása és alkalmazása. Ez az összefoglaló a szakmai kollégiumi ajánlás és a szakirodalom adataira támaszkodva próbálja megvilágítani a Parkinson-kór kezelésének szempontjait, különös tekintettel az előrehaladott stádiumú esetekre.