Lege Artis Medicinae

EEG-mapping körülírt agyi folyamatokban

NIKL János1, KUKOR Gyula1

1994. JANUÁR 31.

Lege Artis Medicinae - 1994;4(01)

Eredeti közlemények

A mapping az agyi elektromos tevékenység kvantitatív elemzésének új mód szere, amely képalkotó eljárásnak tekinthető. A vizsgálatok során arra kerestünk választ, milyen a lokalizációs értéke, klinikai használ hatósága a neurológiai diagnosztikában. 103 körülírt agyi folyamatban szenvedő beteget vizsgáltunk. Ebből 70 cerebrovascularis kórkép, 33 agydaganat, epilepszia, migrén, meningoencephalitis, subduralis haematoma, subarachnoidealis cysta miatt állt kezelés alatt. A mappinget a párhuzamosan végzett hagyományos EEG- és CT-vizsgálat leleteivel vetettük egybe. A mapping elsősorban az alfa aszimmetriák kimutatásával haladja meg a hagyományos EEG-t. A fokális működészavart pontosabban jelöli. A CT-elváltozás megjelenése előtt körülhatárolja az ischaemiás területet. A CT-vel össze hasonlítva lokalizációs pontossága a mód szerből adódó hibaforrások ellenére jó. A mapping alkalmas diszkrét agyi működés zavarok feltárására, jól felhasználható tranziens ischaemiás attakok követésére.

AFFILIÁCIÓK

  1. Zala Megyei Kórház Neurológiai Osztály Zalaegerszeg

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Hogyan érvényesülhet a hozzájárulás elve a magyar egészségügyi rendszerben?

SÁNDOR Judit

Véleményem szerint a közvélemény és a magyar orvosok többsége mára már konszenzusra jutott abban a kérdésben, hogy a pácienseket tájékoztatni kell a gyógykezelésükről, s a páciens beleegyezése nélkül műtétet vagy bármely más orvosi beavatkozást nem lehet végezni. Sokan azonban felteszik a kérdést: vajon összhangban van-e a mai magyar jogi szabályozás az informed consent, a hozzájárulás elve nemzet közi alkalmazásával, illetőleg nálunk milyen feltételek között valósulhat meg ez az elv.

Lege Artis Medicinae

Az alkohol hatása az idegrendszerre

BARACZKA Krisztina

A szenvedélybetegségek, így az alkoholizmus megelőzése és gyógykezelése multidiszciplináris feladat. A szociológiai és szociálpszichiátriai kutatások számos tényezőt tártak fel, amelyek az alkoholizmus kialakulásában szerepet játszhatnak, de a biológiai kutatások fejlődésével egyre több adat utal arra, hogy organikus eredetű betegségről van szó. A szerző az alapvető elméleti megfontolások vázolása után az alkohol idegrendszert károsító hatásának legfontosabb klinikai megjelenési formáit tárgyalja. Összefoglalja a genetikai, a membrán, a biogén amin és az immunológiai kutatások eredményeit. Foglalkozik az alkoholos intoxikáció, az alkoholmegvonás és az alkohol okozta organikus idegrendszeri károsodások klinikumával.

Lege Artis Medicinae

Gondolatok az emlőrákszűrésről

GÖBLYÖS Péter

A szerző az emlőrákszűrés előnyeit és hátrányait érintő véleményeket ismerteti, összefoglalja a szűrések eddigi eredményeit, és javaslatokat tesz az emlőrákszűrés magyarországi bevezetésére. Hangsúlyozza, hogy ez tovább már nem halasztható, központi támogatást igényel, és esetleg külföldi szponzorok figyelmét is érdemes volna erre felhívni. „Minimális programként" szükségesnek tartja az önszűrés és a kiterjesztett klinikai vizsgálat terjesztését, valamint a betegek részére „emlő-klubok", az illetékes orvosok részére intézeten ként „emlő-teamek” szervezését. Fontosnak ítéli az emlődiagnosztika és a terápia egységes oktatását.

Lege Artis Medicinae

MR-kontrasztanyagok a gyakorlatban

FÁBIÁN Lajos

A szerző célja egy rövid, elsősorban a gyakorlatban használható, összefoglaló jellegű tanulmány közreadása, melynek segítségével kicsit könnyebbé válik az eligazodás a szerencsére egyre nagyobb számú - MR-kontrasztanyagok között. Terjedelmi korlátok miatt, egy rövid általános áttekintést követően csoportokba sorolja az ismert anyagokat, és az irodalomban fellelhető adatok segítségével összehasonlítja legfontosabb tulajdonságaikat.

Lege Artis Medicinae

Levelezés - Az orvos kapcsolata betegeivel

RÁCZ Egon

Jó egy évtizede nem olvastam magyar orvosi folyóiratban az orvos magatartásáról, viselkedéséről, kapcsolatáról a beteggel, kollégáival, munkatársaival. Több évtizedes gyakorló orvosi működésem (és gyakori betegeskedésem – ami csak az utóbbi két évben gátolt hivatásom gyakorlásában) alapján megkísérlem összefoglalni, hogy vajon mi lehet a beteg elvárása orvosától, és a gyógyító orvos mennyire képes ennek eleget tenni.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

CAT-H – új eljárás az afázia magyar nyelvű diagnosztikájában

ZAKARIÁS Lilla, RÓZSA Sándor, LUKÁCS Ágnes

A tanulmányban egy újonnan adaptált, jelenleg sztenderdizáció alatt álló logopédiai vizsgálóeljárást, a Comprehensive Aphasia Test magyar változatát (CAT-H; Zakariás & Lukács, előkészületben) mutatjuk be. A CAT-H a stroke következtében kialakuló szerzett nyelvi zavarok, az afáziák vizsgálatára alkalmas. A tanulmány célja a teszt főbb jellemzőinek, alkalmazási területeinek, a magyar adaptáció és sztenderdizáció folyamatának, valamint az afáziás személyek tesztben nyújtott teljesítményének bemutatása és egészséges kontrollcsoporttal való összehasonlítása. Kutatásunkban 99, többségében egyoldali, bal féltekei stroke utáni afáziát mutató személy és 19, neurológiai kórtörténettel nem rendelkező kontrollszemély vett részt. A vizsgálati személyekkel a klinikai gyakorlatban használatos tesztek mellett a CAT-H battériát vettük fel, amit egy általunk összeállított demográfiai és klinikai kérdőívvel egészítettünk ki. A CAT-H két részből, egy kognitív szűrővizsgálatból és egy átfogó nyelvi tesztből áll. Az afáziás csoport teljesítménye vala­mennyi nyelvi és szinte az összes kognitív területen jelentősen elmaradt az egészséges kontrollcsoportétól. Várakozásainkkal összhangban a kontrollcsoport plafonközeli teljesítményt nyújtott valamennyi területen, míg az afáziás csoportra nagymértékű egyéni variabilitás volt jellemző a nyelvi és a kognitív szubtesztekben egyaránt. Kapcsolatot találtunk az életkor, az agyi történés óta eltelt idő és a stroke típusa, valamint a teszttel mérhető egyes kognitív és nyelvi képességek között. Eredményeink és előzetes tapasztalataink szerint a teszt alkalmas a nyelvi profil feltárására, a nyelvi képességekben történő változások nyomonkövetésére és a kognitív alapképességek zavarainak szűrésére afáziában. Reményeink szerint a teszt sokoldalú felhasználhatóságának köszönhetően egyedül­álló módon fogja segíteni az afázia hazai diagnosztikáját, az afáziás személyek ellátásában és rehabilitációjában dolgozó szakemberek, valamint az afáziakutatók mun­káját.

Lege Artis Medicinae

A Covid-19-fertőzés neuropszichiátriai szövődményei

FRECSKA Ede, BALLA Petra

A Covid-19-fertőzés vizsgálata kezdetben – amely leginkább az akut és viszonylag behatárolható időtartamú szomatikus tüneteket jelentette – a pandémia terjedése folyamán kiterjedt az elhúzódó, szövődményként értelmezhető tünetekre is. Gyűlnek az adatok a keringést, légzést, véralvadást érintő, valamint a reumatológiai, a bőrgyógyászati, a szemészeti következményekre vonatkoztatva csakúgy, mint a központi idegrendszeri elváltozások okozta akut és elhúzódó tünetekkel kapcsolatban. Eleinte szórványos esetközlések, majd populációs vizsgálatok, állatmodellek eredményei voltak olvashatók, a közlemény írásakor pedig már rendszerezést ígérő, áttekintő írások is megjelentek. A központi idegrendszerben okozott elváltozások megnyilvánulhatnak neurológiai tünetekben, megbetegedésekben, és pszichiátriai panaszokban, szindrómákban egyaránt. A tüneti skála széles, a patomechanizmust még nem térképezték fel tökéletesen; ebből fakadóan a terápiás próbálkozások még gyerekcipőben járnak. A neu­ropszichiátriai szövődmények epidemiológiai adatai egyelőre hiányosak, de gyors ütemben pontosodnak. Mértéktartó becslések szerint is több tízmillió személy érintettségét feltételezik világszerte. Az elhúzódó tünetek gyógyulásának vagy perzisztálásának megítéléséhez még nem telt el elég idő. Mindezek miatt jelenleg a legfontosabb feladat a vírusterjedés minél hatékonyabb megakadályozásán túl a vírus okozta központi idegrendszeri kórfolyamatok mind pontosabb megismerése és hatékony terápiájuk kidolgozása. Jelenlegi ismereteink szerint a neuropszichiátriai szö­vődmények patomechanizmusa multifaktoriális. A vírus közvetlen neuron- és gliaműködést károsító hatásán túlmenően sokkal inkább számolnunk kell az agyi keringészavar, a hiányos oxigenizáció ká­ros következményeivel, valamint kiterjedt szisztémás, elhúzódó immunfolyamatokkal, amelyek kimutatható módon károsítják az agyszövetet, beleértve a neuronokat, axonokat, szinapszisokat és a gliasejteket is. Az említett mechanizmusokat részletezi a cikk nem szisztematikus irodalmi áttekintés formájában, ugyanakkor kitér a terápiás lehetőségekre is.

Ideggyógyászati Szemle

Covid-19 betegséget követő encephalitis

VARANNAI Lajos, MAGYAR Zsuzsa, BARANYAI Beatrix, AJZNER Éva, CZURKÓ Marina

A Covid-19 betegség megjelenését követően rövid idő után világossá vált, hogy noha az elsősorban légúti tünetekkel jár, ezek mellett nagyon sok esetben egyéb szervek, szervrendszerek, így az idegrendszer károsodására utaló tünetek is megjelennek. Az első észlelés és közlés óta megjelent és naponta megjelenő nagy mennyiségű, a betegséggel, annak szövődményeivel foglalkozó közlemény között számos neurológiai komplikációkkal foglalkozó is megtalálható. Az adatok alapján viszonylag gyakori ideggyógyászati szövődménynek tartható az encephalitis kialakulása. Tünetei az esetek többségében a még zajló légúti kórfolyamattal egyidejűleg vagy a kialakult kritikus állapot során észlelhetők; többféle megjelenési formáját is közölték. Az általunk ismertetett esetben a központi idegrendszer érintettségét jelző tünetek több héttel a lezajlott Covid-19-pneumonia után, a beteg ebből a szempontból már gyógyult állapotában jelentek meg. A klinikum, a képalkotó, EEG- és liquorvizsgálatok eredményei alapján a tünetek hátterében encephalitis igazolódott. Az alkalmazott terápia mellett a klinikai szempontból rohamosan javuló folyamat hátterében az elvégzett vizsgálatok egyértelmű kórokot nem igazoltak. A korábban zajlott SARS-CoV-2-vírusinfekciót is figyelembe véve Covid-19 betegséget követő posztinfekciós központi idegrendszeri kórfolyamatot véleményeztünk, melyre vonatkozóan jelenleg csak elvétve található irodalmi adat.

Ideggyógyászati Szemle

A sclerosis multiplex néhány aktuális kérdése: a szekunder progresszív forma

VÉCSEI László

A sclerosis multiplexben szenvedő betegek klinikai statusának hosszú távú romlása sok esetben független a relapsusoktól és az MRI-n igazolt új laesióktól. A szekunder prog­resszív sclerosis multiplex esetén az állapotrosszabbodás - megközelítően hat hónapos intervallum alatt - függetlenül halad előre a relapsus(ok)tól. Ugyanakkor a korai gyulladásos aktivitás és a gerincvelő-laesio mértéke hosszú időre előre jelzi a relapsussal kezdődő kórforma lefolyását. A PET-vizsgálatokkal igazolt „rejtett gyulladás” követése pedig sok segítséget nyújthat a betegség progressziójának követéséhez. Ezért a PET-képalkotás reménykeltő eljárássá válhat a jövőben a relapszáló-remittáló sclerosis multiplexből a szekunder progresszív sclerosis multiplexbe történő átmenet monitorozásakor. A legkülönbözőbb neurológiai betegségeknél - beleértve a sclerosis multiplext is - a „neuroaxonalis károsodás” az alapja a permanens rokkantság létrejöttének. Ezzel összefüggően a neurofilamentum-protein agyfolyadékban és vérben mért koncentrációja megemelkedik az idegrendszert ért laesiók esetén. Beigazolódott, hogy a magasabb neurofilamentum-szintet mutató betegek - függetlenül a klinikai és MRI-paramé­te­rektől - 2 és 5 év múltán lényegesen komolyabb agyi és gerincvelői károsodást szenvednek. A kinurenin-anyagcsere metabolikus termékeinek változásai pedig korrelálnak e betegség kezdeti-középsúlyos eseteiből a progresszív állapotba történő átmenettel. Remélhetőleg a kinureninek szérumból történő analízise a jövőben a kórkép egyik molekuláris biomarkere lehet. A szabad gyökök keletkezése a sclerosis multiplex progressziójának fontos faktora. Korábbi vizsgálataink során növekedett szabad­gyök-kelet­kezést igazoltunk és ezzel párhuzamosan a redu­káló komponensek koncentrációja is jelentősen megváltozott. Fontos előrelépés volt, hogy az EXPAND klinikai vizsgálat eredményeinek, valamint a sclerosis multiplex patomechanizmusával kapcsolatos újabb adatoknak az ismeretében a US Food and Drug Administration a közelmúltban engedélyezte a siponimod alkalmazását a sclerosis multiplex relapsus-remisszióval járó kórformáiban (aktivitással járó szekunder progresszív és relapszáló-remittáló sclerosis multiplexben, valamint a klinikailag izolált szindrómában).

Ideggyógyászati Szemle

Az anaerob baktériumok szerepe az agyi tályogokban: irodalmi összefoglaló

URBÁN Edit, GAJDÁCS Márió

Az agytályog még napjainkban is potenciálisan súlyos következményekkel járó, életveszélyes betegség, ami jelentős diagnosztikus kihívást jelent nemcsak az idegsebészeknek, mikrobiológusoknak, de a neurológusoknak, pszichiátereknek, infektológusoknak, sürgősségi és intenzív osztályok orvosainak is – hiszen a gyakran láztalan, szisztémás infekció jeleit nem mutató beteg panaszai, tünetei hátterében az etiológia sokszor lassan tisztázódik. Az agyi tályog etiológiája általában polimikrobiális, leggyakrabban különféle aerob és obligát anaerob bakté­riumokkal. Minden infektív ágens kiváltotta kórképben a lehetséges kórokozók számbavételével kell tevékeny­ségünket megtervezni. Az agyi tályogok anaerob etioló­­-giá­jára vonatkozó epidemiológiai tanulmányok gyakran jelentek meg az 1960-as és 1980-as évek között, manapság azonban erről a témáról nagyon kevés aktuális publikáció áll rendelkezésre. Az anaerob baktériumok szerepe a kórképben nagyon sokáig feltehetőleg aluldiagnosztizált volt, mivel sok laboratórium nem rendelkezett az anaerob baktériumok számára is megfelelő laboratóriumi felkészültséggel. A jelen összefoglaló közlemény célja az elérhető szakirodalom összefoglalása az obligát anaerob baktériumok agytályogokra vonatkozó etiológiájára vonatkozóan, beleértve ezek gyakoriságát és a jelenlegi terápiás ajánlásokat.