Halmozottan hátrányos helyzetű, roma gyerekek családjának segít a Berettyóújfalui Igazgyöngy Alapítvány. A kiemelten közhasznú alapítvány művészeti iskolát tart fenn, családgondozást végez és igyekszik összehangolni a különféle intézmények munkáját a gyerekek felzárkóztatása érdekében. A mi mesénk – Alkotások a nyomor széléről címmel sikeres projektet nyújtottak be 2010. a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évében. A projekt kapcsán készült festményekből és fotókból vándorkiállítást készítettek. Az Igazgyöngy felkarolja a gyerekeket s rendszeres művészeti foglalkozásokat nyújt nekik. A kiállításon bemutatott képek a gyerekek lakókörnyezetükben készültek, visszaadják életközegüket – mondta a megnyitón Kiss Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat elnöki szociális tanácsadója. Majd hozzátette: Magyarországon 21000 gyermeket emeltek ki családjukból, ami nagyon nagy szám. Remélem, hogy a szakma belátja, 5000 - 6000 gyermeket vissza lehet helyezni családjához. 650 gyermek tanul a berettyóújfalui művészeti iskolában, közülük 400 hátrányos helyzetű, 150 mélyszegénységben él. Az országban a gyermekek 30 százaléka él mélyszegénységben. Európai roma stratégiára vállalkozott Magyarország s a terepen dolgozók véleményére is számítanak a döntéshozók. Romák és nem romák által készülhet el a stratégia. - Az alapítvány célja az oktatás, a családgondozás és a különböző intézmények közötti munka összehangolása a bihari kistérségben mélyszegénységben élő gyermekek felzárkóztatása érdekében - mondta L. Ritók Nóra, az alapítvány által működtetett Igazgyöngy Alapfokú Művészetoktatási Intézmény vezetője. - Adományokból, pályázati támogatásokból segítjük a mélyszegénységben élő családokat. Élelmet, ruhát, tüzelőt juttatunk nekik, segítünk például a honosíttatásban, az áram visszaköttetésében, más krízishelyzetek elhárításában, s egyéb hivatalos ügyeik intézésében. Más szervezetek is támogatják munkánkat. Legutóbb a Sose Közhasznú Alapítvány rendezett gyűjtést alapítványunknak, melyen három és félmillió forint gyűlt össze. A pénzt a családok gyermekeinek élelmezési programjaira fordíthatjuk. A Magyar Élelmiszerbankkal is szerződésben állunk, így élelmiszert is juttatunk a családoknak. A munkánkat segítő adományozók között magánszemélyek is vannak, olyanok, akik az átlagtól eltérő szociális érzékenységgel rendelkeznek. Sokuk elvisz magához egy-egy gyermeket egy-egy hétre illetve a szünidőben. Sokféle segítségre van szükség, mert van, ahol a lehetőségek sem jutnak el a családok szintjére, vagy egyszerűen nem tudják értelmezni a hivatalos leveleket. Sajnos az analfabétizmus is előfordul.

L. Ritók Nóra

Elmondta, hogy a gyermekek nem rendelkeznek a tanuláshoz szükséges megfelelő motivációval, de szinte minden szülő rávehető az együttműködésre gyermeke érdekében. Az alapítvány segíti a családokat, de az iskolának elvárásai vannak a gyermekekkel szemben. Teljesíteniük kell a művészeti és az általános iskolai alapvető követelményeket, nem lehet lógni az iskolából, és nem megengedett a verekedés, agresszió sem. Ez az előfeltétele a családoknak nyújtott segítségnek. - Vannak biztató eredmények – mondta L. Ritók Nóra. - Például tavaly fából ácsolt udvari WC-ket vittünk a családokhoz, kívülállók azt mondták, fel fogják tüzelni, de nem így történt. Szerződést kötöttünk a családokkal, hogy a WC az alapítvány tulajdonában marad, s a családok felelnek épségéért, rendeltetésszerű használatáért. Még egy WC-ben sem esett kár, pedig volt már – 20 Celsius-fok is – emelte ki. Másik célunk, hogy összehangoljuk a sokszor párhuzamosan működő, a problémákat ügyirat szinten kezelő, az okokat nem firtató, az akták mögé nem néző szerveztek munkáját, mind az oktatási, mind a szociális, munkaügyi, rendvédelmi, egészségügyi stb. terülteken dolgozókét. Egy, az oktatásból, a családgondozásból és az intézmények munkájának harmonizációjából álló modellt szeretnénk felmutatni és a döntéshozók elé tárni, valamint mások használatára átadni. A partnerség megteremtése a legnehezebb, mert a civil szervezeteknek nincs hagyományrendszere az intézményekkel való együttműködésre. Mint a szakirodalomban olvasható, a mélyszegénységben élő gyermekek sorsát 50 százalékban befolyásolhatja az iskola. Ez optimista szám, tapasztalataim szerint legfeljebb néhány százaléknyit segíthet az iskola. A kulcs a családsegítésen, a családok értékrendjébe való belehelyezkedésen van, s a tapasztalatok birtokában az oktatási hatás megtervezésében, végrehajtásban, a szülők partnerré tételében. Rengeteg tehetséges gyermek „tűnik el”, mert rossz a rendszer. Az iskola a művészetoktatás eszközeivel próbálja a gyerekek szemléletét megváltoztatni, felfedeztetni a tanulás, a munka értékét. A gyerekeknek nincsenek meg az alapvető készségeik a tanuláshoz, ezért bukdácsolnak, majd magántanulók lesznek, lemorzsolódnak, gyakran 15 évesen már szülnek. Most épp egy olyan programra keresünk finanszírozási lehetőséget, melyben a felvilágosítás, a fogamzásgátlás, és a tudatos családtervezés is szerepet kap. A szegénység, és a tévhitek, rossz információk ugyanis mind szerepet játszanak a korai gyermekvállalásban, és sok esetben a nagycsaládossá válásban is. A művészeti iskola tanulói számos rajzpályázaton vesznek részt itthon és külföldön s számos díjat nyernek. A mi mesénk című projektben Erdős Lajos tyukodi cigány mesemondó meséihez készítettek festményeket a gyerekek. A művekből vándorkiállítás készült, mely január 20-án érkezett a Debreceni Egyetem Élettudományi Központjába s 28-ig látogatható. A művek különlegessége, hogy a gyerekek lakókörnyezetében készültek s családjuk is beleszólhatott az alkotások tervezésébe s a festésbe. A munkáról fotókat készíttek a mentortanárok a kiállításra. Látható az óriási kontraszt a hámló vályogházak előtt festő gyerekek és az életigenlést sugárzó, erős színekkel festett csodás történetet ábrázoló festmények között. A kiállításon ott volt a 9 és fél éves Káló Károly, a Berettyóújfalui Arany János Gyermekotthon lakója rajzának másolata is, mely eredetijével első díjat nyert a Brókernet Jövő Alapítvány karácsonyi rajzpályázatán. Egymillió forint volt a fődíj, melyet a lakóotthon kapott és a gyermek számlája is gyarapodott a cég által. A kisfiú azt mondta, hogy a szeretetet rajzolta meg. Képén az éjszakai sötétkék égen csillagok pislognak, a kékesfehér hóban álló égig érő fenyő alatt eltörpül a piros kalapú hóember s csak félig látszik mellette az óriási kék, sárga, vörös, fekete ház. A karácsony emlékezetes ünnep volt a testvéreivel együtt a lakásotthonban élő Károlynak, mert megkapta, amire vágyott, egy távirányítós autót. A tárlat 33 képét bemutatták az újfalui kistérségben, a budapesti FUGA Építészeti Központban, és az Esély Központban is, s A szegénység és a társadalmi kirekesztés évének zárókonferenciáján tavaly év végén a Néprajzi Múzeumban. A tervek szerint a tárlat Debrecen után Pécsre kerül, majd Brüsszelben is bemutatkozik. A kiállítás célja a társadalmi előítéletek csökkentése, a mélyszegénységben élő tehetséges gyermekek bemutatása. Sokan azt sem tudják tisztázni magukban, hogy integrációval vagy asszimilációval lehet-e megoldani a cigányok többségi társadalomba való beillesztését? – fogalmazott L. Ritók Nóra. - Gyermekkorban kell elkezdeni az integrációra való felkészítést, mindkét társadalmi csoportban. Csak integrált környezetben sajátíthatók el a megfelelő magatartásminták. Fontos a pedagógusok felkészültsége is, és mindenképp kellene egy stratégiaszerű gondolkodás erről az egészről a társadalomban. A felnőttek értékrendjét már nem lehet megváltoztatni. De minden szülő partnerré tehető a gyermeke jövőjének érdekében– mondta L. Ritók Nóra. - Mentálisan olyan mélyen vannak ezek a családok, hogy segítség nélkül nem boldogulnak.

Illésné Áncsán Aranka

A kiállításmegnyitó utáni beszélgetésen Illésné Áncsán Aranka, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Tiszadobi Gyermekvédelmi Központ igazgatója elmondta, hogy a náluk élő 91, 3-24 éves korú gyermekek többsége a családjukból való kiemelés után kerül hozzájuk. A kiemelés oka többnyire az elhanyagolás, mely mögött 80 százalékban a szegénység húzódik. Az elhanyagolás, a kilátástalanság a motiváció hiányát hozza magával mind a tanulásban, mind a munkában. Előfordul, hogy egy gyermek 12 éves korában kerül hozzájuk, csak cigányul beszél s nem tud írni-olvasni. Ekkor már kevés az idő. Csak írni-olvasni tudják megtanítani, pedig a számos terápiás programon való részvétele, mint a zenélés kannával, az éneklés, a lovaglás mind-mind azt mutatják, hogy tehetséges. Az intézetben töltött évek sokszor nem elegendőek a gyerekek szemléletformálására. A lakásotthoni évek után sokan visszatérnek családjukhoz s folytatják az ott megszokott életüket. Ritka, hogy sikerül kilépniük. - Ez az elkövetkező évek gyümölcse kell, hogy legyen – fogalmaz az igazgatónő De sikerekről is beszámolt. Például a prostituált kislányok többségét sikerül kiemelni kétes munkájából. Gondot jelent a futtatók lekapcsolása, azonban ha a felmutatott lehetőség a tanulásra, nyugodt környezetre, biztonságra, vonzó a lányok számára, akkor szakítani tudnak korábbi életükkel. Majd egy korábbi nevelési programjának eredményeit említette, amikor az volt a vezérfonala, hogy minden gyermek egyforma s nem kell speciálisan nevelni a cigány gyerekeket. Ennek az lett az eredménye, hogy a gyermekeknek nem volt identitásuk, nem tudták, hogy roma származásúak s ez számos nehézséget okozott nekik az intézeten kívüli életben. Azóta gyakran rendeznek az otthonban roma kulturális fesztiválokat, megismertetik a gyerekekkel a cigányság történetét, kultúráját. A tiszadobi otthon igazgatónője a legnagyobb segítségnek azt tartja, ha a gyermek szüleinek van munkája. Ezért rendkívülinek értékeli a közmunka programot, ami pozitív változást hozott a családok életében. Az igaz, hogy anyagilag nem sokkal jár rosszabbul az, aki nem dolgozik, de más délig aludni és a segélyt várni, mint reggel felkelni és munkába indulni. Mindkettőnek erős hatása van a gyermekre. L. Ritók Nóra blogot ír a mélyszegénységről. Bejegyzései itt olvashatók: https://nyomorszele.blog.fn.hu/ eLitMed Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinae) - 2010; 20(02) Tarnabod- élet a társadalom peremén