A Samuel Weiss (Hotchkiss Brain Institute at the Faculty of Medicine) vezette kutatás fontos előrelépést jelent az apa és az utód közti kapcsolat kialakulása és az apai agyban ennek során lejátszódó változások megértésében. Erről a kapcsolatról jóval kevesebbet tudunk, mint az utód és az anya közti kapcsolatról. Az emlősökre általában jellemző, hogy az egyedek szaglás alapján ismerik fel egymást (az egyedre jellemző testszagot az MHC-komplex és a vizeletben lévő fehérjék határozzák meg). Ennek - a párválasztás és a szaporodás mellett - különösen fontos szerepe van az utódgondozásban: egyrészt lehetővé teszik, hogy a szülő csak a saját utódjára fordítson kiemelt figyelmet, másrészt megakadályozza a szülő és az utód közti szaporodást. Korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy rágcsálókban és más emlősfajokban, valamint emberben az apák fiatal és felnőtt utódaikat is felismerik, de ennek idegi mechanizmusa nem volt ismert. Az is ismert volt, hogy a felnőttkori neurogenezisnek, konkrétan a szaglóhagymában és a hippocampusban keletkező új idegsejteknek szerepe van a társas kapcsolatokban. Weiss és kollégái egy korábbi kísérletsorozatban kimutatták, hogy domináns hímek feromonjainak hatására a nőstények szaglóhagymájában és a hippocampus gyrus dentatus régiójában fokozott neurogenezis zajlik - ennek köszönhető, hogy a nőstények a domináns hímeket preferálják. A kutatók most arra voltak kíváncsiak, hogy hasonló mechanizmusok állnak-e az apa és az utód közti kapcsolat hátterében. Az egérszülőket közös ketrecben tartották a terhesség és a postnatalis időszak alatt. A kölyköket 3 hetes korukban elválasztották, és 6 hetes korban megvizsgálták, hogy a szülők felismerik-e saját utódaikat (ezt onnan lehet megállapítani, hogy az idegen egeret hosszabb ideig szimatolják, fürkészik, mint a számukra ismerőset). Azt találták, hogy az apaegerek akkor ismerték fel saját utódaikat, ha a szülést követő két nap során fizikailag érintkeztek velük. Érdekes módon az utód szaga ehhez nem volt elegendő, ugyanis ha az apát egy hálóval választották el újszülött utódjától, később nem ismerte fel - a szerzők megfogalmazása szerint "multimodalis szenzoros összjátékra" van szükség. Az alapos és elegáns kísérletsorozat a jelenség neurológiai hátteréről is sokat elárult. Az osztódó sejtek specifikus jelölése (bróm-deoxi-uracillal) azt mutatta, hogy a kölykökkel való korai interakció fokozta az új idegsejtek keletkezését az apa agyában, a subventricularis zónában és a gyrus dentatusban. Ezt a hatást a prolaktin közvetítette, amelyről tudni lehet, hogy nőstényekben szaglóhagymában zajló neurogenezisben van szerepe a terhesség során. Összefoglalva tehát elmondható, hogy egerekben az apa interakciója saját kölykeivel a prolaktin közvetítésével fokozza az új idegsejtek keletkezését az apa agyában, és ezek az új neuronok szerepet játszhatnak az utód felismerésében. Nagy valószínűséggel hasonló mechanizmusok emberben is lejátszódnak: korábbi kutatásokból tudjuk, hogy új idegsejtek felnőtt ember szaglóhagymájában és a hippocampusában is keletkeznek, valamint hogy az emberi apák jobban vonzódnak és kötődnek azokhoz a gyermekekhez, akiknek a szagát felsimerik. "Munkánk azt mutatja, hogy a társas interakcióknak szerepe van az agy egészséges működésében, az egészséges agy pedig serkenti a pozitív társas interakciókat, vagyis egy pozitív visszacsatolásról van szó"- magyarázta Weiss. "Eredményeink alátámasztják azt az elméletet, hogy a fizikai interakciók az apák és az utódok közt kritikus komponensei lehetnek az egészséges kapcsolatoknak és az egészséges társadalomnak". Szemlézte: eLitMed.hu, dr. Víg Julianna Forrás: Nat Neurosci. 2010 May 9. [Epub ahead of print]