Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 92

Ideggyógyászati Szemle

1980. MÁRCIUS 01.

[Az agy-gerincvelői folyadék és a vér citológiai vizsgálata a központi idegrendszer gyulladásos betegségeiben]

R. M. Schmidt, V. Neumann

[Összefoglalva elmondható, hogy a leíró klinikai liquorcitológia alapvető szerepet játszik a differenciáldiagnosztikában és kontrollként a követéses vizsgálatokban. A sejtes és humorális immunreakciókat megvilágító vizsgálati módszerek is bekerültek szakterületünk laboratóriumaiba, és helyet kaptak a gyulladásos betegségek patofiziológiai értelmezésében is. Az idő rövidsége miatt néhány ugyancsak fontos vizsgálati módszert és eredményt ki kellett hagyni ebből a rövid vázlatból, ami viszont csak azt hangsúlyozza, hogy a CSF-kutatás területén nincs megállás.]

Ideggyógyászati Szemle

1979. DECEMBER 01.

Az anancastikus depressziók klinikai jelentősége

DR. LITVAI Gizella, DR. BENEDEK László, DR. SIMKÓ Alfréd

A cyclothymiás depressziók klinikumában viszonylag gyakran előforduló kényszeres és fóbiás-anancastikus tünetek megfigyelése a század elejére nyúlik vissza. Első pontos klinikai leírásuk és elemzésük Lauter érdeme (1962). - A cyclothymiás-depressziós fázis vagy periódus csakis akkor illethető ezzel a jelzővel, ha a kényszeres tünetképzés és a cyclothymiás tengelyszindróma együttesen határozza meg a klinikai képet (Glatzel [12]). A depresszió tünetegyüttesén belül előforduló egyes kényszertüneteknek nozológiai értékük nincs. A szerzők 161 (45 férfi és 116 nő) cyclothymiás betegből álló anyagának 7,5%-ában domináltak a kényszeres, illetve fóbiás-anancastikus tünetek. A „depressio anancastica” tiszta formájának (I. csoport) az anyag 2,5%-a felelt meg; az ún. „fóbiás-anancastikus színezetű képek” (II. csoport) 3,2%-ban, a tartós kényszerszindrómákkal szövődött esetek (III. csoport) pedig 1,3%-ban fordultak elő. A talált értékek és viszonyszámok Huber vizsgálatainak adataival közel egybeesnek. A szerzők azt is megfigyelték, hogy a I. és II. csoportba sorolt esetek többsége monopoláris lefolyást mutatott. — Az egyes csoportok pszichopatológiai elhatárolása a munka fontos részét képezi. A szerzők áttekintést adnak a témára vonatkozó szemléletekről és jelenségtani koncepciókról, majd röviden érintik a kérdés differenciáldiagnosztikai vonatkozásait is. Az adatokat táblázat foglalja össze, a vázolt csoportokat 4 esetismertetés szemlélteti.

Ideggyógyászati Szemle

1979. JÚNIUS 01.

Nem psychotikus depressiók elkülönítése alvásmegvonással

DR. RIHMER Zoltán, DR. SZÜCS Rozália

Szerzők 44 nem psychotikus szintű depressziós beteget kezeltek alvásmegvonással. A második alvásmegvonás után észlelt, és skálán is rögzített javulás a differenciál-diagnosztikai szempontból kétes depressziók esetén a kórkép endogén voltát erősíti meg, mint ezt a betegek követése is igazolta.

Ideggyógyászati Szemle

1978. DECEMBER 01.

Szomatometriai vizsgálatok a skizofréniák formakörébe tartozó két betegcsoporton

KELEMEN A., PETHŐ B., FELSŐVÁLYI Á.

A cyclophren és a hebephren betegek csoportja nemcsak a pszichopatológiai tünetegyüttest és a kórlefolyást tekintve, hanem szomatometriai tekintetben is határozottan különbözik egymástól. Ez az általunk talált különbözőség a két feltételezett betegségegység létezésére, különállására és általában a skizofréniaspektrumba tartozó kórképek nozológiai differenciálásának szükségességére vonatkozó hipotézist igazolja. Az alcsoportképződés tendenciája a hebephreniák csoportjában erősebb és személyiségtipológiai sajátosságokkal is összefüggésben áll, a klinikai altípusoknak viszont nem felel meg.

Ideggyógyászati Szemle

1978. AUGUSZTUS 01.

A neuroleptikum okozta stupor klinikuma és differenciáldiagnózisa

DR. UNGVÁRI Gábor, DR. PETHŐ Bertalan

A szerzők két eset ismertetése kapcsán tárgyalják a neuroleptikumok indukálta stupor klinikumát, áttekintik a differenciáldiagnosztikus lehetőségeket, és vázolják e ritka stupor patofiziológiájának hipotézisét.

Ideggyógyászati Szemle

1978. JÚLIUS 01.

Bruxismusból eredő facialgiák

DR. CSAPLÁROS Zsuzsa

A szerző idegosztályról átutalt 200 temporomandibularis diszfurikcióban szenvedő beteg közül 5%-ban bruxismust tapasztalt, melyet említésre méltónak tart az arcfájdalmak differenciáldiagnosztikájában. Etiológiai szempontból két csoportot különít el: I. Dentogen tényező. II. Pszichológiai eredet. A kóros reflexmechanizmus terápiája: a fogak becsiszolása, harapásemelő-sínek alkalmazása, protetikai rekonstrukció; ezt négy beteg közlésével ismerteti.

Ideggyógyászati Szemle

1978. ÁPRILIS 01.

A műalkotások és a pszichopatológiai kép néhány összefüggése egy schizophren beteg kórtörténetében

DR. JÁDI Ferenc, DR. TRIXLER Mátyás

A szerzők egy 33 éves, a klinikán 18 alkalommal kezelt, krónikus paranoid schizophren beteg esetét ismertetik, aki betegsége folyamán intenzíven rajzolt és festett. Az elemzés alapjául a kórtörténet és mintegy 300 műalkotás szolgált. A kórtörténet és a műalkotási folyamat során regressziós epizódok ismétlődnek, amelyek mellett stílusváltást is megfigyeltek. Pszichodinamikailag a kórkép hátteréből az apához való erős, de indulataiban ambivalens kötődése bomlik ki. Szoros apa-kötődés a libidófejlődés gátját jelentette, s a koragyermekkori szimbiózis pótlásaként differenciálatlan Én-struktúrát eredményezett.

Ideggyógyászati Szemle

1977. NOVEMBER 01.

Az a. carotis interna traumás pseudoaneurysmája

DR RÓZSA László, DR VELOK Gyula

A szerzők az a. carotis interna és a sínus sphenoidalis együttes sérülése után a sínus sphenoidalisban kialakult pseudoaneurysma esetet ismertetnek, szemléltetve a koponya röntgen felvételeket és a pseudoaneurysma jellegzetes angiographiás képét. Leírják a közölt hasonló esetek klinikai jellegzetességét. Rámutatnak saját esetük részben atípusos inkább carotideo-cavernosus fistulára emlékeztető voltára, az angiografia differenciáldiagnosztikai jelentőségére, s az idejében végzett adaekvát műtét lehetőségeire.

Ideggyógyászati Szemle

1976. JÚLIUS 01.

A vagus nyaki szakaszának neurinomája

DR MÉSZÁROS István

A szerző 45 éves férfi féloldali alsó agyideglaesióját (n. IX—XII.) okozó vagus daganatát (neurinoma) és vizsgálata kapcsán adódó differenciális diagnosztikai problémákat ismerteti. A biztos helyi kórismét a carotis angiographia jelentette; az a. carotis interna dislocatiója által jelzett magasságban a n. vagus neurinomáját találták és távolították el. Felhívja a figyelmet a ritka kórkép diagnosztikus nehézségeire és kiemeli a carotis angiographia jelentőségét.

Ideggyógyászati Szemle

1976. JÚNIUS 01.

Aneurysma és agytályog

DR CSÉCSEI György, DR VELOK Gyula, DR BORUS Ferenc

A szerzők bal arteria cerebri media aneurysma és bal frontalis agytályog társulásáról számolnak be és ismertetik operált betegük kórlefolyását. Az adatok birtokában felvetik a két elváltozás közös septicoemboliás eredetét. Felhívják a figyelmet a differenciál-diagnosztikai nehézségekre, valamint a klinikai és laboratóriumi adatok helyes értékelésének a fontosságára.