Szerb Antal akkor is örökbecsű művészeink között foglalna helyet, ha nem lett volna olyan kiváló regényíró, publicista és műfordító, irodalomszerető avagy érettségiző nemzedékek sora nő fel tudományos, kritikai munkásságán, magyar és világirodalomtörténetén, s mert esztétikája páratlan, szellemessége és elegáns, eredeti látásmódja felülmúlhatatlan. Szerb Antal igazából a kultúrával hivatásszerűen foglalkozó irodalmi szakember volt, s ugyanakkor jelentékeny szerepet töltött be szépirodalmunkban is. Könyvek között nőtt fel, és már fiatalon kiemelkedett kortársai közül széleskörű és csillogóan sokoldalú műveltségével, alig húszéves volt, amikor a Nyugatban versei és novellái jelentek meg, Életműve senki máséhoz nem hasonlítható, művei új műfajokat honosítanak meg egyre fokozódó népszerűséggel a magyar irodalomban.A királyné nyaklánca című könyve például alig meghatározható műfajú átmenet a szépirodalmi értelemben vett regény és a tudományos értelemben vett történelmi korkép között. Szépirodalmi főműve pedig A Pendragon legenda. Az írás sajátos iróniájával ejt rabul, és műfajában az angol kísértetregények paródiájának is felfogható, noha számos elemében a legmagasabb rendű ismeretterjesztés műfaji követelményeinek is eleget tesz, misztikus titkok hordozója, és azok paródiája is egyszerre. Szerb Antalról az hír járta, hogy nincs is nála műveltebb és egyben rokonszenvesebb ember az egész magyar irodalmi életben. Az Utas és holdvilág különleges helyet foglal el irodalmunkban, páratlan alkotás, mely mindannyiunk örök megfutamodását közvetíti, félelmünket az élettől, a felnőtté válástól, a szabadság elvesztésétől, az illúziókkal való leszámolástól. Mulatságos, rezignált és szomorú könyv. S benne a kincs, a kiolthatatlan csodavárás: „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a regény. Örkény egypercese jeleníti meg alakját, sorsát: IN MEMORIAM DR. K. H. G. - Hölderlin ist ihnen unbekannt?- kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. - Ki volt az? - kérdezte a német őr. - Aki aHyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine? - Kik ezek? - kérdezte az őr. - Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri? - De ismerem - mondta a német őr. - És Rilkét? - Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G.-t. NZS