Ideggyógyászati Szemle - 1974;27(7)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Depressio és suicidium

DR. ACHTÉ K. A.

A beszámoló végéhez jutottam és összefoglalóan hangsúlyozni kívánom, hogy a depressio valamennyi formájánál a lehetséges suicidiumot vagy suicid kísérletet mindigrizikóként kell tekinteni. A veszély az aktivizálódási fázisban különösen nagy, de ez nem zárja ki, hogy a suicidium kísérlete vagy kivitelezése bármely fázisban ne fordulhatna elő. A rövid ideig tartó, de intenzív psychoterápia igen hasznosnak bizonyult arra, hogy a veszélyeztetetteket a krízis-állapotból kivezesse. Ezekben az esetekben az elsősorban időt kell nyerni. Segítségként a psychopharmakonok alkalmazása megfelelő választásban és adagolásban mindig indikált. A beteget a beszűküléséből, mely a depressiónak és a praesuicidalis syndromának is főtünete, ki kell vezetni. A kezdeti sikerek ne tévesszenek meg, mivel a suicid veszély latensen továbbra is fennmarad. Magától értetődő, hogy a lehetséges reális okokat, melyek minden depressio hátterét gazdagítják mint pl. kedvezőtlen külső körülmények és súlyos somaticus megbetegedések — szintén befolyásolni szükséges, hogy mindenfajta psychoterápiás eredményt hosszantartóvá tegyünk. A számos kudarc nem szabad, hogy fáradozásainkat befolyásolja. A gyógykezelések kezdete óta, de jelenleg is változatlanul érvényes megbízás az orvos számára, hogy életet megtartva tevékenykedjen, — ezekben a ténykedésekben ez még további jelentőséget nyer, mivel a depressio a benne rejlő suicidium rizikóval tartósan arra mutat, hogy benne a legerősebb emberi ösztöntörekvés, az élniakarás komolyan kérdésessé válik. Minden fatális kimenetelű eset ellenére elegendő optimizmus van bennem és meg vagyok győződve arról, hogy csak egyetlen emberéletnek a megmentése is a fáradozásoknak és kísérleteknek ráfordítását jogossá teszi.

HUN 1974;27(7)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Vincristinsulphat (VCR) mitózisgátló hatásának vizsgálata glioblastoma multiforme szövettenyészeteiben

DR. GAZSÓ Lenke, DR. ÁFRA Dénes

Szerzők humán glioblastoma multiforme szövettenyészeteiben Vincristin-sulphat mitózisgátló hatását vizsgálták, a szer koncentrációjának függvényében. Megállapították, hogy a VCR 10“5—10'3 yg/ml koncentrációs tartományban egyformán hatásos volt, de a statisztikai értékelés adatai szerint a hatás kimutatására csak a 10"3 yg/ml-es dózis volt elegendő. A cytotoxikus hatás a mennyiségi viszonyok mellett cytomorphologiai változásokban is megnyilvánult. Az interfázisos sejtekre gyakorolt hatás arra utalt, hogy a szerre nemcsak az osztódó sejtek reagáltak. Ennek alapján felmerült az antimitotikum fázisspecifitásának kérdése és a vizsgálatokhoz használt sejtpopuláció kinetikai viszonyainak megismerése.

HUN 1974;27(7)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

Adatok a lymphoid leukaemiák központi idegrendszeri szövődményeinek elemzéséhez

DR. GUSEO András, DR. GÁLFI Ilona, DR. VINCELLÉR Mária

A szerzők három lymphoid leukaemiás esetük idegrendszeri szövődményeit ismertetik. Az első acut lefolyású esetben körülírt, atypusos óriássejtes gliomát észleltek a frontális lebeny fehér állományában az agy lymphoblastos infiltratioja nélkül, valamint egy néma angiomát a kisagy vermisében. 2. esetünk 11 hónapos lefolyású volt. A betegség 8. hónapjában meningealis szóródást észleltek, amely recidivált és subarachnoidális vérzéssel szövődött. A beteget acut koponyaűri nyomásfokozódás következtében vesztettek el. 3. esetünket 24 hónapja követik. Az észlelés 16. hónapjában jelentkezett az első meningealis szórás, amelyet a rendszeres intrathecalis kezelés ellenére 2 kisebb és egy erősebb recidiva követett. Második és harmadik esetünkben a liquor sejtkép alakulását rendszeres fény- és elektronmikroszkópos vizsgálattal követték. Hangsúlyozzák a korai diagnosis fontosságát, valamint a cytogramm készítésének jelentőségét a betegség prognosisának és a kezelés effectusának megítélésében. A szerzők a kombinált (craniális besugárzás és intrathecalis cytostaticus) kezelés mellett foglalnak állást. Második és harmadik esetünkben maglefűződéseket találtak, amelyeket az Arnold által leírt „indirect fragmentálódás”-sal azonosítanak és a tumorosán átalakult sejtek osztódási zavaraként értékelnek.

HUN 1974;27(7)

Ideggyógyászati Szemle

1974. JÚLIUS 01.

A basalis ganglionok és a corpus callosum angiomáinak műtéti kezelése

DR. JUHÁSZ János

Hat, a középvonali struktúrákat, ill. a basalis ganglionokat involváló angiomás betegünk műtéti eredményeit ismertetjük. Egy esetben csak a tápláló artéria klipelése történt, ez a beteg fél év múlva újabb vérzésben meghalt. A többi beteg esetében radikális eltávolításra törekedtünk, mely véleményünk szerint az egyetlen végleges és helyes megoldás. Egy betegünknél azonban a localisatio miatt csak subtotalis eltávolítás volt lehetséges. Négy betegnél az angiomát egészében sikerült eltávolítani. Az 5 beteg közül négy panasz- és tünetmentes. Egy betegnek van jelenleg is súlyos hemi-syndromája, mely azonban praeoperative is fennállt. Az utóbbi évekig ezen struktúrákban localisálódó angiomákat inoperabilisnak tartották. A pontos neuro-rádiologiai elemzés és ennek alapján felépített műtéti terv tette lehetővé a középvonali struktúrákat és a törzsdúcokat is érintő arterio-venosus malformatiok sikeres műtéti kezelését. A tanulmány igyekszik az irodalmi ismereteket és saját tapasztalataikat demonstrálni.

HUN 1974;27(7)