Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1991. JÚNIUS 01.

Transcraniális Doppler szonográfiás vizsgálatok aneurysma rupturát követő subarachnoidális vérzésekben

DR. SZABÓ Sándor, DR. RÓZSA László, DR. GOMBI Róza

A transcraniális Doppler-szonográfia a véráramlás-sebesség mérése révén lehetővé tette az aneurysma ruptúrát követő subarachnoideális vérzésekben előforduló vasospasmus noninvazív vizsgálatát, monitorozását. A szerzők 109 subarachnoidális vérzett beteg folyamatos transcraniális Doppler-vizsgálatával szerzett tapasztalataikról számolnak be.

HUN 1991;44(06)

Ideggyógyászati Szemle

1991. ÁPRILIS 01.

Hozzászólás: Levél a Szerkesztőnek!

DR. RÓZSA András, DR. LIPCSEY Attila

Rózsa András dr, és Lipcsey Attila dr.: ,,A transcranialis sonographia alkalmazásának néhány példája cerebrovascularis betegségekben" című közleménye az Ideggyógyászati Szemle 1989. októberi számában (42: 443-450) új, nagyjelentőségű ultrahangos diagnosztikai lehetőséggel foglalkozik.

HUN 1991;44(04)

Ideggyógyászati Szemle

1990. AUGUSZTUS 01.

Transcranialis Doppler-vizsgálat jelentősége az occlusiv agyi érbetegségek kórismézésében

DR BARZÓ Pál, DR DOBOSI Mihály, DR DÓCZI Tamás, DR KATONA Éva

Az agyat ellátó verőerek szűkületének és/vagy elzáródásának központi idegrendszeri tüneteket okozó hatása haemodinamikai szempontból még ma sem tekinthető tisztázottnak (Powers és mtsai, 1987).

HUN 1990;43(08)

Ideggyógyászati Szemle

1990. ÁPRILIS 01.

A transcranialis Doppler szonográfia jelentősége érszűkület vagy elzáródás okozta cerebrovascularis kórképek felismerésében

DR RÓZSA László, DR SZABÓ Sándor, DR BALÁZS Erzsébet, DR SZÉKELY György, DR MIKÓ László

Az agyi vérkeringés vizsgálatára szolgáló új, nem invazív módszert, a transcranialis Doppler szono6-ráfiát (továbbiakban TDSZ) Aaslid és mtsai [1] fejlesztették ki és ismertették 1982-ben. Az eljárás újdonsága abban rejlik, hogy az ismert, a Doppler-elven alapuló áramlási sebességmérést a koponya bizonyos helyein és kívánt mélységben lehetővé teszi, így az agyalapi artériák is vizsgálhatók.

HUN 1990;43(04)

Ideggyógyászati Szemle

1989. OKTÓBER 01.

Az agyalapi verőerek kollateralis keringésének megítélése trascranialis Doppler szonográfiával

DR. RÓZSA László, DR. SZABÓ Sándor, DR. BALÁZS Erzsébet

A szerzők új agyi keringésvizsgáló módszerrel, a transcranialis Doppler-szonográfiával elemezték az a. communicans anterioron és posterioron át kialakuló kollateralis keringést. A módszer nagy előnye, hogy nem invazív, gyors, gyakorlatilag költségmentes és műtét közben is alkalmazható. Carotis kompresszióval vizsgálva a Willis-kört alkotó artériákban a véráramlás sebességét, megítélhető a kollateralis keringés megvalósulása.

HUN 1989;42(10)

Ideggyógyászati Szemle

1989. OKTÓBER 01.

A transcranialis Doppler sonographia alkalmazásának néhány példája cerebrovascularis betegségekben

DR. RÓZSA András, DR. LIPCSEY Attila

A transcranialis Doppler sonographia (továbbiakban TCD) az utóbbi években került klinikai bevezetésre. A módszert elsősorban európai kutatók dolgozták ki, főleg a norvég Aaslid munkásságát kell kiemelni [1]. A TCD technikával a koponya hasis nagyereiről nyerhetünk haemodinamikai információt. A koponyán belül futó erekről hagyományos ultrahangvizsgálattal csak indirect adatokat kaphattunk, a collateralis keringés vizsgálatai jelezték az agyi vérellátás zavarait: például carotis interna occlusio, vagy stenosis esetén az ophtalmica collateralisok vizsgálata.

HUN 1989;42(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. SZEPTEMBER 01.

Elektromyográfiás és elektroneuronográfiás vizsgálatok sclerosis multiplexben

DR CZOPF József

A szerző 38 SM-es beteg elektromyográfiás vizsgálata során 11-nél perifériás károsodásra utaló jeleket (kóros spontán tevékenység, motoros egység átlagidőtartam 20%-ot meghaladó növekedést) talált. 28 beteg 62 idegén neuronográfiás vizsgálat történt: 12-nél vezetési sebesség csökkenés, 8-nál szenzoros, 5-nél pedig motoros axonlézióra utaló amplitúdó redukció volt megállapítható. 1 betegnél 3 cps sorozatingerrel 75%-os amplitúdó redukciót találtak. 18 SM-es betegnél 40 alkalommal H reflex vizsgálat történt. A motoneuron ingerlékenységi görbe szekundér facilitáció fázisában regisztrált spaszticitást igazoló eltérést. Ennek mértéke a klinikai kép súlyosságával, a betegség tartamával és a multiplicitással arányosnak mutatkozott. A perifériás idegrendszer szubklinikai szintű károsodása a SM-ben nem tekinthető kivételesnek.

HUN 1982;35(09)

Ideggyógyászati Szemle

1982. JANUÁR 01.

Rövid látenciáju faciális reflexek

DR CSÉCSEI György, DR NAGY Béla

A szerzők a n. supraorbitális ingerléssel kiváltott ellenoldali korai reflexválasz pályáját, s fiziológiai szerepét próbálják meghatározni saját vizsgálataik, s az irodalmi adatok alapján. Arra a következtetésre jutnak, hogy az ellenoldali R1 reflex interfaciális agytörzsi kapcsolat révén váltódik ki, míg a n. faciális ingerlésre kapott reflexválasz F válasz.

HUN 1982;35(01)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

A pislogási reflex értéke comatosus betegek prognosisában

DR CSÉCSEI György, DR MARTINI Edit

Comatosus betegek pislogási reflex vizsgálati leleteit és az elhalálozo-ttak boncleletét összevetve próbáltunk következtetéseket levonni a reflex diagnosztikus lokalizációs és prognosztikus értékére vonatkozóan. Úgy találtuk, hogy a pislogási reflex a pupilla- és a cornea reflex-szel, valamint a labyrinth ingerléssel egyenértékű, de jobban objektiválható következtetések levonását teszi lehetővé az alsó agytörzs károsodása, s így a prognózis megítélésében.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. MÁJUS 01.

Akusztikus kiváltott potenciálok vizsgálata egészségeseknél, afáziás és jobb félteke sérült betegeknél

SZIRTES J., R. Jürgens

Vizsgálatunkban szavakra adott kiváltott potenciálokat írtuk' le egészséges személyeknél valamint bal (afáziás) és jobb félteke sérült betegeknél. Négy ingerlési helyzetet alkalmaztunk: bal és jobb monaurális, diotikus és dichotikus ingerlést. Akiváltott potenciálokban elsősorban az egészséges és afáziás személyek között tapasztaltunk különbségeket. Egészséges személyeknél a potenciál egy egészleges, negatív polaritású eltolódást mutatott, amely afáziásoknál kevésbé jelentkezett. Az egyes komponensek közül főleg az NI és P2 nagysága volt eltérő a csoportok között: az NI nagyobb, míg a P2 kisebb volt egészségeseknél mint afáziásoknál. A hullámformában és a komponensekben mutatkozó eltéréseket afáziásoknál a specifikus kódolási és a figyelmi mechanizmusok kapacitásának csökkenésével magyarázzuk.

HUN 1980;33(05)