Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1984. OKTÓBER 01.

Paranoid szindrómák lefolyása

FRATER Rózsa, KÖRNYEY Edith, LAMY Szilvia, LONTAI Mária

224 nőbeteg átlag ötéves katamdesztikus vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy: 1. Míg a paranoid tünetképződésnek patognosztikus jelentősége nincs és a szindróma létrejöhet nem disponált személynél is, - az idült paranoid psychosisok kialakulásában elsőrendű jelentősége a személyiségnek van. Ennek talaján bontakozik ki, adott időpontban érvényesü1ő psychoszociális és biológiai tényezők kölcsönhatására, a klinikai értelemben vett „betegség". 2. Önmagából a psychopatológiai állapotképből többnyire nem válaszolható meg vajon személyiségzavarról, átmeneti reakcióról, krónikus paranoid kórkép vagy -endogen, illetve organikus psychosis beköszöntéséről van-e szó- A klinikai tünetek, a személyiség és lefolyás együttes értékelésével a „szindroma'' besorolása már általában lehetséges.

HUN 1984;37(10)

Ideggyógyászati Szemle

1984. SZEPTEMBER 01.

A kóros tartalomképzés sajátosságai cikloid psychosisokban

DR. SOLTI Gyöngyi

203 kóros tartalomképzéssel jellemzett, nozológiailag biztosan cikloid kórformának tartható beteg, egy-egy fázikus állapotromlásából származó adatokat vizsgáltuk meg, és azt találtuk, hogy a tartalmi jellemzőkben statisztikailag szignifikáns eltérések nem adódnak.

HUN 1984;37(09)

Ideggyógyászati Szemle

1984. SZEPTEMBER 01.

„Encephalitis katatonica" esete

DR. HŐGYÉSZ László, DR. KOVÁCS Margit, DR. BALÁZS Károly

Jelen kazuisztika szorosan csatlakozik a Róbert Károly körúti Kórház II. sz. Pszichiátriai Osztályáról már korábban publikált symptomás katatonia esetéhez. Szerzők lázas katatoniform psychosis képében lefolyó - szövettanilag is feldolgozott - postinfectiosus encephalitisről számolnak be. A típusos schizophreniás katatoniás állapot képét adó fiatal nőbeteg encephalitisének felderítése psychiatriai osztályon történt meg, a letális kórlefolyás további szakasza fertőző kórház intenzív részlegén zajlott.

HUN 1984;37(09)

Ideggyógyászati Szemle

1984. MÁRCIUS 01.

KDK Budapest

PETHŐ Bertalan, BAN Tamás, KELEMEN András, UNGVÁRI Gábor, KARCZAG István, BITTER István, TOLNA Judit

A kutatás jelenlegi aktuális feladata a funkcionális psychosisok nozológiai ,,középmezőnyének" empirikus validálása. Saját kontrollált follm,-through vizsgálatunk, amit a most ismertetett KDK szerint az endogén psychosisok főbb csoportjaira nézve végeztünk, az endogén pszichózisolmak ez a „középszintü" osztályozása prediktive is validnak bizonyult (Pethő és mtsai, 1983, 1. tábl.).

HUN 1984;37(03)

Ideggyógyászati Szemle

1983. JÚNIUS 01.

Klinikai-genetikai vizsgálatok schizophren psychosisokban: III. Az összehasonlító módszer

DR UNGVÁRI Gábor

A szerző 350 gondosan válogatott schizophren probandot, valamint szüleiket és testvéreiket diagnosztizált párhuzamosan három különböző klinikai klasszifikáció szerint, és végezte el a több-küszöb analízist a multifaktorialis öröklődési modell keretében. Az eredmények arra utalnak, hogy a három vizsgált klasszifikáció közül Leonhard és Sznyezsnyevszkij rendszerében viszonylag homogén alcsoportok voltak leválaszthatók klinikai-genetikai szempontból, jelezve ezen nozológiai rendszerek perspektivikus voltát biológiai psychiatriai kutatások tervezésekor.

HUN 1983;36(06)

Ideggyógyászati Szemle

1983. MÁRCIUS 01.

Klinikai-genetikai vizsgálatok schizophren psychosisokban: II. A Kraepelin-Bleuler modell

DR UNGVÁRI Gábor

A szerző a hagyományos genealógiai módszer és a genetikai korrelóciós analízis segítségével vizsgálta a schizophren psychosisok ICD-9 diagnosztikus sémája szerinti néhány alcsoportjának klinikai-genetikai helyzetét. Nagy valószínűséggel megállapítható volt, hogy a klasszikus Krapelin-Bleuler-i schizophrenia klasszifikációra alapozott ICD-9 vizsgált alcsoportjai klinikai-genetikai szemszögből nem hornogenek, az alcsoportok közötti klinikai különbségeket elsősorban nem genetikai faktorok magyarázzák.

HUN 1983;36(03)

Ideggyógyászati Szemle

1983. FEBRUÁR 01.

A klinikai genetika szerepe a schizophren psychosisok nosológiai kutatásában (II. rész)

DR UNGVÁRI Gábor

A szerző a vonatkozó irodalom alapján a klinikai genetikának a schizophren psychosisok nosologiájának kidolgozásában játszott szerepét vizsgálja. A metodikai problémák áttekintése után néhány jelentősebb psychiatriai iskola schizophrenia koncepcióját elemzi a klinikai-genetikai kutatások perspektívájában.

HUN 1983;36(02)

Ideggyógyászati Szemle

1983. JANUÁR 01.

A klinikai genetika szerepe a schizophren psychosisok nosologiai kutatásában (I. rész)

Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy az eddigi eredmények többféle interpretációt engednek meg, éppen pontatlanságuk és összehasonlíthatatlanságuk miatt. A szkeptikusabb szerzők szerint az alcsoportok létezése klinikai-genetikai oldalról még nem bizonyított (Zerbin-Rudin, 1967), mások szerint az az óvatos konklúzió mindenképpen levonható, hogy a családon belüli alcsoport hasonlóság magasabb, mint azt a véletlen alapján elvárhatnánk (Shields, 1976). Ez azonban csak a genetikailag független alcsoportok létezésének lehetőségét veti fel, mivel a hasonlóság hátterében környezeti tényezők és/vagy modifikáló gének is állhatnak (Slater, 1953; Planansky, 1972; Odegard, 1977)sőt, elvileg genetikai szempontból, több más lehetőség is elképzelhető (Rosenthal, 1970).

HUN 1983;36(01)

Ideggyógyászati Szemle

1982. NOVEMBER 01.

Klinikai-genetikai vizsgálatok schizophren psychosisokban

DR UNGVÁRI Gábor

A szerző a schizophreniák és a cycloid (schizoaffektív) psychosisok Leonhard szerinti kategórizálásának klinikai-genetikai szempontú utánvizsgálatát végezte el a hagyományos genealógiai módszer és a genetikai korrelációs analízis segítségével. Utóbbi módszer szerint - a phenotipikus korrelációk alapján - a szisztémás schizophreniák és a cycloid psychosisok egyértelműen elváltak egymástól, míg a nemszisztémás csoport feltehotőleg a két előbbi kategória közötti genetikai pozíciót foglalja el.

HUN 1982;35(11)

Ideggyógyászati Szemle

1982. JÚLIUS 01.

Psychosis maniaco-depressíva és EEG anomáliák

DR RIHMER Zoltán, DR TARISKA Péter, DR CSISZÉR Nóra

A szerzők 44, legalább 1 hónapja tünetmentes állapotban levő mániás-depressziós nőbeteg EEG vizsgálatát végezték el, és az adatokat összevetették a családi anamnézisükkel és egyéb klinikai jellemzőikkel. A 44-ből 13 esetben észleltek kóros EEG-ot, amely nem volt összefüggésbe hozható a betegek életkorával, a diagnosztikai alcsoportokkal (bipoláris I vs bipoláris II), valamint a megelőző, ill. a vizsgálat idején folytatott gyógykezeléssel sem. Csupán a kedélybetegség családi előfordulásával lehetett összefüggést felfedezni az EEG-leletekkel: a kóros EEG szignifikánsan gyakoribb volt a kedélybetegség vonatkozásában negatív családi anamnézisű betegeknél (p <0,05).

HUN 1982;35(07)