Magyar Radiológia

Minőségköltségek a radiológiában: az ismételt vizsgálatok költségei

KIS Zsuzsanna

2005. OKTÓBER 10.

Magyar Radiológia - 2005;79(05)

BEVEZETÉS - A szerző célja a minőségköltség fogalmának és fajtáinak bemutatása az egészségügyi szolgáltatásokban, ezen belül a radiológiai tevékenységekben, továbbá a minőségköltségek arányának becslése saját és irodalmi adatok alapján. Vizsgálja a minőségköltségek csökkentésének lehetőségeit. ANYAG ÉS MÓDSZEREK - A szerző egy korábbi multicentrikus tanulmány alapján saját felmérést végzett a megismételt radiológiai vizsgálatokból származó többletfilm-felhasználás kapcsán keletkező veszteség meghatározására. Az 1000 német pontra jutó veszteség alapján kiszámította a hibás szolgáltatások országos szintű költségét is. EREDMÉNYEK - A saját rövid felmérés alapján egy év alatt 300 000 forint+áfa került kifizetésre a megismételt vizsgálatokból származó többletfilm-felhasználás miatt. Az adott idő alatt teljesített vizsgálati pontszám alapján kiszámítható az 1000 pontra jutó veszteségszázalék. Ily módon országos szinten 2002-ben több mint 300 millió forintba kerültek a megismételt röntgenvizsgálatok. KÖVETKEZTETÉSEK - A hibás szolgáltatások kapcsán keletkező költségek és ezek révén az anyagi és erkölcsi veszteségek aránya indokolja, hogy mindig törekedni kell ezek felkutatására és csökkentésére. Eszközként a minőségbiztosítás és minőségfejlesztés segít, folyamataink helyes indikátorokkal történő ellenőrzése és elemzése révén a javító tevékenységek körvonalazódnak, a költségek csökkennek, emellett a minőség javul. Ez jogos elvárás a szolgáltatásokat vásárló biztosító és a betegek részéről is.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Magyar Radiológia

Du Pan-féle acromesomelicus dysplasia

ALI Al Kaissi, MAHER Ben Ghachem, FARID Ben Chehida, KAZIMIERZ Kozlowski

BEVEZETÉS - A porc eredetű morfogenikus fehérje (CDMP1) génmutációi számos rendellenességért felelõsek, az intrauterin elhalástól az egészen enyhe anomáliákig, mint a C típusú brachydactylia. A CDMP1 mutációnak két hasonló megjelenésű súlyos formája van, a du Pan- és a Hunter-Thompson-szindróma. ESETISMERTETÉSEK - Két du Pan-szindrómában szenvedő gyermek esetét ismertetjük, akik másodfokú rokonok voltak. Áttekintjük az anamnézist, a csontrendszer röntgenvizsgálatát, és összevetjük az irodalmi adatokkal. Mindkét család anamnézisében több spontán abortusz szerepelt, ezek valószínűleg a CDMP1 mutációk letális formájának felelhettek meg. A betegek csontröntgenfelvételei hasonló acromesomelicus rendellenességeket mutattak a du Pan-szindrómára jellemzően. KÖVETKEZTETÉS - A du Pan-szindróma ritka irodalmi bemutatása az elégtelen röntgendokumentációval állhat öszszefüggésben. Pontosabb röntgenábrázolás szükséges ahhoz, hogy a du Pan- és a Hunter-Thompson-szindróma között egyértelmű különbséget tudjunk tenni.

Magyar Radiológia

REFERÁLÓ ROVAT

GYENES György

Az ultrahang szerepe a trópusi és parazitás megbetegedések diagnosztikájában

Magyar Radiológia

A Magyar Radiológus Asszisztensek Egyesületének X. Országos Kongresszusa Kecskemét, 2005. június 30-július 2.

MALÉTA Andrea

A Magyar Radiológus Asszisztensek Egyesületének 1998. évi közgyűlése határozata értelmében évente megrendezzük kongreszszusunkat, amelyen lehetőségünk nyílik, a hagyományos technikai eljárások figyelemmel kísérése mellett, a modern képalkotó eljárások újdonságainak megismerésére is.

Magyar Radiológia

Hálózatok

LOMBAY Béla

Alig két hete szembesültem a ténnyel, hogy hálózatok vesznek körül, és embertársaimmal együtt hálók, hálózatok között élek, mozgok. Ilyesfélét sejtettünk a rendszerváltás előtt is, akkor még III/2-nek, III/3-nak hívták ezeket, ma azonban egész másról van szó: Csermely Péter, a Semmelweis Egyetem biokémia professzora 2005. szeptember 12-én a Mindentudás Egyetemén nagy sikerű előadást tartott „Hálózatok sejtjeinkben és körülöttünk” címmel.

Magyar Radiológia

Fiatal Radiológusok Fóruma

SOMOGYI Rita

Immáron eltelt két év az utolsó Fiatal Radiológusok Fóruma (FiRaFó) óta, bár sokuknak hoszszabbnak tűnik ez az idő. A FiRaFó már évtizedes hagyományokra tekint vissza, megteremtése Vadon Gábor professzor nevéhez fűződik.

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Ideggyógyászati Szemle

A mély agyi stimuláció hatékonysága Parkinson-kóros betegeink kezelésében

GERTRÚD Tamás, TAKÁTS Annamária, RADICS Péter, RÓZSA Ildikó, CSIBRI Éva, RUDAS Gábor, GOLOPENCZA Péter, ENTZ László, FABÓ Dániel, ERÕSS Loránd

Bevezetés, célkitűzés - Előrehaladott Parkinson-kórban az optimális gyógyszeres kezelés mellett fennálló motoros fluktuáció és tremor nagymértékben rontja a betegek életminőségét, ezek a tünetek azonban többnyire sikeresen kezelhetők mély agyi stimulációval. A kétoldali nucleus subthalamicus stimuláció hatékonyságát vizsgáltuk Parkinsonkóros betegeink kezelésében. Módszerek - A Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikája által gondozott, az Országos Idegtudományi Intézetben 2008-2011 között műtéten átesett tíz, Parkinson-kórban szenvedő beteg adatait dolgoztuk fel. A Hoehn-Yahr-stádium szerinti beosztást, az Egységes Parkinson-kór Pontozó Skála, és a Parkinson-kórra specifikus életminőség-skála pontjainak változását, a szükséges gyógyszerek mennyiségét mértük fel a műtét előtt, majd a műtét után egy évvel. Eredmények - A betegek állapota a Hoehn-Yahr-skálán hozzávetőlegesen két stádiummal javult a műtét után, a szedett gyógyszerek levodopa ekvivalens dózisát 63,4%-kal lehetett csökkenteni (p=0,005). Az Egységes Parkinson-kór Pontozó Skála összpontszáma 70,9%-kal (p=0,005) csökkent; a levodopa 12 órás elvonásakor a mindennapi élettevékenységek végzése 57,1%-kal (p<0,01), a motoros funkciók 79,1%-kal javultak (p<0,01). A dyskinesiák időtartama 62,5%-kal (p=0,018), az akinetikus állapot időtartama 87,5%-kal (p=0,005) csökkent. A betegek életminősége 41,6%-kal (p<0,01) javult. A neuropszichológiai tesztek a verbális memória javulását mutatták ki. Következtetés - A műtétet követően a gyógyszerek levodopa ekvivalens dózisát jelentősen tudtuk csökkenteni, a motoros tünetek és a betegek életminősége nagymértékben javult. Bár a betegszámunk még kicsi, eredményeinket a betegek gondos kiválasztása, a pontos célzási technika, megfelelő programozás, beteggondozás alapozza meg.

Lege Artis Medicinae

A PErindopril-Amlodipin fix kombináció véRnyomáscsökkentő hatásának vizsgáLata - A PEARL tanulmány

NAGY Viktor, LANTOS Éva, HABONY Norbert

HÁTTÉR, CÉLKITŰZÉS - A magas vérnyomás kezelésében az egyidejűleg több támadásponton ható kombinációk alkalmazása került előtérbe a célvérnyomás pontosabb elérése és a nagyobb terápiahűség érdekében. A PEARL elnevezésű obszervációs vizsgálatban a perindoprilt és az amlodipint fix dózisban tartalmazó készítmények (5/5, 5/10, 10/5, 10/10 mg Covercard®) vérnyomáscsökkentő hatékonyságát tanulmányoztuk rendelői vérnyomásmérések és 24 órás ambuláns vérnyomás-monitorozás (ABPM) alapján, primer, I. vagy II. fokú hypertoniás járó betegeken, akiknek célvérnyomása a korábbi kezeléssel nem volt elérhető. Értékeltük a metabolikus paraméterek változását és a betegek közérzetét is. BETEGEK ÉS MÓDSZEREK - A nyílt, multicentrikus, beavatkozással nem járó, megfigyeléses, három hónapon keresztül tartó vizsgálatban 10 335 beteg (5483 nő, 4852 férfi, átlagéletkor 61,02±12,43 év, derékkörfogat 99±13,75 cm) adatának feldolgozására került sor. A hypertonia fennállási ideje 9,53±7,74 év volt. A betegek a beleegyező nyilatkozat aláírása után összesen három viziten (beválasztás, első és harmadik hónap) vettek részt, amelyen adatlap kitöltése történt (első vizit: nem, életkor, derékkörfogat, rendelői vérnyomás, szívfrekvencia, a hypertonia fennállásának időtartama, kockázati tényezők, szövődmények, társbetegségek, korábbi vérnyomáscsökkentő kezelés, panaszok), opcionálisan laboratóriumi vizsgálat és ABPM; második és harmadik vizit: rendelői vérnyomás, szívfrekvencia, nemkívánatos esemény, közérzet, kezelés, opcionálisan laboratóriumi vizsgálat és ABPM. A betegek a tablettát reggel vették be, a dózis növelhető volt, ha a vérnyomás nem normalizálódott. A vizsgált paraméterek változását egymintás t-próbával teszteltük. A különböző gyakoriságok azonosságát χ2-próba alkalmazásával ellenőriztük. A kétoldalas szignifikanciaszint 5% volt. EREDMÉNYEK - A hatékonyságot jelző összes paraméter (rendelői vérnyomás, ABPM) szignifikánsan javult a perindopril-amlodipin kezelés során. A rendelői vérnyomás 158/93 Hgmm-ről 132/80 Hgmm-re, a 24 órás vérnyomásátlag 145/84 Hgmm-ről 128/76 Hgmm-re csökkent (p<0,001), a vérnyomás-variabilitást jelző diurnalis index nem változott, megmaradt a dipper görbe. A betegek 75,5%-a érte el a <140/90 Hgmm-es célvérnyomást. A befejezéskor adott átlagos dózis 8 mg perindopril és 7,3 mg amlodipin volt. Az eredmények konzisztensek voltak bármely korábban alkalmazott vérnyomáscsökkentő kezelés, illetve bármely, a cardiovascularis kockázatot jelző alcsoport esetén. Laboratóriumi leletek közül klinikai jelentősége van a következő csökkenéseknek: összkoleszterin 5,67 vs. 5,21 mmol/l, LDL-koleszterin 3,18 vs. 2,83 mmol/l (p <0,001 mindkét esetben). A betegek 85%-a értékelte a közérzetét jobbnak vagy kiválónak. Súlyos nemkívánatos esemény jelentésére nem került sor. KÖVETKEZTETÉS - A perindopril-amlodipin fix kombinációs kezelés hatékonyan és biztonságosan alkalmazható a célvérnyomást el nem érő hypertoniás betegek nagy tömegében.

Ideggyógyászati Szemle

Clozapinterápia augmentációja elektrokonvulzív kezeléssel

GAZDAG Gábor, KOCSIS-FICZERE Nárcisz, TOLNA Judit

Célkitűzés - A clozapin-monoterápia, valamint a clozapinnal végzett kombinált pszichofarmakoterápia elektrokonvulzív terápiával történő augmentációjának vizsgálata a hatékonyság és a biztonságosság szempontjából. Módszer - Áttekintettük az 1999 novembere és 2003 decembere között clozapin mellett elektrokonvulzív terápiában részesült betegek kórrajzait. Eredmények - Összesen 43 beteg részesült a fenti időszakban clozapin plusz elektrokonvulzív terápiában. Az elektrokonvulzív terápia utáni CGI-értékek a szkizoaffektív betegek csoportjában mind a katatón (Z=-3,72, p<0,01), mind a hebephren betegek csoportjában talált értékeknél (Z=-3,17, p<0,01) szignifikánsan alacsonyabbak voltak. Az alkalmazott augmentációs módszerek száma alapján képzett csoportok közül a clozapin+3 csoport szignifikánsan idősebb betegekből állt, mint a clozapin+1 csoport (Z=2,45, p=0,01). Az elektrokonvulzív terápia utáni CGIértékek a clozapin-monoterápiában részesülő csoportban szignifikánsan alacsonyabbak voltak, mint az egy, a kettő vagy a három augmentációs kombinációval kezelt csoportokban (monoterápia-1 augmentáció: Z=-3,01, p<0,01; monoterápia-2 augmentáció: Z=-2,89, p<0,01; monoterápia- 3 augmentáció: Z=-2,41, p=0,01). Következtetések - Vizsgálatunk alapján elsősorban szkizoaffektív betegek esetében érdemes megkísérelni a clozapinkezelés augmentációját elektrokonvulzív terápiával a clozapin-monoterápia hatástalansága esetén. Több augmentációs stratégia egyidejű alkalmazásától a kezelés hatékonyságának a növekedése nem, csak a mellékhatások szaporodása várható.

Lege Artis Medicinae

A krónikus C-vírus-hepatitis peginterferonkezelése - Peginterferon alfa-2a vagy alfa-2b?

TORNAI István

A krónikus C-vírus-hepatitis kezelése során a cél a tartós virológiai remisszió (SVR) elérése. Ekkor a hepatitis C-vírus-nukleinsav a kezelés után 24 héttel sem mutatható ki a betegek vérében. Az 1- es genotípusú vírussal fertőzött betegek esetén ez a peginterferon (pegIFN) alfa-2a, illetve alfa- 2b plusz ribavirin kombinációval 40-50% valószínűséggel érhető el. A két pegIFN alfa farmakokinetikai tulajdonságai jelentősen különböznek egymástól. Az elmúlt nyolc évben számos klinikai vizsgálatot végeztek annak érdekében, hogy tisztázzák, van-e különbség a klinikai hatékonyságukban vagy biztonságosságukban. Több prospektív összehasonlító vizsgálat ért véget a közelmúltban. Közülük a legnagyobb jelentőségű a legtöbb beteget vizsgáló, amerikai IDEAL tanulmány, de számos kisebb vizsgálat eredménye is rendelkezésre áll. Az IDEAL tanulmányban több mint 3000 HCV-1 genotípusú beteg kezelése során nem találtak szignifikáns különbséget a két pegIFN hatékonyságában, de a ribavirin dozírozása több kérdést is felvet. A két kisebb olasz tanulmányban szignifikánsan jobbnak találták a pegIFN alfa-2a plusz ribavirin kezeléssel elérhető SVR-t. A Cochrane adatbázis metaanalízisében további öt tanulmány eredményeit öszszesítve, 4335 beteg adatai alapján a pegIFN alfa-2a alapú kezelést szignifikánsan hatékonyabbnak véleményezték. A hatékonyság mellett egy szintén nagy beteganyagot vizsgáló amerikai tanulmány a gazdaságossági szempontok szerint vetette össze a két kezelési kombinációt, ebben szintén a pegIFN alfa-2a bizonyult kedvezőbbnek.

Lege Artis Medicinae

A sitagliptin hatékonysága és biztonságossága 2-es típusú diabetesben szenvedő betegek hosszan tartó kezelése során

HIDVÉGI Tibor

A 2-es típusú diabetes progresszív természete, illetve az életmód és/vagy gyógyszeres kezelés szükségessége miatt fontos tényező az újabb antihyperglykaemiás szerek hosszú távú hatékonysága és biztonságossága. A metformin a leggyakrabban használt orális antihyperglykaemiás szer (OHA) a terápia kezdetén. A kezdetben alkalmazott monoterápia nem elégséges a jó vércukorkontroll fenntartásához, gyakran szükséges az orális szerek kombinációja. Az inkretinalapú kezelés [például dipeptidil-peptidáz-4 (DPP-4) -inhibitorok, a glükagonszerű peptid 1-analógok és az inkretinmimetikumok] újabb lehetőséget kínálnak a 2-es típusú diabetes terápiájában. A sitagliptin új hatásmechanizmusú, naponta egyszer adható OHA, amely az inkretintengelyen hat. A sitagliptin a folyamatban lévő metforminterápiához adva jól tolerálható, a glykaemiás kontroll szignifikáns javulását eredményezte 30- 104 hétig tartó kezelés során 2-es típusú cukorbetegségben.