Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 90

Ideggyógyászati Szemle

1999. AUGUSZTUS 01.

A myalgia differenciáldiagnosztikája és terápiája - status 1999

MOLNÁR Mária Judit, KARPATI George

Az egyes betegségekre leggyakrabban a fájdalom hívja fel a figyelmet. Ez alól kivétel a vázizomzat fájdalma (myalgia), mely az egészséges ember életében is gyakran előfordul.

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

Az apomorfinteszt és a képalkotó eljárások diagnosztikai értéke parkinsonismusban

TÁRCZY Miklós, TAKÁTS Annamária, ARÁNYI Zsuzsanna, JAKAB Gábor, KAPÓCS Gábor, GÖNCZI Gergely, SZOMBATHELYI Éva

A szerzők hazánkban elsőként alkalmazták az apomorfintesztet korai parkinsonismusban. A vizsgálat lényege a levodopa-válaszkészség kvantitatív értékelése 2-5 mg subcutan adott apomorfinra. Pozitív a teszt, ha a motoros tünetek 30 perc után 20-25%-kal javulnak.

Ideggyógyászati Szemle

1999. MÁRCIUS 01.

MR-vizsgálattal kimutatott Wilson-betegség

VÖRÖS Erika, KLIVÉNYI Péter, SZOK Délia

A szerzők MR-vizsgálattal diagnosztizált Wilsonkóros beteg esetét ismertetik. A viszonylag aspecifikus klinikai adatok tükrében hangsúlyozzák az MR jelentőségét a diagnózis felállításában. Taglalják a betegség MR-jeleit az irodalmi adatok és a saját eset kapcsán. Utalnak a differenciáldiagnosztikai kérdésekre.

Ideggyógyászati Szemle

1999. JANUÁR 01.

Glioblastoma II. a műtéti és a posztoperatív kezelés eredményei 1478 beteg adatai alapjan

ÁFRA Dénes, VITANOVICS Dusán

Az Országos idegsebészeti Tudományos Intézetben 1955-1994 közötti 40 év alatt ismételt szövettani vizsgálattal is glioblastoma multiforménak bizonyult 1478 operált beteg műtéti és a műtét utáni kezelési eredményeit foglaltuk össze.

Ideggyógyászati Szemle

1998. NOVEMBER 01.

Beszámoló a Nyugat-Pannon Neurológiai Konzultációs Fórumról

GARZULY Ferenc, GYENES Éva, BARTI Péterné

Az orvosi szekción közel 70 orvos vett részt. Az esetkonzultáció primer idegrendszeri lymphomákkal kezdődött. Győrből egy, Zalaegerszegről öt betegről számoltak be.

Ideggyógyászati Szemle

1998. JANUÁR 01.

Agyi MR-vizsgálatok epilepsziásoknál

CLEMENS Béla, KOLLÁR József, MÉNES Andrea, PIROS Pálma, SIKULA Judit, TÓTH Judit

A szerzők 209 epilepsziás gyermek és felnőtt koponya-MR-vizsgálatának eredményeiről számolnak be. 51 %-nál találtak kóros MR-vizsgálati eredményt a klinikai és EEG-adatok alapján szimptómás-fokálisnak véleményezett epilepsziákban, 67%-ban a szimptómás-generalizált formakörben, 8%-ban az idiopathiás-fokális, 27%-ban az idiopathiás-generalizált csoportban, 42%-ban a nem megjelölhető típusú epilepsziákban, végül 50%-ban alkalmi rohamok egy csoportjában.

Ideggyógyászati Szemle

1980. JÚLIUS 01.

Az EEG helye a heveny agyi keringészavarok diagnosztikájában

DR TARISKA Péter

A cerebrovaszkuláris diszfunkcióknak nincsenek betegségspecifikus EEG-jelei, de gyakran vannak figyelemre méltó típusú változások. - Minél akutabb és kiterjedtebb az elváltozás, és minél közelebb van a kéreghez, annál kifejezettebb a kóros eltérés a korai EEG-ben Az ismételt vizsgálatok értékesek a prognózis szempontjából. - Az EEG értékes segítséget nyújthat a károsodás lokalizációjának és mértékének értékelésében. A carotis kompressziós teszt információt nyújt az intracerebrális kollaterális keringés érzékenységéről, és pótolhatatlan segítséget nyújt a rohamokkal összefüggő tudatzavarok differenciáldiagnózisában.

Ideggyógyászati Szemle

1980. JÚNIUS 01.

[Az agyi sérülések klinikai differenciáldiagnózisa]

H. Reisner

[Az agyi ischaemia klinikai képét az esemény egyes formáinak differenciáldiagnózisa alapján mutatjuk be. Kizárólag a klinikai vizsgálati kritériumok segítségével több mint egy év alatt meg lehet különböztetni a véres és a vértelen inzultusokat az esetek több mint 90 százalékában. A pontos megkülönböztetés, különösen a terápiás intézkedések meghozatalához számos nem invazív és invazív diagnosztikai módszer alkalmazása szükséges. ]

Ideggyógyászati Szemle

1980. MÁRCIUS 01.

[Az agy-gerincvelői folyadék és a vér citológiai vizsgálata a központi idegrendszer gyulladásos betegségeiben]

R. M. Schmidt, V. Neumann

[Összefoglalva elmondható, hogy a leíró klinikai liquorcitológia alapvető szerepet játszik a differenciáldiagnosztikában és kontrollként a követéses vizsgálatokban. A sejtes és humorális immunreakciókat megvilágító vizsgálati módszerek is bekerültek szakterületünk laboratóriumaiba, és helyet kaptak a gyulladásos betegségek patofiziológiai értelmezésében is. Az idő rövidsége miatt néhány ugyancsak fontos vizsgálati módszert és eredményt ki kellett hagyni ebből a rövid vázlatból, ami viszont csak azt hangsúlyozza, hogy a CSF-kutatás területén nincs megállás.]

Ideggyógyászati Szemle

1979. DECEMBER 01.

Az anancastikus depressziók klinikai jelentősége

DR. LITVAI Gizella, DR. BENEDEK László, DR. SIMKÓ Alfréd

A cyclothymiás depressziók klinikumában viszonylag gyakran előforduló kényszeres és fóbiás-anancastikus tünetek megfigyelése a század elejére nyúlik vissza. Első pontos klinikai leírásuk és elemzésük Lauter érdeme (1962). - A cyclothymiás-depressziós fázis vagy periódus csakis akkor illethető ezzel a jelzővel, ha a kényszeres tünetképzés és a cyclothymiás tengelyszindróma együttesen határozza meg a klinikai képet (Glatzel [12]). A depresszió tünetegyüttesén belül előforduló egyes kényszertüneteknek nozológiai értékük nincs. A szerzők 161 (45 férfi és 116 nő) cyclothymiás betegből álló anyagának 7,5%-ában domináltak a kényszeres, illetve fóbiás-anancastikus tünetek. A „depressio anancastica” tiszta formájának (I. csoport) az anyag 2,5%-a felelt meg; az ún. „fóbiás-anancastikus színezetű képek” (II. csoport) 3,2%-ban, a tartós kényszerszindrómákkal szövődött esetek (III. csoport) pedig 1,3%-ban fordultak elő. A talált értékek és viszonyszámok Huber vizsgálatainak adataival közel egybeesnek. A szerzők azt is megfigyelték, hogy a I. és II. csoportba sorolt esetek többsége monopoláris lefolyást mutatott. — Az egyes csoportok pszichopatológiai elhatárolása a munka fontos részét képezi. A szerzők áttekintést adnak a témára vonatkozó szemléletekről és jelenségtani koncepciókról, majd röviden érintik a kérdés differenciáldiagnosztikai vonatkozásait is. Az adatokat táblázat foglalja össze, a vázolt csoportokat 4 esetismertetés szemlélteti.