Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 30
Lege Artis Medicinae
1994. JANUÁR 31.
EEG-mapping körülírt agyi folyamatokban
A mapping az agyi elektromos tevékenység kvantitatív elemzésének új mód szere, amely képalkotó eljárásnak tekinthető. A vizsgálatok során arra kerestünk választ, milyen a lokalizációs értéke, klinikai használ hatósága a neurológiai diagnosztikában. 103 körülírt agyi folyamatban szenvedő beteget vizsgáltunk. Ebből 70 cerebrovascularis kórkép, 33 agydaganat, epilepszia, migrén, meningoencephalitis, subduralis haematoma, subarachnoidealis cysta miatt állt kezelés alatt. A mappinget a párhuzamosan végzett hagyományos EEG- és CT-vizsgálat leleteivel vetettük egybe. A mapping elsősorban az alfa aszimmetriák kimutatásával haladja meg a hagyományos EEG-t. A fokális működészavart pontosabban jelöli. A CT-elváltozás megjelenése előtt körülhatárolja az ischaemiás területet. A CT-vel össze hasonlítva lokalizációs pontossága a mód szerből adódó hibaforrások ellenére jó. A mapping alkalmas diszkrét agyi működés zavarok feltárására, jól felhasználható tranziens ischaemiás attakok követésére.
Ideggyógyászati Szemle
1988. MÁRCIUS 01.
Krónikus subduralis vérömleny a hátsó koponyagödörben
A szerzők ismertetik egy esetüket, akiben hátsó koponyagödri krónikus subduralis haematomát találtak és műtéttel sikeresen gyógyították. Az esetismertetés és irodalmi összefoglaló kapcsán felhívják a figyelmet a kórismézés lehetőségeire és buktatóira.
Ideggyógyászati Szemle
1975. ÁPRILIS 04.
Alvásfázisok és koponyaűri nyomásváltozások összefüggése teljes éjszakai regisztrátumokban intracranialis hypertensióval járó folyamatokban csecsemő- és kisdedkorban
Szerzők 14 hypertensív állapotban szenvedő csecsemőn, illetve kisdeden végeztek tartós subduralis és intraventricularis nyomásmérést, valamint egyidejű teljes éjszakai polygraphias regisztrálást. SWS-ben a koponyaűri nyomás alacsonyabb volt, mint REM-ben és a lassú alvás 2. stádiumában rendszerint 1—2 perc alatt lejátszódó lassú ingadozást mutatott, melyek kapcsolatban állottak az EEG görbén látható magas amplitúdójú lassú hullámcsoportokkal. A REM kialakulásakor az EEG változással párhuzamosan a kamrabeli nyomás emelkedik, az alvás alatt észlelhető legmagasabb értéket éri el, ami kisebb ingadozásoktól eltekintve a paradox fázis egész ideje alatt magas marad (A-hullám). A RÉM fázisos jelenségei a nyomásértékeket nem befolyásolják. Megállapítható, hogy az alvás alatti elektromos változások és a kamrabeli nyomásváltozások sok tekintetben összetartozást mutatnak, ezért feltételezhető hogy mindkét biológiai változás sorozatért közös szabályozó tényezők lehetnek felelősek.
Ideggyógyászati Szemle
1972. NOVEMBER 01.
A subduralis haematoma keletkezésének kérdése
A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a sinus sagittalisba ömlő híd-vénákon kívül a többi híd-vena és egyéb, a subduralis teret „áthidaló” erek szakadása is okozhat vérzést. Rámutat olyan behatásokra, amelyek elsősorban a hanyatló korban előforduló, belső tényezőkkel együtt úgy is okozhatnak vérzést, hogy az nem látszik nyilvánvalónak. Ismerteti a gyülemnövekedés olyan módját, amivel a traumától független, vagy függetlennek látszó, szabálytalanul manifestálódó egyszeri és többszöri, esetleg artériás jellegű vérzés is magyarázható. A klasszikus subduralis vérzést minden esetben külső behatás következményének tartja.
Ideggyógyászati Szemle
1965. JÚNIUS 01.
A szemfenéki pangás jelentősége zárt koponyasérültek diagnosztikájában
Szemfenéki pangás jelentkezett 259 zárt koponyasérült közül 43 esetben 1—6 héttel a baleset után. A subacut szakban 44 intracranialis haematoma közül 9 járt pangásos papillával, míg 103 térszűkítő vérzés nélküli sérültből 11 esetben fordult elő azonos fundus elváltozás. A chronicus periódusban a szemfenéki pangás egy kivétellel mindig subduralis haematoma jelenlétében lépett fel. A haematoma nélküli pangással járó sérültek vizsgálati leleteiben mérsékelt tudatzavar, neurológiai góctünetek, ennek megfelelő EEG-elváltozás és kóros liquorértékek szerepeltek. Az elvégzett kontraszt-vizsgálatok két kivétellel normális képeket adtak. Az egy esetben mérsékelt, a második betegben kifejezett érdislocatio az AP- angiogrammon a 14 nap után végzett kontrolikor megszűnt. A subacut szakban jelentkező szemfenéki elváltozás diffus, vagy körülírt posttraumás cerebralis oedema tüneteként értékelhető, mely mindenkor szerepet játszik a klinikai kép alakulásában. Intracranialis vérzés gyanúja miatt feltétlenül kontraszt-vizsgálat (carotis angiographia) elvégzését teszi szükségessé.
Ideggyógyászati Szemle
1963. AUGUSZTUS 01.
Subduralis haematomák cholinesterase activitása
A szerzők operált subduralis és intracerebralis haematoma-tartalmak cholinesterase enzym aktivitási vizsgálatairól számolnak be. A műtétkor nyert folyadék cholinesterase és acetylcholinesterase aktivitásának meghatározásával kíséreltek meg párhuzamot vonni az enzym-aktivitás és a haematoma fennállásának ideje között. Az eredmények azt mutatták, hogy a tokos haematomák folyadéktartalma nem tekinthető stabilnak, a keletkezés idejétől számítva. A két vizsgált enzym aktivitásának változása arra a lehetőségre enged következtetni, hogy a folyadéktartalom – feltehetően transsudatio útján - folyamatosan kiegészül.
Ideggyógyászati Szemle
1961. MÁJUS 01.
A subduralis hydromák
A szerzők részletesen ismertetik hét hydroma név alatt összefoglalt subduralis folyadékgyülem miatt operált betegüket. Megállapítják, hogy a hydroma elnevezés inkább összefoglaló megjelölés, mint önálló nosológiai egység. Elsősorban a klinikai gyakorlat követelményeit és eredményeit szem előtt tartva eseteiket három csoportba sorolják a kórlefolyás, kórbonctani elváltozás és a feltételezhető pathogenesis alapján: 1. Koponyatraumához csatlakozó acutan vagy subacutan fellépő intracranalis nyomásfokozódás tüneteivel járó hydromák. 2. A chronicus subduralis haematomával azonos pathológiai elváltozást mutató vastag, tokos subduralis folyadékgyülemet, melyeket a subduralis haematoma régi inveterált alakjának tekintenek. 3. A chhronicus lefolyású, határozott tokkal nem bíró, gyakran víztiszta folyadékgyülemek, melyek intracranialis térszűkületre jellemző tünetekkel vagy panaszokkal nem járnak. Az 1-2. csoport az ismertetett meggondolások alapján műtétet igényel, a 3. alakban - mely általában mellékletként kerül felfedezésre - műtéti beavatkozás nem indokolt.
Ideggyógyászati Szemle
1961. JANUÁR 01.
Ureverttel szerzett tapasztalataink, Beszámoló műtéti megfigyeléseinkről
A szerzők ismertetik az Ureverttel, egy új koponyaűri nyomáscsökkentő szerrel szerzett tapasztalataikat. A készítményt 7 betegnél agydaganat (4), illetve rupturalt aneurysma (2), valamint subduralis haematoma (1) okozta fokozott intracranialis nyomás csökkentése céljából alkalmazták. Megfigyeléseik szerint az Urevert könnyen kezelhető és pontosan adagolható dehydratáló szer. A fokozott koponyaűri nyomás csökkentésére kiválóan alkalmas. Hatása 1-2 órán belül éri el a maximumát, tehát elsősorban műtéti előkészítésképpen adható. Kellemetlen mellékhatását nem észlelték. Indicatiós területe széles, contraindicatiót az activ intracranialis vérzések és a különböző súlyos máj- és vesemegbetegedések jelentenek.
Ideggyógyászati Szemle
1960. JÚLIUS 01.
Elcsontosodott subduralis haematomák
A szerző két, élőben diagnostisált és sikeresen operált chronicus, elmeszesedett és elcsontosodott subduralis haematomáról számol be. Irodalmi áttekintés után kiemeli a leletek rendkívüli ritkaságát, ugyanakkor felhívja a figyelmet a subduralis haematoma pathogenesisének kérdésében értékesíthető klinikai és kórbonctani megfigyelések jelentőségére. A két beteg kórlefolyásának, továbbá a műtéti és pathológiai lelet részletes ismertetése után elemzi az eseteket az irodalmi adatokkal összevetve klinikai és pathológiai szempontból. Az elcsontosodott subduralis haematomák szövettani vizsgálata a kötőszövetes organisatio alapján fokozatosan végbemenő degeneratív jelenségeket mutat, mely mind saját, mind irodalmi tapasztalatok alapján hosszú éveket igényel. A meszesedés és csontosodás folyamatára nincs specificus, sajátos elmélet, illetve magyarázat, hanem a szerző a folyamatot a dystrophiás meszesedések, illetve metaplasticus csontosodások közé sorolja. Mindez csak a haematoma sokéves fennállását mutatja — ugyanakkor kiegyensúlyozott intracranialis dynamika mellett. A haematoma valódi subduralis elhelyezkedése és a másodlagos organisatio melett szól többek között minden esetben ép dura és a csontos haematoma makro- és mikroszkópos függetlensége közvetlen környezetétől. Ezen megfigyelések inkább a gyulladásos, pachymeningitises theoria ellen, mint mellette érvényesíthetők.
Ideggyógyászati Szemle
1959. SZEPTEMBER 01.
Diffus agykérgi nekrosis pertussis nyomán
A pertussis idegrendszeri szövődményei aránylag ritkák, de jelentősek, mert harmadrészük halálos kimenetelű, túlélés esetén pedig akárhányszor maradandó károsodással járnak. 1. vérzés a subduralis, vagy subarachnoidealis térbe és interacerebralis masszív vérzés, vagy a fehérállomány gyűrű és gömb vérzései, 2. anoxias-vasalis károsodás okozta sejtelfajulások, ez a tulajdonképpeni pertussis encephalopathia. 3. parainfectiós encephalitis. A legritkább az utóbbi, eddig mindössze egy hiteles észlelés ismert (Möller). A pertussis encephalopathia klinikai észlelése gyakoribb, a pathológiai igazolása ritka.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.