Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1959. MÁJUS 01.

Malignus melanomák központi idegrendszeri metastasisai

LEEL-ŐSSY Lóránt, TÖRÖK Pál

A szerzők öt központi idegrendszeri m. m. metastasis klinikopathológiai leírását adják és annak értékelése során a következő megállapításokhoz jutnak : 1. A m. m. központi idegrendszeri metastasisai egyéb malignus tumor metastasisok között 8—12 százalékban fordulnak elő. 2. Felhívják a figyelmet a naevusok, melanomák eltávolításának veszélyére. 3. Leggyakoribb klinikai kép a subarachnoidealis vérzés. A multiplex metastasis tünetei gyakran nehezen ismerhetők fel. 4. Egy gócra utaló tünetek mellett idegsebészeti beavatkozás szükségességét hangsúlyozzák. A szöveti kép alapján a melanomák neuroectodermalis eredete mellett foglalnak állást. Magyarázatot igyekeznek adni a gyakori subarachnoidealis vérzés pathomechanismusára és foglalkoznak a metastasis keletkezésének módjával.

HUN 1959;12(05)

Ideggyógyászati Szemle

1953. NOVEMBER 20.

Adatok a ventricularis diverticulumok keletkezésének pathomechanizmusához

SOÓS Imre, MOHÁCSI Ildikó

Egy cisterna ambiensbe herniálódó oldalkamrai diverticulum, valamint egy multiplex intracerebralis kamradiverticulosis esetét ismertettük. Cisterna ambiens diverticulum a felnőttkori rigidebb hydrocephalusos cerebrumon képződhet, bár gyermekeknél is leírták. Lényege tulajdonképpen a retrosplenialis gyrusok infratentorialis hernialisatiója lassan kialakuló agy nyomásfokozódás esetén. Létrejöttéhez kedvező feltétel a supratentorialis és infratentorialis nyomás közötti nagy differentia. Élőben csak ventriculographiaval diagnostizálható. Elkülönítendő a cisterna ambiens arachnoidealis cystáitól, amelyek a kamrarendszerrel nem közelednek, falukban parenchyma, ill. ependyma nem található. Intracerebralis diverticulumok fiatalkori hydrocephalusos agy kamrarendszeréből bárhonnan kiindulhatnak. Keletkezésük pathomechanismusában a súlyosan oedemás parenchyma beolvadási készsége és a kamrarendszerbe való másodlagos beszakadása játszik szerepet. (Weber és da Rugna: dissezierende intracerebrale Divertikel) A tágult III. kamra cisternákba való beboltosulása nem nevezhető valódi diverticulumnak, előfordulása hydrocephalusokban közismerten gyakori. A diverticulumképződés klinikai jelentősége abban áll, hogy mint a liquorkeringés akadályozottságát kiküszöbölő öngyógyító tevékenység utat mutat occlusiv hydrocephalusok műtéti megoldására.

HUN 1953;6(04)

Ideggyógyászati Szemle

1951. DECEMBER 19.

Adatok a CO-mérgezés agyszövettani elváltozásaihoz és azok keletkezésmódjához

FAZEKAS I. Gyula, GERÉB Tibor

CO-mérgezés után 3 hónap múlva meghalt 33 éves férfi agyát vizsgáltuk szövettanilag a következő eredménnyel: 1. Az agykéreg és a törzsdúcok dúcsejtjein nagy fokú elzsírosodás, továbbá úgy a kéreg, mint a velőállomány ereinek endothel elzsírosodása mutatkozott , perivascularis szemcséssejt-felhalmozódással. Az erek meszesedését sehol nem észleltük. 2. Emellett a mikroglia élénk burjánzása, a makroglia hypertrophiája és hyperplasiája, valamint a mikroglia és oliodendroglia szemcséssejtekké alakulása volt megfigyelhető, általános vizenyős jelenségek kíséretében. 3. Mindkétoldali lencsemaglágyulás mellett a nagyagy fehérállományában a diffus foltos demyelinisatiót találtunk, az erek környékének gyűrűszerű megkíméltségével. Úgy a demyelinisalt, mint a megkíméltségi gyűrűk, valamint a többi épnek látszó agyterületeken is nagyfokú zsírlebontást (zsírral telt szemcsés sejtek) észleltünk. 4. Esetünk arra mutat, hogy a fehérállomány megbetegedése diffus és nagyfokú lehet negativ, vagy jelentéktelen elváltozást mutató velőshüvely-kép mellett is. 5. A CO-mérgezés pathomechanismusára vonatkozóan az anoxaaemiás állapotot tartjuk elsőrendű tényezőnek. Emellett azonban kétségtelen, hogy a CO közvetlen szövetlélegzést bénító hatása folytán maga is szerepet játszik az agyszöveti elváltozások keletkezésében. 6. Esetünk szövettani képe és az újabb élettani észleletek alapján nem tartjuk kizártnak Hallervorden azon felfogását, hogy a fehérállomány laesio létrejöttében az oedémának is bizonyos szerepe lehet, mégpedig nézetünk szerint valószínűleg azáltal, hogy a koponyaűri, illetve agynyomás növekedése által akadályozza az agyvérkeringést és így fokozza az anoxaemiát s ez utóbbi vezet a kóros elváltozások kifejlődéséhez. 7. A perivascularis megkíméltségi gyűrűket azzal magyarázzuk, hogy az erek közvetlen környéke a keringő vérből még kap annyi oxygent, hogy szöveti elemeiben súlyosabb destructio nem következik be, viszont a távolabbi szövetelemek már nem jutnak kellő mennyiségű oxygenhez s az anoxiás állapot ezen szövetelemek pusztulásához vezetnek.

HUN 1951;4(04)