Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 921
Ideggyógyászati Szemle
2001. MÁRCIUS 01.
A migrén genetikája. Összefoglaló tanulmány
Az elmúlt évtizedben jelentősen gyarapodtak ismereteink a migrén öröklődéséről. Populációgenetikai vizsgálatok eredményei valószínűsítik, hogy a migrén poligénesen öröklődő betegség.
Lege Artis Medicinae
2001. FEBRUÁR 20.
A HER2-status klinikai jelentősége emlőrákban
A HER2 (HER2/neu, c-erbB-2) az EGF-receptorcsalád olyan tagja, amely (akár hozzákötődő, „aktiváló” ligand nélkül is) daganatos átalakuláshoz és daganatprogresszióhoz vezet. A humán emlőrákok hozzávetőleg egynegyedében a HER2 fokozott kifejeződése figyelhető meg. A HER2-expresszió, a HER2-status meghatározására a gyakorlatban az immunhisztokémiai és a fluoreszcens in situ hibridizációs (FISH) módszerek tűnnek a legalkalmasabbnak.
Ideggyógyászati Szemle
2000. NOVEMBER 01.
Parciális epilepsziákban a gabapentin nem okoz jelentős eltérést az EEG-frekvencia-spektrumban
Tíz terápiarezisztens parciális epilepsziás beteg esetében kvantitatív EEG-vizsgálat és frekvenciaelemzés készült carbamazepin-monoterápián, majd a kezeléshez napi 1200 mg gabapentin hozzáadása után a kombinált kezelés negyedik napján. Két perc műtermékmentes, ébrenléti EEG-mintából, 16 elvezetésben, FFT útján abszolút teljesítményeket számoltunk négy frekvenciasávban.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
Az elhízás, az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú diabetes mellitus kapcsolatának molekuláris mechanismusa
A mára egyaránt népbetegséggé vált elhízás és (2 es típusú) diabetes mellitus kauzális kapcsolata epidemiológiai és patogenetikai adatok alapján bizonyított. E folyamatban kiemelt jelentőségűek a táplálékfelvétel szabályozásának, az adaptív termogenezisnek, valamint a zsírszövet endokrin szabályozórendszerének az eltérései az élettani folyamatoktól. Az étvágyszabályozó rendszeren belül az inzulinrezisztenciához vezető legfontosabb tényezők a leptin, az Agouti-szerű fehérje, valamint a proopiomelanokortin rendszernek és receptorainak az eltérései. Az elhízáshoz vezető legfontosabb tényezők a termogenezis szabályozásának a megváltozásában a B3-adrenerg receptorok és a szétkapcsoló fehérjék mutációi. A zsír szöveti mediátorok közül e tekintetben a legdöntőbb a szabad zsírsav, a tumornekrózis-faktor rendszer, a leptin, valamint az e tényezők genetikus szabályozásában kulcsszerepet játszó peroxiszóma proliferátor aktiválta receptor.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
Diabetes mellitus és hypertonia; Tények, kérdések, gondolatok
A WHO új diagnosztikus kritériumait alkalmazva a hypertonia gyakorisága az 1-es típusú cukorbetegek körében 15-61%, 2-es típusú diabetes mellitus esetén 51-73%. A cukorbetegeknek az egészséges anyagcseréjű egyénekkel szembeni emelkedett cardiovascularis és stroke kockázatát a hypertonia tovább fokozza. A szerzők áttekintik a hypertonia diagnózisára és kezelési célértékeire vonatkozó újabb ajánlásokat. Kritikusan elemzik a ma legjobban alátámasztott kezelési alapelvek kialakítását célzó, cukorbetegeken végzett jelentősebb tanulmányokat. Röviden ismertetik az újabb antihipertenzív gyógyszercsoportok elméleti előnyeit és lehetséges helyét a cukorbetegek magas vérnyomásának kezelésében és a napjainkban világszerte legelfogadottabb, a cardiovascularis rizikóprofilhoz illesztett kezelési stratégia felépítését. A célszervvédelem szempontjából hypertoniás, diabetes mellitusban szenvedő betegnél jelenleg a (bizonyítékok alapján is) legmegfelelőbb kezelés az ACE-gátló készítmény és a hosszú hatású kalciumantagonista kombinációja. A hypertonia miatt kezelt cukorbetegek mintegy 70%-ánál kettős, és közel egyharmadánál hármas vagy négyes gyógyszerkombináció adása szükséges, ahol a kis dózisú diuretikumok és/vagy a kardioszelektív B-receptor-blokkolók is helyet kapnak.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség molekuláris mechanizmusai
A tanulmány a szívizom-hypertrophia és a következményes szívelégtelenség kialakulásának legfontosabb molekuláris mechanizmusait foglalja össze. A folyamatok ismerete számos esetben lehetőséget nyújt farmakoterápiás beavatkozásokra is. Elsőként a három alegységből álló G-proteineket és az ezekhez kapcsolt intracelluláris szabályozó rendszereket ismertetik, különös tekintettel a transzgenikus állatmodellekben megismert folyamatokra. E területen a szívizom-hypertrophia befolyásolására olyan klinikailag hatékony szerek vannak, mint az ACE-gátlók, az angiotenzinreceptor-antagonisták, valamint az a- és B-adrenerg-receptor-bénítók. A patomechanizmus szempontjából kiemelkedő jelentőségűek a mitogén aktiválta proteinkinázok, amelyek a hypertrophiás kaszkád későbbi szakaszában szerepelnek. Figyelemre méltó vizsgálatok folynak a lipidoldékony statinok (a Ras-farnezilálás indirekt gátlószerei) esetleges terápiás alkalmazhatóságával kapcsolatban. A szívizom-hypertrophia és a szívelégtelenség létrejöttében alapvető az intracelluláris kalcium homeosztázis megváltozása. A cikk harmadik részében a kalcium- és kalmodulinfüggő protein foszfatáznak, a calcineurinnak a szerepét vizsgálják ebben a folyamatsorban. A cyclosporin A vagy a tacrolimus (calcineurininhibitorok) adása nem javasolható a szívizom-hypertrophia minden formájában, de egyes esetekben mégis hatásosnak bizonyulhat. A szívelégtelenség végállapotában az egyik legsúlyosabb, ma még megoldatlan problémát a repolarizációs zavarok okozta kamrai ritmuszavarok kialakulása jelenti. Ennek egyes mechanizmusait is bemutatják, kiemelve a nátrium-kalcium csere transzporter gátlását mint a jövőbeli ígéretes terápiás lehetőségek egyikét.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
Lege Artis Medicinae
2000. SZEPTEMBER 01.
Egy újonnan felfedezett molekulacsalád; A kemokinek
A kemokinek családjába tartozó molekula csoportok kutatása az utóbbi évtized orvos biológiai vizsgálatainak számos területén hozott új eredményeket. Megismerésük és egymásra hatásuk bonyolult hálózatának vizsgálata sok esetben játszott szerepet eddig nehezen modellezhető kórtani, immunológiai folyamatok értelmezésében. Segítségükkel a patogének elleni védelem egészéről, a gyulladás egyes részfolyamatairól vagy az angiogenezis mechanizmusáról is merőben új kép rajzolódik ki. Napról napra nő azoknak a humán klinikai adatoknak a száma, amelyek jelzik, hogy e molekulák nem csupán az elméleti és kísérletes biológia által feltett kérdések megválaszolásában segítenek majd az elkövetkező időben, hanem a diagnosztikában és a terápiában is.
Ideggyógyászati Szemle
2000. JÚLIUS 01.
A buspiron és a benzodiazepinek eltérő neurológiai hatásai - elméleti áttekintés és klinikai tapasztalatok
Az utóbbi évtizedben a neuropszichiátriai betegségek terápiáját forradalmasító új gyógyszerek jelentős része a szerotonerg (5-HT) rendszeren keresztül fejti ki hatását. Ezen betegségek körébe tartozik a migrén, a szorongásos, a depressziós kórképek és a schizophrenia. A szerotonerg készítmények egyike a parciális agonista buspiron, amely a pre- és posztszinaptikus 5-HT1A-receptorokon fejti ki hatását.
1.
2.
3.
4.
5.
Egészségpolitika
Hadiállapotként kezeli és így is reagál a kormány az egészségügy „rendezésére”
2024 JÚN 18.
1.
2.
3.
4.
5.