Robot segít a stroke rehabilitációban
2012. JANUÁR 30.
2012. JANUÁR 30.
Szöveg nagyítása:
A súlyosan károsodott stroke-túlélők jobban újra megtanultak járni, ha robot segítette a hagyományos rehabilitációs eljárást. Olasz kutatók 48 stroke-túlélő járóképességét értékelték ki a stroke után két évvel. Olyan betegeket vontak be a vizsgálatba, akik a vizsgálat kezdetekor egyáltalán nem tudtak járni. A páciensek fele hagyományos rehabilitációban vett részt, a többiek ezen kívül elektromechanikus robot által támogatott járás-fejlesztésben is részesültek több hónapon keresztül. "Két év után a robot segítségével rehabilitált betegek közül ötször többen voltak képesek segítség nélkül járni. Érdekes és fontos tapasztalat, hogy ez a jelentős különbség a legsúlyosabban károsodott betegek csoportjában jelentkezett," mondta Giovanni Morone, MD, a kutatás vezetője a Római Santa Lucia Alapítvány kutató intézetében. "A többieknél sokkal kisebb volt a különbség, s ez kiemeli a betegek megfelelő kiválasztásának jelentőségét az ilyen típusú kezelések esetében.” A korábbi tanulmányok is hasonló következtetésre jutottak, ám a római vizsgálat volt az első, amely kimutatta, hogy a robottal támogatott rehabilitáció eredménye hosszú időn keresztül fennmarad. A robot készülékek elektromechanikus eszközök, amelyek közvetlenül a beteg lábaihoz kapcsolódnak, s amelyeket a terapeuta kontrollál. A terapeuta képes pontosan mérni a beteg állapotát, és a vezérlő használatával fokozatosan beállítani a lábakra nehezedő súlyt és a lépések hosszát. A kezelés során minden beteg naponta kétszer kapott kezelést a hét öt napján, három hónapon keresztül. A robot segítséget kapó csoport 20 speciális járás-képzésben is részesült a rehabilitáció első hónapjában. "Itt az ideje, hogy megváltoztassuk a kutatás irányát. Most már nem az a kérdés, hogy a robottal támogatott járás-rehabilitáció hatékony-e, hanem az, hogy kiknek hajtja a legtöbb hasznot,” mondta Morone. Szemlézte: elitmed.hu, Kolin Péter Forrás:
0 hozzászólás
Hírvilág
A miért illegális a szervkereskedelem? című interjúban Bognár Gergely bioetikus felvázolja e kérdéskör jelenségeit.
Hírvilág
Az allergiás betegségek, allergiás nátha, urtikária első vonalbeli kezelésére nem szedáló, második generációs antihisztaminok javasoltak. Az egyik legújabb második generációs antihisztamin a bilasztin, amellyel nemcsak felnőtt-, hanem gyermekvizsgálatok is történtek.
Több mint egy éve indították útjára az interneten és különböző fórumokon azt a figyelmeztető hírt, hogy az étkezésre szánt konyhasó kálium-kloriddal kevert, dúsított, sőt akár 100%-ban csak azt tartalmazza. A hírközlő(k) és/vagy annak terjesztői még azt is kihangsúlyozták, összeesküvés elméletekhez illően, hogy ennek következtében a magyar lakosság tudtán és akaratán kívül nátriumszegény diétára van „fogva”. Még azt is megkockáztatták, hogy szerintük egy gyalázatos biológiai népirtásról van szó, hiszen csökken az „egészséges NaCl” bevitel és nő a szervezet számára igen „ártalmas KCl” fogyasztása. Ezáltal -írták embertársaik megsegítésére- számtalan betegségnek lehetünk áldozatai, sőt a krónikus bajainkból éppen ezért nem tudunk meggyógyulni (nemzőképtelenség, allergia, vesebetegség, magas vérnyomás).
Orvosai tavaly diagnosztizálták Patrick Swayze betegségét. A kezeléseknek köszönhetően talpra állt, és hónapokig forgatta a "The Beast" c. új televíziós sorozatot. Önéletrajzi könyvet készült írni közösen feleségével.
A népszerű glükozamin kiegészítő egy új tanulmány szerint kevés vagy semmilyen enyhülést sem nyújt osteoartritis okozta krónikus derékfájásra.
Klinikum
A húgysav keletkezésének vannak endogen (purinszintézis, sejtpusztulás) és exogen (táplálkozás) forrásai. A kezelésnek tehát ennek megfelelően kell, hogy legyen nem csak endogen, hanem exogen útja is, ami magát a táplálkozást (és a helyes életvitelt is) foglalja magába.
Idegtudományok
Kutatók egy új terápiás eljárást ismertettek, mellyel csökkenthetőek az agyi infartus okozta károsodások, az elhalt idegek újra növekedhetnek, a kiesett működések helyreállhatnak. Ráadásul az eddigiekkel szemben „a terápia hosszú idővel a stroke után is hatékony” - állítja Gwendolyn Kartje, a cikk első szerzője.
Idegtudományok
A vizsgálat eredménye szerint kevés bizonyíték szól a szteroidok használata mellett akut neuritis vestibularis esetén. A meglévő bizonyítékok alapján a klinikailag fontos kimenetelek és az objektív vestibularis funkciós kimenetelek között nincs szoros kapcsolat: a DHI-skálán mért rokkantságban egy hónap múlva nem volt szignifikáns különbség a placebo és a szteroid között, a kalorikus tesztek ugyanakkor jobb vestibularis funkciót mutattak ugyanebben az időpontban a szteroiddal kezelt betegek körében. Megjegyzendő, hogy a kalorikus teszt a lateralis (horizontális) félkörös ívjárat, így az ezt beidegző nervus vestibularis superior működéséről ad információkat, a neuritis vestibularisban ugyanakkor a nervus vestibularis inferior is érintett lehet, noha ennek izolált érintettsége csupán az esetek 2,3%-ában igazolható.
A katéteres abláció hatá- sosabb volt a gyógyszeres kezelésnél korábban antiarrhythmiás gyógyszerrel sikertelenül kezelt betegekben.
A sürgősségi osztályokon jelentkező betegek 1–3%-ában vezető panasz a szédülés. A szédülés hátterében jóindulatú, perifériás betegségek, úgymint jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) és neuritis vestibularis, valamint életveszélyes, központi idegrendszert érintő kórképek, mint például cerebellaris és agytörzsi stroke, egyaránt állhatnak. Ez utóbbi kategóriába eső betegek körülbelül egyharmadában az első megjelenéskor a centrális ok nem kerül felismerésre. A szédüléssel járó, hátsó agyi keringést érintő stroke-okban gyakran egyéb fokális neurológiai tünet is jelen van, de nem mindig, és ilyen esetekben a stroke-perifériás szédülés elkülönítése nehéz lehet.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél4.
5.