Részletes keresés

Klinikai Onkológia

2015. DECEMBER 10.

Az EGFR receptorcsalád jelentősége az onkológiai gyakorlatban

MÉHES Gábor

A normális hámsejtek kommunikációja a külső környezettel többek között tirozinkinázaktivitású sejtfelszíni receptorokon keresztül történik. Az EGFR fehérjecsalád négy jelentős homológiát mutató tagja (EGFR1, EGFR2/HER2, EGFR3/HER3, EGFR4/HER4) a sejtaktivitás szempontjából az egyik legfontosabb ilyen közvetítő receptor. Jelentőségük a hámeredetű daganatok kialakulásában és progreszsziójában, valamint ezen keresztül a daganatellenes terápiában is kimagasló. A receptor expressziójában és aktivitásában bekövetkező változás a tumorsejtek környezetéből érkező stimulus hatását, illetve a jelátvitel intenzitását döntően befolyásolja. Mindezek mellett a receptorok mutációi a tirozinkináz-gátló kezelés hatékonyságát is meghatározzák. Összefoglalónkban a receptorcsalád egyes tagjainak szerepe, valamint klinikailag is fontos genetikai és biológiai eltérései kerülnek áttekintésre.

HUN 2015;2(04)

Ideggyógyászati Szemle

2015. MÁJUS 30.

[Határterületi infarktus hypereosinophil szindrómában: a diagnosztika dilemmái FIP1L1-asszociált myeloid neoplazmában]

IMELDA Marton, PÓSFAI Éva, ANNUS János Kristóf, BORBÉNYI Zita, NEMES Attila, VÉCSEI László, VÖRÖS Erika

[A FIP1L1-PDGFR-α-pozitív myeloid neoplazma, hyper - eosinophil szindróma új hematológiai entitás/kategória. Változatos klinikai tünetekkel járhat, és mivel sem a klinikai kép, sem a neuroradiológiai eltérések nem specifikusak, a diagnózis felállítása komoly kihívást jelent.]

ENG 2015;68(05-06)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

A pajzsmirigyrák gyógyszeres kezelése

UHLYARIK Andrea, PETRÁNYI Ágota, RÁCZ Károly, BODOKY György

A pajzsmirigydaganatok gyakorisága ez elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett, a daganatspecifi kus halálozás azonban csökkent. A három pajzsmirigyráktípus, a differenciált, a medullaris, valamint az anaplasticus pajzsmirigyrák kórlefolyása és terápiája különböző. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közé a levotiroxin terápia, a hagyományos kemoterápiás szerek, valamint a tirozinkináz-gátlók tartoznak. Az összefoglaló célja a különböző szövettani típusok esetén rendelkezésre álló gyógyszeres terápiás lehetőségek áttekintése.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2014. DECEMBER 05.

Tirozinkináz-gátlók és biszfoszfonátok a veserákok csontáttéteinek kezelésében

EDUARD Vrdoljak, TOMISLAV Omrčen

A veserákban (renal cell carcinoma, RCC) szenvedő betegeknél gyakoriak a csontáttétek (kb. 30%). A metasztatikus RCC (mRCC) kezelésében célként a vascularis endothelialis növekedési faktor (VEGF) gátlására törekednek. A tirozinkináz-gátlók (TKI-k) közül például a sunitinib, a pazopanib, a sorafenib és az axitinib váltak választható terápiává. A TKI-k vitathatatlanul hatásosak az mRCC kezelésében, a csontáttétek problémája azonban továbbra is megoldásra vár. A csontáttétek jelenléte az mRCC-betegek esetében szignifi káns és klinikai szempontból lényeges negatív hatást gyakorol a túlélésre, akár a VEGF-et célzó terápia kimenetelére is. Az ilyen betegek kezelésében gyakran alkalmazzák a biszfoszfonátokat (BP). Újabb adatok igazolják, hogy a TKI-k és a BP-k kombinálása szinergista hatású lehet, ugyanakkor a toxicitás növekedhet.

HUN 2014;1(04)

Klinikai Onkológia

2014. DECEMBER 05.

A daganatellenes terápiák cardiovascularis mellékhatásai

LANDHERR László, NAGY András Csaba, NAGYKÁLNAI Tamás

A legtöbb hagyományos rákellenes gyógyszer, a modern monoklonális antitestek, valamint a kismolekulájú tirozinkináz-gátlók is a cardiovascularis rendszer súlyos károsodását okozhatják. A kardiotoxicitás a daganatos betegségek elleni kezelések egyik legfontosabb komplikációja. A különböző daganatgátló szerek által okozott kardiotoxicitás mechanizmusa eltérő. Ebben a közleményben összefoglaljuk a különböző típusú gyógyszerek által okozott cardialis mellékhatásokat és hangsúlyozzuk az onkológusok és a kardiológusok közötti szoros együttműködés fontosságát.

HUN 2014;1(04)

Klinikai Onkológia

2014. DECEMBER 05.

A gastrointestinalis stromatumor korszerű kezelése

LAKATOS Gábor, BODOKY György

A gastrointestinalis stromatumor (GIST) a tápcsatorna leggyakoribb mesenchymalis eredetű daganata, amely rezisztens a hagyományos kemoterápiára és sugárkezelésre. Molekuláris onkológiai hátterének mélyebb megértése megteremtette a hatékony kezelés lehetőségét. A GIST patogenezisében a KIT és PDGFRA gének mutációja kiemelt jelentőségű. A korszerű tirozinkináz-gátlók bevezetése jelentősen javította az előrehaladt stádiumú betegek életkilátását. A mutációanalízis fontos prediktív és prognosztikus tényező, amelyet az ajánlások alapján a kivizsgálás részének kell tekinteni. A közleményben a GIST kórisméjével, kezelésével, a betegek gondozásával kapcsolatos újabb eredményeket foglaljuk össze.

HUN 2014;1(04)

Klinikum

2014. OKTÓBER 19.

A legújabb autoinflammatorikus kórkép - SAVI (STING-associated vasculopathy with onset in infancy)

DÉRFALVI Beáta

Az immunszabályozási zavarok felderítése kapcsán szorosan összefonódik a reumatológia és az immunológia.

HUN

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az EGFR-család és a nőgyógyászati daganatok

VERMORKEN B Jan

A tirozinkináz-receptorok EGFR (HER) -családja fontos szerepet játszhat a nőgyógyászati daganatokban. A családtagok amplifi kációját és fokozott expresszióját találták epithelialis petefészekrákban, endometriumrákban és méhnyakrákban. Az EGFR fokozott expressziója rossz prognosztikai tényező, függetlenül a szöveti típustól, míg ugyanez a HER2 expressziója esetében függhet a szöveti típustól. A közlemény napjainkig tekinti át az EGFR/HER2 ellenes monoklonális antitestekkel szerzett klinikai tapasztalatot az említett három nőgyógyászati daganat esetében.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. FEBRUÁR 20.

A veserákok gyógyszeres kezelése

MARÁZ Anikó, SZŰCS Miklós

A célzott daganatellenes szerek jelentik az előrehaladott vagy áttétes, világossejtes veserákok standard gyógyszeres kezelését. A gazdagon erezett daganatok progressziójában központi szerepet játszik az érújdonképződés, ennek kulcsmolekulája a vascularis endothel növekedési faktor (VEGF). A törzskönyvezett szerek többsége az angiogenezist gátolja a VEGF jelátvivő út blokkolásával. Az egyik lehetőség a VEGF kötődésének megakadályozása a receptorához (VEGFR) monoklonális antitesttel (pl. bevacizumab), a másik a VEGFR tirozinkináz részének gátlása (pl. sorafenib, sunitinib, pazopanib, axitinib). További lehetőség az mTORC1 gátlása (pl. temsirolimus és everolimus). A nemzetközi ajánlások első vonalban jó és közepes prognózis esetén sunitinib, pazopanib vagy IFNα-bevacizumab adását javasolják. Rossz prognózisú betegeknél ma a temsirolimus a standard. Második vonalban citokin hatástalansága után sorafenib, pazopanib, axitinib alkalmazható. Tirozinkináz-gátlók (TKI) hatástalansága esetén everolimus vagy axitinib adható, újabb ajánlásokban a sorafenib is opció (off label). Harmadik vonalban két TKI után az everolimus rendelkezik regisztrált javallattal. A betegek életkilátásai tovább javulhatnak a célzott készítmények spektrumának bővülésével, egyre hatékonyabb szerek megjelenésével és azok kedvező hatásaival.

HUN 2014;1(01)

Lege Artis Medicinae

2013. NOVEMBER 20.

A neuroendokrin tumorok kezelésének lehetőségei

TÓTH Miklós

A közlemény áttekintést nyújt a neuroendokrin daganatok korszerű kezelési módozataira vonatkozó legújabb klinikai ismeretekről. A lokalizált neuroendokrin daganatok elsőként választandó kezelési eljárása a daganat sebészi eltávolítása.

HUN 2013;23(10-11)