Ideggyógyászati Szemle - 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

Genetikai és szociális tényezők szerepe a terhességhez társuló pszichés megbetegedésekben

DR TRIXLER Mátyás, DR JÁDI Ferenc

A szerzők 52 beteg katamnesztikus vizsgálatáról számolnak be, akiknél terhességük időszakában alakult ki az első pszichés dekompenzáció és emiatt elmeosztályi felvételre kerültek. A kórismék szerinti megoszlásban a reaktív és neurotikus kórképek dominálnak, a pszichózisok aránya, különösen a schizophrén pszichózisoké kisebb. Részletesen elemzik a genetikai és szociális tényezők szerepét a betegség kialakulásában és a kórlefolyásban. A szociális-környezeti tényezőknek a terhesség alatti neurózisok kialakulásában van jelentős szerepe. Az affektív pszichózisokban szignifikáns összefüggést találtak genetikai terheltség és rossz hosszútávú prognózis között. A post partum időszakra vonatkozóan pedig a terhesség második felében manifesztálódó pszichózisok jelentettek szignifikánsan rosszabb prognózist.

HUN 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

Post partum pszichózisok endogén elmebetegekben

DR TRIXLER Mátyás, DR JÁDI Ferenc

A szerzők affektív és schizophrén pszichózisban szenvedő betegekben előforduló post partum pszichózisok gyakoriságát, genetikai és szociális sajátosságait elemzik 160 beteg katamnesztikus vizsgálata alapján. A betegek két csoportra oszthatók annak alapján, hogy az endogén pszichózis post partum pszichózissal indult (I. csoport), vagy nem post partum kezdetü endogén pszichózisban a későbbiekben kialakult post partum epizód (II. csoport). Anyagukban az affektív betegek 40,2 %-ában, a schizophrének 12,5 %-ában az első pszichotikus tünetek post partum kezdetűek. A különbség statisztikailag szignifikáns és a gyermekszülés fokozott jelentőségére utal az affektív pszichózisok kiváltásában. A két csoport között nem találtak különbséget a vizsgált jellemzőkben. A mindkét csoportban egyaránt magas genetikai terheltség jelentőségét elemzik a post partum pszichózisok kialakulásában.

HUN 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

Schizoform pszichózisok sclerosis multiplexben

DR JÁDI Ferenc, DR ANTALICZ Marianna, DR TRIXLER Mátyás

A szerzők a klinikán kezelt 560 sclerosis multiplexben szenvedő beteg között 5 olyan esetet észleltek, ahol az alapbetegséghez schizoform pszichózis társult. A közlemény a kórtörténeti adatokat, a kórlefolyást és a feltételezett etiológiai hátteret ismerteti. A családfaelemzés alapján a betegek többségénél pszichozis irányában terheltséget tudtunk kimutatni. A pszichotikus tüneteket az alapbetegségből adódó sajátos élethelyzet és a személyiségszerkezeti sajátosságok színezték. A két betegség társulása rossz prognózist jelent.

HUN 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

A „meleg kés" metszési technika kombinált fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatok céljára

A neuroanatómiában és a neuropatológiában fokozott az igény olyan módszerekre, amelyek kifogástalanul megőrzött agyszöveten a fénymikroszkópos áttekintést szabadon választott területek ultrastrukturális vizsgálatával kapcsolják össze. Ebben a közleményben egy módszer technikai leírását adjuk, amit 1965 óta sikeresen használunk vírus-encephalitisek neuropatológiai vizsgálatára.

HUN 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

Az arteria basilaris dissecáló aneurysmája

HEGEDŰS Katalin, NAGY Géza

A szerzők egy 33 éves nőről számolnak be, akinek arteria basilarisában a jobb arteria cerebri posteriorra is ráterjedő dissectio alakult ki Az arteria carotis internából eredő bal arteria cerebri posterior ép volt. - Röviden összefoglalják az agyi erek dissecáló aneurysmáinak az irodalomban eddig feltételezett okait és az irodalmi adatokat felhasználva tárgyalják a dissectio létrejöttének lehetséges módjait.

HUN 1982;35(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. OKTÓBER 01.

Epilepsziás tünetek és gépjárművezetői alkalmasság

DR RAJNA Péter, DR HALÁSZ Péter, DR KUNDRA Olga

169 új beteget láttunk el, közül k 14-nél (8,3%) a vizsgálat kifejezetten a vezetői alkalmasság megítélése céljából történt. 8 személynél alkalmi roham zajlott le, 3 ízben hosszú rohammentesség után és ellenére a kórelőzményben szereplő adatok miatt volt nehéz a megítélés. Utóbbiaknál a vizsgálat eredményeként a jogosítvány megszerzésének akadályai elhárultak, előbbieknél pedig az előírt várakozási idő leteltével javasoltuk a „rehabilitációt". (3 betegnél 10-11 hónapos panaszmentesség után kezdeményeztük a korlátozások alóli felmentést, hogy az illetőknek ne kelljen újra vizsgázniok.) 3 betegnél induló epilepsziát véleményeztünk és jogosítványukat határozatlan időre bevonattuk (egyikük gyógyszerek mellett 3. éve rohammentes).

HUN 1982;35(10)