Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁRCIUS 01.

Recidív supratentorialis glioma komplex kezelése

ÁFRA Dénes, SIPOS László, VAJDA János

A szerzők két, eredetileg szövettanilag differenciált, supratentorialis glioma malignus recidívájában szenvedő beteg komplex, „multidiszciplináris” kezelését ismertetik.

HUN 2001;54(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Supratentorialis lebenygliomák (astrocytoma, glioblastoma) reoperációja

ÁFRA Dénes, SIPOS László

A recidiv gliomák kezelésének egyik lehetősége a reoperáció. Intézetünkben az utóbbi 15 évben 109 lebenyglioma (astrocytoma, glioblastoma) reoperációját végeztük el. Anyagunkat az első műtétkor nyert szövettani diagnózis szerint, a módosított WHO-beosztás alapján csoportosítottuk. Ötven primer, „alacsony gradusú” vagy „ordinary astrocytoma”, 30 anaplasticus astrocytoma és 29 glioblastoma multiforme ismételt műtétére került sor. A 2-es gradusú astrocytomák posztoperatív besugárzása 9 esetben történt. Ezen betegek túlélése 5–15 hónap (medián 7 hónap) volt. A csak reoperáció után besugárzott 22 beteg reoperáció utáni túlélése kedvezőbbnek bizonyult a gyakori malignus átalakulás ellenére is. A medián túlélés 24 hónap volt, míg az egyedi túlélés 6–82 hónap között változott. Az anaplasticus astrocytomás betegek közül 24 beteg posztoperatív irradiációban részesült, 50-60 Gy dózisban. Hat beteg nem járult hozzá a sugárkezeléshez. A második műtét utáni túlélés szerényebbnek mutatkozott. 15 esetben 6 hónapnál rövidebb, míg a további 7 esetben 9–18 hónapig tartott, a medián érték 5,5 hónap volt. Az ismételt műtét után újabb besugárzásra nem kerülhetett sor, 4 beteg kemoterápiában részesült. Közülük egy jelenleg is él (közel 4 éve). A glioblastoma multiforme miatt reoperált 29 beteg közül 20 részesült posztoperatív besugárzásban. Re operáció után a medián túlélés 3 hónap volt, csak néhány beteg élt 6 hónapnál hosszabb ideig. A kemoterápia önmagában csak mérsékelt eredményt mutatott minden daganatcsoportban. A reoperáció eredményét szignifikánsan befolyásolta a daganat első szövettana. A posztoperatív szakban sugárkezelést nem kapott, csak a második műtét után besugárzott esetekben a túlélés sokszor jelentős volt, különösen a primer csoportban. Az első műtét után besugárzott malignus tumoros betegek reoperációja viszont legtöbbször csak rövidebb túlélést eredményezett.

HUN 1997;50(03-04)

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Distalis ulnaris neuropathiák

KISS Gábor, KÓMÁR József

A nervus ulnaris distalis kompressziója a ritkán elő forduló mononeuropathiák közé tartozik. A kompresszió helyétől függően - eltérően a gyakoribb mononeuropathiáktól – a kórképnek vannak csak motoros tünetekkel járó formái. Ezek az érzészavarral nem járó, kiskézizom-atrophiát okozó ulnaris laesiók könnyen összetéveszthetőek a kezdődő motoneuron-betegséggel. A korrekt klinikai vizsgálat és az elektrodiagnosztika, különösen a nervus ulnaris distalis motoros Tatenciájának az I. dorsalis interosseusig történő mérése, segíthet a helyes diagnózisban. A szerzők 46 operált beteg adatait elemzik. 12 betegnek csak motoros tünetei voltak érzészavar nélkül. Közülük 6 esetben csak az I.dorsalis interosseus és az adductor pollicis izom volt érintett. 34 esetben történt posztoperatív kontroll. 31 beteg állapota javult, 3 esetben került sor reoperációra recidiv lipoma miatt.

HUN 1996;49(09-10)

Ideggyógyászati Szemle

1994. SZEPTEMBER 20.

Gliomák a többmodelles diagnosztika tükrében

BORBÉLY Katalin

A gliomák az agydaganatok több mint 50%-át képezik, melyből a primer malignus formák műtét után fél-egy év elteltével recidiválnak, de néhány év múlva még a teljesen eltávolított benignus gliomák egy része is kiújulhat. A recidív astrocytomák mintegy 50%-a hisztológiailag malignusabb, mint az eredeti. A kiújulásig eltelt idő mindenekelőtt a malignitás fokától, az eltávolítás mértékétől függ, de szerepet játszik a tumor lokalizációja és a beteg kora is. A diagnózis felállításától számított túlélés időszakának hossza az alkalmazott terápiának is függvénye. A gliomák hatékony kezeléséhez igen fontos a tumor malignitási fokának ismerete és a recidiv tumor elkülönítése a posztirradiációs nekrózistól, melyben a komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia (MR) vizsgálatok magas szenzitivitással, de alacsony specificitással bírnak. A pozitron emissziós komputertomográfiával (PET) történő tumoranyagcsere-meghatározás alapján valószínűsíthető a gliomák malignitási foka és biztonsággal különíthető el a recidiv tumor a posztirradiációs nekrózistól.

HUN 1994;47(09-10)

Lege Artis Medicinae

1993. OKTÓBER 27.

A vállizületi instabilitás sebészeti kezelése

BÁLVÁNYOSSY Péter

A szerző a vállízület statikus és dinamikus stabilizáló rendszerének és biomechanikájának összefoglalása után az instabilitások sebészi kezelésének elveit és technikáját ismerteti. A recidív elülső ficam kezelésére módosított Bankart-műtétet, elakadásos hátsó ficam csontblokk-beültetést végez. Ismerteti a cranialis instabilitás megjelenési formáit, a részleges vagy teljes superior labrum glenoidale sérülést, ennek lehetséges műtéti megoldását. A cranialis instabilitás impingement (ütközési) szindrómát hoz létre, mely a rotátor köpeny károsodását okozza. A károsodás fokozza az instabilitást, a növekvő impinge ment tovább károsítja a rotátor köpenyt. A kóros circulus vitiosus megszakítása műtéti úton lehetséges.

HUN 1993;3(10)

Lege Artis Medicinae

1993. JÚLIUS 28.

Recidív polychondritis

FENYVESI András, JÁKÓ János, SCHOPPER János, IRSY Gábor

A recidív polychondritis ismeretlen etiológiájú, autoimmun patogenezisű kórkép, mely az irodalmi adatok szerint elsősorban a porcszövet gyulladásos elváltozását okozza, de számos más szervet is érinthet, sokszor szövődményekkel jár. Prognózisa rossz, az ötéves túlélés 74 százalékos. Kezelésében kortikoszteroidok, immunszuppresszív szerek és az utóbbi időben tért hódító cyclos porin A használhatóak. A szerzők az irodalom áttekintése után két beteg esetét ismertetik, majd arra hívják fel a figyelmet, hogy eseteikben a kórlefolyás nem volt olyan súlyos, mint az az irodalmi adatok alapján várható lett volna.

HUN 1993;3(07)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez

DR. GUSEO András, DR. GÁLFI Ilona, DR. VINCELLÉR Mária

A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.

HUN 1974;27(7)

Ideggyógyászati Szemle

1965. NOVEMBER 01.

Megfigyelések a mittenes alvás klinikai diagnosztikai értelmezésére vonatkozóan

HALÁSZ Péter, NAGY A. Tibor, ZSADÁNYI Ottó, KAJTOR Ferenc

Száz mittenes betegünk elemzése alapján úgy látszik, hogy a mittenes alvás recidiv psychés decompensatiók és magatartászavar formájában megnyilvánuló, organicus cerebralis károsodás talaján kialakult személyiségzavarra utal. A mittenes alvás nem egyes klinikai kórképekhez tartozó rendellenesség, ha nem a következő tényezők együttes jelenlétében fordul elő : 1. személyiségzavar időszakos neuroticus, esetleg psychoticus decompensatiók kal, illetőleg magatartászavarral. 2. pathologiás vegetativ jelenségek. 3. diffus cerebralis károsodás (kamratágulat vagy/és corticalis atrophia). 4. koroptimum : 15-34 év.

HUN 1965;18(11)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚLIUS 01.

Gliomák viselkedése szövettenyészetekben III. In vivo besugárzott gliomák összehasonlító vizsgálata

ZOLTÁN László, PÁLYI Irén, ÁFRA Dénes

1. Négy glioma összehasonlító vizsgálatát végeztük el első és recidív műtét kapcsán. A műtéti anyagból egyidejűleg szövettenyésztést is végeztünk. 2. Két glioblastoma multiforme és egy astrocytoma malignum diagnosissal operált beteg az első műtét után röntgen besugárzásban részesült, míg egy astrocytoma malignum diagnosissal műtött beteg nem kapott sugár kezelést. 3. A besugárzás eredményeképpen szövettenyészetben csökkent a tumor sejtek hosszabb ideig való tenyészthetősége, mely már a bekövetkező degeneratióban nyilvánult meg. A besugárzott tumorsejtek biológiai aktivitásának csökkenése a sugárhatás következményének tekinthető. 4. Egy esetben a nem besugárzott tumorszövetben recidív műtét alkalmával malignus irányban történő elváltozást figyeltünk meg szövettani feldolgozás után. 5. Egy esetben az első műtétkor eltávolított tumor szövet aktivitása tenyészetben már a malignus astrocytoma képét mutatta, mely a második műtétkor eltávolított szövetben talált malignus elváltozást előre jelezte.

HUN 1963;16(07)