Lege Artis Medicinae

Quo vadis egészségügy?

GYARMATI László

1993. SZEPTEMBER 29.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(09)

A múlt év szeptemberében feltett kérdésre, hogy megvalósítható-e a tervezett egészségügyi reform a Tb. jelenlegi keretei között (2), sajnos az elmúlt idő nem sok pozitív választ adott. A Miniszter úr által javasolt dialógushoz szeretnék hozzájárulni az itt közölt gondolatokkal.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Van-e jogunk a halálhoz?

SÁNDOR Judit

Történelmi bizonyítékaink vannak arra, hogy az ókorban már különbséget tettek a gyógyítható és a nem gyógyítható betegek között. Az orvosnak csillapítania kellett a fájdalmat, de a méltóságteli halálra való felkészítés már nem tartozott a feladatai közé. A halálba kísérés és a halálba segítés a későbbi évszázadokban sem minősült orvosi ténykedésnek, a fájdalomcsillapítás, a mesterséges életbentartás lehetőségének meg jelenésével azonban ez a tevékenység is – mint annyi más - (például szülés) medikalizálódott. A halálfélelem mellett megjelent a mesterségesen fenntartott élettől való félelem is.

Lege Artis Medicinae

Ceftazidim: tíz év a klinikai gyakorlatban

SZALKA András, PRINZ Gyula

A közlemény áttekinti a ceftazidim legfontosabb tulajdonságait: széles hatásspektrumát, beleértve a Pseudomonas aeruginosa törzseket is, előnyös farmakokinetikai tulajdonságait, alkalmazásának számos indikációját, az empirikus és elektív kezelés eredményességét, valamint a ritkán előforduló mellékhatásokat, a szer bevezetése óta eltelt tíz év tapasztalatai alapján.

Lege Artis Medicinae

Mit várhatunk ma a PTCA-tól?

MAJOR László, MOLNÁR Ferenc, BERENTEY Ernő, KÉKES Ede

A szerzők főleg irodalmi adatok alapján, az eredmények tükrében áttekintik a percutan transluminalis coronaria angioplasztika indikációjának kibővülését a metodika kialakulásától napjainkig. Megadják a revascularisatio és elsősorban a PTCA helyét az ischaemiás szívbetegség különböző formáinak kezelésében. Megállapítják, hogy az ischaemiás szív betegség morfológiai diagnosztikájának elengedhetetlen része a koronarográfia (1). A téma fontosságára a morbiditási és mortalitási statisztikák hívják fel a figyelmet, miszerint Magyarország ebben a betegcsoportban a kétes vezető helyet foglalja el, ugyanakkor összehasonlító statisztikák bizonyítják, hogy az ischaemiás szívbetegség kezelésében hazánkban sem a műtéti revascularisatio és még kevésbé a PTCA nem tudta elfoglalni szükségszerű helyét. A PTCA napjainkban a revascularisatióra szoruló beteganyag mintegy felében a műtéti megoldás reális alternatívája, különös tekintettel a beteg kisebb megterhelésére, a gyorsabb rehabilitációra és a kisebb költségre. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a módszer jelentőségére, elsősorban az alapellátásban dolgozók körében (2).

Lege Artis Medicinae

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

Lege Artis Medicinae

A digoxin (hatásának) véletlenszerű értékelése az angiotenzin-konvertáló enzim gátlására irányuló vizsgálat során

MATOS Lajos

A keringési elégtelenség a csak diuretikum + ACE-gátló + placebo csoport 23 betegében olyan mértékben romlott, hogy abba kellett hagyni a vizsgálatot, míg ez csak négy esetben fordult elő a digoxinnal is kezeltek között (p<0,001). Placebo-kezelés mellett a keringési elégtelenség romlásának relatív esélye a digoxinhoz képest 5,9 lett. A funkcionális kapacitás valamennyi mért paramétere (maximális terhelhetőség, szubmaximális terheléses kapacitás, NYHA fokozat) romlott a digoxin elvonása esetén. Hasonlóan csökkent digoxin helyett placebo adására az élet minősége (p=0,04), az ejekciós frakció (p=0,001), illetve nőtt a szívfrekvencia (p<0,001) és a testsúly (p<0,001).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

Covid-19 – a valóság próbája

SVÉD Tamás

Ez a pandémia a válság, a valóság próbája, a megmérettetés, ahol kiderül, mit tudunk kezdeni a szekrényekből előbukó csontvázak tömegével, képesek vagyunk-e félretenni játszmáinkat és közösen, összezárva megküzdeni egy komoly fenyegetéssel. Akkor sikerülhet, ha képesek leszünk ezúttal szembenézni a valósággal, mind a járvány, mind az egészségügy állapotának tekintetében.

Lege Artis Medicinae

LAM 30: 1990–2020. Tükörbe nézve: a LAM, a magyar orvostudomány és a hazai egészségügy három évtizede

KAPÓCS Gábor

Kedves Olvasónk! Örömmel nyújtjuk át Önnek a LAM (Lege Artis Medicinæ) 30., karácsonyi számát. A LAM az 1990. évi indulása óta méltán vívott ki elismerést széles körű, megalapozott és hasznos információival az orvos- és egészségtudományok legújabb vívmányairól, valamint az egészségügyről és határterületeiről. Kezdettől fogva azon dolgozunk, hogy hiteles, magas szakmai és esztétikai színvonalú kiadványt készítsünk, amit haszonnal és élvezettel forgathatnak a legkülönbözőbb, az orvostudományhoz tartozó, és ahhoz kapcsolódó területek művelői. Ennek következetes megvalósítása tette az elmúlt évtizedekben a LAM-ot hazánk egyik legtekintélyesebb orvostudományi folyóiratává.

Lege Artis Medicinae

Három évtized rövid krónikája

KAPRONCZAY Katalin

A magyarországi időszaki szaksajtó európai viszonylatban meglehetős késéssel indult meg. A szakfolyóiratok közreadását, szerkesztését, szemléletét egyaránt befolyásolta az adott történelmi, politikai helyzet. Bizonyos történelmi fordulópontok hatására fontos szakfolyóiratok megszűntek (1848–49-es szabadságharc, első és a második világháború), ugyanakkor voltak időszakok, amelyek lendületet adtak a tudományok fejlődésének, így a folyóirat-alapításnak is. Az 1990-es magyarországi rendszerváltoztatás utáni évekre mindkét kijelentés érvényes, megváltozott a könyv- és folyóirat-kiadás struktúrája, amely folyamatnak voltak „áldozatai”, de ígéretes eredményei is. Az utóbbiak sorába tartozik az akkor alakult Literatura Medica Kiadó, és annak saját folyóirata, az 1990-ben alapított Lege Artis Medicinae, a LAM (alcíme szerint: Új magyar orvosi hírmondó) című tudományos folyóirat. Megjelentetésével örvendetesen gyarapodott az orvosi szaksajtó. Tudományos szakközleményei felveszik a versenyt az immár nagy múltú hazai orvosi folyóiratok írásaival, szemléletével azonban új irányt is képvisel. Tudatosan felvállalja és fórumot biztosít az orvostársadalmat érintő kérdéseknek, foglalkozik az egészségügy, a gazdaság, a prevenció kérdésével, szoros összefüggésben a közegészségügyi intézményi rendszerrel, az in­frastruktúrában és a gyógyító munkában résztvevők helyzetével, jellemzően a társadalom-egészségügyi szemléletet követi.

Hivatásunk

Szakdolgozók nélkül nincs egészségügy!

TARCZA Orsolya

Egyre többen látják be, hogy a betegek gyógyításában nélkülözhetetlenek a szakdolgozók, ezért fontos, hogy a pályán tartsuk mindazokat, akik most a kórházakban dolgoznak, mint ahogy az is, hogy megmutassuk a fiataloknak, van innováció és előrelépés az egészségügyben is. Többek között erről is beszélt lapunknak dr. Ficzere Andrea, az egyik legnagyobb forgalmú fővárosi kórház, az Uzsoki főigazgatója, aki április óta a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) elnöki tisztét is ellátja.

Nővér

A kiterjesztett hatáskörű ápolói rendszer fogadtatása a magyar társadalom megítélése tükrében

SAIN Henrietta, BÁNFAI Bálint

A kiterjesztett hatáskörű ápolók egészségügyi ellátásba való integrálása javíthatja az ellátás minőségét. Kutatásunk célja volt felmérni, hogy milyen fogadtatásra számíthatnak a kiterjesztett hatáskörű ápolók (APN) a magyar társadalom megítélése tükrében, fókuszálva a sürgősségi ellátásra. Célunk volt egy jó nomenklatúra meghatározása, valamint az új ellátók és a mentőtisztek közötti párhuzam megvilágítása, az új rendszer elfogadásának segítése céljából. A vizsgálatot 2019 szeptembere és novembere között végeztük. Adatgyűjtési eszközként saját szerkesztésű online kérdőívet készítettünk, melyet a 18. életévüket betöltött magyarországi lakosok tölthettek ki. A kérdőív tartalmazott szociodemográfiai kérdéseket, a kiterjesztett hatáskörű ápolók elfogadására vonatkozó kérdéseket, valamint a megfelelő nomenklatúrát vizsgáló kérdéseket és egy tájékoztatót is. A kérdőívet összesen 372 fő töltötte ki (N=372). Az APN-ekkel kapcsolatban megfelelő ismeretekkel rendelkezők jobban elfogadják az APN-ek szerepét (p=0,002), mint akiknek az ismereteik hiányosak. Az egészségügyi dolgozók fogékonyabbak az új rendszer megismerésére (p=0,018), mint a laikusok. Akik a mentőtisztek kompetenciáit ismerik, jobban elfogadják az APN-ektől a vizsgálatokat (p<0,001). Legtöbben az APN, a vizsgáló ápoló/mentőtiszt és mesterápoló kifejezéseket javasolják a nomenklatúrához. A társadalom és az egészségügy hozzáállása nem elutasító, megfelelő tájékoztatás, a kompetenciák pontos meghatározása és a megfelelő jogi háttér kialakítása mellett integrálható rendszerré válhat.