Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1965. NOVEMBER 01.

Elektromos trauma által okozott spinalis paralysis macskán

KÓMÁR József, IFJ. KÓMÁR Gyula

Szerzők 220 V-os áramütés okozta spinalis paralysist észleltek macskán. A kórképet feltételesen a Panse-féle spinalis atrophiás paralysis körébe sorolják. Az eset klinikumát histopathologiai vizsgálatokkal támasztják alá. Áttekintik az áramütés várható neurológiai következményeit, foglalkoznak az áramütés pathologiájával és pathomechanismusával. A Panse-féle syndroma kialakulását az esetükből levonható következtetések alapján a gerincvelő sajátos érellátásával hozzák összefüggésbe. Ezúton is köszönetet mondunk Guzsal Ernő adjunktus úrnak a mikrofotogrammok elkészítéséért.

HUN 1965;18(11)

Ideggyógyászati Szemle

1965. JANUÁR 01.

Adatok a boxolás neuro-psychiatriai vonatkozásaihoz

HUSZÁR Ilona, KÖRNYEY Edith

A szerzők olyan hyperkineticus mozgászavart ismertetnek, melynek aetiológoai factoraként 12 évig tartó activ boxolás szerepel. Ismertetik a boxolás során kialakuló leggyakoribb chronicus károsodásokat és elemzik ezek létrejöttének pathomechanismusát. A boxolás előtti selectio és a boxolás alatti rendszeres ellenőrzés nagy fontosságára hívják fel a figyelmet.

HUN 1965;18(01)

Ideggyógyászati Szemle

1964. AUGUSZTUS 01.

Kísérleti adatok a koponyaűri nyomásfokozódás kórtanához

DR CSANDA Endre, DR KENEDI István

A koponyaűri nyomásfokozódás (továbbiakban KNyF) klinikai tüneteinek változékonysága, a subjectiv panaszok sokfélesége a pathomechanismus igen complex voltára utalnak.

HUN 1964;17(08)

Ideggyógyászati Szemle

1963. JÚNIUS 01.

Hypothalamus laesión alapuló poriomania

SZOBOR Albert

1. A poriomaniák genetikailag, pathomechanismus szerint és klinikailag rendkívül heterogen jelenségcsoport, ami a rendszertani besorolást nehézzé teszi. A poriomania két csoportba sorolása (epilepsia és psychopathia) nem kielégítő. 2. A poriomaniák különválasztása elsődleges, tartalom-, motivatio és cél nélküli járáskésztetésre (valódi poriomania) és secundaer poriomaniára (debilitas, psychopathia, hysteria, depressio, schizophrenia stb.) célszerű. 3. A valódi poriomania a tudat valamilyen zavarával jár. 4. Három, hypothalamus-laesión alapuló, valódi poriomania ismertetése és elemzése, ezekben a poriomania egyik tünete a hypothalamopathiának. Célszerű e csoport külön választása és önálló clinicopathologiai besorolása; a pathogenezis és mechanismus tisztázása therapiai szempontból is fontos.

HUN 1963;16(06)

Ideggyógyászati Szemle

1963. MÁJUS 01.

A synkopekról 19 eset elemzése alapján

DÚS Vince

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy 1. a 3 epilepsiával szövődött eset kivételével a nyugalmi elektromos tevékenység, ha kóros is, nem látszik specificusnak és nem hozható kapcsolatba a synkopéval; 2. a synkope, bár az esetek többségében önálló kórkép, társulhat epilepsiával (1. és 2. eset), sőt — feltételezésünk szerint – epilepsia kiváltója lehet (3. eset); 3. eseteinkben az elektrographiás leletek támogatják azt a megállapítást, hogy a rosszúllétek oka, mint már Gastaut és mtsai kimutatták, az asystole vagy bradycardia által okozott agyi anoxya ; 4. 4. esetünkből következik, hogy a köhögési synkope pathomechanismusában a vagocardialis reflexmechanismus szerepelhet; 5. Cardiazolon kívül Megimiddel is lehet synkopet kiváltani. Mai tudásunk szerint az epilepsia és a synkope pathomechanismusa között nincs kapcsolat. Azonban a Cardiazollal és Megimiddel provocált synkope további tanulmányt érdemel abban az irányban, hogy milyen jellegű az a centralis mechanismus, amely a szívműködés felfüggesztéséhez vezet.

HUN 1963;16(05)

Ideggyógyászati Szemle

1962. JANUÁR 01.

Subacot (intervallaris) lefolyású szénmonoxid mérgezés esete

A szénmonoxyd méregezés okozta idegrendszeri károsodások a XIX. század végétől kezdve foglalkoztatják a kutatókat. Az első közlemények, amelyek jellegzetes idegrendszeri laesiókról számoltak be Oramer és Kolisko nevéhez fűződnek. Ezután a figyelem a gyakori pallidaris károsodás felé fordult. A pallidum nekrosis pathomechanismusával kapcsolatos viták még most sem tekinthetők lezártnak ; specialis pathoklisis, anoxiás ártalom, a szénmonoxyd direct hatása, a törzsducok ereinek sajátságos eloszlása azok a factorok, amelyek eddig szóbajöttek.

HUN 1962;15(01)

Ideggyógyászati Szemle

1961. FEBRUÁR 01.

Acut schizophren psychosisok kóros electroencephalographiás jelenségeinek értékelése

MAGYAR István

Szerző 98 schizophren psychoticus beteg nyugalmi és pentametilentetrazol terheléssel készített EEG vizsgálata alapján foglalkozik e betegségnél észlelhető kóros electromos megnyilvánulások jelentőségével ill. ezek és a betegség kapcsolatával. Vizsgálatait kiegészíti áttekintő frequentiaanalysissel és ismerteti 22 betegnél a betegség indulásakor, annak fennállása alatt és a klinika gyógyulás után sorozatban készített (nyugalmi és provocatios) EEG felvételeken az electromos tevékenység változását. Megállapítja, hogy a nyugalmi felvételeken a dysrhythmiák significans jelentkezést mutatnak. Pentametilen tetrazol provocatiora 41,2%-ban paroxysmalis theta, delta, spike-wawe kitörések jelentkeztek, 32,7%-ban állandó, súlyos dysrhythmia lépett fel már egészen alacsony adag hatására. Feltételezi, hogy a pathologiás electromos megnyilvánulások a schizophren psychosis activitására utalnak, kizárólag az activ tünetek fennállása idején provocálhatók, nem függeneki betegség klinikai formájával és diffus jellegük által jelzik a subcorticalis központok kóros productióinak elsődlegességét a pathomechanismusban.

HUN 1961;14(02)

Ideggyógyászati Szemle

1960. AUGUSZTUS 01.

Adatok a hypothalamopathia klinikumához

SZOBOR Albert

Szerző vázolja a hypothalamus-kutatás nehézségeit és jelentőségét az agy működéselvének megismerésében; utal a magyar irodalom értékes eredményeire. Vázlatosan érinti a hypothalamus functionalis-anatómiai kapcsolatait és tárgyalja az energetikai integratioban jelentős szerepét. — A hypothalamus functiokat 4 csoportba sorolja: endokrin regulatio, — vegetatív regulatio, — energetikai szabályozás, — psychés organisatio ; ez utóbbi megnyilvánul az affectivitásban, tudat kialakításában, különböző activaló systemák neuron-activitásában, a személyiség formálásában. E functiokban az activitas bipolaritása és rhythmicitása alapelveként ismerhető fel. — Tárgyalja a hypothalamopathiak aetiologiáját. — Saját anyaga különböző aetiologiajú 50 beteg ; a legjellemzőbb tüneteket ismerteti, a testsúlyváltozást, elhízást, polydipsiat táblázatokon illusztrálja. Traumas Cushing-kóros beteget, psychotraumára kialakult súlyos hypothalamicus diabetes insipidust és gyermekkori posttraumas insipidus-episodot közöl ; újabb Penfield-epilepsias betegét ismerteti. A psychés-energetikai zavarok tárgyalásakor hypothalamus-eredetű poriomaniat mutat be, mellyel kapcsolatban az organicus psychopathia kialakulásának pathomechanismusát elemzi. — Az irodalomban alig szereplő tünetre, az inreflexek renyhe voltára hívja fel a figyelmet : feltehető, hogy a hypothalamus az izomtónus szabályozásában is résztvesz. — Ismerteti a serológiai, röntgen, EEG és pneumoenkephalographias laboratóriumi vizsgálatokat ; különös fontosságot tulajdonít a III. kamra tágasságának. — Beszámol a hypothalamicus emlékezészavarokkal kapcsolatos kutatásáról ; hasonló irodalmi közlést nem talált. Megállapítja, hogy hypothalamopathiában a megjegyző emlékezés súlyos zavara obligat jelenség (88%) életkortól, aetiologiatól független, az identificaló paramnesia is gyakori. E jelenséget a hypothalamus-temporalis lebeny functioegység psychoorganicus syndromájának tekinti; a hypothalamus izgalmi jelensége az identificaló paramnesia, sérülésének tünete a „hypothalamicus hypomnesia”.

HUN 1960;13(08)

Ideggyógyászati Szemle

1960. MÁRCIUS 01.

A Novocain intravascularis alkalmazása az epilepsiás betegségi formakörben

BŐHM Tivadar

Szerző 30 epilepsiás betegre vonatkozó megfigyelése alapján az intra vascularisan adott N.-t a szokványos antieplepticumokkal együtt adva az esetek többségében therapiásan hatékonynak találta az affectiv és hangulati zavarokban, a ködös tudatállapot megszüntetésében. Kifejezett volt a N. görcsellenes hatása mind sporadicus, mind statusos rohamok megszüntetésében. A javulást a klinikai tünetekkel egyetemben EEG-s vizsgálatok is megerősítik. Az epilepsiás betegségi tünetek pathomechanismusával foglalkozó irodalmi adatok, saját klinikai és EEG-s megfigyelései alapján megkísérli a N. complex hatásának magyarázatához a közelebbjutást. Főként olyan esetekben tartja indokoltnak alkalmazását, amikor a szokványos gyógyeljárások nem vezettek kielégítő eredményre.

HUN 1960;13(03)

Ideggyógyászati Szemle

1959. NOVEMBER 01.

Congenitalis vitiumok idegrendszeri szövődményei

PÉTER Ágnes, SZUTRÉLY Gyula

62 congenitalis vitiumos-beteget figyeltünk meg. Ebből 41-nél rendszeres neurológiai és 28-nál EEG vizsgálatot is végeztünk. A 41 eset több mint 50%- ában (23) találtunk neurológiai szövődményt, ami magasabb százalékos arány, mint az irodalomban ismertetett átlag. Felfogásunk szerint a congenitalis vitiumhoz társuló idegrendszeri elváltozások pathomechanismusának megértéséhez a betegeket két csoportba kell osztani : 1. akiknél a cerebralis elváltozások a megváltozott haemodyna mikai viszonyokra vezethetők vissza, és 2. akiknél hypoxaemia a károsító tényező. Beteganyagunk alapján elemeztük a hypoxaemia által létrehozott klinikai tüneteket és azokból következtetést vontunk le az agy hypoxaemiás tolerantiájára. Nem cyanoticus congenitalis vitiumos betegeinknél (4) az idegrendszer reversibilis functiováltozásának jeleit észleltük terhelésre, a shunt megfordulására. Ez az acut hypoxaemia azonban csak egy sacerrel társuló vitiumos-betegnél vezetett irreversibilis károsodáshoz. Ideggyógyászatilag negatív cyanoticus betegeinknél (6) a tünetmentes séget a hypoxaemiát compensáló tényezőkre (értágulat, polyglobulia, stb.) vezettük vissza. Ügy találtuk, a polyglobulia nem párhuzamos a hypoxa emia fokával. Valószínűnek tartjuk, hogy e két kiegyenlítő tényező változó fokban, kölcsönhatásban érvényesül. Neurológiailag negatív cyanoticus betegeink amellett bizonyítanak, hogy chronicus hypoxaemia nem jelent chronicusan ható hypoxydosist. Cyanoticus, neurológiailag positiv betegeinket 2 főcsoportba osztottuk, a komplikált compensált adaptált és decompensált adaptáltak csoportjára. Előbbiekhez 2 cerebralis abscessusos betegünk tartozik. Ezek az adaptációt biztosító tényezők által okozott károsodás példái. A terhelésre decompensálódó adaptationak acut megnyilvánulásaként cyanoticus betegeinken is az agyi anaemia tüneteit találtuk. Ezeknél azonban, eltérően a nem cyanoticus vitiumos-betegektől, eszméletvesztés nélkül is bizonyos százalékban irreversibilis elváltozást mutattunk ki, kóros EEG formájában. A chronicus hypoxaemia károsító hatásának két alaptípusát találtuk. Mindkettő elsősorban EEG. elváltozásokban tükröződik. Egyik a sorozatosan jelentkező eszméletvesztések következménye, a másik a reversibilis károsodást előidéző acut hypoxaemia összegeződő hatása.

HUN 1959;12(11)