Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 33
Ideggyógyászati Szemle
1970. JÚLIUS 01.
Psychastheniához társuló depressios állapotokról
Szerzők foglalkoznak a psychasthenia fogalmával, majd a psychastheniás személyiségről vallott irodalmi nézetekkel. 109 psychastheniás betegük közül 74 depressiós syndromát is mutatott. Ezzel kapcsolatban vizsgálják a psychasthenia és depressiv állapotok összefüggését, a személyiség szerepét és a psychasthenián belül megvalósuló neurotikus kórforma specialis hajlamosító hatását. A psychasthenián belül kialakuló depressiós syndroma különféle pathomechanismusbeli lehetőségeit ismertetik saját vizsgálataik alapján és demonstrálják 4 beteg kórtörténetének részletes elemzésével. Beteganyaguk életkor, klinikai formakör, személyiség, intellectualis készség, endogen hajlamosítottság szempontjából történő feldolgozását táblázatokon, illetve diagrammokon adják meg.
Ideggyógyászati Szemle
1970. JÚLIUS 01.
Adatok a késői myopathiák rendszerezéséhez 15 eset észlelése alapján
A 40 év feletti korban meginduló myopathiák rendszerezésében az aetiologiai-pathogenetikai elvet igyekszünk megvalósítani. Korszerű vizsgáló módszerek alkalmazása (így többek között az izombiopsia biochemiai, histochemiai és elektronmikroszkópos vizsgálata) egyre több esetben teszi lehetővé a kóroktan tisztázását, vagy a pathogenesis megismerését. Az aetio-pathogenetikai szempontból osztályozható esetek után visszamaradó késői myopathiák besorolására vonatkozó irodalmi nézeteket 3 fő csoportra oszthatjuk. Egyes szerzők a dystrophia musculorum progressivához, sokan a chronikus polymyositisckhoz sorolják a késői myopathiákat, más szerzők pedig mindkét fenti megbetegedéstől elkülöníthető önálló kórképnek tekintik. A késői progressiv myopathiák legfontosabb csoportját a polymyositises esetek alkotják. Szerző 15 késői myopathia észlelése közül 7 volt ide sorolható és a 8. esetben is mérlegelni kellett a polymyositises eredet lehetőségét. A polymyositises jellegű késői myopathiák a következő alcsoportokra oszthatók: 1. Elsődleges, nem gennyes polymyositis. 2. Egyéb collagen betegség keretében jelentkező polymyositis. 3. Malignus daganathoz csatlakozó polymyositis. 4. Epitheloid granulomatosus myositis. 5. Ismert kóroktanu myositis. A késői myopathiák elenyészően csekély része minősíthető csak dystrophia musculorum progressivának. Szerzőnek ide tartozó esete nem volt. A tisztázatlan eredetű késői myopathia esetek egyetlen közös sajátsága az aetiologiai negatívum. Klinikai kép, kórszövettani lelet és therapiás befolyásolhatóság szempontjából egyaránt heterogen syndromáról van itt szó. A climacterialis, menopausalis jelző használata és hormonalis pathomechanismus feltételezése indokolatlan. Az igazoltan polymyositises eseteken kívül minden tisztázatlan eredetű késői myopathiában is meg kell kísérelni a steroid kezelést, mert gyulladásos szövettani elváltozás kimutathatóságának hiányában is hatásos lehet a corticotherapia.
Ideggyógyászati Szemle
1969. OKTÓBER 01.
Sclerosis multiplex biologiai-kémiai kutatásának problematikái
Rendelkezésemre álló rövid publikáció keretében kell megkísérelnem, hogy mai neurobiologiai koncepciók alapján rövid, áttekintő képet nyújtsak azokról a problémákról, melyeket az SM pathomechanismusának chemiai kutatásánál ismernünk kell ahhoz, hogy a kutatásainkat célszerűen megtervezzük és a kapott eredményeket hasznosan értékelni tudjuk.
Ideggyógyászati Szemle
1969. MÁRCIUS 01.
Traumás eredetű reversibilis internuclearis ophthalmoplegia
18 éves fiatalembernél trauma után - egyéb mikrotünetek mellett — gyors regressiót mutató internuclearis ophthalmoplegia keletkezett. A feltételezett pathomechanismus átgondolása után a szerző arra hívja fel a figyelmet, hogy banálisnak tűnő traumákban, amik a koponyát vagy gerincet nem is érik, bizonyos praedisponáló tényezők esetén tünetszegény vagy csak sejthető klinikai tüneteket okozó agytörzsi laesiók is létrejöhetnek, amiknek a későbbi elkülönítő kórismézésben, vagy szakvéleményezésben lehet jelentőségük.
Ideggyógyászati Szemle
1969. JANUÁR 01.
Periodikus paroxismalis kisülések arteria cerebri media elzáródásnál
Arteria cerebri media féloldali elzáródás következtében kialakult cerebralis lágyulásnál sajátos, részben egyes periodikus paroxismalis kisüléseket, részben lapos szakaszokkal összekötött sorozat kisüléseket tartalmazó egymást váltó EEG tevékenység alakult ki. Az elektromos jelenségek functionalis sajátosságai és az elektropathologiai összefüggések alapján a betegnél észlelt két egymást váltó tevékenység typus analógiába hozható a periodikus paroxismalis jelenségek két fő typusával; a periodikus complexusokat mutató (panencephalitis jellegű) és a corticalis denervatiós mintaként kialakuló suppression-burst tevékenységgel. Ezekben az EEG jelenségekben közös pathomechanismus való színűsíthető, amelyben a vascularison károsított és denervált cortex sajátos anyagcsere állapota játszik döntő szerepet.
Ideggyógyászati Szemle
1969. JANUÁR 01.
Acut isonicotinsav-hydrazid intoxicatio két esete
A szerzők két sikeresen gyógyított acut INH intoxicatiós esetükről számolnak be. Az irodalmi adatokban található hatástani magyarázatok között maguk részéről elsősorban az idegrendszer, valamint a máj részéről tapasztalható általános szervezeti parenchyma-károsodást tartják lényegesnek. Az első rohamban jelentkező epilepsiás statusok, valamint az EEG-vel is kimutatott diffúz cerebralis laesio, a reversibilis agy-oedema, a fenti pathomechanismust támasztják alá. Közlésükben az INH egyre szélesebb körű elterjedése miatt kívánják a figyelmet felhívni.
Ideggyógyászati Szemle
1967. AUGUSZTUS 01.
Tic douloureux miatt végzett trigeminus-kiiktatások utánvizsgálati eredményei
Szerzők 120 betegen végzett 121 intracranialis trigeminus-megszakítás 1-7 éves utánvizsgálati eredményeiről számolnak be s az alábbi megállapításokat teszik: 1. A fülkagyló és az angulus mandibulae területén a trigeminus és a szomszédos innervatiós területek elhatárolódása nem éles, itt átfedés biztosan van. 2. A műtéteket követően esetleg létrejövő regeneratio erről a területről indul, az érzéskiesés a medialis szemzug irányában húzódik vissza. 3. Az ideg teljes kikapcsolása után a regeneratio korlátozott, s a neuralgia jóformán sohasem recidivál, viszont elég gyakran anaesthesia dolorosa fejlődik ki, — bár ez csak az esetek 4%-ában súlyos. 4. Részleges kiiktatás után elég gyakori a recidiva, mely túlnyomórészt a műtét utáni első 4 évben jelentkezik –, de újabb beavatkozással általában szanálható. Vizsgálataik alapján bizonyítottnak látják azt, hogy a t.n. elleni műtétek hatása a befutó ingerek kiküszöbölésén, a deafferentation alapul. Radicotomiák alkalmával a gyökér compressióját, a pyramis-csúcson való megtöretését és kifeszülését sohasem észlelték. Megfigyeléseik kapcsán állást foglalnak az arcidegzsába pathomechanismusával kapcsolatban s a választandó therapia kérdésében. Legjobbnak az látszik, ha kezdetben az ideg részleges kikapcsolását eredményező ganglion-kezelés történik. Ha viszont radicotomiára kerül sor, a gyökér teljes átmetszése a helyes megoldás.
Ideggyógyászati Szemle
1967. MÁRCIUS 01.
„Ballancement psychosomatique”
Szerzők egy „Ballancement psychosomatique"-nak elnevezett különleges jelenséggel foglalkoznak, ahol psychiatriai és somatikus betegségek bizonyos szabályossággal váltakoznak egymással. A névadó francia szerzők munkáin kívül taglalják a világirdalomban e témában fellelhető adatokat. Végül maguk a szerzők is megkísérlik a jelenség pathomechanismusára rámutatni.
Ideggyógyászati Szemle
1966. SZEPTEMBER 01.
Periodikus ataxiára vonatkozó összehasonlító klinikai és pathológiai megfigyelések
Szerzők egy férfibetegen és egy anyamacskán periodikus ataxiát észleltek. A férfi esetében a klinikai megfigyelési idő 2 1/2 év, a macska esetében 1/2 év volt. Az anyamacska boncolásakor a központi idegrendszerben sem makroszkóposan, sem mikroszkóposan nem észleltek kóros elváltozást; a tünetcsoportot minden bizonnyal önálló kórképként észlelték. Az összehasonlító megfigyelések alapján következtetést vonnak le a férfi-beteg tüneteinek eredetére vonatkozóan is. A pathomechanismust illetően feltételezik, hogy a kisagy „biokémiai sérülése” mellett a vertebrobasilaris arteriás rendszer átmeneti insufficientiája okozza a klinikai tüneteket. Szerzők a periodikus ataxia tünetcsoportját észleléseik alapján önálló kórképnek tekintik.
Ideggyógyászati Szemle
1966. MÁRCIUS 01.
Adatok a traumás confabulosis kérdéséhez
Szerzők négy esetük ismertetése során a posttraumás confabulosis olyan sajátos alakját írják le, ahol a confabulosis az amnestikus syndroma cardinalis tüneteinek visszafejlődése után még hosszú időn át fennállott, szinte önálló életet élt, a kórkép vezető tünetévé lépett elő. Részletesen foglalkoznak eme betegek sajátos — a klasszikus psychopathologia kóros tudatváltozás typusaival nem jellemezhető — tudatállapotával, és vizsgálják az ismertetett jelenségek pathomechanismusát.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.