Talán az olimpiák történetének legsúlyosabb és legméltatlanabb botrányát eredményezte két bokszoló ügye. A küzdőtéren a sportolók helyett az orvostudomány, a különböző kultúrák, a sportetika és leginkább a politika összecsapása zajlik.  Megkérdeztük dr. Melegh Béla genetikus professzort, a PTE Klinikai Központ Orvosi Genetikai Intézet korábbi igazgatójat és dr. Sándor Judit bioetikust, a CEU tanárát, a LAM Szerkesztőbizottságának tagját is, mit gondolnak ők a rendkívüli helyzetről, illetve az egész probléma tudományos hátteréről. 

Pierre de Coubertin báró a modern olimpiai eszme elindítója volt 1913-ban. Az öt kontinenst összefogó világjáték alapelvei: szenvedély, hit, győzelem, munkaerkölcs, sportszerűség. Eközben az olimpia hármas jelszava a „Citius, Altius, Fortius”, azaz „Gyorsabban!, Magasabbra!, Erősebben!”. Ez mind, így együtt. Az üzenet sokösszetevős, a NOB egyes kérdésekkel mégsem foglalkozott mindeddig. 

Annak idején az NDK-s úszónők lépték (vagy úszták) át úgy a toleranciahatárt, hogy később nagyon szigorú szabályokat vezessenek be a doppingolás ellen. Most viszont az emberiség olyan kérdése került fókuszba, amivel egyelőre nem tudott mit kezdeni az olimpiai szellemiség. A kromoszómavizsgálat a Nemzetközi Bokszszövetségnél is csak két éve lett gyakorlat, vélhetően az utóbbi években felerősödött LMBTQ-ellenes közhangulatnak köszönhetően. Ez a teszt ugyanakkor mindeddig sem az olimpián, de még a magyarországi úszó- vagy atlétikai világbajnokságon sem került szóba. Szakemberek szerint a mostani diskurzus azért szomorú, mert ez nem lehet politikai kérdés – valójában súlyos emberi tragédiák, kulturális különbözőségek és megannyi tényező áll a hátterében, amiket nem lehet ilyen eszközökkel (mint a kizárás) és így, ilyen médiazajban kezelni. 

Az interszexualitás genetikai háttere

Dr. Melegh Béla genetikus professzor szerint több vetülete is van ennek az ügynek. A nemi identitás és a kromoszóma bármiféle eltérése is más-más kérdés, még ha alapjaiban van is közös metszetük. Más kérdés, hogy ezen gén-, illetve kromoszóma-rendellenességek vajon sok sportolónál fennállnak-e, illetve az is, hogy befolyásolják-e a nemi identitásukat és a nemüket? 

„Az tény, hogy a férfi definíció alapja az Y-kromoszóma megléte. Ha valakinél ezt kimutatják, akkor ő férfi.

A jelenlegi információk alapján az algír bokszolónak ez ott van. Innentől ez nem vita tárgya. Az, hogy abban a kultúrkörben, ahonnan ő jön, egyáltalán ismerős-e ez a fogalom, valaha foglalkoztak-e egy olyan mélyen vallásos, orvostudományi szempontból más felfogású országban ezzel, vagy egyáltalán ma foglalkoznak-e ezzel, az egy másik vetülete az egész problémának.

Kislánynak született, feltűnt ugyan, hogy magasabb, erősebb, mint a többiek, de más férfias jegyeket, legalábbis az eddigi hírek szerint, nem találtak rajta, hát ő lány, így anyakönyveztették.

A kromoszómaeltérés egyébként az élsportolók egy jó részénél biztosan ott van, hiszen éppen ezért tűntek ki, képesek nagyobb teljesítményre, mint bármelyikünk.

Ilyen a kosarasok egy részénél biztos jelenlévő Marfan-szindróma. Például Isaiah Austin-nak, akire fényes karrier várt az NBA-ban, ám kiderült, Marfan-szindrómában szenved. Ekkor két évre visszavonult, úgy tűnt, le kell mondania a sportról, ám 2016-ban visszatérhetett. Jelenleg a kínai Guangxi Rhinos csapatában játszik. 2014-ben létrehozta alapítványát (Isaiah Austin Foundation), mely a Marfan-szindrómával kapcsolatos kutatásokat támogatja. De a 23-szoros olimpiai úszóbajnok Michael Phelps két karja és felsőteste is meglepően hosszú – a fesztávolság testmagassághoz számított aránya szintén erre a tünetegyüttesre utalt. A hosszú kezeken kívül az úszásban az ilyen ’betegeket’ a rendkívül hajlékony ízületek is segíthetik. Később ki is derült, Phelps maga írt önéletrajzában arról, hogy az orvosok is Marfan-szindrómával diagnosztizálták. Rendszeres ellenőrzéseknek vetik alá a sportolót, mivel a génmutáció miatt nagy a kockázata különféle szív- és érrendszeri megbetegedéseknek” – kezdi Melegh Béla. Vagyis ez egyfajta természetes „dopping”, amivel szabályozással nem igen lehet, nem is szabad mit kezdeni. És akkor itt a nemiség kérdése. Vagyis, amikor bármilyen rendellenesség a férfi-nő biológiai nemek határait feszegeti, lépi át. Melegh Béla pályáján több tucat ilyen esettel találkozott, gyakran súlyos személyes, családi tragédiákkal.

„Ma a lakosság 10 százalékánál van valamilyen nemi eltérés: az egyik, ha hibátlan az anatómiája, de mégis a saját neméhez vonzódik, a másik, amikor külső jegyei is vannak ennek a különbözőségnek. A sportolók körében egyébként ugyanez lehet az arány, csakhogy ez az esetek döntő százalékában nem is téma. Nyilván egészen más a helyzet, amikor mondjuk ennek külső jegyei vannak. Én nagyon-nagyon sok olyan történetet megéltem, amikor az újszülöttnél mindkét genitália jelen volt. Vagyis a szülőszobán derült ki, hogy mindkét nem külső jegyeit hordozza a kisbaba. Rettenetes dráma, ha belegondolunk, de orvosként lépnünk kell. Ilyen esetekben megvizsgáljuk a csecsemő kromoszómaszerkezetét, és sor kerül különböző képalkotó- és vérvizsgálatokra is. A kivizsgálást endokrinológusok végzik. Ahhoz, hogy meg tudjuk mondani, mit tekintünk interszexuális állapotnak, elsőként érdemes arról beszélni, hogy mi alapján lehet meghatározni az egyén biológiai-testi nemét. Ez egyáltalán nem olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek elsőre hangzik. Az orvostudomány ennek megfelelően jelenleg öt kritérium alapján sorolja az embereket valamelyik nembe: kromoszomális nem – alapesetben ez a nőknél két X, a férfiaknál pedig egy X és egy Y kromoszómát jelent. Gonadális nem – az ivarmirigyek határozzák meg. Nőknél petefészkek, férfiaknál herék megléte. Hormonális nem – a tesztoszteron, ami elsősorban férfi-hormon, és az ösztrogén, ami pedig női, de mindkettő megtalálható a másik nemben is, csak eltérő mennyiségben. Külső nemi szervek – a nőknél csikló és szeméremajkak, a férfiaknál hímvessző és herezacskó. Belső nemi szervek – nők esetében petevezeték, méh, hüvely, míg a férfiak esetében ondóvezeték, ondóhólyag, prosztata.

Az interszex állapotok esetében ez az öt kritérium nem áll ’harmonikus’ viszonyban egymással, azaz lehet valaki hormonális szempontból inkább nő, a külső nemi szervek szempontjából viszont inkább férfi.

De mivel Magyarországon jogilag csak a nő és a férfi biológiai nem elfogadott, a szülőknek minden esetben dönteni kell a kettő között az anyakönyvezés előtt, amelyre legkésőbb hathetes korban kerül sor. A döntést végül a szülők hozzák meg, de az orvos jelentős szerepet játszik ebben. Ő tájékoztatja a szülőket a gyerek állapotáról, majd – esetenként más szakterületű orvossal, például sebésszel történő konzultációt követően – tesz egy javaslatot a gyerek nemét és a kezelést illetően. A szülői döntés azonban csak addig szabad, amíg nem életmentő, vagy a fejlődéshez szükséges beavatkozásokról van szó. Bizonyos esetekben ugyanis hormonpótló kezelés nélkül nem lenne biztosítva például a gyerek csontjainak egészsége, növekedése. Más esetekben a nem megfelelően fejlett ivarmirigyeket kell megfigyelés alatt tartani, mert azok 18-20 éves korra 30 százalékos eséllyel daganattá alakulhatnak. Nemátalakító műtét egyértelműen csak a felnőtté váláskor történhet, hiszen senki sem dönthet egy gyermek neméről, ha nem egyértelmű adottságokkal született” – teszi hozzá a professzor, aki szerint ezeket a tényeket el kell fogadni, ami a sportban különösen nem egyszerű. „A ritka rendelleneséggel küzdőknek is ugyanolyan joguk van esélyt kapni, ha beleteszik mondjuk az addigi életük munkáját, tehetségesek, de nyilván rendezni kell, hogy ez ne okozzon olyan előnyt, ami behozhatatlan az ellenfele számára. Egyértelmű, hogy egy Y-kromoszómával született sportoló nem versenyezhet nők között, de hogy ezt hogyan lehet rendezni az olimpia keretei között, az egy nehéz kérdés”.

Dehumanizálás helyett értelmes vitát

Sándor Judit bioetikus, a CEU tanára szerint a párizsi olimpián bokszoló algír Imane Khelif esete komoly vitát váltott ki Magyarországon is, viszont nem etikus, hogy az egész világ egy sportoló biológiai tulajdonságait, egészségügyi adatait firtatja, és a sportolót a napi találgatások alapján bélyegzi meg. 

„A nemek alapján elkülönülő sportversenyek egyre több vitát váltanak, ki, de ezeket a vitákat absztrakt módon kéne lefolytatni, épp az adott személy méltóságára tekintettel. Bonyolítja a helyzetet, hogy a jelenlegi parázs vitát két sportszervezet eltérő álláspontja eredményezte. Épp a korábbi kizárás váltotta ki az ellenérzéseket, és főként az, hogy a kizárás okait csak találgatni lehet. A kromoszómák, hormonszintek érzékeny adatok, hiszen a sportolót nevesítve bélyegzik meg egy teljes életre, és nemcsak a sportéletben.

A szabályozás egyik alaptétele, hogy soha nem egy ember esetére hozunk menet közben szabályt, hanem a szabályozást előre kell meghozni, végiggondolva a megfelelő eljárást, az esetleges vizsgálatokat, a sportolók jogait, egészségét és biztonságát.  

Bár az Olimpia elsősorban játék, de a küzdelem, a sok éves munka és teljesítményelvárás fokozatosan emelte a téteket. Ráadásul az egyes sportokban megmutatkozó biológiai előny más és más módon mutatkozik meg. Ha csupán előbb fut be egy sportoló, mint a másik, ez lehet frusztráló, de nem jár fizikai sérelemmel, míg a bokszban, birkózásban a jóval erősebb ellenfél komoly testi sérülést tud okozni az ellenfelének” – fogalmazott lapunknak Sándor Judit, aki szerint sokféle etikai és bioetikai tanulsága is lehet az ügynek. 

„Az egyik, hogy az edzők oktatásában érinteni kellene a tesztoszteron szint, a kromoszóma-rendellenességek és egyéb, biológiai különbségekhez vezető állapotokat. Egy gyerek, vagy serdülő sportoló nyilván nehezen tud ezzel egyedül megbirkózni, és az sem szerencsés, ha a könnyebb siker reményében az edző választja ki és irányítja az érintett gyereket a küzdősportok felé.

A mostani vita tanulsága az is, hogy menyire kevéssé tájékozottak az emberek, sőt a sportszervezetek és a politikusok is ebben a kérdésben. Az utóbbi időkben politikailag gerjesztett gyűlölet az interszexuális, transzszexuális emberek, azonos nemű párok felé is megnyilvánult ebben a vitában, sokan nem fukarkodtak dehumanizáló kifejezéseket használni a sportolóval szemben.  

Ez nemcsak, hogy az olimpia eszméjéhez nem méltó, de az emberi méltóság általános, mindenkit egyformán megillető tiszteletét is sérti” – mondja a bioetikus, hozzátéve: mindenekelőtt fontos kiemelni, hogy az élet különböző területein más és másképpen nyilvánulnak meg a biológiai és nemi különbségek.  

Míg ezek döntően a magánélet szférájába tartoznak, amely alapján az érintett dönti el, hogy miként tekint magára, hogy kíván élni, és kikkel kívánja megosztani biológiai és egészségügyi adataival kapcsolatos információkat, addig például a sport terület más a helyzet. A sportolókat több szempontból is vizsgálják. „A dél-afrikai atléta, Semenya esete hasonló vitát váltott ki. Miután számára előírták, hogy ahhoz, hogy részt vehessen a 400, 800 és 1500 méteres női futóversenyeken, gyógyszeresen csökkenteni kell a tesztoszteron-szintjét, Semenya kifogásolta a kötelező kezelést. Számos jogi eljárást indított annak érdekében, hogy tesztoszteronszint-csökkentés nélkül versenyezzen, azzal érvelve, hogy a World Athletics szabályai diszkriminatívak. Semenya nemrégiben az Emberi Jogok Európai Bíróságához is fordult. Elsősorban azt kifogásolta, hogy 2023-ban a World Athletics módosította szabályait, és az olyan DSD-sportolóknak, mint Semenya, a korábbi ötös szintről 2,5 nanomol/liter alá kell csökkenteniük vérük tesztoszteronszintjét, és két évig e küszöb alatt kell maradniuk. A sportban nyilván a gyorsabb, ügyesebb, jó genetikai adottságokkal rendelkező előnyt élvez. Ezeket természetes előnyöknek tekintjük általában, amelyek megfelelő edzés, kitartás mellett jó eredményt hozhatnak. A mesterséges előnyöket, például valamely doppingszer vagy más tiltott módszer használatát azonban jogtalan előnynek tartjuk, és ez ahhoz vezethet, hogy a sportolót kizárhatják a versenyből. Hogy mi minősül doppingszernek azt évente közzéteszik a Nemzetközi Doppingellenes Szabályzatban. A természetes és a mesterséges elkülönítése komoly szerepet kap számos szabályozásban, máig filozófiai alapjait képezi például bioetikai és szabadalmi normáknak, de amint egyre többet tudunk a genetikáról, és befolyásolni tudjuk egyes képességeinket, annál többször merülnek fel kétségek a természetes határvonal kijelölésekor. A női-férfi besorolás a sportban nem mesterséges, hanem természetes biológiai különbségeken alapul, de hogy melyek ezek a különbségek, illetve, hogy mi a különbségtevés tudományos, illetve biológiai alapja, az már nem egyértelmű, és az idők során sokat változott is” – tette hozzá a szakértő, aki véleménycikkében bővebben is kifejtette az eLitMed-nek az ügy kapcsán felszínre került komoly etikai kérdéseket, kitérve a női sportolók jogaira is.