Részletes keresés

Lege Artis Medicinae

1993. MÁJUS 26.

A T-sejtek antigénspecifikus működésének előfeltétele: az antigén feldolgozása és bemutatása

RAJNAVÖLGYI Éva

Az immunrendszer működése során számos szabályozó mechanizmus igyekszik a szervezet belső egyensúlyát fenntartani. E folyamatok kulcsa a T- és B-lymphocyták antigénfelismerő képessége, amely funkcionális alapját képezi az immunrendszer célzott, antigénspecifikus működésének éppúgy, mint a klónszelekció elvén alapuló munkamegosztásnak (LAM 1991 1(18):1308–1314.) és ezáltal az antigén hatékony eltávolításának. A T-sejtek alapvető szerepet játszanak a szervezet saját és nem saját struktúrájának megkülönböztetésében. A T-sejtek antigénspecifikus aktiválódása különböző sejtfelszíni fehérjék megjelenéséhez és eltérő biológiai aktivitású limfokinek termelődéséhez vezet, melyek megszabják az immunrendszer sejtjei közötti együttműködés lehetőségeit, valamint befolyásolják más sejtek funkcióját, és így az immunválasz kimenetelét is. A T-sejtek működése így nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az immunrendszer megfelelő hatásfokkal és oly módon távolítsa el a szervezetből a testidegen anyagokat, hogy eközben a szervezet saját sejtjei a legkevésbé károsodjanak. Ahhoz azonban, hogy a T-sejtek biológiai funkcióikat kifejtsék, más sejtek, az úgynevezett antigén prezentáló sejtek (APS) együtt működését is igénylik. Közleményünkben azokról az antigénprezentáló sejtekben lejátszódó fehérje lebontási és szállítási lépéseket ismertetjük, amelyek nélkül a T-sejtek antigénfelismerő és effektor működése nem mehet végbe. Ma már igazolt, hogy ezek a folyamatok alapvetően befolyásolják a kórokozók elleni védekezés hatékonyságát és megszabják az autoimmun folyamatok szabályozott vagy kóros kimenetelét.

HUN 1993;3(05)

Lege Artis Medicinae

1991. DECEMBER 25.

Az ellenanyagtermelő sejtek hálózata és az autoimmunitás, az "immunológiai homunculus"

UHER Ferenc

Frank M. Burnet klónszelekciós elmélete szerint a saját struktúrákkal reagáló immunsejtek elpusztulnak és/vagy gátlás alá kerülnek, biztosítva a saját struktúrákkal szembeni toleranciát. Az egészséges immunrendszerben azonban mindig találhatók sejtek, sőt ún. „természetes" autoantitestek, amelyek saját struktúrákat ismernek fel. Az 1970-es években Niels K. Jerne feltételez te, hogy az ellenanyagmolekulák variábilis (V) régiói egyrészt a molekula antigén-felismerő helyét alkotják, másrészt azonban maguk is antigének ugyanazon szervezetben, azaz egy mással kölcsönhatásba léphetnek. A hálózat elmélet tehát az egész immunrendszert egyetlen, a V-régiók konnektivitásán alapuló - a szolubilis antitesteket és immunkompetens sejteket egyaránt magában foglaló - autonóm rend szernek tekinti. Antonio Coutinho a kettős, centrális és perifériás immunrendszer fogalmának bevezetésével próbálta meg feloldani a két elmélet közti ellentmondásokat. Szerinte a centrális rendszert egy szorosan kapcsolt hálózatba tartozó, autoreaktív lymfocyták alkotják. A perifériás, külső antigénekkel szembeni védelmet biztosító rendszer viszont állandóan megújuló, a klónszelekció törvényszerűségei szerint működő sejtekből áll. Végül Irun R. Cohen szerint a centrális rendszert alkotó hálózat nem más, mint egy homunculus, amely a szervezet korlátozott számú, domináns saját struktúrájának leképzését tartalmazza.

HUN 1991;1(18)

Ideggyógyászati Szemle

1991. JANUÁR 01.

Human Leukocyta Antigen (szerológiai és DNS) vizsgálatok narcolepsia gyanúja esetében

DR. SZŰCS Anna, DR. GYÓDI Éva, DR. TAKÁCS Katalin, DR. MIGLÉCZI György

A különböző népességek narcolepsiás betegeinek közel 100%-a hordozza az egészségesek között is gyakran előforduló HLA-DR2, DQwl és DW2 antigént; mindnyájukban kimutatható bizonyos DQ-béta és DQ- alfa DNS fragmens is. Ennek ismeretében a narcolepsia diagnózisa immungenetikai szempontból is alátámasztható vagy kizárható.

HUN 1991;44(01)

Ideggyógyászati Szemle

1986. AUGUSZTUS 01.

Immunoperoxidáz készítmények „poszt-intenzifikálása” fizikai előhívás segítségével

GALLYAS Ferenc, MÉREI F. Tibor

A szerzők szelektív ezüstöző eljárást ajánlanak a diaminobenzidin-chromogént alkalmazó immunoperoxidáz készítmények jelentős mértékű (több nagyságrend!) intenzifikálására. 51 agydaganat glia-fibrílláris protein ellenes antiszérummal nyert készítményein szerzett tapasztalatok alapján megállapítják, hogy ez a módszer nemcsak a mikroszkópos „megfigyelhetőséget” és a „mikrofotografálhatóságot” segíti elő, hanem láthatóvá tesz igen alacsony antigén-tartalmú szövetelemeket, melyeket ezüstözetlen metszeteken antigén-mentesnek tartanánk.

HUN 1986;39(08)

Ideggyógyászati Szemle

1985. AUGUSZTUS 01.

Neurocutan kórképek - sclerosis tuberosa és neurofibromatosis - klinikai genetikai aspektusai, HLA-antigén vizsgálatok és computer tomographiás diagnosztikája

LÁSZLÓ Aranka, BARTHA László, CSOBÁLY Sándor, KAISER Gabriella, SVÉKUS András

A szerzők 5 sclerosis tuberosás (ST) családban végeztek HLA tipizálást, a HLA-A w31 antigén szignifikánsan gyakoribb előfordulását igazolták, a B an tigéncsoport érintettsége nélkül. 4 családban autosomalis domináns, 1 családban pedig első génmutációs eredet igazolódott, a családtagok kültakarójának UV fényben történő vizsgálata, a depigmentált foltok detektálható fluoreszcencia jelensége alapján. 6 neurofibromatosisos (Nf) eset közül 4 volt forme fruste alak, az öröklődésmenet 4 családban autosomalis domináns, 1 családban első génmutációs eredet volt bizonyítható. A szerzők a computer tomografia diagnosztikus értékét is tárgyalják a fenti kórképek esetében.

HUN 1985;38(08)

Ideggyógyászati Szemle

1981. NOVEMBER 01.

Motoneuron betegség és a HLA antigének

ENGELHARDT József, KAISER Gabriella, HEINER Lajos

A szerzők az ellentmondó irodalmi adatokból kiindulva a motoneuron betegség és a HLA antigének A, B sorozatának kapcsolatát vizsgálták. Különválasztották a betegség spino-bulbaris motoneuronokra vonatkozó formáját (lower motoneuron disease), melyben az A1 antigén szignifikáns halmozott előfordulását találták. Észlelésük alapján felvetik az amyotrofiás laterálsclerosistól való eltérő etiológia lehetőségét. Irodalmi adatok alapján a betegségcsoport immunológiai és virológiai jellegű vizsgálatát is javasolják. Emellett áttekintést adnak a neuropszichiátriai megbetegedések és a HLA antigének kapcsolatáról eddig megjelent közleményekről.

HUN 1981;34(11)

Ideggyógyászati Szemle

1973. DECEMBER 01.

Ausztrália antigen vizsgálatok psychiatriai intézetben

DR FEJÉR Artur, DR PENKE Zsuzsanna, DR LENDVAI Béla, DR GÁLDI Zoltán

A szerzők a klinikai és laboratóriumi vizsgálatok egybevetésével megkísérlik a talált eredmények klinikai jelentőségének tisztázását és az ebből eredő gyakorlati teendők meghatározását.

HUN 1973;26(11-12)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚNIUS 01.

[Az autoimmun faktorok kimutatása és azonosítása a sclerosis multiplexben]

SCHUMACHER K., ROSS J.

[Electroforeticus vizsgálatok egybehangzóan mutatják, hogy a liquorban a kórkép heveny stadiuma alatt a gammaglobulin fractiók növekednek. Immunelectroforeticus és chromatographias vizsgálatok ezt megerőstítik. A gamma-globulin fractiók növekednek. Immunelectroforeticus és chromatographias vizsgálatok ezt megerősítik. A gamma globilin növekedésével a liquorban plasma-sejtek mutathatók ki. Ezeknek az adatoknak az alapján tételezik fel, hogy a sclerosis multiplexben immunologiai folyamatok zajlanak le. A központi idegrendszer antigenjével szemben a betegek serumában antitestek kimutatása eredményesnek látszik, Ross a válogatás nélküli betegek 40%-ában tudta kimutatni. Eredményeit mások is igazolták. Szerzők ezeknek az antitesteknek identificálását kísérelik meg. Oszlop-chromato graphias szétválasztással és immunelectrophoresissel a keresett antitestek 19 S gamma globulinnak vagy IgM-antitestnek bizonyultak. Ugyanezt az eredményt adta sclerosis multiplexes serum és agykivonat antitest-antigen complexumának savanyú hydrolysise és electrophoreticus elemzése. Embernél előforduló egyéb 19 S gamma-globulinnal végzett control vizsgálatok azt bizonyítják, hogy a specificitás nem kétséges. Lamoureux és Borduas a betegség heveny shubja alatt a liquorban gamma-globulin szaporulat mellett gamma-M és gamma-A globulin felszaporodást tudott kimutatni. A gammaglobulin fractioból cytotoxikus anyagot mutattak ki mely szövet kulturában károsította az ideg és glia-sejteket. Az antigén jellegéről még keveset tudunk. A szerzők legalább két féle antigént tételeznek fel, egyik lipid, másik protein természetű. Ma még nem tudjuk, hogy a serum antitestje auto-agressiv tényező vagy másodlagos tényező. ]

ENG 1967;20(06)