Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 94

Ideggyógyászati Szemle

1976. JÚLIUS 01.

A vagus nyaki szakaszának neurinomája

DR MÉSZÁROS István

A szerző 45 éves férfi féloldali alsó agyideglaesióját (n. IX—XII.) okozó vagus daganatát (neurinoma) és vizsgálata kapcsán adódó differenciális diagnosztikai problémákat ismerteti. A biztos helyi kórismét a carotis angiographia jelentette; az a. carotis interna dislocatiója által jelzett magasságban a n. vagus neurinomáját találták és távolították el. Felhívja a figyelmet a ritka kórkép diagnosztikus nehézségeire és kiemeli a carotis angiographia jelentőségét.

Ideggyógyászati Szemle

1976. JÚNIUS 01.

Aneurysma és agytályog

DR CSÉCSEI György, DR VELOK Gyula, DR BORUS Ferenc

A szerzők bal arteria cerebri media aneurysma és bal frontalis agytályog társulásáról számolnak be és ismertetik operált betegük kórlefolyását. Az adatok birtokában felvetik a két elváltozás közös septicoemboliás eredetét. Felhívják a figyelmet a differenciál-diagnosztikai nehézségekre, valamint a klinikai és laboratóriumi adatok helyes értékelésének a fontosságára.

Ideggyógyászati Szemle

1976. JANUÁR 01.

A basilaris impressio neurológiai jelentősége

DR HAFFNER Zsolt

A szerző 3 év alatt észlelt 61 basilaris impressiós esetét ismerteti. Felhívja a figyelmet e craniovertebralis malformatio relatív gyakoriságára s differenciáldiagnosztikai fontosságára sclerosis multiplex, syringomyelia, sclerosis lateralis amyotrophica és a nehezen klasszifikálható neurológiai syndromák esetében.

Ideggyógyászati Szemle

1975. DECEMBER 01.

Az abortiv pathologiás részegség megállapításával kapcsolatos diagnosztikai problémák az E. T. T. Igazságügyi Bizottságának anyaga alapján

DR. KUNCZ Elemér

A szerző az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának 43 esetét dolgozza fel, melyekben a szakértői vélemények ellentétesek vagy aggályosak voltak az ittasság minősítésével kapcsolatosan. A közlemény a Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiumának 1970. évi 472. sz. határozata óta eltelt 5 év eseteinek tanulságát vizsgálja az abortív kóros részegség véleményezését illetően, ami a szokványos és a kóros részegség közötti közbülső alakzat. Kiemeli, hogy minőségi különbség található az italfogyasztással párhuzamosan alakuló szokványos részegség és a pathologiás ittassági formák psychotikus tartalmú reakciótípusai között. Az abortív kóros részegség viszont csak mennyiségileg különbözik a kóros részegségtől, kisebb számú és intenzitású tünetei alapján. Az abortív kóros részegség kategóriája jól felhasználhatóan egészíti ki és teszi differenciáltabbá az igazságügyi elmeorvosi gyakorlatot.

Ideggyógyászati Szemle

1975. DECEMBER 01.

Az abortiv pathologiás részegség büntetőjogi problematikája

DR. RÁCZ György

Közel nyolc évvel ezelőtt vitattuk meg a pathologiás részegség szétágazó problematikáját. Az azóta eltelt időben jelentős előrehaladás történt, nemcsak elmeorvosi, hanem büntetőjogi vonatkozásban is: a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma meghozta 472. számú kollégiumi állásfoglalását, amely - úgy vélem - részben megkönnyítette, de részben megnehezítette az elmeorvosszakértők munkáját, amely azonban e rendkívül bonyolult területen is az utóbbi években jelentős mértékben differenciáltabbá vált.

Ideggyógyászati Szemle

1975. SZEPTEMBER 01.

Ocularis myopathia (Kiloh-Nevin) esete

DR. ZONDA Tamás

A szerző az izom-dystophiák egyik ritkábban előforduló formáját, a Kiloh és Nevin által elkülönített ocularis myopathiát tárgyalja egy esete kapcsán érinti röviden a betegség (számára hozzáférhető) irodalmát, klinikumát és a differenciáldiagnosztikai kérdéseket. Az esetet gyér hazai irodalma és a betegség viszonylag ritka előfordulása miatt tartotta érdemesnek közölni.

Ideggyógyászati Szemle

1975. MÁRCIUS 01.

Psychopharmakonok klinikai alkalmazásáról különös tekintettel a nosologia és a rehabilitáció kérdéseire. II. rész: A pharmakotherapia szociálpsychiátriai szerepe és jelentősége a personalis rehabilitációban

DR. PETHŐ Bertalan

A psychopharmakonokkal folytatott gyógykezelés az endogén psychosisok esetében egyfelől a feltételezett somaticus Morhus, másfelől a, beteg kóros korlátozásoktól mentes szabaddá válásában álló személyes rehabilitálás közötti közvetítés hatékony, modern eszköze. A frontok tisztázása és a holopsyhiatriai szintézis őkészítése érdekében világosan el kell különítenünk a pharmakogén, morbogén és individuális tényezőke . Pharmakogén primaersyndromának a gyógyszer uniform, agytörzsi működésekhez kötött és differenciális saját-hatásainak az összességét nevezzük. A psychopharmakonok klinikai hatása lényegesen függ a gyógyszert befogadó szervezet megelőző állapotától és tulajdonságaitól, azonban dominál, vagy legalábbis jól felismerhető a centrális psychés működések befolyásolásában álló, agytörzsi psychosyndromának megfelelő pharmakogén effektus.

Ideggyógyászati Szemle

1974. NOVEMBER 01.

A scapuloperonealis syndroma három myogen esete

DR. BEKÉNY György, DR. BRASCH András, DR. FORNÁDI Ferenc

A szerzők 3 esetben myopathiás jellegű scapuloperonealis syndromát (SPS) észleltek. Az első esetben recessiv autosomalis öröklődésű késői myopathiáról volt szó, melyben a kiterjedt gyulladásos beszűrődések az alapfolyamattól független reactiónak voltak minősíthetők. A harmadik eset domináns öröklődésű Landouzy-Dejerine típusú izom-dystrophiának felelt meg. Az izom-biopsiában histokémiai módszerrel izolált II. típusú rost-hypertrophia volt észlelhető. A myogen és neurogen (spinalis) eredetű SPS elkülönítése még korszerű vizsgálati módszerek alkalmazása esetén sem mindig sikerül. A SPS alatt nem szabad élesen körülírt tünetegyüttest értenük. Mégis a neuromuscularis megbetegedések bizonyos szakában kialakulhat olyan elváltozás, melynek súlypontja scapuloperonealis. Ilyenkor a SPS elnevezés használata indokolt és differenciáldiagnosztikailag hasznos lehet. A szerzők az eddig észlelt esetek alapján a SPS osztályozását adják.

Ideggyógyászati Szemle

1974. OKTÓBER 01.

Neuroleptikus kezelés kapcsán fellépő extrapyramidalis tünetek eloszlásának differencial-diagnosztikai használhatósága psychiatriai gyakorlatban

DR. BÓDOG Gyula

100 schizophreniás, ill. cyclophreniás beteg neuroleptikus kezelése során szerző úgy találta, hogy a kifejlődő extrapyramidalis tünetek sajátságos oldaliságú túlsúlyt mutatnak. A schizophreniásoknál bal oldali, a maniás-depressiós betegeknél inkább jobb oldali túlsúly alakult ki. Az oldalisági eltérés megmarad akkor is, amikor a betegséglefolyás során átmenetileg eltérő syndromatika mutatkozik. Mindez felvetette annak a lehetőségét, hogy differenciál-diagnosztikailag nehézséget okozó, inkább a hosszmetszet alapján tisztázható esetekben alkalmazza a Haloperidol-testnek nevezett eljárást. A kialakuló extrapyramidalis tünetek oldalisági túlsúlya már kezdetben is és tartósan jelezte a későbbiekben igazolttá vált diagnózist.

Ideggyógyászati Szemle

1974. MÁRCIUS 01.

Hyperventilatio és Evipan narcosis alatt rögzített emberi agyi elektromos tevékenység korreláció analysise

DR. NAGY Aladár, DR. SARKADI Ádám, DR. TOMKA Imre

1. A szerzők autó- és kereszt-korreláció analysissel vizsgálták 9, tisztázatlan aetiologiájú epilepsiás és 6, extracerebralis megbetegedésben szenvedő, ideg- sebészeti beteg a) nyugalmi; b) három perces hyperventilatio és c) Evipan narcosis alatti agyi elektromos tevékenységét, symmetrikus parietooccipitalis elvezetésben. 2. Az EEG visualis értékeléséhez képest újdonságként az autokorrelogramokból megállapítható, hogy az epilepsiás betegeknél a tevékenység általában asymmetricus volt, a hyperventilatio és az Evipan terhelés egyaránt az eleve irregularisabb tevékenységet tette hamarabb zaj-jellegűvé. Evipan narcosis alatt thetha nagyságrendű összetevők statisztikailag jelentős mértékben átmenetileg sem jelentkeztek. A narcosis mélyülésével igen alacsony relatív teljesítménnyel korrelábilis lassú összetevő jelent meg. 3. Kereszt-korrelációval physiologiás körülmények között 10 msec.-on belül asynchron lehet a két félteke közös domináns frekvenciája. Hyperventilatióra ez a különbség nem változik, Evipan narcosis a differenciát kiegyenlíti. A narcosis során az éber domináns frekvenciának megfelelő összetevő hosszú ideig jelentős közös komponensként észlelhető, emellett az újonnan megjelenő lassú tevékenység is számottevő kereszt-korrelábilitást mutat. 4. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy a hyperventilatio és az Evipan narcosis, — eltérő mechanizmus útján — a cerebralis regulatiós folyamatok károsodására, ezen keresztül a functio-zavar helyére utalhatnak. Az Evipan narcosis az agyi elektromos activitas synchronisatiós folyamatának legalább két mozzanatát érinti.