Klinikai Onkológia

Az EGFR-család és a nőgyógyászati daganatok

VERMORKEN B Jan1

2014. MÁJUS 20.

Klinikai Onkológia - 2014;1(02)

A tirozinkináz-receptorok EGFR (HER) -családja fontos szerepet játszhat a nőgyógyászati daganatokban. A családtagok amplifi kációját és fokozott expresszióját találták epithelialis petefészekrákban, endometriumrákban és méhnyakrákban. Az EGFR fokozott expressziója rossz prognosztikai tényező, függetlenül a szöveti típustól, míg ugyanez a HER2 expressziója esetében függhet a szöveti típustól. A közlemény napjainkig tekinti át az EGFR/HER2 ellenes monoklonális antitestekkel szerzett klinikai tapasztalatot az említett három nőgyógyászati daganat esetében.

AFFILIÁCIÓK

  1. Department of Medical Oncology, Antwerp University Hospital

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Klinikai Onkológia

Az emlőrák korszerű neoadjuváns kezelése

KAHÁN Zsuzsanna, RUSZ Orsolya, UHERCSÁK Gabriella, NIKOLÉNYI Alíz

A neoadjuváns szisztémás terápia (NST) hagyományosan az előrehaladott emlőrák kezelésére szolgál, mely a daganat regresszióját okozva lehetővé teheti a technikai operabilitást. Újabban a legtöbb olyan esetben alkalmazzuk, amikor adjuváns szisztémás terápiára van szükség, hiszen a gyógyszerhatás közvetlen tanulmányozásával a prognózis pontosabban megbecsülhető, szükség esetén a kezelés módosítható, a szisztémás terápia hamarabb megkezdődik, és hatására mind a műtéti, mind a sugárterápiás radikalitás mérsékelhető. A gyógyszeres terápiát a gyógyszerérzékenységet tükröző daganatjellemzők alapján érdemes megválasztani. A kemoszenzitív tumorok esetében a neoadjuváns kemoterápia taxán- és antraciklinalapú, és a kellő adjuváns hatás érdekében a teljes tervezett dózist meg kell adni a műtét előtt. A HER2-pozitív tumorok esetében a kemoterápiához adott HER2-gátló terápia mintegy megkétszerezi a patológiai komplett remisszió arányát. A hormonszenzitív tumorok esetében a standard hormonterápia 4-8 hónapig tartó aromatázgátló (menopauzás betegek) vagy tamoxifen/aromatázgátló és LHRH-analóg (premenopauzás betegek), mely jó eredmény esetén a műtét után is folytatandó. Az NST hatásának korai értékelésére ígéretesnek tűnik sorozatos biopszia vagy képalkotó vizsgálat (MRI, PET) végzése. Az NST kapcsán az őrszemnyirokcsomó-biopszia nagy körültekintést igényel; egyes esetekben lehetőséget ad a hónalji blokkdisszekció elkerülésére. A sugárterápia megtervezéséhez a kiindulási stádium és a regresszió megítélése szükséges.

Klinikai Onkológia

A prostatarák korszerű gyógyszeres kezelése

PETRÁNYI Ágota Eszter, BODROGI István

Bár a metasztatikus prostatarák továbbra sem gyógyítható betegség, a kasztrációrezisztens prostatarákos (CRPC) betegek kezelésében az elmúlt években rendkívüli fejlődésnek lehettünk tanúi. Az új szerek kifejlesztésénél a prostatarákok progressziójában kiemelt szerepet játszó molekuláris célpontokra összpontosítottak, mint az androgénreceptor (AR) és a növekedési faktorok jelátviteli útjaira, az immunrendszer működésére és a csontáttétek kialakulásának molekuláris célpontjaira. Az új készítmények — cabazitaxel, abirateron-acetát, enzalutamid, sipuleucel-T, denosumab és rádium-233 — megváltoztatták a metasztatikus CRPC-s (mCRPC) betegek kezelését és túlélési esélyeit. A prostatarák változatos betegség, így a kezelés megválasztása során fi gyelembe kell venni az adott beteg egyéni jellegzetességeit. Ennek az összefoglalónak a célja a prostatarák különböző molekuláris útvonalai szempontjából a legfontosabb új eredmények összegezése, valamint annak a megtárgyalása, hogy ezek az eredmények milyen hatással lehetnek a jövőbeni kezelésékre.

Klinikai Onkológia

A nem kissejtes tüdőrák komplex gyógyszeres kezelése - új kihívások, új lehetőségek

OSTOROS Gyula, SZONDY Klára

Néhány évvel ezelőtt a tüdőrákkal kapcsolatos terápiás döntéshez elegendő volt a kissejtes (SCLC) és a nem kissejtes tüdőrák (NSCLC) elkülönítése. Napjainkban a helyzet gyökeresen megváltozott. A tüdőrák kemoterápiájában még mindig a platinaalapú kettős kombináció jelenti a bázisterápiát. Ugyanakkor csak néhány új citotoxikus készítményt vezettek be az utóbbi évtizedben. Míg az SCLC kezelése szempontjából lényegi újdonságról nem beszélhetünk, addig a NSCLC molekuláris diagnosztikája, gyógyszeres kezelése „forradalmian” átalakult. Ennek megfelelően a NSCLC már nem tekinthető önálló entitásnak. A terápiás döntéshozatal szempontjából szükséges mind a „klasszikus” patológiai, mind pedig a molekuláris szintű osztályozás. A komplexitás a gyógyszeres kezelésben a megfelelő citotoxikus kemoterápiás protokoll megválasztásában, a prediktív génhibákhoz hozzárendelt hatékony célzott kezelésben rejlik. Emellett új kihívás az immunterápia beillesztése a daganatellenes stratégiába. Természetesen mindezt össze kell hangolni a sebészeti és a sugárterápiás lehetőségekkel. Összességében tehát a genetika, a proteomika, a jelátvivő útvonalak ismerete, összekötve a betegek klinikai jellemzőivel, új fogalomként a „panomics” komplex rendszere, már a tüdőrákban is a gyakorlat részévé vált.

Klinikai Onkológia

Molekuláris profilvizsgálatok a kezelési stratégiákban

PETÁK István, SCHWAB Richárd

2013-ban, a humán genom projekt befejezése után 10 évvel a „cancer genome” projekt is eljutott arra a pontra, hogy elég nagy megbízhatósággal kijelenthetjük, ismerjük azoknak a géneknek a többségét, amelyek mutációi, működési zavarai daganatok kialakulásáért felelősek. Ezeket ma „driver” géneknek nevezzük, a patogenikus mutációkat pedig „driver” mutációknak. A rákkal kapcsolatos 2013-as „génszámlálás” 138 „driver” gént és 1,5 millió mutációt azonosított. A helyzetet bo nyolítja, hogy egy daganatban akár nyolc különböző „driver” gén is aktiválódhat, amelyek a daganat növekedésével, terjedésével változhatnak. 2013 azért is fordulópont, mert egyszerre több, a génhibákat célzó gyógyszert is törzskönyveztek. Jelenleg körülbelül 30 molekulárisan célzott gyógyszert használnak a klinikai gyakorlatban, és több mint 200 áll fejlesztés alatt. Ez azt jelenti, hogy már a közeli 3-4 évben megkétszereződhet a célzott terápiás lehetőségek száma. Napjainkban a betegek többsége még csak klinikai vizsgálatokban juthat ezekhez a gyógyszerekhez, de a molekuláris profi l alapján beválasztott („matching”) betegek szignifi kánsan jobb eredményeket érnek el már a fázis I. vizsgálatokban is, mint a véletlenszerűen kiválasztott betegek. Szerencsére a szekvenálási technológiák fejlődése révén mára lehetővé vált, hogy egyhavi célzott gyógyszeres kezelés költségéért az összes „driver” gén-t - a teljes molekuláris profi lt - azonosítsuk a beteg szövettani mintájában. Az információ klinikai hasznosításához azonban meg kellett születnie egy új tudományágnak, a molekuláris info-bionikának is.

Klinikai Onkológia

Thromboprophylaxis daganatos betegek esetében

PFLIEGLER György

A malignus daganatok, különösen a kezelésük kapcsán fellépő vénás thromboembolia (VTE) jelentős, olykor a prognózist önmagában eldöntő szövődmény. Áttekintésre kerülnek a VTE-vel kapcsolatos legfontosabb kérdések és az azokra adható - legalábbis részbeni - válaszok. Az epidemiológiai sajátságokon túlmenően megbeszélésre kerülnek a thrombosiskészség okai, a kockázat megítélésének és a diagnózisnak a sajátosságai, kitérve mind a tumorok, mind az alkalmazott kezelések (kemoterápia, műtét) thrombogenitására, a daganatos betegek fokozott vérzékenységének („thrombohaemorrhagiás szindróma”) okaira, majd az egyes kockázati csoportokra: (a) daganatsebészi beavatkozáson átesett, (b) kórházi fekvő, (c) kemoterápiában részesülő járó betegek, (d) kezelésben aktuálisan nem részesülő tumoros betegek. Végül ismertetésre kerülnek a fontosabb tanulmányok és az azok eredményein alapuló nemzetközi ajánlások.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Nővér

A méhnyakrákkal érintett nők életminőség-vizsgálata a kezelést követően

KOZMANN Krisztina, JÁNOSNÉ PÁNKI Roxána, FERENCZY Mónika, KOMLÓSI Kálmánné, KARÁCSONY Ilona

A méhnyakrákban szenvedő nők körében a szexuális funkció, funkcionális működés és életminőség vizsgálata. Leíró, keresztmetszeti, kvantitatív kutatás során, a nem véletlenszerű, célirányos mintavétel célcsoportja a FIGO I./II./III. stádiummal diagnosztizált méhnyakrákkal érintett nők (N=91), akiknél több mint öt hónap telt el az utolsó terápiás kezelés óta. A vizsgálat során standard kérdőíveket alkalmaztunk, amelyeket kiegészítettünk saját szerkesztésű kérdésekkel. Az adatokat Microsoft Office Excel programmal elemeztük, leíró és matematikai statisztikai számítást végeztünk (p<0,05). A sugárterápiában részesült kitöltők szignifikánsan magasabb értéket értek el a funkcionális státuszban (p<0,05) és emocionális funkcióban, mint akik nem kaptak sugárkezelést (p<0,05). A kitöltőknek, akiknek alacsonyabb szintű a lelki jóllétük, azoknál szignifikánsan gyakrabban jelentek meg alacsonyabb szintű szexuális funkciók és magasabb szintű nőgyógyászati problémák (p<0,05). A méhnyakrákkal érintett nők gyakran tapasztalnak a betegséggel és a kezeléssel járó életminőségre visszaható szomatikus és pszichés zavarokat, amelyek gyakran úrrá lesznek rajtuk.

Lege Artis Medicinae

A méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretek és szűrővizsgálaton való részvételi mutatók vizsgálata

VAJDA Réka, KARAMÁNNÉ Pakai Annamária, ÉLIÁS Zsuzsanna, SÉLLEYNÉ Gyuró Mónika, TAMÁS Péter, VÁRNAGY Ákos, KÍVÉS Zsuzsanna

CÉLKITŰZÉS - A vizsgálat célja a 9-14 éves leánygyermeket nevelő nők méhnyak - rákkal és méhnyakrákszűréssel kapcsolatos ismereteinek feltárása, valamint a szűréssel kapcsolatos attitűdök, a szűrésen való megjelenés vagy távolmaradás motivációinak megismerése volt. ADATOK ÉS MÓDSZEREK - Kvantitatív keresztmetszeti vizsgálatot végeztünk saját szerkesztésű kérdőív segítségével 2012- ben Nagyatád városban. Azok a nők kerültek a vizsgálatba, akik 9-14 éves leánygyermekkel, valamint Nagyatádon bejelentett lakcímmel rendelkeztek. Értékelhető választ 186 főtől kaptunk (válaszadási arány: 75,3%). EREDMÉNYEK - Jelentősen különböztek a megkérdezett nők ismeretei a méhnyakrákról életkortól, iskolai végzettségtől, családi állapottól, gazdasági aktivitástól függően. Mindössze 45 fő - felsőfokú végzettséggel rendelkező nő (p=0,043) - tekinthető tájékozottnak a témával kapcsolatban. A méh - nyakrákszűrésen való részvételi hajlandóság kedvezőbb az ismereteiknél, a nők 96,2%-a bevallása szerint évente eljár rákszűrésre. Az első vizsgálaton való megjelenés alkalmával a válaszadók átlagéletkora 20,92 év volt. KÖVETKEZTETÉSEK - Ugyan a szűrővizs - gálaton való részvételi arány jóval meghaladja a szakirodalomban közölt értékeket, mégis kiemelt jelentőségű az édesanyák tudásszintjének emelése a méhnyakrákkal, a kialakulását elősegítő tényezőkkel kapcsolatban, hogy ismereteiket átadva gyermekeik védelmét erősítsék az egyik leggyakoribb szexuális úton terjedő vírusfertőzéssel - illetve azzal összefüggésben kialakuló méhnyakrákkal - szemben.

Nővér

Méhnyakrákkal kapcsolatos ismeretszint roma nők körében

BOGDÁNNÉ BASA Eszter, VAJDA Réka, VÁRADYNÉ HORVÁTH Ágnes, KARÁCSONY Ilona, PAKAI Annamária

A vizsgálat célja: felmérni a roma nők méhnyakrákkal, méhnyak-szűréssel kapcsolatos ismereteit. Anyag és módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti vizsgálat során a mintát a Nagyatád és vonzáskörzetében élő roma nők alkották (N=126). A saját szerkesztésű kérdőívben a hangsúlyt a méhnyak-szűréstől való távolmaradás okainak vizsgálatára és 20 kérdésből álló tudástesztre helyeztük. A statisztikai analízis során a leíró statisztikai módszerek mellett χc2-próbát, t-próbát alkalmaztunk (p<0,05). Eredmények: A válaszadók átlag életkora 37,45±12,05év. A megkérdezettek 26,2%-a még nem vett részt nőgyógyászati szűrővizsgálaton. A szűrővizsgálaton megjelent nők (n=91) átlagéletkora az első alkalommal 24,05±8,96 év. A méhnyak szűrésen való megjelenést, az utolsó szűrésen való részvétel időpontját, a gyakoriságot a szocio-demográfiai tényezők nem befolyásolják (p>0,05). A tudásteszt átlaga 31,4±3,93 pont. A tudásteszt tekintetében a szűrésen részt vett, illetve távolmaradók csoportja között nincs különbség (p>0,05). Következtetések: A részvételi hajlandóságát alapvetően meghatározza az ismeretek hiánya, melynek növelése elsődleges szempont a közösségben. Ennek elérésére a roma nők és leánygyermekeik körében szervezett ismeretterjesztő előadások és a védőnők bevonásával volna lehetőség.

Klinikai Onkológia

Újdonságok a nem kissejtes tüdőrák szisztémás kezelésében

OSTOROS Gyula, BOGOS Krisztina

Összefoglaló – Az utóbbi években a nem kissejtes tüdőrák kezelésében forradalmian új előrelépések történtek. Ennek többek között a legfőbb oka, hogy a daganatheterogenitást figyelembe vevő gyógyszeres kezeléseket már széles körben alkalmazhatunk. A célzott kezelések vonatkozásában újabb és újabb olyan génhibákra derül fény, amelyhez hatékony célzott terápia köthető. Az immunellenőrzőpont-gátló kezelések eredményei szintén rendkívül figyelemreméltók mind metasztatizáló, mind lokálisan kiterjedt stádiumban. Mind a célzott kezelések, mind pedig az immunterápia vonatkozásában is igaz, hogy újabb és újabb eredmények látnak napvilágot a korai stádiumú nem kissejtes tüdőrák perioperatív kezelésével kapcsolatban. Ebben a közleményben, a terjedelmi korlátokat is figyelembe véve, a teljesség igénye nélkül ismertetjük a nem kissejtes tüdőrákkal kapcsolatos újabb kezelési eredményeket, bevonva a célzott terápiákat és az immunellenőrzőpont-gátló kezeléseket a komplex daganatellenes terápiába.

Klinikai Onkológia

Biomarkerek szerepe a gastrointestinalis daganatok kezelésében

PAJKOS Gábor

Összefoglaló – A komprehenzív molekuláris profilvizsgálatokon, a bioinformatika fejlődésén alapuló precíziós onkológiai megközelítés, célzott terápia és immunellenőrzőpont-inhibitorok (immune checkpoint inhibitors – ICI) gyökeresen változtatta meg az onkoterápia eredményeit. Az előrehaladott, metasztatikus stádiumú emésztőrendszeri daganatokban szenvedő betegek kedvezőtlen túlélési esélye jelentősen javult az új terápiás lehetőségek alkalmazásától. A sikeres terápia azonban számos molekuláris jellemző ismeretét, meghatározását igényli – PD-L1 expresszió, MSI (mikroszatellita-instabilitás)/dMMR (mismatch repair deficiency), TMB (tumor mutational burden), rezisztenciamutációk, genetikai variánsok jelenléte. Jelen összefoglaló célja áttekintést adni a gastrointestinalis (GI) traktus rosszindulatú daganatainak precíziós onkológiai szemléletű kezelésében alkalmazható prediktív és prognosztikus biomarkerek szerepéről, jelentőségéről.