Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 46
Ideggyógyászati Szemle
1983. OKTÓBER 01.
Adatok az ún. neurotikus depressziók heterogenitásához A klinikai és neuroendokrinológiai elkülönítés lehetőségei
A szerzők neurotipikus, azonos keresztmetszeti képet mutató betegeket vizsgáltak. Az anamnézis és aDST, valamint a triciklikus antidepresszánsok hatása alapján a betegek két csoportba voltak oszthatók. Az I. csoportban (13 beteg) a családi anamnésisben alkoholizmus és neurózis fordul elő, a kórelőzményben neurotikus személyiségjegyek (szekunder depresszió) szerepelnek. Itt a DST minden esetben norm. volt. A II. csoportban (20 beteg) a családi anamnesisben primer affektív betegség és suicidium ismeretes, a személyiség a betegséget megelőzően intakt. Itt a DST 65 %-ban volt kóros. Triciklikus antidepresszánsra az előző csoporttal ellentétben jól reagáltak. Feltehetően ez utóbbi csoport az endogén depresszió spektrumába tartozik.
Ideggyógyászati Szemle
1982. FEBRUÁR 01.
Adatok a neurózis epidemiológiájához
A szerző a táppénzes statisztikák felhasználásával vizsgálja a neurózisok veszélyeztető tényezőit. A pontprevalencia értékekre szerkesztett mutatórendszer segítségével elemzi a lakóhely, a munkakör, az iparág, az életkor és a nemek szerinti megoszlási viszonyokat. Az elemzés során kimutatja az egyes dimenziókban található eltéréseket és megkísérli ezek értelmezését. Az adatok alapján megállapítja, hogy a neurózisra veszélyeztető faktorok nem hozhatók kapcsolatba a munkavégzés jellegével, de kapcsolatosak a munkavégzés társadalmi körülményeivel. A korcsoportok és nemek közötti eltérések nem magyarázhatók biologisztikus alapon, ezek ugyancsak az eltérő társadalmi-kulturális viszonyok alapján értelmezhetők. A különösen veszélyeztetett csoportok kimutatásával a szerző megjelöli a preventív tevékenység legeredményesebbnek tűnő területeit. Hangsúlyozza, hogy a munkás állománycsoport neurózis helyzete alapvetően meghatározza a dolgozók neurózis morbiditását.
Ideggyógyászati Szemle
1981. OKTÓBER 01.
A koponya-agy traumák következtében fellépő késői pszichoorganikus tünetegyüttesek—különös tekintettel a kártérítési perekre
A szerző esetismertetések segítségével közelíti meg a koponya-agy traumák következtében fellépő késői organikus pszichés károsodások diagnosztikai problémáit, melyek a kártérítési perek során merülnek fel. A poszttraumás enkefalopátia és organikus pszichoszindróma fogalmak értelmezését követően a késői organikus pszichés elváltozások tüneti képét Bleuler organikus pszichoszindróma felosztásának megfelelően foglalja össze és részletezi. Külön foglalkozik a trauma súlyosságára utaló jegyekkel és arra a következtetésre jut, hogy a körülírt károsodásoktól eltekintve — melyekhez a trauma körülményeinek és mechanizmusának elemzése segít — a trauma súlyossága és a késői organikus pszichés károsodások között összefüggés áll fenn. — Részletesen foglalkozik a PEG-ben, EEG-ben és a pszichológiai vizsgálatok során jelentkező eltérésekkel és diagnosztikus jelentőségükkel. Kisegítő vizsgálatoknak tekinti őket, melyek csak a klinikai vizsgálatokkal — elsősorban előzményi adatok, premorbid személyiség ismerete, életút elemzés, pszichopatológiai elváltozások, kórlefolyás — együtt értékesíthetők a poszttraumás enkefalopátia kórisméjében. Az enkefalopátia és neurózisok együttes előfordulását, ill. oki kapcsolatukat a traumához külön fejezetben tárgyalja és taglalja a részokok %-os aránya megállapításának lehetőségeit a munkaképesség csökkenésében vagy teljes elvesztésében. Bírálja a „járadék-neurózis” kórisméjének használatát a kórkép egyes összetevőinek kibontása helyett, mely fixált neurózisok, ill. egyéb reakciók kialakulását segíti és gátját képezi a rehabilitációs lehetőségek kibontakozásának.
Ideggyógyászati Szemle
1981. AUGUSZTUS 01.
[A pszichoterápia integrálása az extramurális pszichiátriai ellátásba, mint a rehabilitáció alapja]
[A modern pszichiátriai ellátás szerteágazó formáiból fejlődtek ki a rehabilitációnak azok a tendenciái, amelyekre a pszichiátriai ellátás decentralizációja, a szektorizált ellátás, az átmeneti intézmények, valamint a pszichiátriai és társadalmi intézményekkel való kapcsolata jellemző. Mindezen rendszerekben a beteg gyakran még ma is tárgyként jelenik meg, aki nem csupán orvosi kezelési eljárásoknak, hanem szociál pszichiátriai technikáknak is tárgya. A fejlődés további lépése az, amikor a beteg szubjektumát is figyelembe vesszük és a beteg a rehabilitációs folyamat aktív részesévé válik. A rehabilitáció így egy szociálizációs folyamat. A fejlődésnek ez a fázisa a személyiségcentrikus pszichoterápiás szemlélet érvényesítése utján lehetséges, amely Rogers, Tausch és Helm munkásságára támaszkodik. A szükséges változtatások mind a szemléletet, mind a rehabilitáció szervezési kérdéseit mélyen áthatják. A pszichoterápiás ellátás nem kizárólag a neurózisok területére, hanem a szenvedélybetegségek, az öngyilkosságon átesettek és endogén pszichózisok ellátására is ki kell, hogy terjedjen. A specializált pszichoterápiás osztályok feladatkörét pedig az oktatás és továbbképzés irányába kell fejleszteni. ]
Ideggyógyászati Szemle
1981. JÚNIUS 01.
[Részleges teljesítményzavarok gyermekkorban - jelentőségük és korai kezelésük lehetőségei ]
[A gyermek fejlődésének hagyományosan elkülönítik kognitív és emotionalis oldalát. Ebben az általános keretben azonban nagyon gyakran észleljük, hogy a gyermekek jelentős részénél a pszichés funkciók egyes részösszetevői izoláltan károsodnak, ill. hiányosan fejlődnek. Ezt a hiányos fejlődést a környezet általában későn veszi észre, hibásan interpretálja, amelynek következtében a gyermek és környezete közötti kapcsolat zavart szenved és hibásan alakulhat a gyermek személyiségének fejlődése, amely a későbbiekben magatartási zavarokhoz, iskolai teljesítmény zavarokhoz, neurózishoz, sőt pszichózishoz is vezethet. Saját nagy anyaguk alapján a részteljesítmény-zavarok arányát az; átlagpopulációban 14 %-ra becsülik. A teljesítményzavarokat a szerző megkísérli osztályozni és részletesen taglalja ezek; korai felismerésére és korai kezelésére kidolgozott saját programjukat. Ez a program messze túlterjed a gyermekpszichiátriai ellátás szűkebb területén, kiterjed a szülőkkel, családokkal való részletes foglalkozásra, az óvodára, iskolára, óvónőkre és pedagógusokra. A programban részt vesznek a gyermekpszichiátereken kívül más szakemberek is, pl. gyógypedagógusok, logopédusok, gyógytornászok stb. ]
Ideggyógyászati Szemle
1980. SZEPTEMBER 01.
Preklimakteriális korú nők neurózis miatti munkaképesség-csökkenése
A 10-15 év tapasztalatait reprezentáló 120 beteg adatai arra mutatnak, hogy a pszichiátriai járó- és fekvőbetegellátó, intézményeket 35-50 éves korú nők igen gyakran sztereotip panaszokkal: a munkaképtelenség hangsúlyozásával, gyakran szomatizált tünetekkel keresik fel. E betegcsoportot jellemzi, hogy noha kisebb fokú, de jelentősen túlértékelt organikus elváltozások igazolhatók, ezeknél sokkal lényegesebb az évekre visszanyúló, exogén problémák kumulációja, ill. az ezekkel szembeni ,,hiperszenzitivizálódás". Személyiségükre neurotikus élményfeldolgozás, az interperszonális problémák rigid, kapkodó, gyakran pánikszerű rríegoldásmódja jellemző. E tényezők magyarázzák a terápiával szembeni gyakori rezisztenciát is. Lényeges a negatív társadalmi attitűdök hatása. Emiatt a betegek tudatában; de környezetük reakcióiban is keveredik az ,,objektív" pszichopatológiai tünetek, ezek inadekvát „értékelése", a szomatikus betegségszemlélet és a személyiségtorzulás által kiváltott ugyancsak inadekvát célkitűzések és megoldási módok hatása.
Ideggyógyászati Szemle
1980. JÚLIUS 01.
Ipari és mezőgazdasági dolgozók neurózisának problémái a munkaképesség szempontjából
A dolgozó ember neurózisát nem a foglalkozás, nem a munkakör, de nem is a munkahelyi konfliktus okozza, hanem a konfliktus nem vállalása. Ha erre megtanítjuk a neurotikusokat, ami a terápiás gyakorlatban korántsem egyszerű és nem is mindig eredményes, oki terápiát végzünk, és ez nemcsak az egyén, hanem a társadalom számára is hasznos. Ez a pszichiáterre is érvényes: vállalnia kell azt a konfliktust, amit a jelen társadalmi fejlődés időszakában - új orvos szerep, új identitás kialakítása nélkül megoldani nem képes.
Ideggyógyászati Szemle
1980. ÁPRILIS 01.
A munkaképesség szempontjai a nők neurózisában
A neurotikus nők munkaképességét elsősorban a tünetek súlyossága határozza meg. Emellett nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, hogy a nőkre háruló szerepkövetelmények nagyobbak és sokrétűbbek. Könnyebben alakulnak ki a szerep-én inkongruenciák és szerepkonfliktusok különféle formái. Ezeket lehetőség szerint fel kell tárnunk, s a munkaképesség megítélésénél figyelembe kell vennünk.
Ideggyógyászati Szemle
1979. NOVEMBER 01.
A gyermekkori család interperszonális kapcsolataiban bekövetkező torzulások jelentősége a felnőttkori neurózisban
100 neurotikus férfi betegtől és 100 normálszemélytől felvett strukturált interjú faktoranalitikusan validált és teszt-reteszt módszerrel ellenőrzött adatai alapján a szülők közötti interperszonális kapcsolat torzulásainak jelentőségét vizsgálták a felnőttkori neurózis szempontjából. Megállapították, hogy a neurotikus férfi betegek szüleinek kapcsolatát magas feszültség-szint, negatív emóciók, a konvencionális formák elvetése és az anya dominanciája jellemezte. A szülők feszült, diszharmonikus viszonyát nem antagonisztikus ellentétek, hanem a neurotikus magatartás inadaptív jellegéből következő aktuális konfliktusok motiválták. A negatív emóciók nem egymás nyűt és totális elutasítását jelentették, hanem az aktuális konfliktusok hullámzását követve konfliktus- specifikus negatív emócióknak bizonyultak. A konvencionális szabályok elvetése súlyosan deviáns szülőfél jelenléte esetén valósult meg. Az anya-dominancia nem járt szükségszerűen együtt a szülőkapcsolatokat torzító feszült viszonnyal és negatív emóciókkal független tényezőnek mutatkozott, és negatív hatásai csak a szülő-gyerek relációban érvényesültek.
Ideggyógyászati Szemle
1979. OKTÓBER 01.
A gyermekkori család interperszonális kapcsolataiban bekövetkező torzulások jelentősége a felnőttkori neurózisban
A szerző az irodalmi adatok kritikai feldolgozása után célkitűzésként állítja maga elé, hogy feltárja a gyermekkori család interperszonális kapcsolatainak azon torzulásait, melyek a felnőttkori neurózis szempontjából releváns jelentőséggel bírnak. Fő törekvése olyan módszer kidolgozása, mely a reliabilitás és a validitás szempontjából megfelelően ellenőrzött adatokra támaszkodva képes megragadni nemcsak a fő faktorok, hanem a járulékos faktorok szintjén is a bilaterális kapcsolatok struktúráját és a globális interperszonális szisztémát. A vizsgálati anyag és módszer bemutatása mellett felhívja a figyelmet az interpretációs lehetőségek bizonyos korlátozottságára is, mely a kutatómunka adott felépítettségének szükségszerű következménye. A vizsgálat eredményeinek részletes ismertetése és értékelése további közlemények tárgya lesz.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.