Részletes keresés

Kérjük, állítsa be a paramétereket!


 

Találatok száma: 51

Ideggyógyászati Szemle

1993. MÁJUS 20.

NMDA antagonisták lehetséges kinetikus és neuroprotektív hatása, különös tekintettel a parkinson-szindróma kezelésére

TAKÁTS Annamária

Az elmúlt néhány évben vált ismertté az excitátoros aminosavak, kiemelten a glutamát szerepe számos neuropszichiátriai betegség patomechanizmusában. A glutamát az NMDA receptorok ioncsatornáin keresztül fejti ki neurotoxikus hatását a Cat+ ionok şejtbe áramlásának facilitálásával. így az NMDA antagonista hatású szerek kedvezőek lehetnek olyan kórképekben, amelyekre glutamát hiperaktivitás jellemző. Mindennapi klinikai gyakorlatunkban azért van jelentősége az adamantán származékokkal történő kezelésnek elsősorban Parkinson szindrómában, mert ez a kezelés nemcsak tüneti, hanem neuroprotektív hatású is lehet.

Ideggyógyászati Szemle

1988. SZEPTEMBER 01.

Az agyszövet víz- és elektrolit-háztartásának neurohumorális szabályozása: az ún. „centrális atriális nátriuretikus faktor (ANF)” jelentősége

DÓCZI T., JOÓ F., SZERDAHELYI P., BODOSI M.

Szintetikus patkány atriális nátriuretikus faktor (a prekurzor 101—126 fragmentumának) adása megakadályozta a hipoozmoláris folyadékterheléssel kiváltható agyoedema létrejöttét, és az idegszövet össznátrium tartalmának szignifikáns csökkenéséhez vezetett. Az agyszövet összkálium tartalma változatlan maradt. A szintetikus patkány ANF intraventrikuláris adása élettani feltételek között nem hozott létre változást az agy víz-, kálium- és nátriumtartalmában. Az intraventrikulárisan adott ANF esetleges elsődleges perifériás (szisztémás) hatása — az ebből következő másodlagos agyi ion- és víztartalom-változásokkal — kizárható volt, mivel a centrálisán bejuttatott hormon a szérum ozmolalitást, nátrium és kálium koncentrációt nem befolyásolta. Ezek alapján azt feltételezhetjük, hogy a centrálisán termelődő ANF az agyi víz- és elektrolithomeostasis szabályozásában résztvesz. Az idegszövet nátriumtartalmának szignifikáns csökkenése az agyi volumen reguláció elsődlegességét bizonyítja, hiszen hipoozmoláris feltételek között az idegszövet azonnal „ozmotikusán aktív elemeket” (főként extraeelluláris nátrium ionokat) veszít. Ezek az eredmények további adatokat szolgáltatnak ahhoz a feltételezéshez, hogy az agyi ion- és térfogat-homeostasist centrális neuroendokrin rendszer szabályozza. A későbbiekben az ANF szerepet játszhat az agyoedema kezelésében.

Ideggyógyászati Szemle

1988. JANUÁR 01.

Intraventricularis izo-ozmolaris glicerin hatása az agyszövet víz- és iontartalmára

DR DÓCZI Tamás, DR SZERDAHELYI Péter, DR JOÓ Ferenc, DR KUNCZ Ádám, DR BODOSI Mihály

Izo-ozmoláris (0,35 mol dm-3) glicerin 120 percig tartó kamrai infúziója 11 mosm dm~3-rel növelte meg a szérum ozmolaritást és hipernatrémáit hozott létre. A hemispheriumok víztartalma 0,9%-kal csökkent, s ez szignifikánsan eltért a kontroll értékektől (P<0,05). Az ugyanolyan feltételek mellet végzett d-glukoz (0,3 mól dm-3) vagy nátrium klorid (0,15 mól dm-3) adás nem hozott létre szignifikáns változást a szérum és agyszövet ion- és víz- tartalmában. A szerzők azt feltételezik, hogy a glicerin olyan kisebb adagokban is előnyösen befolyásolja a koponyaűri nyomás- és térfogat emelkedéseket, amelyek egyébként nem hoznak létre jelentős (20—25 mosm dm~3) ozmotikus különbséget a vér- és idegszövet között. Közvetett bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a glicerin, amellett, hogy elsődleges ozmotikus dehidráló szerként is hathat, az agyi ion- és térfogat szabályozásért felelős centrális neurohumorális rendszert is valószínűleg befolyásolja. Feltehetően a centrális és perifériás vasopressin elválasztás gátlása révén (amelyet a glicerin a liquor nátrium tartalmának redukálása útján hoz létre) is csökkenti az agyszövet víztartalmát.

Ideggyógyászati Szemle

1987. JANUÁR 01.

Lithium transzport utak idegsejt membránban II. Nátrium-kálium pumpa mediált lithium felvétel

DR. JANKA Zoltán, DR. SZENTISTVÁNYI István

A közlemény az affektív zavarok kezelésében és profilaxisában hatékonyan használt lithium ion agyi idegsejtek membránján keresztül történ6 transzportját tanulmányozza. Idegsejt tenyészetekben az extracelluláris kálium koncentráció csökkentése emeli a sejtek lithium felvételét, amely növekedést a nátrium-kálium pumpa specifikus gátlószere, az ouabain, kivédi. Az ouabain alacsony extracelluláris nátrium koncentráció mellett csökkenti a sejtekbe történő lithium beáramlást, míg az idegsejtek lithium leadását értékelhető módon nem befolyásolja. Az adatok szerint a nátrium-kálium pumpa fiziológiás körülmények között nem játszik számottevő szerepet az idegsejtek lithium transzportjában; kísérletes vagy megváltozott ion-miliő mellett viszont igen, amely az élőben fenntartó lithium kezelés alatt esetlegesen egyéb okból előforduló hipokalémiás állapotokban a lithium szint fokozottabb ellenőrzésére hívja fel a figyelmet.

Ideggyógyászati Szemle

1986. JÚNIUS 01.

Az ion-háztartás vizsgálata pszichiátriai körfolyamatokban

TURY Ferenc, SZABÓ Erzsébet, MOLNÁR László

A szerzők 216, különböző pszichiátriai kórismével kezelt beteg szérumában és lumbalis liquorában határozták meg a Na+, K+, össz-Ca, Mg++, Pi és Cl- koncentrációját gyógyszermentes állapotban. Az elemzést a BNO—IX. kritériumai és négy jellegzetes tünet alapján végezték. A szérum- és liquor-K+" és a szérum-Mg++ csökkenése több kórképben és tünetben megfigyelhető volt. Felteszik, hogy az ion-háztartás zavarának szerepe lehet (esetleg a neurotransmitter-neuromodulator rendszerek befolyásolása révén) az elmezavarok kialakulásában.

Ideggyógyászati Szemle

1985. FEBRUÁR 01.

Lithium transzport utak idegsejt membránban I. Nátrium-lithium ellentranszport

DR. JANKA Zoltán, DR. SZENTISTVÁNYI István

A szerzők az affektív pszichózisok prevenciójában és terápiájában eredménnyel használt lithium ion membrántranszportját vizsgálták cerebrális szövetből készített idegsejt tenyészetekben. Az extracelluláris nátrium koncentráció csökkentése emelte a sejtek lithium felvételi sebességét, valamint redukálta a lithium leadás mértékét. Ugyanakkor az idegsejtek nátrium felvételét az extracelluláris lithium koncentráció emelése csökkentette, az intracelluláris lithium jelenléte pedig növelte. A sejtek lithium felvételének külső lithium koncentráció-függésében kimutatható volt egy telítődő komponens. Az egyensúlyi sejt/médium lithium megoszlás mintegy 30 perc alatt kialakult és napokig nem változott idegsejt kulturákban. Az egyensúlyi intra:extracelluláris lithium koncentrációhányados 1-dél kisebb értéket adott. A kísérleti eredmények arra utalnak, hogy a vörösvérsejtekhez hasonlóan agyi idegsejtek membránjában is működik egy formálisan nátrium-lithium csere ellentranszport rendszer, amelynek in vivo körülmények között, fenntartó lithium kezelés alatt is jelentősége lehet a lithium terápiás hatásának mechanizmusában, valamint a cerebrális lithium homeosztázis és detoxifikációs folyamat szabályozásában.

Ideggyógyászati Szemle

1982. JÚLIUS 01.

Biokémiai változások neuromuscularis betegségekben II.

DR DIÓSZEGHY Péter, DR CSENKÉR Éva, DR FEKETE István, DR MECHLER Ferenc

A szerzők 44 prímér izombetegségben szenvedő és 20 kontroll egyén szérumában és lumbális liquorában meghatározták a CK, aldoláz, GOT, GPT és LDH enzimek aktivitását, a glükóz és bomlástermékeinek mennyiségét, az összfehérje tartalmat és a fehérje frakciók megoszlását, valamint a legfontosabb ionok koncentrációját. Az irodalomban először közölnek rendszeres liquor vizsgálatokat prímér izombetegségekben. A szérumban talált enzimaktivitás változások lényegében megegyeznek az irodalmi adatokkal az izomdisztrofiákban, legkifejezettebben a Duchenne típusban, nemcsak a vérben, hanem a liquorban is szignifikáns eltéréseket találtak a szénhidrát- és a fehérje-anyagcserében. Ezek az adatok, amelyeket a Duchenne disztrofiában a mérsékelten emelkedett liquor CK aktivitás is megerősíti, arra utalnak, hogy a generalizált anyagcserezavar nem korlátozódik kizárólag az izomzatra, kisebb mértékben károsodott a központi idegrendszer is. Specifikusan jellemző ion koncentráció-változásokat egyik betegcsoportban sem találtak.

Ideggyógyászati Szemle

1981. JÚNIUS 01.

Myasthenia gravis: Magnézium szint meghatározása szérumban, harántcsíkolt izomban és thymusban

SZOBOR Albert, BRAUER H., KLEIN Magda

Thymectomia előtt és után 34 betegen meghatározva a szérum magnézium szintjét, értékelhető eltérés nem volt észlelhető, csakúgy, mint a kontroll szérumokhoz viszonyítva. A 34 myastheniás izom magnézium tartalma szignifikánsan és jelentősen alacsonyabb volt, mint a nem myastheniás izmoké. A thymus magnézium tartalma alacsony, a mirigy rezervoár jellege nem igazolható. Az izom magnézium szint alapján fölmerül a myastheniás véglemez area ion-miliőjének az ismerttől eltérő volta, összetétele és szerepe.

Ideggyógyászati Szemle

1980. ÁPRILIS 01.

A lítium ion hatása a szérum fehérjék fluoreszcenciájára

DR MOLNÁR Gyula, DAJKA Klára, DR BARACZKA Krisztina

Szerzők 26 litium sóval kezelt beteg szérum fehérjének natív fluoreszcenciáját tanulmányozták. Megállapították, hogy a kezelési időtartam növekedésével emelkedik a szérum fehérjék fluoreszcencia intenzitása. A különböző fehérjékkel végzett előkísérletekben a magas litium koncentrációk ún. quenching effektusát figyelték meg. A terápiás litium koncentrációk fluoreszcencia csökkentő hatása nem mutatható ki, a magasabb átlagdózissal kezelt betegeknél azonban ilyen tendencia megfigyelhető. A fluoreszcenciára gyakorolt in vivo hatásban fontosnak látszik a kezelési időtartam, de a jelenség oka és klinikai farmakológiai jelentősége nem tisztázott.

Ideggyógyászati Szemle

1973. JÚNIUS 01.

Az Atropin-coma hatása a neuromuscularis rendszerre, különös tekintettel a peripheriás idegek motoros rostjainak működésére

DR MECHLER Ferenc

Szerző 25 betegen polygraphiás vizsgálatokban elemezte az Atropin-coma központi és peripheriás idegrendszeri hatásait. Az EEG, EMG, EKG, légzés, az intramuscularis hőmérséklet, a peripheriás idegek vezetési sebessége, distalis latent ia-ideje, refractaer periódusa mellett figyelte a szénhydrát-anyagcserének, a vér és liquor ion-tartalmának és pH értékeinek változásait Atropin-comában. A refractaer periódus változását, valamint a distalis latentia-idő szignifikáns csökkenését észlelte. Megfigyeléseit az irodalom adataival egybevetve fejtegeti.