Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 46
Lege Artis Medicinae
2004. JANUÁR 21.
Metabolikus szindróma Klinikai kép, diagnózis, patomechanizmus
A metabolikus szindróma számos elnevezést kapott az elmúlt két évtizedben. Diagnosztikus kritériumait legmegfelelőbben 2001-ben, az ATP III. ajánlásban fogalmazták meg, amelyet 2003-ban a European Society of Cardiology és a European Society of Hypertension egyaránt elfogadott. A diagnózis öt alapeleme az abdominalis obesitas, a magas vérnyomás, a kóros HDL-koleszterin- és trigliceridszint, valamint a kóros éhomi vércukor.
Lege Artis Medicinae
2001. ÁPRILIS 20.
Tájékoztató a hazai inzulinpumpaprogramról
Világszerte növekszik az inzulinpumpával (continuous subcutaneous insulin infusion, CSII) kezelt cukorbetegek száma. Jelenleg már több mint százezer beteg használ inzulinpumpát; a DCCT vizsgálatban részt vevõ betegek 35%- át kezelték pumpával.
Lege Artis Medicinae
2000. OKTÓBER 01.
Metabolikus rizikófaktorok - metabolikus szindróma
Mióta a hypercholesterinaemia és a dohányzás mellé az abdominalis elhízást, a diabetes mellitust, valamint a metabolikus szindrómát is az elsőrendű coronaria-rizikófaktorok közé sorolták, a hat legfontosabb rizikófaktor közül ötöt metabolikus eredetűnek tekinthetünk. Ezek együttes előfordulása sokkal gyakoribb, mint külön-külön a populációban. A tünet együttes összetételét és hátterét többféleképpen értelmezték az X-szindróma elnevezéstől a mai metabolikus szindrómáig. Reaven az inzulinrezisztenciát és a kompenzatorikus hyperinsulinismust tekinti elsődlegesnek, Matsuzava és mások a visceralis típusú obesitast (visceralis zsír szindróma), míg Björntrop a szimpatikus tónusfokozódást (civilizációs szindróma). A metabolikus szindróma diagnosztikájában és terápiájában tekintettel kell lennünk a fentiekre. Legalább három vagy mind a négy klasszikus rizikófaktor jelenléte szükséges a diagnózishoz. A kezelésben alapvető a testtömegcsökkentő étrend és a mozgásterápia, de előtérbe kerülhetnek az inzulinérzékenységet, a lipideket és a szimpatikus aktivitást kedvezően befolyásoló antidiabetikumok, inzulinérzékenységet fokozó szerek, antihipertenzívumok is.
Lege Artis Medicinae
1991. SZEPTEMBER 25.
Cardiovascularis betegségek kockázati tényezői albuminuriával szövődött insulin-dependens diabetes mellitusban
Albuminuria megjelenése insulin-dependens cukorbetegeknél a cardiovascularis megbetegedések, illetve a cardiovascularis eredetű halálozás kockázatának növekedésével jár. Az albuminuria és a cardiovascularis eredetű morbiditas/mortalitas közötti kapcsolat tanulmányozása céljából 81 insulin-dependens cukorbeteget vizsgáltunk. A vizelet albumin értékét radioimmunoassayvel határoztuk meg és a betegeket normo-, micro- és macroalbuminuriás csoportba soroltuk. A macroalbuminuriás csoportban (n = 16) a szérum kreatinin, cholesterin, triglicerid, húgysav és vérnyomás szignifikánsan nagyobb volt, mint a normoalbuminuriás betegek (n = 45) megfelelő értéke. A microalbuminuriás betegek (n = 20) értékei a macro- és normoalbuminuriás csoport értékei közé estek. Szoros korrelációt találtunk az albuminuria súlyossága és a szérum kreatinin, cholesterin, triglicerid, húgysav, systolés, valamint diastolés vérnyomás között. Insulin-dependens, uraemiában nem szenvedő cukorbetegeknél az albuminuriát olyan kockázati tényezők kísérik, melyeknek szerepe lehet e betegek gyakoribb, cardiovascularis eredetű megbetegedésében, illetve halálozásában.
Lege Artis Medicinae
1991. FEBRUÁR 09.
Hypoglycaemia-érzet diabetes mellitusban: prospektív klinikai-epidemiológiai vizsgálatok
A hypoglycaemia az insulinkezelés egyik gyakori, és potenciálisan veszélyes mellékhatása. A hypoglycaemia gyakorisága és a hypoglycaemia-érzet felmérése céljából 91 egymást követően felvett, (48 terhes és 43 nem terhes) insulinnal kezelt cukorbeteg nőt vizsgáltunk prospektiv módon, 9-15 pontos, ismételt vércukor- profilok végzésével. Kérdőíves módszerrel regisztráltuk a betegek szubjektiv hypoglycaemiás tüneteit. A betegek kétharmadában (62/91 beteg) találtunk biokémiailag igazolt hypoglycaemiát A betegek egyharmada egyáltalán nem érezte, 23 bizonytalanul, 19 biztosan érezte a hypoglycaemiát. A különböző csoportok között nem találtunk significans eltérést a betegek kora, a diabetes tartama, a testsúly kg-onkénti insulindózisa, a glycohaemoglobin (GHb) szintje és a szövődmények gyakorisága szempontjából. A cardiovascularis autonom functio vizsgálatára 31 betegen végeztünk el 5 standard cardiovascularis reflex-tesztet. Az autonom neuropathiás betegek kora, a diabetes tartama, a diabetes szövődményeinek gyakorisága significansan meghaladta a cardiovascularis reflex-teszt negatív csoportét. Eredményeink újabb klinikai epidemiológiai adatok annak bizonyítására, hogy a hypoglycaemia-érzet hiánya nincs feltétlen összefüggésben a cardiovascularis autonom neuropathiával.
Ideggyógyászati Szemle
1978. FEBRUÁR 01.
EEG vizsgálatok insulin comában
A szerző megfigyelése szerint hypoglykaemiában az EEG változások és a tudatzavar alakulása nem mindig párhuzamosak; az EEG változás rendszerint megelőzi a klinikai tüneteket. A sopor (III. std.) kialakulásáig a szinkronizáció és a deszinkronizáció vetélkedése a jellemző. A precoma és a coma (IV—V. std.) fázisaiban viszont a tudatzavar rohamos mélyülése és a klinikai tünetek gyors kifejlődése észlelhető, ugyanekkor további lényeges változás az EEG-ben már nincs.
Ideggyógyászati Szemle
1977. AUGUSZTUS 01.
Szérum insulin- és vércukorszint változások agysérültekben
Agysérültekben végzett éhgyomri vércukor vizsgálatainkkal [16] már korábban megállapítottuk, hogy a tudatzavar foka és a basalis vércukorszint között kvantitatív összefüggés áll fenn: minél mélyebb a tudatzavar, annál magasabb a kóros vércukorszint.
Ideggyógyászati Szemle
1974. JANUÁR 01.
Az elmebetegek atropin- coma-, görcs- és tranquillans-kezelésének időszerű kérdései
A szerzők összefoglalják az elmegyógyászatban alkalmazott kezelések mechanizmusával foglalkozó irodalom adatait, a kezelések nem kívánatos mellékhatásait. 283 elmebeteg (schizophrenia, reactiv psychosis, symptomás psychosis, circularis psychosis, epilepsiás psychosis) különböző kezelésekkel (Atropin-coma, Insulin-coma, convulsiv kezelés, „kombinált” kezelés, tranquillansok), elért therapiás eredményeit vetik össze a kezelések közben kialakult EEG-változásokkal. Az egy évet meghaladó tünet és panaszmentességet alapul véve megállapítják, hogy a legjobb therapiás hatása (82%) az Atropin-coma+ convulsiv (kombinált) kezelésnek van. A különböző kezelések utáni EEG frekvencia analysissel is bizonyítják, hogy a kombinált kezelés relative csekély mértékű agykárosodást okoz. Részletezik a circularis psychosis és az epilepsiás psychosisok, magatartászavarok therapiás befolyásolhatóságát. Megállapítják, hogy az Atropin-coma kezelés a circularis psychosist lényegesen nem javítja, az epilepsiás psychosisokban viszont kiemelkedően jó a hatása.
Ideggyógyászati Szemle
1973. MÁJUS 01.
Polygraphiás vizsgálatok hypoglykaemiás comában
Az insulin okozta hypoglykaemiás coma központi és peripheriás idegrendszeri hatásainak tanulmányozására 25 betegen végeztünk polygraphiás vizsgálatokat. Az EEG-t a sopor szakaszáig a synchronisatio-desynchronisatio vetélkedése jellemzi. A légzés- és szív-frekvencia az esetek többségében fokozódik, az esetek 1/4-ében arrhythmia alakul ki. Az intramuscularis hőmérséklet későn, a bőrhőmérsékletet követcen csökken. A legfe tűnőbb spontán izomtevékenység a myoclonus. A peripheriás idegek motoros rostjainak vezetési sebessége a sopor-coma szakában nem szignifikánsan, a distalis latentia-idő már a hypoglykaemia kezdetén szignifikánsan csökken. A munka foglalkozik az agy és a peripheriás idegek elektromos megnyilvánulásai és a serum, valamint a liquor összetételének (szénhydrát-anyagcsere-termékek, elektrolytek) változásai között esetleg fennálló összefüggésekkel.
Ideggyógyászati Szemle
1967. MÁRCIUS 01.
Diabeteses beteg öngyilkossági kísérlete az insulin kihagyásával
Egy 25 éves diabeteses férfibeteg inzulin-kihagyással elkövetett öngyilkossági kísérletét ismertettem és igyekeztem rámutatni az öngyilkossági kísérlet psychologiai hátterére. Az eset érdekessége abban áll, hogy a fentemlített öngyilkossági mód eddig ismeretlen volt az orvosi irodalomban.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.