Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 60
Ideggyógyászati Szemle
1984. DECEMBER 01.
Agytörzsi károsodást utánzó kétoldali kérgi, határterületi lágyulás esete
A szerzők egy 69 éves nőbeteg esetét közlik, akinél rövid idő alatt kialakult tetraplégia, enyhe jobb oldali hypoglossus paresis tünetei voltak észlelhetőek. A neuropatológiai vizsgálat kétoldali, döntően az arteria cerebri media és anterior határterületben elhelyezkedő lágyulást mutatott. Ezen ritka és figyelemre méltó tünetegyüttes az irodalomban „ál" -agytörzsi érkatasztrófa (pseudobrainstem stroke) elnevezést kapta. A szerzők tárgyalják a szindróma tünettani jellegzetességeit, ezek patológiai alapját és röviden áttekintik a határterületi lágyulások kialakulásának patomechanizmusát.
Ideggyógyászati Szemle
1984. JÚLIUS 01.
Tubularis aggregatumok nem differenciált „metabolikus" myopathiában szenvedő testvérek izmában
A szerzők férfi testvérpár betegségét ismertetik, melyre jellemző a fizikai terhelésre jelentkező izomfájdalom, enyhe paresis és a se. lactát értékének extrém emelkedése, az izomszövetben pedig elektronmikroszkóppal tubularis aggregátumok és enyhe quantitath- enzimhisztokémiai elváltozások mutathatók ki. A tünetcsoport olyan familiáris metabolicus nmyopathiára hívja fel a figyelmet, amelyben az enzimdefectus természetének, illetve a tubularis aggregátumok szerepének tisztázása további vizsgálatokat igényel.
Ideggyógyászati Szemle
1981. DECEMBER 01.
A pislogási reflex megváltozása hátsó koponyagödri daganatos betegeknél
A szerzők 37 hátsó koponyagödri térfoglaló folyamat miatt kezelt betegnél a n. supraorbitális és n. faciális ingerlésével kiváltott pislogási reflex válaszok változását értékelve megállapítják, hogy a kisagydaganatok általában indirekt módon, a hátsó koponyagödri tömegeltolódás révén, s ennek megfelelően kismértékben és reverzibilisen módosítják a válaszokat. A kisagy-hídszögleti és a hídbéli daganatok eseteiben azonban direkt károsodás alterálja a pislogási reflexet, s általában marandandó módon. Megfigyeléseik szerint a facio-faciális pislogási reflex vizsgálatával a nukleáris és a perifériás faciális paresis is jól elkülöníthető.
Ideggyógyászati Szemle
1979. OKTÓBER 01.
Intraneuralis ganglion okozta nervus ulnaris paresis
A szerzők a n. ulnarisban a csuklóízülettől proximálisan intraneuralis gangliont észleltek. Eddig a világirodalomban mindössze három hasonló eset ismeretes, hazai irodalomban tudomásunk szerint közlemény nem jelent meg. Rövid áttekintést adnak a perifériás ideget komprimáló ganglion keletkezéséről, tünettanáról, előfordulásáról, elhelyezkedéséről, kezeléséről és prognózisáról.
Ideggyógyászati Szemle
1978. AUGUSZTUS 01.
Nervus medianus átmetszés komplett paresis kialakulása nélkül: Martin—Gruber anastomosis
A szerzők betegük ismertetése kapcsán tárgyalják a n. medianus és a n. ulnaris között előforduló anastomosisokat és azok létrejöttének fejlődéstani magyarázatát. Kitérnek a kéz izmainak rendellenes beidegzésére. Rámutatnak az anastomosisok és innervatiós anomáliák ismeretének klinikai neurológiai jelentőségére részint diagnosztikus téren, részint pedig a műtéti indikációk mérlegelése szempontjából.
Ideggyógyászati Szemle
1968. JANUÁR 01.
Ritkán felismert periferias tünetcsoport a felsővégtagon
Meglehetősen gyakran fordul elő SZTK szakorvosi leleteken, kórházi zárójelentéseken ilyesféle diagnosis; brachialgia, ischialgia, radialis paresis, ulnaris paresis stb. anélkül, hogy az így megjelölt tünetek aetiologiai elemzése megtörténnék. És utána szinte stereotyp therapias javaslat: B, és B, vitamin inj. Legtöbbször még az aetiologiai tisztázás igénye sem merül fel. Különösen meglepő ez, ha arra gondolunk: abducens, oculomotorius, facialis stb. paresisek esetén közel sem elégszünk meg a diagnosisban a tünet megjelölésével, hanem igyekszünk minél több kórokot kizárni: neoplasma, aneurysma, diabetes, lues, arteriosclerosis stb.
Ideggyógyászati Szemle
1963. MÁJUS 01.
Az a. cerebelli inferior posterior elzáródásának kórbonctanilag igazolt esetei. A két tipusú bulbári s lateralis syndromáról
Két klinikailag klasszikus Wallenberg-syndromának megfelelő esetünkben az a. cerebelli inf. post. thrombosisos elzáródásának diagnosisát állítottuk fel. Mindkét esetben a kórbonctani lelet igazolta, hogy az észlelt lateralis syndromát az a. cerebelli inf. post. thrombosisos elzáródása okozta. Az irodalmi adatok és saját régebbi észleléseink a nyúltvelő lateralis területeinek vérellátási sajátosságával megegyezően arra utalnak, hogy van felső lateralis oblongata syndroma (a. fossae bulbi elzáródása) és alsó, az a. cerebelli inf. post. elzáródásából származó lateralis oblongata syndroma. Ezen utóbbi tünetegyüttesben hangszalag paresis van, ennek megfelelően eseteinkben a nucl. ambiguus középső és alsó szakaszának súlyos laesióját igazoltuk.
Ideggyógyászati Szemle
1961. DECEMBER 01.
A spinalis carcinoma metastasisok műtéti indicatióinak kérdéséről
40 spinalis cc. metastasisos beteg műtétjével szerzett tapasztalat alapján az egy gócú spinalis carcinoma metastasisok műtétjétől nem állunk el s nem jelent kontraindikációt egymagában a paraplegia sem. A műtéti indikációt és a várható eredményeket elsősorban a primer tumor hisztológiai és biológiai tulajdonságaitól, a betegség lefolyásától és a beteg általános testi állapotától tesszük függővé. Az operált és nem operált betegek katamnesticus értékelése alapján, a műtétet ajánlani tudjuk. Miután a compressio ill. a paresis súlyossága jelentős a postoperativ eredmények alakulásában, korai műtét kívánatos.
Ideggyógyászati Szemle
1960. DECEMBER 01.
Vizsgáltok paroxysmalis myoplegiában. III. Az izomrendszer maradandó elváltozásai. A metabolikus myopathia kialakulása.
Szerző áttekinti az irodalom azon paroxysmalis bénulás eseteit, amelyekben irreversibilis izomrendszeri elváltozásokat mutattak ki. Ismerteti a Hasznos és Solti-val együtt közölt két hypokalaemiás és két hyperkalaemiás esetének idevágó adatait. A paroxysmalis bénulás esetek jelentős részében tartós paresis és atrophia alakul ki. Az izomelváltozás szinte rendszeres kialakulását az izombiopsiás leletek igazolják. Az izombiopsia jelentős kórszövettani elváltozásokat mutatott, három olyan esetünkben, ahol állandó paresis és atrophia nem volt jelen. A maradandó izombénulás ugyanazokban az izmokban fejlődik ki, amelyek a rohamban a leginkább érintettek. A pelvifemoralis eloszlást gyengeség és a hypervoluminosus lábikrák nagymértékben emlékeztetnek a dystrophia muse, progr. pseudohypertrophiás formájára. Ez az oka annak, hogy az irodalomban gyakran számoltak be a két kórkép társulásáról. Szerző ezen esetek kritikai elemzése után arra az álláspontra jut, hogy egyetlen olyan eset sem ismeretes, ahol paroxysmalis bénulás es dystrophia muse, progr. egy betegen együttesen jelen lett volna. E kérdésben a döntő bizonyítékot a kórszövettani elváltozás különbözőségé szolgáltatja. A paroxysmalis bénulás izompathológiai elváltozásának lényege a vacuolás degeneratio. A hypokalaemiás és hyperkalaemiás esetek histopathológiai képe azonos. A paroxysmalis bénulás maradandó izomelvaltozásai a rohamok kapcsán lezajló ion-eltolódások és kolloidkémiai változások következményei. A paroxysmalis osmotikus változások kezdetben reversibilis vacuolaképződést eredményeznek. Később irreversibilis degeneratio indul meg az izomrost fellazult, vacuolás centrumában. A periodikusan ismétlődő kalium (és natrium ?) anyagforgalmi zavarral kapcsolatos metabolikus myopathiáról van tehát itt szó. Az izomelváltozások most vázolt pathogenesisét és pathomechanizmusát valószínűsítik a kaliumhiányos étrend és a különböző glukocorticoidok adásával előidézhető myopathiák is.
Ideggyógyászati Szemle
1960. JÚNIUS 01.
Vizsgálatok paroxysmalis myoplegiában
Szerzők vizsgálták a Benedek és Angyal által 1943-ban közölt paroxysmalis bénulásos beteget és ennek fiát. Az apánál a spontán roham alatti hyperkalaemia (7,4 maequ), a fiúnál pedig a kálium rohamkiváltó hatása kétségtelenné tette a paroxysmalis bénulás hyperkalaemiás jellegét. Az esetek említésreméltó sajátságai a következők : az apán a 18 év óta rendelkezésre álló számos kórrajzi adat alapján jól követhető volt a tartós pelvifemoralis paresis kialakulása, mely az utóbbi években munkaképtelenné tette. Mindkét esetben az izombiopsia a paroxysmalis bénulás hypokalaemiás formájával megegyezte kórszövettani elváltozást (elsősorban vacuolás degeneratiót) mutatott. Az apánál az EEG-ben a spontán roham előtti napon a gyors rhythmusok, majd a bénulás első napján frontotemporalisan theta hullámok szaporodtak. A roham előtt és alatt az egyébként normális vizeletbeli aldosteronürítés jelentősen fokozódott. A rohamot megelőző és kísérő EEG-változás és aldosteron-hypersecretio arra utal, hogy a hypophysis, hypothalamus, diencephalon rendszer is szerepel a roham létrejöttében. A centralis neuroendokrin működésváltozásnak a rohamot megindító és integráló befolyást kell tulajdonítanunk. A hyperkalaemiás eseteknél a rohamban valószínűleg az intracellularis (izom) káliumnak az extracellularis tér felé való eltolódásáról van szó. Ez az izomsejt membránjának a depolarisatiója révén okozhat bénulást. E feltevést igazoló vizsgálatok így az egyidejű artériás és vénás K-meghatározások kal kimutatható K-mozgás és az izom-K meghatározása rohamban még hiányoznak. A bénulás pathomechanizmusának különösen problematikus pontja, hogy a hypokalaemiás és hyperkalaemiás formában egyformán hat az izom munka (csökkenti a paresist), illetve a nyugalom (rohamot provokál) és hogy mindkét formában aldosteron-hypersecretio előzi meg és kíséri a rohamot. Szerzők részletesen elemzik és táblázatban foglalják össze a Gamstorp féle adynamia episodica hereditaria és a hypokalaemiás forma lényegbevágó különbségeit, és azonosságait. Szerzők esetei több sajátságban eltérnek a skandináv szerzők észleléseitől (súlyos tartós paresis kialakulása, 3—4, kivételesen 8 napig tartó bénulásrohamok, izom-hyperexcitabilitás hiánya a roham alatti EMG-on, a mechanikus és elektromos ingerlékenység csökkenése a roham alatt stb.). Szerzők szerint az adynamia episodica hereditaria elnevezés nem fedi a tünettant. A hyperkalaemiás forma különben sem önálló betegségegység, mely külön elnevezést igényelhetne. Utóbbira a Gamstorp-féle hyperkalaemiás paroxysmalis bénulás elnevezést ajánlják.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.