Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 79
Ideggyógyászati Szemle
2000. JÚLIUS 01.
A buspiron és a benzodiazepinek eltérő neurológiai hatásai - elméleti áttekintés és klinikai tapasztalatok
Az utóbbi évtizedben a neuropszichiátriai betegségek terápiáját forradalmasító új gyógyszerek jelentős része a szerotonerg (5-HT) rendszeren keresztül fejti ki hatását. Ezen betegségek körébe tartozik a migrén, a szorongásos, a depressziós kórképek és a schizophrenia. A szerotonerg készítmények egyike a parciális agonista buspiron, amely a pre- és posztszinaptikus 5-HT1A-receptorokon fejti ki hatását.
Lege Artis Medicinae
2000. MÁJUS 01.
Szimulált orthostasis okozta hemodinamikai változások
BEVEZETÉS - A „lower body negative pressure" (LBNP, szimulált orthostasis) a passzív orthostasis élettani hatásainak vizsgálatára használt experimentális módszer. MÓDSZEREK - Jelen kísérletünkben hemodinamikai és mellkasi bioimpedancia-paramétereket határoztunk meg négy, különböző intenzitású szimulált orthostasis manőver (-15, -35, -55, -65 Hgmm-es szívás) és stimulus nélküli vizsgálat (nyugalmi kontroll) során. A méréseket alsó testfelükkel a vákuumkamrában hanyatt fekvő hét, egészséges, önkéntes kísérleti személyen, 20 perccel a stimulus előtt és után, valamint végig a 30 perces stimulus során végeztük. EREDMÉNYEK – A mellkasi bioimpedanciából kalkulált verőtérfogat-index a négy manőver végéig folyamatosan csökkent. A szívindex esése -15 és -35 Hgmm-es szívás hatására volt a legnagyobb, míg a teljes perifériás rezisztencia indexe ugyanitt növekedett leginkább. Az artériás középnyomás alacsony szívásintenzitás esetén nem változott, míg a -55 Hgmm-es és a -65 Hgmm-es szívás végére növekedett. A szívfrekvencia a -15 Hgmm-es szívás hatására nem változott, míg a -35, a -55 és a -65 Hgmm-es szívás végéig folyamatosan növekedett. A manőver befejezését követően a szívfrekvencia >5 percig a stimulust megelőző érték alá esett, és alatta maradt a nyugalmi kontroll értékének is. A számított verőtérfogat-index azonnal visszatért a stimulust megelőző érték szintjére, míg az artériás közép nyomás a stimulust követően is emelkedett maradt. KÖVETKEZTETÉSEK - A különböző intenzitású LBNP manőverek által okozott hemodinamikai változások időbeli alakulása és dózis-hatás összefüggése minőségileg eltérő. A szimulált orthostasis --65 Hgmm-es szívásintenzitásig nem okozott hypotoniát, ugyanakkor a stimulust követően bradycardiát figyeltünk meg; az emelkedett artériás középnyomás és perifériás rezisztencia azt jelezte, hogy a 30 perces szimulált orthostasis hatására a hemodinamikai (neurohumoralis) status a stimulust követően is megváltozott.
Ideggyógyászati Szemle
1994. JANUÁR 20.
Vizuális kiváltott válaszok P300 és korai komponensei krónikus schizophren betegeknél (klinikai, neurokognitív és biokémiai összefüggések)
A vizuális eseményhez kötött potenciálok P300 és korai komponenseit hasonlítottuk össze 26 krónikus schizophren betegnél és 20 egészséges egyénnél. A schizophren csoportban a vizuális kiváltott válasz és a klinikai, neurokognitív, illetve biokémiai tényezők közötti összefüggéseket is elemeztük. Mindkét csoportban meghatároztuk a reakcióidőt és a helyes találati arányokat, valamint a centrális és az occipitalis regisztrátumokból a ritka vizuális ingerekre adott válasz 20 elektrofiziológiai paraméterét. A schizophrenek P300 amplitúdója szignifikánsan alacsonyabb volt. A két csoport más komponensekben is eltért egymástól. Diszkriminancia-analízissel meghatároztuk a 7 legfontosabb diszkrimináló paramétert. A negatív komponensek latenciamegnyúlása és a reakcióidő meghosszabbodása schizophren betegeknél az ingerosztályozás lassúságát jelezheti. Kanonikus korrelációanalízist alkalmazva 3 faktor tartalmazott szignifikáns összefüggéseket. Az elektrofiziológiai eltérések szoros korrelációt mutattak a betegség krónikussá válásának indikátoraival, a pszichológiai kép súlyosságával és a kognitív deficittel, de nem korreláltak a negatív tünetekkel és a szérum dopamin-béta-hidroxiláz aktivitásával. Eredményeink összecsengenek azokkal a tanulmányokkal, melyek feltételezik, hogy a vizuális P300 a schizophrenia állapotmarkere lehet.
Ideggyógyászati Szemle
1990. DECEMBER 01.
A viselkedés szabályozásának verbális csatornái (A nyelvi jellemzők psychopathologiai korrelátumai)
A beszéd egyszerre több csatornán közvetít információt, amit az emóciók befolyásolhatnak. A szerzők psychiatriai betegek (schizophrenia, major depressio, dysthymia, dementia, psychosomatikus betegségek) verbális megnyilvánulásainak psychopathologiai korrelátumait keresik. A psychés tüneteket a „Rövid Psychiatriai Becslő Skálával" mérték. Az 5 perces magnófelvételek elemzése szerint az ige/főnév hányados a psychomotoros gátoltsággal, az alá-/mellérendelő kötőszavak hányadosa a paranoiditással, a szorongásra vonatkozó tartalmi utalások száma (Gottschalk-Gleser szerint mérve) a szorongásos depresszió súlyosságával volt arányos. A fogalmaknak Osgood-féle szemantikus differenciáltechnikával meghatározott emocionális jelentésdimenziói szintén kapcsolatba hozhatók psychopathologiai eltérésekkel. A psycholingvisztikai elemzés különösen a kontaktuszavar kezelésében jelenthet segítséget.
Ideggyógyászati Szemle
1990. ÁPRILIS 01.
Másodlagos depresszió krónikus schizophren betegeknél
A schizophrenia lefolyása és kezelése során előforduló depressziós tünet együttesről hazánkban három, a témát különböző meg-közelítéssel vizsgáló közlemény jelent meg [16, 19, 28]. Ennek ellenére érdemes ismét foglalkozni ezzel a tünetcsoporttal, mivel az újabb kutatások tükrében, főleg a schizophrenia kimeneteie szempontjából sokan -egyik meghatározó tényezőjének tartják.
Ideggyógyászati Szemle
1989. JÚNIUS 01.
A neuroleptikus kezelés prediktív tényezőinek vizsgálata akut schizophren kórképekben
A klórpromazin felfedezése óta eltelt több mint 35 esztendőben bebizonyosodott, hogy a neuroleptikumok visszaszorítják a schizophrenia produktív tüneteit és alkalmazásuk általánosan elfogadottá vált a kórkép kezelésében.
Ideggyógyászati Szemle
1989. JANUÁR 01.
A schizophrenia negatív tünetei
A schizophreniával foglalkozó irodalomban 1968-ban jelent meg először a tünetek pozitív-negatív felosztása (Snezhnevsky, 1968.), amely Strauss és munkatársainak közleménye óta általánosan is elterjedt (Strauss, Carpenter és Bartko, 1974.). A negatív, illetve pozitív tünetek túlsúlyával jellemezhető schizophreniás állapotok különbözőképpen reagálnak a neuroleptikus kezelésre (Crow, 1980.). Ez a tény az utóbbi években a negatív-pozitív tünetek szerinti felosztásra irányította a klinikusok és kutatók figyelmét.
Ideggyógyászati Szemle
1989. JANUÁR 01.
A schizophrenia negatív tünetei
A schizophrenia etiológiájára vonatkozó kutatások és az ezek nyomán leszűrt hipotézisek jól tükrözik e betegség komplexitását. Az egyes irányzatok - az adott kor tudományának színvonalán - alakították ki a schizophrenia etiológiájára vonatkozó nézeteiket. A különböző elméletek eltérő mértékben fordították figyelmüket a negatív tünetek felé.
Ideggyógyászati Szemle
1987. JÚNIUS 01.
Adatok és gondolatok a schizophrenia haemodialysis kezelésének vitájához
A szerzők 34 schizophreniás beteg 218 haemodialysis kezelésével szerzett tapasztalataikról számolnak be. A betegek többsége egyéb somatoterápiás módszerekre rezisztens chronicus schizophreniás volt, 37 százalékuk mutatott javulást a kezelést követően. Az akut schubbain levő, kevesebb számú beteg felénél tapasztaltak érzélkel,hető javulást. A kezelésekikel egyidőben a betegek szérumában opioid hatású anyagok és a Mauve faktor (5-hydroxy-hemopyrrol-1actam) mennyiségi , változását követték. Adataik alapján a haemodialysis adta lehetőségeket schizophrenia terápiájában és kutatásában nem lehet még kimerítettnek tekinteni.
Ideggyógyászati Szemle
1986. DECEMBER 01.
Az alkoholos hallucinózisok kórlefelyása és genetikai vonatkozásai
A szerzők 83 alkoholos hallucinózis miatt kezelt beteg katamnesztikus vizsgálatának eredményeit dolgozták fel. Anyagukban az alkoholos hallucinózis az alkoholos pszichózisok 1,9%-át tette ki. A kórlefolyás és a családban előforduló schizophrénia gyakoriság alapján az alkoholos hallucinózisok heterogén csoportot képeznek. A kórlefolyás alapján elkülöníthető egy schizophrén pszichózisba átmenő, magas családi schizophrén terheltséggel rendelkező, egy organikus dementiába torkolló és egy teljes remisszióval járó alcsoport. A két utóbbi csoportban a családi schizophrénia gyakoriság nem tér el lényegesen az átlagnépességben talált értékektől. A családban előforduló alkoholizmus gyakoriságra vonatkozó adatok megegyeznek a krónikus alkoholizmus és delirium tremens miatt kezeltek családjában észleltekkel. A megnövekedett öngyilkossági gyakoriság pedig az alkoholistákban becsült értékekhez áll közel.
1.
2.
3.
4.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.