Ideggyógyászati Szemle - 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

Preklimakteriális korú nők neurózis miatti munkaképesség-csökkenése

DR SZÁSZ Anna, DR SZILÁRD János

A 10-15 év tapasztalatait reprezentáló 120 beteg adatai arra mutatnak, hogy a pszichiátriai járó- és fekvőbetegellátó, intézményeket 35-50 éves korú nők igen gyakran sztereotip panaszokkal: a munkaképtelenség hangsúlyozásával, gyakran szomatizált tünetekkel keresik fel. E betegcsoportot jellemzi, hogy noha kisebb fokú, de jelentősen túlértékelt organikus elváltozások igazolhatók, ezeknél sokkal lényegesebb az évekre visszanyúló, exogén problémák kumulációja, ill. az ezekkel szembeni ,,hiperszenzitivizálódás". Személyiségükre neurotikus élményfeldolgozás, az interperszonális problémák rigid, kapkodó, gyakran pánikszerű rríegoldásmódja jellemző. E tényezők magyarázzák a terápiával szembeni gyakori rezisztenciát is. Lényeges a negatív társadalmi attitűdök hatása. Emiatt a betegek tudatában; de környezetük reakcióiban is keveredik az ,,objektív" pszichopatológiai tünetek, ezek inadekvát „értékelése", a szomatikus betegségszemlélet és a személyiségtorzulás által kiváltott ugyancsak inadekvát célkitűzések és megoldási módok hatása.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

Egy skizofrén zeneszerző műveiről, tizenhárom éves katamnesztikus viszgálat alapján

DR PETHŐ Bertalan

Egy skizofrén zeneszerző katamnesztikus viszgálata során a következő sajátosságok észlelhetők: 1.A széles spektrumban fölmért reziduális szindrómát jellemző tiszta defektus és személyiségdefektus jórészt morbogén föltételezettségű szikkadt-sivár stílussal jár együtt. 2. A beteg fölnyílt korlátozottságként megfogalmazható deficiens életformája a pangás időzítésében tükröződik.  3. A pszichotikus időszak korábbi tanulmányban vizsgált műveit a kottakép protopátiás alakváltásával, hiatus discursititatis-szal és részleges abszolutizálódással jellemzett stílusváltás, a posztpszichotikus időszak ez alkalommal vizsgált műveit szikkadt-sivár stílusváltozás jellemzi. A posztpszichotikus stílusváltozás néhány jellemzőjét már a prepszichtoikus korszak műveinek és a pszichotikus stílusváltásnak néhány vonása is előlegezi. 4. A zenei alkotás pszichopatológiai megközeítése új dimenziót is jelent a kreativitás pszichopatológiai megközelítésében. A zenei művekben jelentkező időzítés mélyebb betekintést enged a beteg létformájába és alkotói tevékenységébe, mint a gyakran vizsgált képzőmíí.vészeti rodukció.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

A pislogási reflex értéke comatosus betegek prognosisában

DR CSÉCSEI György, DR MARTINI Edit

Comatosus betegek pislogási reflex vizsgálati leleteit és az elhalálozo-ttak boncleletét összevetve próbáltunk következtetéseket levonni a reflex diagnosztikus lokalizációs és prognosztikus értékére vonatkozóan. Úgy találtuk, hogy a pislogási reflex a pupilla- és a cornea reflex-szel, valamint a labyrinth ingerléssel egyenértékű, de jobban objektiválható következtetések levonását teszi lehetővé az alsó agytörzs károsodása, s így a prognózis megítélésében.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

Citomegalovírus fertőzéshez társuló polyradiculitisek

DR KÁLI Gábor, DR SÜLLE Katalin, DR BARANYI Elza, DR KÓSA Zsuzsanna

A szerzők négy citomegalovírus· fertőzéshez társuló Landry-Guillain-Barré szindróma esetét ismertetik. Felhívják a figyelmet arra, hogy az egyébként multietiológiás megbetegedés kiváltásában ez a vírus jelentős szerepet játszhat.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

Neuralgiás váll amyotrophia (Parsonage-Turner-szindróma)

DR DOMBAY Margit, DR TRIPOLSZKY András

Hét betegnél észleltek Parsonage-Turner-szindrómát. Őszi-tavaszi hónapokban enyhe láz kíséretében, fizikai megerőltetésre a vállöv perifériás idegeiben lézió jött létre és néhány napos heves fájdalom után a vállöv izmai megbénultak. A bénult izmokon nagy atrofia alakult ki. EMG-vel követték a klinikai javulást, mely több esetben csak fél év után indult meg és a gyógyulás 1-3- évet is igénybe vett. Minden esetben benignus volt a lefolyás.

HUN 1980;33(09)

Ideggyógyászati Szemle

1980. SZEPTEMBER 01.

A physostigmin mint az atropin és atropin hatású anyagok antidotuma

DR DEGRELL István

A szerző a physostigmin „ébresztő" hatását vizsgálta atropin comában. Kvantitatív összefüggést talált a comát okozó atropin és az ébresztéshez szükséges physostigmin adagjai között. Megfigyelései szerint physostigminből az atropin mennyiségének tizedrésze ébreszti a comából a beteget. Tárgyalja a physostigmin alkalmazásának lehetőségeit és javallatait toxikus állapotokban.

HUN 1980;33(09)