Ideggyógyászati Szemle - 1981;34(02)

Ideggyógyászati Szemle

1981. FEBRUÁR 01.

Miskolczy Dezső élete és munkássága (1894-1978)

JUHÁSZ Pál

Folyóiratunk múlt évi első számában már emlékeztettünk arra, hogy nem esetleges, hanem szükségszerű kívánalom Miskolczy Dezső munkássága eredményeinek számbavétele és értékelése, életútjának követése, mindkettő konklúzióinak megfogalmazása akár a hazai szakkörök részére, akár egészségügyi szervezésünk, egészségügyi politikánk és ezen túlmenően a honi és nemzetközi kulturális feladataink szemszögéből egyaránt.

Ideggyógyászati Szemle

1981. FEBRUÁR 01.

[Alapvető megfontolások a szerves pszichoszindrómák osztályozásához]

BERNER Peter

[Az általánosan használt pszichiátriai terminológia azon a feltételezésen alapul, hogy az agyi betegségek - ha nem veleszületettek vagy nem a korai gyermekkorban alakultak ki - rendszeresen bizonyos és általában könnyen felismerhető "pszichopatológiai reakcióminták" formájában jelentkeznek {Lauter, 1980.). Általában különbséget tesznek az akut exogén reakciótípusok (Bonhoeffer, 1917) és azon szindrómák között, amelyeket az agyműködés krónikus organikus károsodásának kifejeződésének tekintenek. Az előbbieket "tipikus" (tudatzavarral kísért) és "atipikus" (Wieck [1956] által átmeneti szindrómaként leírt, a tudatot nem zavaró) exogén reakciótípusokra osztjuk. A krónikus károsodás okozta állapotok esetében az organikus pszichoszindrómát, amelyben az egész agy érintettnek tűnik, általában elkülönítik az agyi-lokális pszichoszindrómától, amelyet bizonyos körülírt régiók kizárólagos vagy domináns érintettségének tulajdonítanak (E. és M. Bleuler, 1966). ]

Ideggyógyászati Szemle

1981. FEBRUÁR 01.

Az idiopathiás orthostatikus hypotonia

HERMANN Béla, OSVÁTH János

Az idiopathiás orthostatikus hypotonia az idegrendszernek primer, egyéb orthostatikus hipotenziót okozó állapotoktól határozottan elválasztható klinikai entitása. A szerzők áttekintik a kórkép irodalmát, ismertetik a jellemző klinikai képet, a kórismézés kritériumait és a gyógykezelés egyre bővülő lehetőségét, amihez maguk is valamelyest hozzájárultak. Ismertetik egy betegük kórlefolyását és eredményes kezelését.

Ideggyógyászati Szemle

1981. FEBRUÁR 01.

[Az élet második felének téveszmés pszichózisai]

VON G. Hoffmann, W. Schöny, B. Hammer

[Két ok miatt láttuk fontosnal, hogy az élet második felében (első megnyilvánulás) a 45. életév után jelentkező, téveseszmeképződéssel járó psychosisok egy csoportját kiemeljük. Egyrészt szeretnénk a keresztmetszeti kép pontos regisztrálása alapján elérni a psychiatriai syndromák e nagy csoportjának felosztását, amely a későbbi hosszmetszeti vizsgálatot is megengedi. Másrészt nyilvánvaló volt, hogy útmutatások nyerhetők a differenciált therápia részére, ha külön osztjuk az organikus alapú psychisisokat (az organikus psychosyndroma elemei klinikai-psychiatriailag megfoghatóak), a késői schizophrenikákat (gondolkodászavar, strukturált téveszmék, befolyásoltatásos elemek előtérben állása) és thymopathiákat (a hangulat és indíték elhatárolható eltolódása).]

Ideggyógyászati Szemle

1981. FEBRUÁR 01.

USA-beli tanulmányút

PERÉNYI András

Szerző beszámol USA beli tanulmányútjáról.