Az eLitMed.hu orvostudományi portál a böngészés tökéletesítése érdekében cookie-kat használ.
Ha bővebb információkat szeretne kapni a cookie-k használatáról és arról, hogyan módosíthatja a beállításokat, kattintson ide: Tájékoztató az eLitMed.hu Cookie-használatáról.
Részletes keresés
Kérjük, állítsa be a paramétereket!
Találatok száma: 66
Ideggyógyászati Szemle
1982. OKTÓBER 01.
Genetikai és szociális tényezők szerepe a terhességhez társuló pszichés megbetegedésekben
A szerzők 52 beteg katamnesztikus vizsgálatáról számolnak be, akiknél terhességük időszakában alakult ki az első pszichés dekompenzáció és emiatt elmeosztályi felvételre kerültek. A kórismék szerinti megoszlásban a reaktív és neurotikus kórképek dominálnak, a pszichózisok aránya, különösen a schizophrén pszichózisoké kisebb. Részletesen elemzik a genetikai és szociális tényezők szerepét a betegség kialakulásában és a kórlefolyásban. A szociális-környezeti tényezőknek a terhesség alatti neurózisok kialakulásában van jelentős szerepe. Az affektív pszichózisokban szignifikáns összefüggést találtak genetikai terheltség és rossz hosszútávú prognózis között. A post partum időszakra vonatkozóan pedig a terhesség második felében manifesztálódó pszichózisok jelentettek szignifikánsan rosszabb prognózist.
Ideggyógyászati Szemle
1982. MÁJUS 01.
Családi előfordulású paralysis spinalis spasctica esetek
A szerzők 2 családból 3, ill. 8 egyénnel manifesztálódó paralysis spinalis spastica familiaris (herediter spastikus paraplegia) kórképet közölnek, 2 ill. 4 generáción át autoszomális domináns génátvitellel. A kórkép klinikumát és genetikai sajátosságait tárgyalják.
Ideggyógyászati Szemle
1980. JANUÁR 01.
Familiáris recurrens polyneuropathia
A szerző három generációnál követhető, domináns öröklődésmenetet mutató, fizikai terhelésre provokálódó familiáris recurrens polyneuropathiát közöl. A megbetegedés attakokban folyt le, mindig egyoldali volt. Egy bénulásos szak 2-8 hétig tartott, beavatkozás nélkül minimális maradványtünettel gyógyult. Elektrofiziológiai lelet perifériás idegkárosodásra jellemző, patológiailag idegrostokon található szegmentumokban myelin megvastagodások ún. kolbászocskák láthatók.
Ideggyógyászati Szemle
1979. DECEMBER 01.
Az anancastikus depressziók klinikai jelentősége
A cyclothymiás depressziók klinikumában viszonylag gyakran előforduló kényszeres és fóbiás-anancastikus tünetek megfigyelése a század elejére nyúlik vissza. Első pontos klinikai leírásuk és elemzésük Lauter érdeme (1962). - A cyclothymiás-depressziós fázis vagy periódus csakis akkor illethető ezzel a jelzővel, ha a kényszeres tünetképzés és a cyclothymiás tengelyszindróma együttesen határozza meg a klinikai képet (Glatzel [12]). A depresszió tünetegyüttesén belül előforduló egyes kényszertüneteknek nozológiai értékük nincs. A szerzők 161 (45 férfi és 116 nő) cyclothymiás betegből álló anyagának 7,5%-ában domináltak a kényszeres, illetve fóbiás-anancastikus tünetek. A „depressio anancastica” tiszta formájának (I. csoport) az anyag 2,5%-a felelt meg; az ún. „fóbiás-anancastikus színezetű képek” (II. csoport) 3,2%-ban, a tartós kényszerszindrómákkal szövődött esetek (III. csoport) pedig 1,3%-ban fordultak elő. A talált értékek és viszonyszámok Huber vizsgálatainak adataival közel egybeesnek. A szerzők azt is megfigyelték, hogy a I. és II. csoportba sorolt esetek többsége monopoláris lefolyást mutatott. — Az egyes csoportok pszichopatológiai elhatárolása a munka fontos részét képezi. A szerzők áttekintést adnak a témára vonatkozó szemléletekről és jelenségtani koncepciókról, majd röviden érintik a kérdés differenciáldiagnosztikai vonatkozásait is. Az adatokat táblázat foglalja össze, a vázolt csoportokat 4 esetismertetés szemlélteti.
Ideggyógyászati Szemle
1979. JÚLIUS 01.
Fiatalkorú nyombélfekélyes és magas vérnyomású betegek pszichofiziológiai tulajdonságainak összehasonlító vizsgálata
65 kontrollszemély, 50 juvenilis hipertóniás és 47 fiatalkorú nyombélfekélyes beteg adatainak összehasonlításával a betegségjelző tüneteken túl a kontrolitól szignifikánsan eltérő Lüscher-színválasztást állapíthattunk meg mindkét betegcsoportban, a hipertóniások között az aktivitásigény fixációját, a duodénumfekélyes betegek között az autonomizmus fixációját. Mindkét vegetatív betegcsoportban lényegesen gyakoribb a merev extraverziónak vagy merev introverziónak megfelelő egyértelmű pszichofiziológiai állapot, mint a kontroll- csoportban. A vizsgálati csoportokat alcsoportokra bontva a hipertóniások között az introvertáltak, a nyombélfekélyesek között az extravertáltak aránya nagyobb, az alcsoportok pszichofiziológiai jellemzői eltérőek — az extravertáltakat szignifikánsan magasabb bőrellenállásszint, a Lüscher-akromatikus sor szerint ingerkereső választás és magas teljesítményszorongás, az introvertáltakat alacsony bőrellenállásszint és ingerkerülő akromatikus választás jellemzi. A duodénumfekélyes betegek között további, igen magas debilizáló szorongással, hipotóniával és magas neurózis pontszámmal jellemezhető alcsoportot írhatunk le. A fiatalkori nyombélfekély és hipertónia tünetei tehát a kontrolinál merevebb pszichofiziológiai konstitúció esetén gyakoribbak, olyan személyeknél, akik életvitelükkel nem alkalmazkodnak saját pszichofiziológiai korlátáikhoz, hanem értékrendjüknek — fokozott aktivitás, ill. autonomizmusigényüknek — megfelelően a számukra optimálistól eltérő ingerkörnyezetet teremtenek, a merev introvertáltak ingergazdag, a merev extravertáltak ingerszegény környezetet. Egyes betegeknél a pszichofiziológiai konstitúció merevsége, míg másoknál az alapbeállítottság Lüscher-teszttel kimutatható egyoldalúsága dominál.
Ideggyógyászati Szemle
1979. JÚNIUS 01.
Örökletes peripheriás neuropathia elektronmikroszkópos vizsgálata
Két nőtestvér és az egyik fia dominánsan öröklődő peripheriás idegrendszeri degeneratióban szenved, túlsúllyal a mozgató, enyhébben az érző működés károsodott. Egy esetben idegvezetési sebesség mérés és suralis biopsia is történt. A motoros idegek vezetési sebessége a normális érték felét sem érte el, a distalis latentia pedig megnyúlt. A nervus suralis fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatával hagymalevél struktúrákat, a velőshüvelyű és a velőtlen axonok megkevesbedését, némely axonban a tubulusok számának csökkenését és az endoplasmás reticulum tágulatait, demyelinisatiót és remyelinisatiót, endoneuralis kollagén szaporulatot találtunk. Ezek az ultrastructura-változások az elsődleges axondegeneratio elméletét támasztják alá másodlagos, vagy az axon folyamattól független demyelinisatióval.
Ideggyógyászati Szemle
1977. MÁRCIUS 01.
Schizoid psychosisok temporális epilepsiánál
Szerzők kilenc epilepsiás beteget ismertetnek, akiknél tüneti schizophren psychosis alakult ki. A betegek psychopathologiai szempontból két csoportra oszthatók: A-csoport: 7 beteg, paranoid schizophren tünetekkel, B-csoport: 2 beteg, előtérben hebephren tünetekkel. Az A-csoportban a schizophren tünetek az epilepsiás rosszullétek kezdete után átlagosan 11,3 év múlva jelentkeztek, a B-csoportban 1/2 év múlva. A psychés tünetek előterében a paranoid-hallucinatoros forma állt, gyakori religiosus téveseszmékkel, ritkábban voltak kataton tünetek, az affectivitás viszonylag megkímélt volt. Három beteg psychés tüneteit nagy felhívó erejű, komplex, kifejezetten religiosus tartalmú, főként visuális jellegű érzékcsalódás vezette be. Az EEG-n egy esetben centrencephalis (a B-csoportban), az összes többi esetben temporális működészavart észleltünk, hét esetben a nem domináns féltekében. Öt esetben a psychosis kialakulása előtt fél évnél hosszabb, három betegnél pedig egy hónapos rohammentes időszak volt. A psychés tünetek jelentkezésekor négy esetben a korábban pozitív EEG negatívvá vált, majd a többéves kórlefolyás során még három esetben az EEG a psychés tünetekkel alternáló módon negatívvá vált.
Ideggyógyászati Szemle
1976. JÚNIUS 01.
A hemisphaerialis dominantia a schizophreniában játszott szerepének vizsgálata neurolepticumok extrapyramidalis kíséröjelenségeinek felmérésével
A két hemisphaerium különböző mértékű sérülékenysége és a schizophren megbetegedés közötti összefüggést a szerzők a neurolepticumok kísérő jeleinek a klinikai mérésével vizsgálták. Statisztikailag értékelhető különbözőséget csak a schizophreniák egyik csoportjába, a szisztematikus schizophreniák csoportjába tartozó betegeknél észleltek a két oldal között. Ez az oldalkülönbség a hipotézissel ellentétes irányú: a tónusfokozódás a domináns féltekének megfelelő oldalon volt nagyobb. Ennek a leletnek megfelelően árnyaltabb hipotézist adnak a neuroleptikus kezelés során kialakult tónusdifferencia endogen psychosisokban játszott szerepére vonatkozóan és a kérdés komplex, nosologiai szempontot is tartalmazó megközelítésének szükségességére hívják fel a figyelmet.
Ideggyógyászati Szemle
1975. MÁRCIUS 01.
Psychopharmakonok klinikai alkalmazásáról különös tekintettel a nosologia és a rehabilitáció kérdéseire. II. rész: A pharmakotherapia szociálpsychiátriai szerepe és jelentősége a personalis rehabilitációban
A psychopharmakonokkal folytatott gyógykezelés az endogén psychosisok esetében egyfelől a feltételezett somaticus Morhus, másfelől a, beteg kóros korlátozásoktól mentes szabaddá válásában álló személyes rehabilitálás közötti közvetítés hatékony, modern eszköze. A frontok tisztázása és a holopsyhiatriai szintézis őkészítése érdekében világosan el kell különítenünk a pharmakogén, morbogén és individuális tényezőke . Pharmakogén primaersyndromának a gyógyszer uniform, agytörzsi működésekhez kötött és differenciális saját-hatásainak az összességét nevezzük. A psychopharmakonok klinikai hatása lényegesen függ a gyógyszert befogadó szervezet megelőző állapotától és tulajdonságaitól, azonban dominál, vagy legalábbis jól felismerhető a centrális psychés működések befolyásolásában álló, agytörzsi psychosyndromának megfelelő pharmakogén effektus.
Ideggyógyászati Szemle
1974. NOVEMBER 01.
A scapuloperonealis syndroma három myogen esete
A szerzők 3 esetben myopathiás jellegű scapuloperonealis syndromát (SPS) észleltek. Az első esetben recessiv autosomalis öröklődésű késői myopathiáról volt szó, melyben a kiterjedt gyulladásos beszűrődések az alapfolyamattól független reactiónak voltak minősíthetők. A harmadik eset domináns öröklődésű Landouzy-Dejerine típusú izom-dystrophiának felelt meg. Az izom-biopsiában histokémiai módszerrel izolált II. típusú rost-hypertrophia volt észlelhető. A myogen és neurogen (spinalis) eredetű SPS elkülönítése még korszerű vizsgálati módszerek alkalmazása esetén sem mindig sikerül. A SPS alatt nem szabad élesen körülírt tünetegyüttest értenük. Mégis a neuromuscularis megbetegedések bizonyos szakában kialakulhat olyan elváltozás, melynek súlypontja scapuloperonealis. Ilyenkor a SPS elnevezés használata indokolt és differenciáldiagnosztikailag hasznos lehet. A szerzők az eddig észlelt esetek alapján a SPS osztályozását adják.
1.
2.
3.
Ideggyógyászati Szemle Proceedings
Egészségügyi szakmai irányelv az akut ischaemiás stroke diagnosztikájáról és kezeléséről
AUG 31.
4.
5.
1.
2.
Klinikai Onkológia
Hasnyálmirigyrák: az ESMO klinikai gyakorlati irányelve a diagnózishoz, kezeléshez, követéshez*
AUG 29.
3.
Klinikai Onkológia
Gyógyszerbiztonsági szemelvények – a múlt tanulságai és a jövő lehetőségei
AUG 29.
4.
5.