Részletes keresés

Gondolat

2011. AUGUSZTUS 15.

Kényszerképzetek a paraszolvencia terén

Balázs Péterrel, a SE ÁOK Közegészségtani Intézet igazgató-helyettesével Gyimesi Ágnes Andrea beszélget az orvoshiányról, paraszolvenciáról és a finanszírozás problémáiról.

HUN

Lege Artis Medicinae

2009. MÁRCIUS 21.

A juvenilis polyposis szindróma igazi arca

TAM Beatrix, SALAMON Ágnes, BAJTAI Attila, NÉMETH Annamária, KISS János, SIMON László

BEVEZETÉS - A colorectalis tumorok javarészt sporadikusan fordulnak elő, de számolni kell a familiáris halmozódású, illetve autoszomális domináns öröklődésű kórképekkel is. A juvenilis polyposis szindróma autoszomális, domináns öröklődésű kórkép, amelynek hátterében az SMAD4 vagy a BMPR1A gén mutációja állhat. A kórképre a hamartomatosus polipok nagy száma jellemző, amelyek megtalálhatók mind a felső gastrointestinumban, mind pedig a colorectum területén. A korábbi vélelmek ellenére a polipok egy része, átlagosan a 34-35. életév táján malignus átalakuláson mehet keresztül, ahogy az általunk követett család esete is mutatja. ESETISMERTETÉS - A juvenilis polyposis miatt kezelt fiatalember 18 éven át tartó, folyamatos gondozása során több mint száz polip került eltávolításra a gastrointestinumból. Nyolcéves gondozási szünet után (elégtelen compliance) betegünk 31 éves korában, súlyos klinikai állapotban érkezett vizsgálatra, amelynek során metasztatizáló colorectalis carcinomát észleltünk. A beteg rövid palliatív terápia után elhunyt. A beteg családfája alapján vizsgáltuk élő, nagykorú, elsőfokú rokonait, akik közül testvérbátyjánál szintén igazolódott a juvenilis polyposis szindróma. Az elvégzett genetikai vizsgálatok a BMPR1A mutációját igazolták a klinikailag is beteg testvérnél, annak egyik gyermekénél és az elhunyt gyermekénél is. KÖVETKEZTETÉS - A genetikai vizsgálatokkal a mutációt nem hordozókat mentesíthettük a betegségtudat nyomasztó terhe és nem utolsósorban a felesleges klinikai, főleg invazív vizsgálatok alól, míg a mutációt hordozókat a lehető legnagyobb klinikai gondossággal tudjuk ellenőrizni.

HUN 2009;19(01 klsz)

Lege Artis Medicinae

2008. MÁJUS 26.

A juvenilis polyposis szindróma igazi arca

TAM Beatrix, SALAMON Ágnes, BAJTAI Attila, NÉMETH Annamária, KISS János, SIMON László

BEVEZETÉS - A colorectalis tumorok javarészt sporadikusan fordulnak elő, de számolni kell a familiáris halmozódású, illetve autoszomális domináns öröklődésű kórképekkel is. A juvenilis polyposis szindróma autoszomális, domináns öröklődésű kórkép, amelynek hátterében az SMAD4 vagy a BMPR1A gén mutációja állhat. A kórképre a hamartomatosus polipok nagy száma jellemző, amelyek megtalálhatók mind a felső gastrointestinumban, mind pedig a colorectum területén. A korábbi vélelmek ellenére a polipok egy része, átlagosan a 34-35. életév táján malignus átalakuláson mehet keresztül, ahogy az általunk követett család esete is mutatja. ESETISMERTETÉS - A juvenilis polyposis miatt kezelt fiatalember 18 éven át tartó, folyamatos gondozása során több mint száz polip került eltávolításra a gastrointestinumból. Nyolcéves gondozási szünet után (elégtelen compliance) betegünk 31 éves korában, súlyos klinikai állapotban érkezett vizsgálatra, amelynek során metasztatizáló colorectalis carcinomát észleltünk. A beteg rövid palliatív terápia után elhunyt. A beteg családfája alapján vizsgáltuk élő, nagykorú, elsőfokú rokonait, akik közül testvérbátyjánál szintén igazolódott a juvenilis polyposis szindróma. Az elvégzett genetikai vizsgálatok a BMPR1A mutációját igazolták a klinikailag is beteg testvérnél, annak egyik gyermekénél és az elhunyt gyermekénél is. KÖVETKEZTETÉS - A genetikai vizsgálatokkal a mutációt nem hordozókat mentesíthettük a betegségtudat nyomasztó terhe és nem utolsósorban a felesleges klinikai, főleg invazív vizsgálatok alól, míg a mutációt hordozókat a lehető legnagyobb klinikai gondossággal tudjuk ellenőrizni.

HUN 2008;18(05)

Magyar Radiológia

2005. OKTÓBER 10.

Minőségköltségek a radiológiában: az ismételt vizsgálatok költségei

KIS Zsuzsanna

A szerző célja a minőségköltség fogalmának és fajtáinak bemutatása az egészségügyi szolgáltatásokban, ezen belül a radiológiai tevékenységekben, továbbá a minőségköltségek arányának becslése saját és irodalmi adatok alapján. Vizsgálja a minőségköltségek csökkentésének lehetőségeit.

HUN 2005;79(05)

Ideggyógyászati Szemle

2003. ÁPRILIS 20.

Dr. Jelencsik Ilona (1944-2002)

CSANDA Endre

Ismét nagy veszteség érte a magyar neurológusokat: 2002. június 17-én, röviddel éjfél elõtt lezárult egy nagyon tartalmas, de rövid életút. Hiába lehetett már évek óta számítani erre, olyan bátran nézett szembe az elkerülhetetlennel, szokott munkatempóját a végsõkig megtartva, hogy elhitette velünk, a vég még meszsze van. Csak amikor az utolsó hónapokban szép csendben gondoskodni kezdett a betegeirõl, hogy kik gondozzák õket a továbbiakban, lehetett sejteni, hogy hiába reménykedtünk.

HUN 2003;56(03-04)

Magyar Immunológia

2002. DECEMBER 20.

Hafner János (1955-2002)

CZIRJÁK László

Fájdalmas, pótolhatatlan veszteség ért bennünket János halálával. Több mint húsz éven át dolgozott a Zala Megyei Kórházban. Elõször aneszteziológus intenzív szakorvosként. A végzetes kórt is talán akkor, a sorozatban végzett dialíziskezelések során kapta. Késõbb belgyógyászatból is szakvizsgát tett. Kinevezték fõorvosnak.

HUN 2002;1(04)

Ideggyógyászati Szemle

1988. MÁRCIUS 01.

Ágyéki porckorongsérv gyermek- és adolescens korban

DR VETŐ Ferenc, DR MÉSZÁROS István

A szerzők 3154 ágyéki porckorongsérv miatt operált beteg közül a 20. életév alattiak adatait elemzik, véleményük szerint ebben az életkorban a betegség gyakran felismeretlen marad. A fiatalkori porckorongsérv keletkezésében kiemelik a trauma szerepét, tünettanában a funkcionális jelek túlsúlyát, diagnosisában a myelographia nélkülözhetetlenségét, valamint a korai műtét felnőttkorinál kedvezőbb eredményeit, így jogosultságát.

HUN 1988;41(03)

Ideggyógyászati Szemle

1986. AUGUSZTUS 01.

Somatosensoros kiváltott válaszok gyermekkorban

DR ÉGERHÁZI Anikó, DR DIÓSZEGHY Péter, DR VIRGA Ágnes, DR MECHLER Ferenc

19 egészséges fiúgyermeken regisztráltuk a nervus medianus elektromos ingerlésével kiváltott átlagolt potenciálokat a kéreg, a cervicalis gerincvelő és az Erb pont felett. A gyermekek életkora 6—12 év között volt. Meghatároztuk a hullámkomponensek látenciáit, az amplitúdókat, kiszámítottuk a csúcsok közötti látenciákat, a centrális vezetési időt, a jobb és bal oldal közötti különbséget, valamint a peripheriás idegvezetési sebességet. A felnőttre jellemző hullámkomponensek megtalálhatók a gyermekek kiváltott válaszaiban is, de a látenciák rövidebbek. A peripheriás és a centrális idegvezetési sebesség eléri a felnőttkori értéket. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy a somatosensoros pálya érése a 8. életév előtt befejeződik.

HUN 1986;39(08)

Ideggyógyászati Szemle

1981. FEBRUÁR 01.

[Az élet második felének téveszmés pszichózisai]

VON G. Hoffmann, W. Schöny, B. Hammer

[Két ok miatt láttuk fontosnal, hogy az élet második felében (első megnyilvánulás) a 45. életév után jelentkező, téveseszmeképződéssel járó psychosisok egy csoportját kiemeljük. Egyrészt szeretnénk a keresztmetszeti kép pontos regisztrálása alapján elérni a psychiatriai syndromák e nagy csoportjának felosztását, amely a későbbi hosszmetszeti vizsgálatot is megengedi. Másrészt nyilvánvaló volt, hogy útmutatások nyerhetők a differenciált therápia részére, ha külön osztjuk az organikus alapú psychisisokat (az organikus psychosyndroma elemei klinikai-psychiatriailag megfoghatóak), a késői schizophrenikákat (gondolkodászavar, strukturált téveszmék, befolyásoltatásos elemek előtérben állása) és thymopathiákat (a hangulat és indíték elhatárolható eltolódása).]

ENG 1981;34(02)

Ideggyógyászati Szemle

1967. JÚNIUS 01.

[A görcsös jelenségekről a hepato-lentikuláris degenerációban ]

GEORGIEV I.

[Hepato-lenticularis degeneratioban szenvedő 7 betegnél lehetett convulsiv jelenségeket észlelni. Már Strümpell korában észlelték és azóta szerzők 8–20 %-os gyakorisággal említik. A diagnosis klinikai és biochemiai vizsgálatokkal állapította meg. Kettőnél volt hereditas kimutatható. Három férfi és négy nő beteg megfigyelési ideje 2-10 év. Kórkép kezdete 9-14 életév. Rohamok jellege: 4 GM, ebből 1 Jackson-rohamokat is mutatott, továbbá 1 psychomotor és 2 PM, A rohamok a kórkép kifejlődésének különböző stadiumaiban jelennek meg. A mechanismus nem teljesen tisztázott. Ezek a betegek a kórkép epilepsia variansát képviselik. Az agytörzs mellső részeinek korai károsodását kórbonctan és EEG egyaránt bizonyítja. A hepato-lenticularis degeneratio mellett, mely elsősorban fronto-parietalisan, lenticulárisan és cerebellarisan okoz károsodást, egy másik kórkép analogiáját is fel kell vetni, mely a fronto-ponto cerebellaris rendszer megbetegedése, gyakori az epilepsia és a klinikai kép is hasonló a degeneratio hepato-lenticularishoz: ez a progressiv hyperkineticus encephalitis. Így nosologiai egységbe kerül a Dawson, van Bogaert, és Pette. Döring encephalitisekkel. Micro-structuralis és biochemiai zavarok még elemzésre szorulnak. ]

ENG 1967;20(06)