Klinikai Onkológia - 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az emlőrák korszerű neoadjuváns kezelése

KAHÁN Zsuzsanna, RUSZ Orsolya, UHERCSÁK Gabriella, NIKOLÉNYI Alíz

A neoadjuváns szisztémás terápia (NST) hagyományosan az előrehaladott emlőrák kezelésére szolgál, mely a daganat regresszióját okozva lehetővé teheti a technikai operabilitást. Újabban a legtöbb olyan esetben alkalmazzuk, amikor adjuváns szisztémás terápiára van szükség, hiszen a gyógyszerhatás közvetlen tanulmányozásával a prognózis pontosabban megbecsülhető, szükség esetén a kezelés módosítható, a szisztémás terápia hamarabb megkezdődik, és hatására mind a műtéti, mind a sugárterápiás radikalitás mérsékelhető. A gyógyszeres terápiát a gyógyszerérzékenységet tükröző daganatjellemzők alapján érdemes megválasztani. A kemoszenzitív tumorok esetében a neoadjuváns kemoterápia taxán- és antraciklinalapú, és a kellő adjuváns hatás érdekében a teljes tervezett dózist meg kell adni a műtét előtt. A HER2-pozitív tumorok esetében a kemoterápiához adott HER2-gátló terápia mintegy megkétszerezi a patológiai komplett remisszió arányát. A hormonszenzitív tumorok esetében a standard hormonterápia 4-8 hónapig tartó aromatázgátló (menopauzás betegek) vagy tamoxifen/aromatázgátló és LHRH-analóg (premenopauzás betegek), mely jó eredmény esetén a műtét után is folytatandó. Az NST hatásának korai értékelésére ígéretesnek tűnik sorozatos biopszia vagy képalkotó vizsgálat (MRI, PET) végzése. Az NST kapcsán az őrszemnyirokcsomó-biopszia nagy körültekintést igényel; egyes esetekben lehetőséget ad a hónalji blokkdisszekció elkerülésére. A sugárterápia megtervezéséhez a kiindulási stádium és a regresszió megítélése szükséges.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

A prostatarák korszerű gyógyszeres kezelése

PETRÁNYI Ágota Eszter, BODROGI István

Bár a metasztatikus prostatarák továbbra sem gyógyítható betegség, a kasztrációrezisztens prostatarákos (CRPC) betegek kezelésében az elmúlt években rendkívüli fejlődésnek lehettünk tanúi. Az új szerek kifejlesztésénél a prostatarákok progressziójában kiemelt szerepet játszó molekuláris célpontokra összpontosítottak, mint az androgénreceptor (AR) és a növekedési faktorok jelátviteli útjaira, az immunrendszer működésére és a csontáttétek kialakulásának molekuláris célpontjaira. Az új készítmények — cabazitaxel, abirateron-acetát, enzalutamid, sipuleucel-T, denosumab és rádium-233 — megváltoztatták a metasztatikus CRPC-s (mCRPC) betegek kezelését és túlélési esélyeit. A prostatarák változatos betegség, így a kezelés megválasztása során fi gyelembe kell venni az adott beteg egyéni jellegzetességeit. Ennek az összefoglalónak a célja a prostatarák különböző molekuláris útvonalai szempontjából a legfontosabb új eredmények összegezése, valamint annak a megtárgyalása, hogy ezek az eredmények milyen hatással lehetnek a jövőbeni kezelésékre.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

A nem kissejtes tüdőrák komplex gyógyszeres kezelése - új kihívások, új lehetőségek

OSTOROS Gyula, SZONDY Klára

Néhány évvel ezelőtt a tüdőrákkal kapcsolatos terápiás döntéshez elegendő volt a kissejtes (SCLC) és a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) elkülönítése. Napjainkban a helyzet gyökeresen megváltozott. A tüdőrák kemoterápiájában még mindig a platinaalapú kettős kombináció jelenti a bázisterápiát. Ugyanakkor csak néhány új citotoxikus készítményt vezettek be az utóbbi évtizedben. Míg az SCLC kezelése szempontjából lényegi újdonságról nem beszélhetünk, addig a NSCLC molekuláris diagnosztikája, gyógyszeres kezelése „forradalmian” átalakult. Ennek megfelelően a NSCLC már nem tekinthető önálló entitásnak. A terápiás döntéshozatal szempontjából szükséges mind a „klasszikus” patológiai, mind pedig a molekuláris szintű osztályozás. A komplexitás a gyógyszeres kezelésben a megfelelő citotoxikus kemoterápiás protokoll megválasztásában, a prediktív génhibákhoz hozzárendelt hatékony célzott kezelésben rejlik. Emellett új kihívás az immunterápia beillesztése a daganatellenes stratégiába. Természetesen mindezt össze kell hangolni a sebészeti és a sugárterápiás lehetőségekkel. Összességében tehát a genetika, a proteomika, a jelátvivő útvonalak ismerete, összekötve a betegek klinikai jellemzőivel, új fogalomként a „panomics” komplex rendszere, már a tüdőrákban is a gyakorlat részévé vált.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Az EGFR-család és a nőgyógyászati daganatok

VERMORKEN B Jan

A tirozinkináz-receptorok EGFR (HER) -családja fontos szerepet játszhat a nőgyógyászati daganatokban. A családtagok amplifi kációját és fokozott expresszióját találták epithelialis petefészekrákban, endometriumrákban és méhnyakrákban. Az EGFR fokozott expressziója rossz prognosztikai tényező, függetlenül a szöveti típustól, míg ugyanez a HER2 expressziója esetében függhet a szöveti típustól. A közlemény napjainkig tekinti át az EGFR/HER2 ellenes monoklonális antitestekkel szerzett klinikai tapasztalatot az említett három nőgyógyászati daganat esetében.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Molekuláris profilvizsgálatok a kezelési stratégiákban

PETÁK István, SCHWAB Richárd

2013-ban, a humán genom projekt befejezése után 10 évvel a „cancer genome” projekt is eljutott arra a pontra, hogy elég nagy megbízhatósággal kijelenthetjük, ismerjük azoknak a géneknek a többségét, amelyek mutációi, működési zavarai daganatok kialakulásáért felelősek. Ezeket ma „driver” géneknek nevezzük, a patogenikus mutációkat pedig „driver” mutációknak. A rákkal kapcsolatos 2013-as „génszámlálás” 138 „driver” gént és 1,5 millió mutációt azonosított. A helyzetet bo nyolítja, hogy egy daganatban akár nyolc különböző „driver” gén is aktiválódhat, amelyek a daganat növekedésével, terjedésével változhatnak. 2013 azért is fordulópont, mert egyszerre több, a génhibákat célzó gyógyszert is törzskönyveztek. Jelenleg körülbelül 30 molekulárisan célzott gyógyszert használnak a klinikai gyakorlatban, és több mint 200 áll fejlesztés alatt. Ez azt jelenti, hogy már a közeli 3-4 évben megkétszereződhet a célzott terápiás lehetőségek száma. Napjainkban a betegek többsége még csak klinikai vizsgálatokban juthat ezekhez a gyógyszerekhez, de a molekuláris profi l alapján beválasztott („matching”) betegek szignifi kánsan jobb eredményeket érnek el már a fázis I. vizsgálatokban is, mint a véletlenszerűen kiválasztott betegek. Szerencsére a szekvenálási technológiák fejlődése révén mára lehetővé vált, hogy egyhavi célzott gyógyszeres kezelés költségéért az összes „driver” gén-t - a teljes molekuláris profi lt - azonosítsuk a beteg szövettani mintájában. Az információ klinikai hasznosításához azonban meg kellett születnie egy új tudományágnak, a molekuláris info-bionikának is.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

Thromboprophylaxis daganatos betegek esetében

PFLIEGLER György

A malignus daganatok, különösen a kezelésük kapcsán fellépő vénás thromboembolia (VTE) jelentős, olykor a prognózist önmagában eldöntő szövődmény. Áttekintésre kerülnek a VTE-vel kapcsolatos legfontosabb kérdések és az azokra adható - legalábbis részbeni - válaszok. Az epidemiológiai sajátságokon túlmenően megbeszélésre kerülnek a thrombosiskészség okai, a kockázat megítélésének és a diagnózisnak a sajátosságai, kitérve mind a tumorok, mind az alkalmazott kezelések (kemoterápia, műtét) thrombogenitására, a daganatos betegek fokozott vérzékenységének („thrombohaemorrhagiás szindróma”) okaira, majd az egyes kockázati csoportokra: (a) daganatsebészi beavatkozáson átesett, (b) kórházi fekvő, (c) kemoterápiában részesülő járó betegek, (d) kezelésben aktuálisan nem részesülő tumoros betegek. Végül ismertetésre kerülnek a fontosabb tanulmányok és az azok eredményein alapuló nemzetközi ajánlások.

HUN 2014;1(02)

Klinikai Onkológia

2014. MÁJUS 20.

A célzott terápiák hatékonyságának megítélése képalkotó eljárásokkal

KALINA Ildikó, OSZLÁNSZKY György

Az onkológiai betegek kezelésében alapvető fontosságú a tumorterhelés változásának objektív értékelése. A radiológiai tumorválasz kvantitatív meghatározása számos változáson ment keresztül. A szolid tumorok konvencionális kemoterápiájának értékelésére 2000 óta a RECIST volt a standard eljárás. A célzott terápiák más patofi ziológiai változásokat idéznek elő a sejtekben, mint a citotoxikus szerek, ennek megfelelően a morfológiai változások is új képet mutatnak. A célzott terápiák megjelenése új értékelő rendszert kíván, mely a tumorméret mellett a denzitás változását, az élő sejtek arányát is fi gyelembe veszi. A célzott terápiákkal jelentős klinikai eredményeket tapasztaltak szignifi káns morfológiai tumorméret-csökkenés nélkül is, vagyis a hagyományos méretalapú kritériumrendszer alulértékeli az új típusú kezelések hatékonyságát. Ennek kiküszöbölésére a különböző tumortípusok és kezelési módok fi gyelembe vételével több kritériumrendszert dolgoztak ki, melyek közül néhány fontosabbról adunk áttekintést. A korai tumorválasz meghatározása a célzott terápiák esetében is alapvető fontosságú. A válasz értékelésében egyre inkább hasznosítják a funkcionális képalkotó eljárásokat is. A PET szerepét számos tumortípus esetében meghatározták, ugyanakkor több ígéretes funkcionális vizsgálat helyének megítéléséhez még további átfogó vizsgálatok szükségesek.

HUN 2014;1(02)