Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 72
Ideggyógyászati Szemle
1994. SZEPTEMBER 20.
Gliomák a többmodelles diagnosztika tükrében
A gliomák az agydaganatok több mint 50%-át képezik, melyből a primer malignus formák műtét után fél-egy év elteltével recidiválnak, de néhány év múlva még a teljesen eltávolított benignus gliomák egy része is kiújulhat. A recidív astrocytomák mintegy 50%-a hisztológiailag malignusabb, mint az eredeti. A kiújulásig eltelt idő mindenekelőtt a malignitás fokától, az eltávolítás mértékétől függ, de szerepet játszik a tumor lokalizációja és a beteg kora is. A diagnózis felállításától számított túlélés időszakának hossza az alkalmazott terápiának is függvénye. A gliomák hatékony kezeléséhez igen fontos a tumor malignitási fokának ismerete és a recidiv tumor elkülönítése a posztirradiációs nekrózistól, melyben a komputertomográfia (CT) és a mágneses rezonancia (MR) vizsgálatok magas szenzitivitással, de alacsony specificitással bírnak. A pozitron emissziós komputertomográfiával (PET) történő tumoranyagcsere-meghatározás alapján valószínűsíthető a gliomák malignitási foka és biztonsággal különíthető el a recidiv tumor a posztirradiációs nekrózistól.
Ideggyógyászati Szemle
1994. MÁJUS 20.
[Az agytörzsi daganatok alcsoportjai gyermekkorban]
[Az idegrendszeri képalkotó (MR, CT) és sebészeti (mikrosebészeti, CUSA, lézeres) technikák forradalmasították az idegsebésznek az agytörzsi daganatokról alkotott képét, és új perspektívát teremtettek kezelésükben. A növekvő tapasztalatokkal mára nyilvánvalóvá vált, hogy az itt előforduló daganatok sokfélesége és kezelésük nagyon különböző módjai szükségessé teszik e daganatok részletes osztályozását. Az olyan jellemzők, mint az MR- és CT-megjelenés, a kontrasztanyagfelvétel, a pontos lokalizáció és az általuk kiváltott neurológiai tünetek jó alapot jelenthetnek az agydaganatos betegek e speciális csoportjának alcsoportjainak létrehozásához. A 4. kamrába dorsalisan növő exofitikus tumorok 24. és a nyaki, koponyacsonti csomópont intrinzikus tumorai kedvező prognózissal rendelkeznek, míg a diffúzan növekvő hipodens gliomák (sok esetben magas fokúak) vagy az oldalirányban növekvő exofitikus tumorok 6-15 hónapnál hosszabb követési idővel nem rendelkeznek.]
Ideggyógyászati Szemle
1994. MÁJUS 20.
[Klinikai és molekuláris genetikai eredmények összefüggése rosszindulatú agytörzsi daganatokban]
[Az agytörzsi gliomák ritka, túlnyomórészt gyermekkori daganatok. Histológiailag a felnőttkori szupratentoriális asztrocitómákhoz hasonlíthatók. A legtöbb gyermekkori agytörzsi daganatot alacsony fokú asztrocitómának (WHO II), anaplasztikus asztrocitómának (WHO III) vagy glioblastoma multiforme-nak (GBM, WHO IV) minősítették. A WHO III. és IV. fokozatú rosszindulatú agytörzsi gliómában szenvedő betegek túlélése ritkán haladja meg a két évet. A közelmúltban kifejlesztett molekuláris genetikai technikák új betekintést nyújtottak a tumorbiológiába. Az onkogének és tumorszupresszor gének olyan genetikai elváltozások, amelyek tumoros átalakulást és rosszindulatú progressziót okozhatnak. A rosszindulatú agytörzsi gliómák molekuláris genetikai vizsgálatát eddig ritkán végezték el. Ezért 12 ilyen tumor klinikai és 2 tumor molekuláris biológiai módszerekkel történő vizsgálatát tűztük ki célul.]
Ideggyógyászati Szemle
1994. MÁJUS 20.
[Jóindulatú tektális glioma, új entitás definiálása]
[Az agytörzsi gliómák a gyermekkori intrakraniális daganatok 10-25%-át teszik ki. Kimutatták, hogy a tektális lemezben lokalizált középagyi daganatok gyakran nagyon jóindulatú klinikai lefolyásúak. A jóindulatú tektális gliomák klinikai és radiológiai jelei nem ismertek, és ezek a jellemzők nem korrelálnak a szövettani jellemzőkkel. 25 szövettanilag igazolt tektális lemezglioma retrospektív elemzése alapján megkíséreltük meghatározni ennek az új entitásnak a klinikai és radiológiai jellemzőit, hogy segítsük a betegek megfelelőbb kezelését.]
Ideggyógyászati Szemle
1994. JANUÁR 20.
Humán gliomák vizsgálata az OITI C3-11 monoklonális antitesttel
Intézetünkben OITI C3-11 jelű monoklonális antitestet állítottunk elő GFAP pozitív humán glioblastoma multiforme tumorsejtek ellen. A monoklonális antitest specificitását különböző emberi agydaganatokon és nem tumoros agyszöveten vizsgáltuk, szövettenyészetben és paraffinos metszeteken. Az OITI C3-11 monoklonális antitest 18 malignus gliomából 16-tal, míg 6 jóindulatú gliomából csak eggyel reagált. Nem volt reakció meningeomával, hypophysisadenomával, metasztatikus agydaganatokkal és egészséges felnőtt agyszövettel.
Ideggyógyászati Szemle
1993. NOVEMBER 20.
[Nagydózisú dibromdulcit, valamint dibromdulcit és BCNU hatása supratentorialis malignus gliomák posztoperatív kezelésében (pilot study)]
[A szerzők úgynevezett pilot study formájában vizsgálták nagydózisú Dibromdulcit (DBD), valamint DBD és BCNU kombináció hatását supratentorialis, anaplasztikus astrocytoma és glioblastoma posztoperatív kezelésében. Minden esetben a daganat kiterjedt eltávolítása történt. A műtét utáni besugárzás alatt 27 beteg kapott a korábbinál nagyobb adagban DBD-t, heti egyszeri 700 mg/m2 dózisban. Ezt követően 9 beteg részesült nagydózisú DBD monoterápiában, havonta egyszer 1400 mg/m-, míg további 13 beteg DBD (1000 mg/m2) és BCNU (150 mg/m^) kezelést kapott két egymást követő napon, ismételve 6-8 hetenként. Mindkét kemoterápiás kezelést jól tolerálták a betegek, toxicus szövődmény következtében egyikük sem halt meg. Egy beteg vérképzőrendszere szenvedett olyan súlyos károsodást az első DBD és BCNU dózis után, hogy a kezelést végleg meg kellett szüntetni, de a beteg állapota ezután teljesen rendeződött. A nagydózisú DBD monoterápia feltűnően aktívnak bizonyult glioblastomával szemben, míg nagyobb adagban adoh DBD és BCNU inkább az anaplasztikus astrocytomak kezelésében mutatott kifejezettebb hatást. Az eredmények egészében biztatóak, így indokoltnak tűnik további, kiterjedtebb vizsgálatok végzése további részletes információk nyerése céljából. ]
Ideggyógyászati Szemle
1989. OKTÓBER 01.
A monoclonalis antitestek alkalmazásának lehetőségei a malignus glioma diagnosztikájában és kezelésében
A monoclonalis antitestek előállításának rövid ismertetése után a szerzők irodalmi referátumot adnak a monoclonalis antitestek alkalmazásának lehetőségeiről a malignus gliomák diagnosztikájában és terápiájában. A primer malignus agydaganatok (glioblastoma, astrocytoma) prognózisa igen rossz, a teljes tumoreltávolítás és a postoperatív radio- és chemotherapia ellenére is.
Ideggyógyászati Szemle
1985. ÁPRILIS 01.
Cerebralis tumorok kimutatása agyi szcintigráfiával
A szerzők 71 agyi tumoros beteg agyi szcintigráfiás vizsgálatáról számolnak be. Lokalizációs és szövettani típus alapján elemzik eredményeiket. Kiemelik, hogy hemangioma, meningeoma és supra tentorialis glioma jól, cerebralis metasztázisok kisebb mértékben ábrázolhatók.
Ideggyógyászati Szemle
1974. FEBRUÁR 01.
Malignus supratentorialis gliomák kombinált postoperatív kezelése Vincristin sulphattal
A szerzők 18 malignus glioma műtét, ill. reoperatio utáni kombinált: rtg-therapia és intravénás Vincristin kezelés eredményéről számolnak be. A 15 első műtét utáni kezeléskor 12 glioblastoma, 3 astrocytoma malignum. A reoperált daganatok ugyancsak glioblastomák, ill. elfajult malignus astrocytomák voltak. A módszer a következő volt: a közvetlen postoperativ szakban 8—14 nap alatt 6,0—12,0 mg VCR-t (0,08—0,1 mg/kg) adtak, majd két sorozatban összesen 5000 rad telecobalt besugárzást végeztek. A második VCR sorozatot a betegek a műtét után átlag 6 hónappal kapták, további 8,0—12,0 mg mennyiségben. A teljes VCR dosis 15,0—22,0 mg volt. Irreversibilis szövődmény nem fordult elő. A kezelés eredménye kissé meghaladta a csak besugárzás útján elérhető túlélési átlag időtartamot: a median túlélés 9 hónap volt. Műtét után hat hónapon belül mortalitás nem fordult elő. A reoperált betegek legalább ugyanolyan hosszú ideig éltek túl, mint a reoperatio előtt.
Ideggyógyászati Szemle
1969. OKTÓBER 01.
[Melanoblasztózis és neurofibromatózis]
[A közölt klinikai és genetikai megfigyelések azt mutatják, hogy a meningeális és cutano-meningeális blastomatosis – amennyiben isolalható és súlyos blastomatosis formájában jelentkezik – megőrzi kapcsolatát, megjelenésében és főleg familiaris jellegében, a központi idegrendszer geneticus dysplasiáival. A melanin ontogenesisének mesoectodermalis conceptioja magyarázza nemcsak a neurinomak, gliomak és meningeomak megjelenését, hanem annak lehetőségét is, hogy melanin folyamatokat figyeljünk meg phacomatosisokban, mint a neurofibromatosis, sclerosis tuberosa és angiomatosis.]
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
A rosszindulatú daganatok fenotípusának plaszticitása és az immunogén mimikri
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
A szarkopénia mérése komputertomográfiával és jelentősége az onkológiai betegeknél
AUG 29.
4.
5.