Idegtudományok

Centrális vénajel a sclerosis multiplex képalkotó diagnosztikájában

2022. MÁJUS 17.

Szöveg nagyítása:

-
+

A sclerosis multiplex (SM) diagnosztikáját jelentősen megnehezíti, hogy számos kórkép, mint például a migrén, bizonyos vascularis eltérések és egyéb gyulladásos megbetegedések, az SM-hez hasonló képet mutat. Az SM diagnosztikájában használt McDonald-kritériumrendszer az egyértelműen demyelinisatióra utaló esemény megléte esetén jól működik, ugyanakkor az atípusos, nonspecifikus vagy tünetmentes betegekben hibás SM-diagnózishoz vezethet, főleg, ha az MR-képanyag olyan eltéréseket mutat, melyek ismeretlen jelentőséggel bírnak. A McDonald-kritériumok 2017-es módosítása lerövidítette az SM diagnózisáig eltelt időt és javította a kritériumrendszer szenzitivitását, a specificitás ugyanakkor csökkenni látszik. Emellett a képalkotó vizsgálatok során észlelt eltérések részben megegyezhetnek SM-ben és az SM-et utánzó kórképekben, mint például a kisérbetegségekhez társuló jelzavarokban, a migrénben, a neuromyelitis optica spektrum betegségben (NMOSD), valamint az SLE-asszociált cerebralis vasculitisben. Emiatt a közelmúltban megjelenő konszenzusnyilatkozatok és diagnosztikus kritériumok egyaránt nagy hangsúlyt fektetnek az alapos differenciáldiagnosztikára, hogy megelőzhető legyen a rokkantság, valamint javuljanak a klinikai kimenetelek. A centrális véna -jel a nagy térerősségű MR-vizsgálatok során egy nagymértékben szenzitív és specifikus SM-biomarkernek mutatkozott. SM-ben a laesiókon belül gyakran észlelhető egy véna, mely más eredetű agyi laesiók esetében sokkal ritkábban fordul elő. Mivel a nagy térerősségű MR-készülékek széles körben nem elérhetők, több kutatócsoport olyan 3 Tesla (T) térerősség mellett is alkalmazható MR-protokollt dolgozott ki, mely képes az ilyen laesiók kimutatására. Ezek alapján a centrális véna-jel 3T térerősség mellett is egy SM-re specifikus képalkotó-marker. Mindenesetre ezek az egycentrumos vizsgálatok kis mintával dolgoztak, ezért szükség volt egy többcentrumos vizsgálatra is a centrális vénajel mint biomarker pontos karakterizálására, valamint egy optimális MR-protokoll kidolgozására, hogy a biomarker a klinikumban is használható legyen. Sinnecker és munkatársai a JAMA Neurology-ban közölt cikkükben egy multicentrikus, keresztmetszeti vizsgálat eredményeit közlik, mely a fenti paraméterek meghatározását szolgálta. A vizsgálatban 648 beteg szerepelt, a beválasztási kritériumok pedig a következők voltak: 1) 18-85 éves kor, 2) az alábbiakban felsorolt kórképek klinikai diagnózisa: klinikailag izolált szindróma (CIS), mely megfelelhet egy központi idegrendszert érintő gyulladásos demyelinisatiós kórképnek és nem teljesíti a 2010-es McDonald SM-kritériumokat; relapszáló-remittáló SM (2010-es McDonald-kritériumok alapján); NMOSD; SLE; cerebralis vasculitis; epizodikus migrén; cluster fejfájás; kisérbetegség, melyben demens betegek is szerepelhettek, 3) a betegekről készült egy 3T MR-felvétel, melynek része volt SWI-szekvencia vagy T2*-súlyozott és 3 dimenziós FLAIR-szekvencia. Az NMOSD-s betegekben az aquaporin 4 antitest-pozitivitást igazolni kellett. Az intralaesionalis és a centrális intralaesionalis vénák meglétét a következőképp definiálták: vénának minősítettek egy vékony (<2 mm)-es, SWI vagy T2*-súlyozott képen hipointenz vonalat. A véna intralaesionalisnak minősült, amennyiben keresztezte a laesio határát. Az intralaesionalis véna centrálisnak minősült, amennyiben a laesio széleitől egyenlő távolságra futott, ovoid laesiókban pedig a laesio hossztengelye mentén kellett haladnia. A vizsgálat alapján a CIS-es és az RRMS-betegekben nagy arányban sikerült centrális vénákat kimutatni, és ugyanez nem teljesült az SM-utánzó kórképekben. Amennyiben egy betegnél az MR-vizsgálat legalább 3 centrális vénajelet igazolt, valamint az összes laesio legalább 35%-ában jelen volt centrális véna, az SM magas specificitással differenciálható volt az SM-utánzó eltérésektől. A vizsgálat alapján minél érzékenyebb egy adott szekvencia a kis vénák detektálására, annál inkább emelhető a laesioarányos határérték azért, hogy a diagnosztikus specificitás emelkedjen anélkül, hogy a szenzitivitás túlzottan lecsökkenne. A laesioarányos megközelítés ugyanakkor rendkívül időigényes, ezért kényelmesebb lehetőség lenne a centrális véna jellel rendelkező laesiók száma alapján megkülönböztetni az SM-et az SM-utánzó kórképektől. Elképzelhető, hogy magas laesioszám esetén a laesioarányos megközelítés, alacsony laesioszám esetén pedig a centrális vénajelek abszolútértéke az ideális diagnosztikai megközelítés. Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a centrális vénajel alapú diagnosztika szenzitivitása még mindig csak mérsékelt szenzitivitású 3T SWI-szekvenciák mellett, így a centrális vénajel hiánya nem alkalmas az SM diagnózisának kizárására. Felmerül kérdésként, hogy mennyiben segíti a centrális véna-jel a diagnosztikus folyamatot. Jelen vizsgálat alapján ez egyrészt a demyelinisatiót mutató klinikai esemény megállapításánál mutathat magas specificitást, másrészt pedig az időbeli disszemináció igazolásában esetlegesen kiválthatja a liquorvizsgálatot. Összességében a centrális vénajel megfelelő határértékek megválasztása esetén magas specificitással bír az SM és az SM-utánzó kórképek differenciálásánál. A T2*-súlyozott szekvenciák alkalmazása tovább növelheti a jel szenzitivitását is. A szerzők végezetül egy nagy prospektív vizsgálat lefolytatását javasolják, mely igazolhatja a jelen keresztmetszeti vizsgálat eredményeit és a centrális vénajel klinikai alkalmazhatóságát. Szemlézte Cséke Balázs dr. Eredeti közlemény: Sinnecker T, Clarke MA, Meier D, et al. Evaluation of the Central Vein Sign as a Diagnostic Imaging Biomarker in Multiple Sclerosis [published correction appears in JAMA Neurol. 2020 Aug 1;77(8):1040]. JAMA Neurol. 2019;76(12):1446-1456.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A rovat további cikkei

Idegtudományok

A drogok hatása az agyra

A kábítószerélvezet valószínűleg a „gondolkodás nélküli cselekvés” veleszületett hajlamához köthető. Legalábbis ezt mutatták ki a kutatók mesterséges stimulánst használó testvérek vizsgálata alapján.

Idegtudományok

Kortikoszteroidkezelés neuritis vestibularisban

A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.

Idegtudományok

A stroke új kezelése

Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.

Idegtudományok

A szerotonin nem csak neurotranszmitter

A szerotonin nemcsak ingerületátvivőként működik, hanem a génexpresszió szabályozásában is részt vesz. E felfedezés következtében jobban megérthetjük a normál agyfejlődést, a pszichiátriai és neurodegeneratív betegségeket, és új terápiás módszereket fejleszthetünk ki.

Idegtudományok

Klinikai döntéshozatal MOG antitest-asszociált betegségben

A szenzitív és specifikus sejtalapú esszék kifejlesztésével a humán myelin-oligodendrocyta glikoprotein (MOG) ellenes IgG-antitestek kimutatása lehetővé tette az anti-MOG antitest-asszociált betegség (anti-MOG antibody-associated disease, MOGAD) és az egyéb demyelinisatiós betegségek elkülönítését. A MOGAD, az aquaporin-4-asszociált neuromyelitis optica spektrum betegség (AQP4-NMOSD) és a sclerosis multiplex (SM) megkülönböztetését a betegségek különböző kórélettani háttere, klinikuma, terápiás és prognosztikus következményei egyaránt indokolják.

Kapcsolódó anyagok

Klinikum

Az Anton-szindróma

Az anosognosia egy olyan neurológiai tünet, melyben az érintett beteg nincs tudatában a saját neurológiai vagy pszichiátriai problémáinak. Az anosognosia egyaránt érintheti a nyelvi funkciókat, az ítélőképességet, az érzelmeket, az emlékezőképességet, az egzekutív és a motoros funkciókat is.

Idegtudományok

Neurológiai és pszichiátriai betegségek kezelése ketogén diétával

SZEMLE eLitMed

A 21. század kezdete óta exponenciálisan nő a ketogén diétával foglalkozó publikációk száma. A ketózis neurológiai betegségeket javító hatása már randomizált vizsgálatokban is bizonyítást nyert.

Ember és környezet

Ózonréteg, UV, bőrproblémák és D-vitamin

Ezzel a kérdéssel foglalkozik egy, a közelmúltban a Frontiers in Oncology szakfolyóiratban Ozone Layer Depletion and Emerging Public Health Concerns – An Update on Epidemiological Perspective of the Ambivalent Effects of Ultraviolet Radiation Exposure címmel megjelent tanulmány.

Idegtudományok

A klímakatasztrófa hatása az idegrendszeri betegségekre – amikor már „az agy is leolvad”

SZEMLE eLitMed

A melegedés nemcsak a sarki jeget olvasztja fel, de az emberi agyat is, mondja a nevét kereső új tudományág, a klimatológiai neuroepidemiológia. Vagy neuroklimatológia?

Klinikum

Az időskori vérszegénység

GADÓ Klára

Az életkor előrehaladtával a vérszegénység előfordulása egyre gyakoribb. Időskorban nagyon gyakran több krónikus betegség egyidejű jelenlétét tapasztaljuk, amelyek a geriátriai szindrómákkal együtt jelentős mértékben befolyásolják az idős ember önellátó képességét, életkilátásait, életminőségét, valamint a kórházi kezelés szükségességét.