Klinikai Onkológia - 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az emlőrák korszerű neoadjuváns kezelése

KAHÁN Zsuzsanna, RUSZ Orsolya, UHERCSÁK Gabriella, NIKOLÉNYI Alíz

A neoadjuváns szisztémás terápia (NST) hagyományosan az előrehaladott emlőrák kezelésére szolgál, mely a daganat regresszióját okozva lehetővé teheti a technikai operabilitást. Újabban a legtöbb olyan esetben alkalmazzuk, amikor adjuváns szisztémás terápiára van szükség, hiszen a gyógyszerhatás közvetlen tanulmányozásával a prognózis pontosabban megbecsülhető, szükség esetén a kezelés módosítható, a szisztémás terápia hamarabb megkezdődik, és hatására mind a műtéti, mind a sugárterápiás... tovább »

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

A prostatarák korszerű gyógyszeres kezelése

PETRÁNYI Ágota Eszter, BODROGI István

Bár a metasztatikus prostatarák továbbra sem gyógyítható betegség, a kasztrációrezisztens prostatarákos (CRPC) betegek kezelésében az elmúlt években rendkívüli fejlődésnek lehettünk tanúi. Az új szerek kifejlesztésénél a prostatarákok progressziójában kiemelt szerepet játszó molekuláris célpontokra összpontosítottak, mint az androgénreceptor (AR) és a növekedési faktorok jelátviteli útjaira, az immunrendszer működésére és a csontáttétek kialakulásának molekuláris célpontjaira. Az új... tovább »

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

A nem kissejtes tüdőrák komplex gyógyszeres kezelése - új kihívások, új lehetőségek

OSTOROS Gyula, SZONDY Klára

Néhány évvel ezelőtt a tüdőrákkal kapcsolatos terápiás döntéshez elegendő volt a kissejtes (SCLC) és a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) elkülönítése. Napjainkban a helyzet gyökeresen megváltozott. A tüdőrák kemoterápiájában még mindig a platinaalapú kettős kombináció jelenti a bázisterápiát. Ugyanakkor csak néhány új citotoxikus készítményt vezettek be az utóbbi évtizedben. Míg az SCLC kezelése szempontjából lényegi újdonságról nem beszélhetünk, addig a NSCLC molekuláris diagnosztikája,... tovább »

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az EGFR-család és a nőgyógyászati daganatok

VERMORKEN B Jan

A tirozinkináz-receptorok EGFR (HER) -családja fontos szerepet játszhat a nőgyógyászati daganatokban. A családtagok amplifi kációját és fokozott expresszióját találták epithelialis petefészekrákban, endometriumrákban és méhnyakrákban. Az EGFR fokozott expressziója rossz prognosztikai tényező, függetlenül a szöveti típustól, míg ugyanez a HER2 expressziója esetében függhet a szöveti típustól. A közlemény napjainkig tekinti át az EGFR/HER2 ellenes monoklonális antitestekkel szerzett klinikai... tovább »

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Molekuláris profilvizsgálatok a kezelési stratégiákban

PETÁK István, SCHWAB Richárd

2013-ban, a humán genom projekt befejezése után 10 évvel a „cancer genome” projekt is eljutott arra a pontra, hogy elég nagy megbízhatósággal kijelenthetjük, ismerjük azoknak a géneknek a többségét, amelyek mutációi, működési zavarai daganatok kialakulásáért felelősek. Ezeket ma „driver” géneknek nevezzük, a patogenikus mutációkat pedig „driver” mutációknak. A rákkal kapcsolatos 2013-as „génszámlálás” 138 „driver” gént és 1,5 millió mutációt azonosított. A helyzetet bo nyolítja, hogy egy... tovább »

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Thromboprophylaxis daganatos betegek esetében

PFLIEGLER György

A malignus daganatok, különösen a kezelésük kapcsán fellépő vénás thromboembolia (VTE) jelentős, olykor a prognózist önmagában eldöntő szövődmény. Áttekintésre kerülnek a VTE-vel kapcsolatos legfontosabb kérdések és az azokra adható - legalábbis részbeni - válaszok. Az epidemiológiai sajátságokon túlmenően megbeszélésre kerülnek a thrombosiskészség okai, a kockázat megítélésének és a diagnózisnak a sajátosságai, kitérve mind a tumorok, mind az alkalmazott kezelések (kemoterápia, műtét)... tovább »

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

A célzott terápiák hatékonyságának megítélése képalkotó eljárásokkal

KALINA Ildikó, OSZLÁNSZKY György

Az onkológiai betegek kezelésében alapvető fontosságú a tumorterhelés változásának objektív értékelése. A radiológiai tumorválasz kvantitatív meghatározása számos változáson ment keresztül. A szolid tumorok konvencionális kemoterápiájának értékelésére 2000 óta a RECIST volt a standard eljárás. A célzott terápiák más patofi ziológiai változásokat idéznek elő a sejtekben, mint a citotoxikus szerek, ennek megfelelően a morfológiai változások is új képet mutatnak. A célzott terápiák megjelenése új... tovább »