Részletes keresés

Ideggyógyászati Szemle

1987. DECEMBER 01.

Látórendszeri károsodások sclerosis multiplexben

DR. PAPP Erzsébet, DR. COPF József, DR. PÁLFFY György

433 sclerosis multiplexes beteg közül 246 opticus laesios esetet dolgoztunk fel. A látórendszeri károsodás előfordulása 560%-os volt. Gyakoribbak voltak az opticus laesiot bizonyító elváltozások közül az enyhe, a betegnek sokszor szubjektív panaszt nem is okozó tünetek, mint a mindig látásromlással járó neuritis retrobulbaris. Opticus laesio mellett az agytörzsi és spinalis érintettség volt a leggyakoribb. A liquorban az OGP a határozott SM-es csoportban 800/o-ban fordult elő. Típusos neuritis retrobulbaris 19%-os gyakoriságú a beteganyagunkban. A demyelinisatios eredetű neuritis retrobulbaris során a visusromlás az esetek többségében 5/50-nél kisebb, a gyógyhajlam jó, a lefolyás szeszélyes. Neuritis retrobulbaris 150/o-ban az SM első schubjában jelentkezett. A betegség lefolyása során csak 4%-ban alakult ki neuritis retrobulbaris. Az inicialis neuritis retrubulbarist gyakorlatilag 5 éven belül követte a többi szisztéma érintettsége. Az SM lefolyása során jelentkező neuritis retrobulbaris is 5 éven belül alakult ki. A neuritis retrobulbarissa1 kezdődő SM lefolyását nem találtuk benignusabbnak.

HUN 1987;11(12)

Ideggyógyászati Szemle

1987. OKTÓBER 01.

Cuprizon okozta demyelinisatio idegrendszeri eloszlásának vizsgálata

DR. KOMOLY Sámuel

A cuprizon (biscyclohexanon-oxalyldihydrason) kelátképző anyag, aminek diétában történő alkalmazásával egérben a központi idegrendszer bizonyos területein (pl. brachium conjuctuctivum, cerebellum, commissura anterior) primer demyelinisatio hozható létre, más struktúrák (pl. n. opticus, gerincvelő) nem károsodnak a szer adagolását követően. A n. ischiadicus resistens a szerrel szemben. A demyelinisatio létrejöttében az oligodendrogliasejtekben található nagy aktivitású szénsavanhidráz izoenzim gátlása valószínűleg alapvető szerepet játszik.

HUN 1987;11(10)

Ideggyógyászati Szemle

1982. JÚNIUS 01.

Demyelinisatiós betegségek a központi idegrendszerben

DR PÁLFFY György

A szerző röviden ismerteti a leggyakrabban előforduló demyelinisatiós betegség: a sclerosis multiplex klinikai és laboratóriumi tüneteit, kórjelzésének kritériumait és kezelését, majd a ritkábban előforduló elvelőtlenedéses betegségeket. Különös tekintettel van a Pécsi Idegklinikának az utolsó években e területen végzett munkájára.

HUN 1982;35(06)

Ideggyógyászati Szemle

1978. SZEPTEMBER 01.

A béta-sugárzás okozta késői demyelinisatio

DR. CSANDA E., DR. SZŰCS A., DR. KOMOLY S.

A szerzők állatkísérletekben a rövid felezési idejű, béta-sugárzó yttrium 90 pálcikák mély fehérállományba ültetése után progresszív demyelinisatiót észleltek, az interstitialis besugárzás késői következményeként. Észleléseik szerint a demyelinisatio kiterjedése inkább az idő, mint a beültetett pálcikák aktivitásának függvénye.

HUN 1978;31(09)

Ideggyógyászati Szemle

1978. FEBRUÁR 01.

A nervus ulnaris kompressziós károsodása

DR. GLOVICZKI Zoltán, DR. SZEGEDY László, DR. SZILÁGYI András

A szerzők két betegük ismertetésével felhívják a figyelmet a sulcus n. ulnarisban kialakuló n. ulnaris kompressziós syndromára, diagnosztikájában az EMG és az ideg vezetési sebesség mérés jelentőségére. Egyéb alagút syndromákhoz hasonlóan a lokális segmentalis demyelinisatio miatt jellegzetes változás az adott segmentumban a vezetési sebesség csökkenése. A szerzők röviden összefoglalják az alagút syndromákra jellegzetes hisztológiai és elektrofíziológiai változásokat.

HUN 1978;31(02)

Ideggyógyászati Szemle

1977. MÁJUS 01.

Pálffy György dr.: Hozzászólás Klein Magda dr. és Szobor Albert dr.: Demyelinisatiós kórképek cytostatikus (immunsupressiv) kezeléséről c. dolgozatához

DR PÁLFFY György

Az Ideggyógyászati Szemle Szerkesztőbizottságának megtisztelő felkérésére a fenti dolgozatról adott lektori véleményemet és hozzászólásomat az alábbiakban adom meg.

HUN 1977;30(05)

Ideggyógyászati Szemle

1977. MÁJUS 01.

Demyelinisatiós kórképek cytostatikus (immunosuppressiv) kezeléséről

DR KLEIN Magda, DR SZOBOR Albert

A szerzők demyelinisatiós betegségekkel kapcsolatos terápiás munkájuk során ezúttal 41 demyelinisatiós betegségben (sclerosis multiplex, polyradiculoneuritis) szenvedő beteg 46 cytostatikus-immunosuppressiv kúrájáról (azathioprin, mesylerythrit, aldosteron-aldacton) számolnak be. Elért eredményeiket Kurtzke-féle DSS alapján pontrendszerben értékelik, továbbá a betegség kórlefolyására vonatkozóan is felállítanak két csoportot. Kezelt betegeik egyharmadán jelentős javulást értek el, részben az egyes betegségfázisok alatt, részben a betegség lefolyását tekintve. Részletesen ismertetett cytostatikus immunosuppressiv kezelési eljárásukat elsősorban a gyakori Schubokkal jellemzett, vagy állandóan progrediáló, krónikus lefolyású kórformákban, továbbá a steroid-rezisztens esetekben tartják indikáltnak, ha semmilyen kontraindikáció (májbetegség, veseparenchyma laesio, haematologiai eltérés, góc-jellegű betegség, infekció) nem áll fenn. A betegek rutin ellenőrzése során heti két alkalommal teljes vérkép és thrombocyta meghatározás, hetente egyszer vizelet és májfunkciós vizsgál31t történt.A szerzők demyelinisatiós betegségekkel kapcsolatos terápiás munkájuk során ezúttal 41 demyelinisatiós betegségben (sclerosis multiplex, polyradiculoneuritis) szenvedő beteg 46 cytostatikus-immunosuppressiv kúrájáról (azathioprin, mesylerythrit, aldosteron-aldacton) számolnak be. Elért eredményeiket Kurtzke-féle DSS alapján pontrendszerben értékelik, továbbá a betegség kórlefolyására vonatkozóan is felállítanak két csoportot. Kezelt betegeik egyharmadán jelentős javulást értek el, részben az egyes betegségfázisok alatt, részben a betegség lefolyását tekintve. Részletesen ismertetett cytostatikus immunosuppressiv kezelési eljárásukat elsősorban a gyakori Schubokkal jellemzett, vagy állandóan progrediáló, krónikus lefolyású kórformákban, továbbá a steroid-rezisztens esetekben tartják indikáltnak, ha semmilyen kontraindikáció (májbetegség, veseparenchyma laesio, haematologiai eltérés, góc-jellegű betegség, infekció) nem áll fenn. A betegek rutin ellenőrzése során heti két alkalommal teljes vérkép és thrombocyta meghatározás, hetente egyszer vizelet és májfunkciós vizsgálat történt.

HUN 1977;30(05)

Ideggyógyászati Szemle

1975. AUGUSZTUS 01.

Felnőttkori metachromasiás leukodystrophia két esete

DR. GUSEO András, DR. DEÁK György, DR. SZIRMAI Imre

A szerzők a felnőttkori metachromasiás leukodystrophia 2 esetét ismertetik. Első esetükben a fehérállomány csaknem teljes lvelőtlen edését találták az agytörzs, kisagy és gerincvelő megkímélt.sége mellett, míg második esetünkben az elvelőtlenedés szerényebb mértékű volt. Első esetükben fény, polarizációs és elektronmikroszkóppal az irodalomban eddig ismertetett se ektől eltérő elváltozásokat találtak. A glia- és idegsejtekben különböző kémiai felépítésű és morphologiai megjelenésű metachromasiás anyagot találtak. A fehérállományban a demyelinisatio mellett a myelin felépítésének zavarát látták. Az astrocytákban eddig nem ismertetett szerkezetű metachromasiás anyagot írnak le. A peripheriás myelin korai károsodását sikerült kimutatniok polarizációs mikroszkóppal. A myelin kóros metabolizmusáért az arylsulfatase A enzym partialis hiányát teszik felelőssé a felnőttkori metachromasiás leukodystrophiában.

HUN 1975;28(08)

Ideggyógyászati Szemle

1971. NOVEMBER 01.

Agyi reticulosarcomatosus megbetegedéshez társuló demyelinisatio

DR. FARKAS Judit

Esetünket a reticuloendothelialis rendszer Wilke-féle encephalitises-sarcomatosus megbetegedései, közelebbről a sarcomatosus képek körébe soroljuk. A károsodott oligodendroglia magokban helyenként feltehetően vírus term szintű inclusiókat találtunk. Az electiv fehérállomány degeneratio alapján felmerül induló progressiv multifocalis leukoencephalopathia lehetősége.

HUN 1971;24(11)

Ideggyógyászati Szemle

1971. FEBRUÁR 01.

Infantilis orthochromatikus (sudanophil) leukodystrophia és cerebralis érelváltozások két leánytestvérnél

DR. MÁTTYUS Adorján, DR. IVÁDY Gyula, DR. GORÁCZ Gyula, DR. STUBER Adrienne

Leánytestvérpár ismertetése, akik 13, illetve 7 1/z hónapos korban haltak meg. A szülők között consanguinitas van. Klinikailag fokozatosan kialakuló somatikus és psychés leépülés, ritka görcsrohamok jellemzők. A fiatalabbnál generalizált „overflow" typusú hyperaminoaciduria és kóros szénhydrátürítés volt kimutatható. A szövettani jellegzetességek súlyos diffus demyelinisatio orthochromatikus lebontással, status spongiosus, lágyburki és intracerebralis érburjánzás, gerincvelői mozgatósejt-pusztulás. Az esetek rokonok, de nem azonosak a Pelizaeus-Merz bacher-f. betegség Seitelberger-typusával. Kapcsolatuk van a meningealis angiomatosissal járó leukodystrophiákkal is. Szerzők felhívják a figyelmet hasonló esetek gyanújánál a biokémiai vizsgálatok fontosságára.

HUN 1971;24(02)