Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 72

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁRCIUS 01.

Recidív supratentorialis glioma komplex kezelése

ÁFRA Dénes, SIPOS László, VAJDA János

A szerzők két, eredetileg szövettanilag differenciált, supratentorialis glioma malignus recidívájában szenvedő beteg komplex, „multidiszciplináris” kezelését ismertetik.

Ideggyógyászati Szemle

2001. MÁRCIUS 01.

[Multiplex cerebralis laesio - egy eset kapcsán felmerült tanulságok ]

KOPNICZKY Zsolt, JEAN-GUY Villemure, ZUFFEREY Jofferey, MIKLOSSY Judit

[Klinikai megjelenés - Ismert schizophreniás, 46 éves férfibeteg, térbeli-időbeli dezorientáció, fejfájás és progresszív bal oldali hemiparesis tüneteivel jelentkezett. A koponya-CT-vizsgálati kép jobb hemispherialis, multiplex, kontrasztanyag-halmozó képletet mutatott . Toxoplasma gondii-fertőzést valószínűsítő pozitív szerológiai lelet mellett a HIV-1 - és HIV-2-teszt eredménye negatív volt. A toxoplasmafertőzés elleni gyógyszeres kezelés két héten keresztül hatástalannak bizonyult, míg az ismételt CT-vizsgálat térfoglaló jelleget öltő, progrediáló cerebralis laesiókat mutatott. Sebészi beavatkozás - Sztereotaxiás agyi biopszia készült a többszörös laesio egyikéből, amely szövettanilag glioblastoma multiforménak bizonyult. Következtetés - A glioblastoma multiforme nem szokványos, azonos hemispheriumban multicentrikus képet adó radiológiai megjelenése, valamint a T. gondii-antitest-pozitivitása alapján az első terápiás próbálkozás hibásnak bizonyult. Tanulságul a szerzők hangsúlyozzák a nem-immundeficiens beteg szervezetében előforduló multiplex kontrasztanyag-halmozó képlet esetén a multidiszciplináris (radiológiai, mikrobiológiai, idegsebészeti és neuropatológiai) megközelítés fontosságát. A leglényegesebbnek a pontos klinikai, szerológiai és radiológiai elemzést, s szükség szerint az agyi biopszia minél korábbi elvégzését tartják.]

Ideggyógyászati Szemle

1999. SZEPTEMBER 01.

Posztirradiációs meningeoma axiális glioma miatt operált betegünknél

BALOGH Attila, CZIRJÁK Sándor, BÁLINT Katalin

A fej lokális vagy teljes, nagy energiájú y-sugárkezelése - más mellékhatások mellett - a koponyacsontban, az agyhártyákon, az agyállományban daganatok képződésének oka is lehet.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Glioblastoma II. a műtéti és a posztoperatív kezelés eredményei 1478 beteg adatai alapjan

ÁFRA Dénes, VITANOVICS Dusán

Az Országos idegsebészeti Tudományos Intézetben 1955-1994 közötti 40 év alatt ismételt szövettani vizsgálattal is glioblastoma multiforménak bizonyult 1478 operált beteg műtéti és a műtét utáni kezelési eredményeit foglaltuk össze.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Agydaganatok brachytherápiája (interstitialis irradiációja) CT-vezérelt stereotaxlás célzással beültetett 125 jódizotóppal

JULOW Jenő, MAJOR Tibor, SÁGI Sarolta, VALÁLIK István, HÁVEL János, KISS Tibor, SOMOGYI András, MANGEL László, NÉMETH György

A szerzők inoperábilis agydaganatok (gliomák) CT-vezérelt stereotaxiás célzással beültetett 125 jódizotóppal történő interstitialis besugárzásának módszerét és hazai alkalmazását írják le.

Ideggyógyászati Szemle

1997. MÁRCIUS 20.

Supratentorialis lebenygliomák (astrocytoma, glioblastoma) reoperációja

ÁFRA Dénes, SIPOS László

A recidiv gliomák kezelésének egyik lehetősége a reoperáció. Intézetünkben az utóbbi 15 évben 109 lebenyglioma (astrocytoma, glioblastoma) reoperációját végeztük el. Anyagunkat az első műtétkor nyert szövettani diagnózis szerint, a módosított WHO-beosztás alapján csoportosítottuk. Ötven primer, „alacsony gradusú” vagy „ordinary astrocytoma”, 30 anaplasticus astrocytoma és 29 glioblastoma multiforme ismételt műtétére került sor. A 2-es gradusú astrocytomák posztoperatív besugárzása 9 esetben történt. Ezen betegek túlélése 5–15 hónap (medián 7 hónap) volt. A csak reoperáció után besugárzott 22 beteg reoperáció utáni túlélése kedvezőbbnek bizonyult a gyakori malignus átalakulás ellenére is. A medián túlélés 24 hónap volt, míg az egyedi túlélés 6–82 hónap között változott. Az anaplasticus astrocytomás betegek közül 24 beteg posztoperatív irradiációban részesült, 50-60 Gy dózisban. Hat beteg nem járult hozzá a sugárkezeléshez. A második műtét utáni túlélés szerényebbnek mutatkozott. 15 esetben 6 hónapnál rövidebb, míg a további 7 esetben 9–18 hónapig tartott, a medián érték 5,5 hónap volt. Az ismételt műtét után újabb besugárzásra nem kerülhetett sor, 4 beteg kemoterápiában részesült. Közülük egy jelenleg is él (közel 4 éve). A glioblastoma multiforme miatt reoperált 29 beteg közül 20 részesült posztoperatív besugárzásban. Re operáció után a medián túlélés 3 hónap volt, csak néhány beteg élt 6 hónapnál hosszabb ideig. A kemoterápia önmagában csak mérsékelt eredményt mutatott minden daganatcsoportban. A reoperáció eredményét szignifikánsan befolyásolta a daganat első szövettana. A posztoperatív szakban sugárkezelést nem kapott, csak a második műtét után besugárzott esetekben a túlélés sokszor jelentős volt, különösen a primer csoportban. Az első műtét után besugárzott malignus tumoros betegek reoperációja viszont legtöbbször csak rövidebb túlélést eredményezett.

Ideggyógyászati Szemle

1996. SZEPTEMBER 20.

Neuroepithelialis daganatok prognózisának vizsgálata sejtproliferációs szempontból

GYÖMÖRI Éva, MÉSZÁROS István, MÉHES Gábor, DÓCZI Tamás, PAJOR László

A daganatok sejtkinetikai analízise - prognosztikai indikátorként, valamint a terápia hatékonyságának vizsgálatára és követésére alkalmas módszerként – széles körben elterjedt a klinikai onkológiában. A neuroonkológia az agydaganatok biológiai természetének meghatározását főként a celluláris anapláziától függő besorolásra (grading) alapozza. A hisztológiai sajátságok mellett a DNS-tartalommal, a sejtproliferáció és a karyotypus abnormalitásaival is jellemezhetjük a neuroepithelialis tumorokat, bár a hisztológiai malignitás, a proliferaciós aktivitás és az aneuploiditás közvetlen kapcsolatára ellentmondásosak az irodalmi adatok. E referáló dolgozatban a sejtciklus-analízis (DNS-mennyiség eloszlás; DNS-index; S-fázis-frakció; proliferációs markerek (MIB 1 antitest, bromdeoxy-uridin jelölődési index, mitotikus index, nukleoláris organizációs régió meghatározás)] alkalmazásáról számolnak be a szerzők irodalmi adatok és saját tapasztalataik alapján. A neuroepithelialis tumorok közül a WHO szerinti II. és II. csoporthoz tartozó daganatok prognózisának megítélésében lehet jelentősége az áramlásos citometriás vizsgálatoknak és a proliferációs markerek kimutatásának. A recidiválódó agydaganatok általában már első megjelenésükkor felgyorsult sejtciklussal rendelkeznek, amely egyrészt magas proliferációs értékekben, másrészt aneuploid sejtklónok megjelenésében nyilvánul meg. Kedvezőtlen biológiai viselkedésűek (magas recidivahajlammal) azok a WHO szerinti II. és III. csoporthoz tartozó gliomák, amelyek DNS index-értéke 1+0,1-nél kisebb vagy nagyobb, az S-fázis frakció értéke 6%-nál magasabb, 10 nagy nagyítású látótérben 1-nél több mitózis látható, 1 nagy nagyítású látótérben pedig 2-3-nál több a MIB 1 jelölődő sejtek száma. Tapasztalataink alapján – további anyaggyűjtés után - lehetőség nyíl hat olyan malignitási index kidolgozására, amely a hisztológiai besorolással együtt a prognosztikai megítélésen túl az egyre fejlődő kombinált terápiás eljárások megtervezésében és eredményességének ellenőrzésében segíthet.

Ideggyógyászati Szemle

1996. MÁJUS 20.

Akut myelomalaciát okozó diffúz leptomeningealis gliomatosis Von Recklinghausen-betegségben

ISTVÁN Vajtai, ÁDÁM Kuncz, ZSUZSANNA Varga, ERIKA Vörös, MIHÁLY Bodosi

A szerzők ischaemiás myelopathiát okozó leptomeningealis gliomatosis esetét ismertetik. A 13 éves leány betegsége az exitust röviddel megelőző gyógyintézeti felvételig csupán a perifériás típusú neurofibromatosis jellegzetes oculocutan tüneteiben és súlyos kyphoscoliosisban nyilvánult meg. A központi idegrendszer autopsiás feldolgozása az agyalap és a gerincvelő lágyagyhártya-kettőzetét kiterjedten infiltráló alacsony malignitású (pilocytás) astrocytomát igazolt, a hátsó spinalis arteriák másodlagos thrombosisával. Intraparenchymatosus daganatszövet nem volt kimutatható. A szerzők tárgyalják a lágyburkok elsődleges gliomáinak hisztológiai vonásait, illetve tünettanát, és hangsúlyozzák a phacomatosisok keretében kialakuló központi ideg rendszeri daganatok felismerésének nehézségeit.