A neuroendokrin tumorok kezelésének lehetőségei
TÓTH Miklós
2013. NOVEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2013;23(10-11)
Összefoglaló közlemény
TÓTH Miklós
2013. NOVEMBER 20.
Lege Artis Medicinae - 2013;23(10-11)
Összefoglaló közlemény
A közlemény áttekintést nyújt a neuroendokrin daganatok korszerű kezelési módozataira vonatkozó legújabb klinikai ismeretekről. A lokalizált neuroendokrin daganatok elsőként választandó kezelési eljárása a daganat sebészi eltávolítása. Ez alól kivételt csak egyes, kisméretű gyomorcarcinoidok és a multiplex endokrin neoplasia 1-es típusa talaján kialakult kisméretű, hormonálisan inaktív pancreasdaganatok képeznek. A disszeminált neuroendokrin daganatok kezelési stratégiájának kialakítását a WHO 2010-es osztályozási rendszerét használó patológiai diagnózisra kell alapozni (G1 és G2 - neuroendokrin tumorok, G3 - neuroendokrin carcinoma). A daganatmegkisebbítő műtét és a rádiófrekvenciás abláció nemcsak a daganatellenes kezelésnek hatékony elemei, hanem a súlyos tüneteket okozó, hormontúltermeléssel járó, gyógyszeres kezeléssel dacoló esetekben is alkalmazandóak. A szomatosztatinanalógok használata standard kezelési eljárásnak számít - kiindulási helytől függetlenül - a hormontúltermeléssel járó neuroendokrin daganatokban, valamint a G1-G2 fokozatú vékonybél eredetű neuroendokrin daganatok daganatellenes kezelésében. A progresszív fázisban lévő G1-G2 neuroendokrin pancreasdaganatok esetén a streptozocinalapú kombinált kemoterápia az elsőként választandó terápia. A célzott gyógyszeres kezelések, mint például az mTOR-gátlók és a tirozinkináz-gátlók, a pancreas inoperábilis neuroendokrin daganatainak második-harmadik vonalbeli kezelési lehetőségei. Európában egyre gyakrabban alkalmazzák a peptidreceptorradioterápiát, aminek a pontos helyét, szerepét azonban a további vizsgálatok fogják tisztázni.
Lege Artis Medicinae
A szerző összefoglalja a legfontosabb cardiovascularis kockázati tényezőket. Népegészségügyi szempontból a három egymást erősítő tényező a dohányzás, a magas vérnyomás és a kóros koleszterinszint. A teljes kóros lipidprofil, a visceralis obesitas, az emelkedett vércukor- és húgysavszint a hypertoniával együttesen adja a kardiometabolikus kockázat fogalmát. A kockázati tényezők és a cardiovascularis események (szervkárosodás, klinikai esemény, mortalitás) összefüggéseit számos tanulmány és metaanalízis igazolta. A kockázati tényezők együttes megjelenése növeli a kockázat mértékét. A bizonyított összefüggések alapján készültek a kockázatbecslési módszerek, melyek folyamatosan fejlődtek egyre több tényező figyelembevételével és a módszerek megbízhatóságának növelésével.
Lege Artis Medicinae
BEVEZETÉS - A kombinációs vércukorcsökkentő kezelésben a korai inzulinkezelés elfogadott lehetőség, amelynek a leginkább alkalmazott formája a bázisinzulinnal kiegészített orális antidiabetikus terápia (BOT). A glargin inzulin egész napot lefedő, közel egyenletes, csúcshatás nélküli szérumkoncentrációja ideális választás BOT-ban. MÓDSZEREK - Prospektív, beavatkozással nem járó vizsgálat a dózistitrálás hatékonyságának, a titrálás biztonságosságának, az éhomi vércukorcélérték eléréséhez szükséges időtartamnak és a glargin inzulin dózisváltozásának a felmérésére. A vizsgált betegpopuláció 2-es típusú cukorbetegekből állt, akik legfeljebb négy hete kaptak glargin inzulint BOT-rezsim formájában. A betegek követése a vizsgálatban hat hónapig tartott. EREDMÉNYEK - A vizsgálat végén a kiindulási értékhez képest az éhomi átlagvércukorszint 9,8 mmol/l-ről 6,7 mmol/l-re, az átlag HbA1c-szint 8,8%-ról, 7,3%-ra, a postprandialis átlagvércukorszint 11,5 mmol/l-ről 8,2 mmol/l-re csökkent. Nem súlyos hypoglykaemiás epizód a vizsgálat első három hónapjában a betegek 6,5%- ában, a harmadik és a hatodik hónap között 6,9%-ában, súlyos hypoglykaemiás epizód ugyanezen időszakokban 0,08%- ában és 0,17%-ában fordult elő. Mind az átlagtesttömeg, mind az átlag-testtömegindex csökkent a vizsgálat ideje alatt. A glargin napi átlagdózisa folyamatosan növekedett a követés alatt: a kezdeti 10,42 NE-ről a 17,69 NE-re. MEGBESZÉLÉS - A vizsgált betegcsoportban a BOT-rezsimben alkalmazott glarginkezeléssel a glykaemiás kontroll szignifikáns javulást mutatott, miközben a testsúly kismértékben, de statisztikailag szignifikánsan csökkent. A glargin inzulin napi dózisa a titrálás alatt növekedett, és a kezelés biztonságosnak bizonyult.
Lege Artis Medicinae
Ez év nyarán megtartotta első, alakuló műhelykonferenciáját a Bioetika-oktatás Magyarországi Munkacsoportja a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrumában, a Magatartástudományi Intézet támogatásával. Írásunk a munkacsoportot és az első szakmai gyűlést mutatja be.
Lege Artis Medicinae
Előre szeretnénk bocsátani, hogy Makovický Dušan nem az első és bizonyára nem a legjelentősebb „hungarus” medikus, aki a történeti Magyarországról az Orosz Birodalomba távozott. Ezt bizonyítja, hogy már Borisz Godunov (1598-1605) cár udvari orvosa, Rietlinger Kristóf is magyar származású volt.
Lege Artis Medicinae
Le kell szögezzük, egyből a gondolataim elején: Magyarországon az egészségügy minden felelős gondolkodású képviselője egyetért abban, hogy a fertőző betegségek felderítő- megelőző-követő rendszerére, a röviden infekciókontrollnak nevezett tevékenységegyüttesre szükség van.
Klinikai Onkológia
Az évente világszerte újonnan regisztrált méhnyakrákos esetek száma 530 000, és mintegy 270 000 beteget veszítünk el. Az adatok alapján a méhnyakrák a negyedik leggyakoribb halálok a női populációban és vezető halálok a fejlődő országok női lakosságának körében. A daganat kialakulásában a human papillomavirus (HPV) fertőzés a legfontosabb tényező. A HPV elleni immunizáció képes megelőzni a fertőzést, ebből adódóan csökkenteni a betegség incidenciáját. A már diagnosztizált megbetegedések esetében a sebészi ellátás és a sugárterápia a meghatározó terápiás entitás. A magas kockázatú, valamint a helyileg előrehaladott betegségek esetében alkalmazandó adjuváns/neoadjuváns gyógyszeres kezelésekkel csak korlátozott evidenciák állnak rendelkezésünkre. A klasszikus citosztatikus kezelés, valamint angiogenezist gátló terápia az extrapelvicus metasztázis, a definitív sugárkezelést követő perzisztáló tumor, valamint a sebészileg nem kezelhető, nem irradiálható pelvicus recidíva esetén mérlegelendő.
Klinikai Onkológia
A diffúz nagy B-sejtes lymphomás (DLBCL) betegek többsége meggyógyítható a standard rituximab, cyclophosphamid, doxorubicin, vincristin és prednisolon (R-CHOP) kezeléssel. A betegek 30-40%-a azonban a kezelésre nem reagál, vagy betegségük kiújul. A jelenleg rendelkezésre álló ún. salvage- terápiák azonban csak e betegek negyedének nyújtanak reális gyógyulási esélyt, hatékonyabb első vonalbeli- és mentő kezelésekre lenne szükség. A molekuláris genetikai technikák gyors fejlődése a DLBCL biológiai sokszínűsége mellett az onkogenezis számos kulcspontjának megismeréséhez is vezetett. Az eltérő prognózisú germinalis centrum eredetű és az aktivált B-sejt eredetű lymphomák elkülönítésének napjainkra már nemcsak elméleti, de terápiás vonatkozása is lenne. Egyelőre megoldatlan a kettős genetikai károsodással járó (ún. „double-hit”) lymphomák kezelése. Az új generációs szekvenálási technológiákkal a különböző jelátviteli utak, az immunrendszer ellenőrzési pontjainak, a mikrokörnyezet szerepének jobb megismerésével új molekuláris szintű célpontok kerültek felismerésre. Ezen kulcspontokra ható gyógyszerek kifejlesztésével egyre több szer kerül klinikai vizsgálat keretén belül kipróbálásra. A DLBCL heterogenitása miatt fontos azon betegcsoportok azonosítása, akik számára egy adott célzott terápia várhatóan hatékony lesz. Ez a rizikóadoptált kezelés várhatóan a közeljövőben lehetővé válik a DLBCL-es betegek számára, bár napjainkban DLBCL-ben még az R-CHOP kezelés az arany standard.
Klinikai Onkológia
A follicularis lymphoma (FL) a leggyakoribb indolens lefolyású non-Hodgkin lymphoma típus, ennek ellenére ritka megbetegedés. A follicularis lymphomás betegek többsége általában hosszan, relatív jó életminőséggel él, de a jelenlegi standard immunokemoterápiás kezelésekkel végleges gyógyulás nem érhető el. A molekuláris genetikai ismeretek bővülése és a daganatos mikrokörnyezet szerepének jobb megismerése révén egyre többet tudunk a betegség patogeneziséről. A sejtfelszíni antigének funkcióinak, a jelátviteli utak kapcsolódási pontjainak részletes feltérképezése számos új gyógyszer (monoklonális antitest, kináz- és NFκB-gátló), a citotoxikus T-sejt sejtfelszíni receptorainak megismerése a monoklonális checkpoint-gátlók kifejlesztéséhez vezetett. Az epigenetikai moduláló szerek közül főként a metilációgátlókkal vannak kedvező tapasztalatok. Az új szerek közül legreményteljesebbnek és leghatékonyabbnak a tumoros mikrokörnyezetét szabályozó, immunmoduláns hatású lenalidomid tűnik, mely rituximabbal kombinálva, elsődleges kezelésként alkalmazva a jelenlegi standard kezeléssel azonos hatásúnak bizonyult. Az új ismeretek és gyógyszerek megfelelő használata a ténylegesen célzott és egyénre szabott kezelésekhez vezethet. Mindez a terápia hatékonyságát és egyúttal az élettartam további növekedését eredményezi. A nagyon hosszú betegségmentes élettartam pedig már gyógyulás.
A tumorok genetikai jellemzésének klasszikus módja a szöveti biopszia, amelynek során kis mennyiségű minta kerül kivételre az érintett szervből. Ez képviseli a tumort a további vizsgálatok során. A mintavétel lokalizáltsága azonban korlátozza a reprezentatív jellemzést. Egyszerű mintavétellel a vérplazmából izolált, úgynevezett keringő tumor-DNS potenciálisan minden, markerként azonosítható genetikai eltérést hordozó daganatszövet onkológiai vizsgálatára alkalmas lehet. Ahhoz, hogy a benne rejlő lehetőségeket minél hatékonyabban kiaknázhassuk, sajátos tulajdonságaihoz kell igazítani a vizsgálati eszközöket. A minta pre analitikai feldolgozása és tárolása jelentősen befolyásolja a további felhasználhatóságot. Ahhoz, hogy a jelentős többségben lévő vad típusú háttér mellett az esetlegesen jelen lévő mutáció kimutatható legyen, új, specifikus módszerek kidolgozására van szükség, amelyek jelentős többsége az új generációs DNS-szekvenálási technikákra épül. Az elmúlt évtizedben ezen eljárások költségének határozott csökkenése lehetővé tette, hogy óriási mennyiségű genetikai információ halmozódjon fel a tumorigenezissel kapcsolatban. A szekvenálási technológiák fejlődése következtében a vizsgálatok átfutási ideje is csökkent, így lehetővé vált a kutatás mellett a rutinellátásba való átvétele. Kutatásainkból kiindulóan ez három megközelítésen keresztül valósulhat meg: technológiai fejlesztéssel, a már birtokunkban lévő diagnosztikai módszerek folyékony biopsziába való átültetésével, valamint jól tervezett, betegségspecifikus génpanelek létrehozásával. A nemzetközi trendek és eddigi, folyékony biopszián alapuló tapasztalataink alapján is úgy gondoljuk, hogy a közeljövőben ez a módszer az onkológiai szűrések és a precíziós onkológia egyik meghatározó pillérévé válhat.
Klinikai Onkológia
A gastro-entero-pancreaticus neuroendokrin daganatok (GEP-NETs) viszonylag ritkák. Jellemzőjük, hogy számos peptid és neuroamin szintézisére, tárolására és szekréciójára képesek, melyek különböző szindrómák megjelenését eredményezhetik. Klinikai megjelenésük és prognózisuk a folyamat kiindulási helyétől és a daganat hormonális aktivitásától is függ. A neuroendokrin daganat szövettani diagnózisa az általános neuroendokrin markerek, mint a kromogranin A (CgA) és a szinaptofi zin immunhisztokémiai kimutatásán alapul. Az WHO új osztályba sorolási rendszere a neuroendokrin tumorokat G1 (Ki67 index ≤2%) és G2 (Ki67 index 3-20%) neuroendokrin tumorokra és G3 (Ki67 index > 20%) neuroendokrin carcinomákra osztotta. Ebben az összefoglalóban az emésztőszervi neuroendokrin daganatok különböző kezelési lehetőségeit tekintjük át, a sebészeti beavatkozásokat, a máj ablatív kezeléseit, a peptidreceptor-radioterápiát, a szisztémás hormon, citosztatikus és molekulárisan célzott kezeléseket.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle
[A fluoxetint szedő Covid-19-pneumoniás betegeknek nagyobb a túlélési esélye: retrospektív, eset-kontrollos vizsgálat ]4.
5.
1.
2.
3.
4.
5.
HOZZÁSZÓLÁSOK
0 hozzászólás