Klinikai Onkológia - 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Az operábilis emlőrák adjuváns kemoterápiája

NAGYKÁLNAI Tamás, LANDHERR László

A korai stádiumú emlőrák adjuváns kemoterápiája jelentős fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben. Az összefoglaló rávilágít a különböző kemoterápiás kombinációknak a kiújulás és az emlőrákos halálozás kockázatára kifejtett kedvező hatására.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

A pajzsmirigyrák gyógyszeres kezelése

UHLYARIK Andrea, PETRÁNYI Ágota, RÁCZ Károly, BODOKY György

A pajzsmirigydaganatok gyakorisága ez elmúlt évtizedekben jelentősen emelkedett, a daganatspecifi kus halálozás azonban csökkent. A három pajzsmirigyráktípus, a differenciált, a medullaris, valamint az anaplasticus pajzsmirigyrák kórlefolyása és terápiája különböző. A gyógyszeres kezelési lehetőségek közé a levotiroxin terápia, a hagyományos kemoterápiás szerek, valamint a tirozinkináz-gátlók tartoznak. Az összefoglaló célja a különböző szövettani típusok esetén rendelkezésre álló gyógyszeres terápiás lehetőségek áttekintése.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

A gyermekkori agydaganatok korszerű diagnosztikája és terápiája

GARAMI Miklós

A gyermekkori daganatos betegségek ritkák. A 0-14 éves korcsoportban az életkorra standardizált tumorincidencia 149/1000 000/év. A gyermekkori agydaganatok diagnosztizálása a sajátos lokalizáció ellenére nehézségeket okozhat, de az utóbbi években a jobb felismerés miatt egyre több a sebészileg jól eltávolítható, korán felismert agydaganat. A korszerű diagnosztizálást, valamint a későbbi eredményes kezelést a betegség korai felismerése (klinikai tünetek ismerete), korszerű képalkotó eljárások (fMRI) alkalmazása és a betegséget okozó leggyakoribb molekuláris elváltozások kimutatása teszi lehetővé. Ezek a módszerek a pontos diagnózis mellett megalapozzák a kockázatadaptált, egyénre szabott kezelést is.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Hogyan befolyásolják molekuláris ismereteink a vastagbélrák kezelésével kapcsolatos döntéseket?

AXEL Grothey

A vastagbélrák nem homogén betegség, hanem különféle, molekuláris szinten meghatározható alcsoportokból áll. Az NCCN és az ESMO ajánlásai rámutatnak a RAS- és a BRAF-mutációk előzetes molekuláris vizsgálatának fontosságára a kezeléssel kapcsolatos döntésekben azoknál a betegeknél, akiknél kemoterápia és célzott szerek kombinációjával történő kezelést mérlegelnek. A molekuláris módosulások jellemzőinek és következményeinek alaposabb megismerése lehetővé fogja tenni a klinikai vizsgálatok következő generációjának elindítását, amelyek már nem a nagyméretű, nem szelektált betegcsoportok empirikus randomizálását követik, hanem a betegek előre meghatározott alcsoportjaiban végzett, specifi kus beavatkozásokat tanulmányoznak.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Keringő tumorsejtek – új információk forrása

KOPPER László

Régi megfi gyelés, hogy a tumorból tumorsejtek szabadulnak ki és a keringéssel távoli helyekre juthatnak. Igen fontos, hogy ennek a jelenségnek (keringő tumorsejtek, circulating tumor cells, CTC) „előnyeit” minél alaposabban megismerjük. A CTC-vel kapcsolatos egyik kulcskérdés a CTC izolálási és jellemzési módszereinek érzékenysége ahhoz, hogy alkalmassá váljanak a CTC-k legkülönbözőbb szempontok szerinti heterogenitásának kimutatására. Nem kétséges, hogy a minimálisan invazív markerek ideje elérkezett az onkológiában, azzal a reménnyel, hogy a betegek túlélését javítani lehet az azonos idejű (real-time) monitorozással és a terápia jobb választhatóságával. A CTC-k/cfDNS-ek és más markerek (például miRNS, exosoma) vérből történő analízise előreláthatóan rutin eljárássá válhat a terápiás stratégia kialakításában és hatásának követésében.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Tumoros anorexia-cachexia szindróma - mesterséges táplálás

HARISI Revekka

A tumoros anorexia-cachexia szindróma (CACS) a vázizomzat folyamatos csökkenésével járó összetett tünetegyüttes, amelyet nem lehet teljes mértékben visszafordítani a szokásos táplálási támogatással, és amely progresszív funkcionális zavarokat okoz. A daganatos betegek többségében jelentkezik, megjelenése rontja az életminőséget, csökkenti a fi zikai terhelhetőséget és a túlélést. Ismert, hogy a tumorsejtek és a gazdaszervezet közötti, citokinek által közvetített kölcsönhatás felelős a tumor progressziójáért, a metasztázisképződésért és a kialakuló krónikus gyulladásért is. A gyulladásos citokinek emelkedett szintje felelős a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcsere zavaraiért. Ezért az új anticachexiás készítmények a fenti anyagcsere-folyamatok normalizálására irányulnak. Ma a leghatékonyabbnak tartott anti-CACS gyógyszer a megesztrol-acetát (MA). Hatása kettős, egyrészt serkenti a neuropeptid Y (NPY) stimulációját, másrészről gátolja a gyulladásos citokinek szintézisét és expresszióját. Klinikai hatása ezzel teljes összhangban van, javítja az étvágyat, ezzel fokozza a kalóriabevitelt és növeli a testsúlyt. A CACS kezelésében paradigmaváltás következett be, a hagyományos mesterséges táplálást felváltotta a gyógyszeres kezeléssel kombinált táplálásterápia és táplálékkiegészítők adagolása.

HUN 2015;2(02)

Klinikai Onkológia

2015. MÁJUS 10.

Invazív endoszkópia az onkológiában

MADÁCSY László

Az intervenciós gastrointestinalis endoszkópia az elmúlt évtizedben alapvető jelentőségűvé vált az onkológiai betegek diagnosztikájában és minimálisan invazív endoszkópos sebészeti kezeléseiben. Az endoszkópos ultrahangvizsgálatok egyre nagyobb segítséget nyújtanak a nyelőcső-, a gyomor-, a rectum- és a hasnyálmirigy-daganatok stádiumbeosztásában, illetve egyúttal lehetőséget biztosítanak vékonytű-aspirációs citológiai mintavételre is. Az endoszkópos mucosareszekció és az endoszkópos submucosalis disszekció gyakorlati elterjedése napjainkban lehetőséget biztosít olyan problémás, lap szerint terjedő korai neoplasztikus polypok és intramucosalis daganatok komplett endoszkópos eltávolítására is, melyeket korábban csak sebészeti beavatkozásokkal lehetett gyógyítani. A gastrointestinalis öntáguló fémstentek széles körű gyakorlati alkalmazása minimál invazív megoldást nyújt a daganatos betegségek okozta tápcsatornai és epeúti szűkületek palliatív kezelésére, ezáltal megnyitva az utat a neoadjuváns és palliatív komplex onkológiai kezelések előtt. A felsorolt új invazív endoszkópos beavatkozások alkalmazása a klinikai onkológiában a jövőben egyrészt szélesítheti azok körét, akik adekvát onkológiai kezelésben részesülhetnek, másrészt azonban jelentős előrelépést jelenthetnek az onkológiai betegek életminőségének javításában is.

HUN 2015;2(02)