Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(7)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Depressio és suicidium

DR. ACHTÉ K. A.

A beszámoló végéhez jutottam és összefoglalóan hangsúlyozni kívánom, hogy a depressio valamennyi formájánál a lehetséges suicidiumot vagy suicid kísérletet mindigrizikóként kell tekinteni. A veszély az aktivizálódási fázisban különösen nagy, de ez nem zárja ki, hogy a suicidium kísérlete vagy kivitelezése bármely fázisban ne fordulhatna elő. A rövid ideig tartó, de intenzív psychoterápia igen hasznosnak bizonyult arra, hogy a veszélyeztetetteket a krízis-állapotból kivezesse. Ezekben az esetekben az elsősorban időt kell nyerni. Segítségként a psychopharmakonok alkalmazása megfelelő választásban és adagolásban mindig indikált. A beteget a beszűküléséből, mely a depressiónak és a praesuicidalis syndromának is főtünete, ki kell vezetni. A kezdeti sikerek ne tévesszenek meg, mivel a suicid veszély latensen továbbra is fennmarad. Magától értetődő, hogy a lehetséges reális okokat, melyek minden depressio hátterét gazdagítják mint pl. kedvezőtlen külső körülmények és súlyos somaticus megbetegedések — szintén befolyásolni szükséges, hogy mindenfajta psychoterápiás eredményt hosszantartóvá tegyünk. A számos kudarc nem szabad, hogy fáradozásainkat befolyásolja. A gyógykezelések kezdete óta, de jelenleg is változatlanul érvényes megbízás az orvos számára, hogy életet megtartva tevékenykedjen, — ezekben a ténykedésekben ez még további jelentőséget nyer, mivel a depressio a benne rejlő suicidium rizikóval tartósan arra mutat, hogy benne a legerősebb emberi ösztöntörekvés, az élniakarás komolyan kérdésessé válik. Minden fatális kimenetelű eset ellenére elegendő optimizmus van bennem és meg vagyok győződve arról, hogy csak egyetlen emberéletnek a megmentése is a fáradozásoknak és kísérleteknek ráfordítását jogossá teszi.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Vincristinsulphat (VCR) mitózisgátló hatásának vizsgálata glioblastoma multiforme szövettenyészeteiben

DR. GAZSÓ Lenke, DR. ÁFRA Dénes

Szerzők humán glioblastoma multiforme szövettenyészeteiben Vincristin-sulphat mitózisgátló hatását vizsgálták, a szer koncentrációjának függvényében. Megállapították, hogy a VCR 10“5—10'3 yg/ml koncentrációs tartományban egyformán hatásos volt, de a statisztikai értékelés adatai szerint a hatás kimutatására csak a 10"3 yg/ml-es dózis volt elegendő. A cytotoxikus hatás a mennyiségi viszonyok mellett cytomorphologiai változásokban is megnyilvánult. Az interfázisos sejtekre gyakorolt hatás arra utalt, hogy a szerre nemcsak az osztódó sejtek reagáltak. Ennek alapján felmerült az antimitotikum fázisspecifitásának kérdése és a vizsgálatokhoz használt sejtpopuláció kinetikai viszonyainak megismerése.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez

DR. GUSEO András, DR. GÁLFI Ilona, DR. VINCELLÉR Mária

A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

A basalis ganglionok és a corpus callosum angiomáinak műtéti kezelése

DR. JUHÁSZ János

Hat, a középvonali struktúrákat, ill. a basalis ganglionokat involváló angiomás betegünk műtéti eredményeit ismertetjük. Egy esetben csak a tápláló artéria klipelése történt, ez a beteg fél év múlva újabb vérzésben meghalt. A többi beteg esetében radikális eltávolításra törekedtünk, mely véleményünk szerint az egyetlen végleges és helyes megoldás. Egy betegünknél azonban a localisatio miatt csak subtotalis eltávolítás volt lehetséges. Négy betegnél az angiomát egészében sikerült eltávolítani. Az 5 beteg közül négy panasz- és tünetmentes. Egy betegnek van jelenleg is súlyos hemi-syndromája, mely azonban praeoperative is fennállt. Az utóbbi évekig ezen struktúrákban localisálódó angiomákat inoperabilisnak tartották. A pontos neuro-rádiologiai elemzés és ennek alapján felépített műtéti terv tette lehetővé a középvonali struktúrákat és a törzsdúcokat is érintő arterio-venosus malformatiok sikeres műtéti kezelését. A tanulmány igyekszik az irodalmi ismereteket és saját tapasztalataikat demonstrálni.