Lege Artis Medicinae

Egészségbiztosítási esélyek

FRENKL Róbert

1993. SZEPTEMBER 29.

Lege Artis Medicinae - 1993;3(09)

Töprengő

Minden magyar állampolgárnak joga van ingyen a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz. – Ez volt a szocialista egészségügy azon alaptétele, amely álszentségével, hazugságával eleve reménytelenné tett minden reformtörekvést. Ami még rosszabb, az egymást követő orvosnemzedékek számára meghatározóvá vált az irrealitás, ennek demoralizáló hatásától legfeljebb egy-egy értékőrző egyéniség közelsége, szakmai felkészültségük, emberi tisztességük nyújthatott valamelyest védelmet.

HOZZÁSZÓLÁSOK

0 hozzászólás

A kiadvány további cikkei

Lege Artis Medicinae

Van-e jogunk a halálhoz?

SÁNDOR Judit

Történelmi bizonyítékaink vannak arra, hogy az ókorban már különbséget tettek a gyógyítható és a nem gyógyítható betegek között. Az orvosnak csillapítania kellett a fájdalmat, de a méltóságteli halálra való felkészítés már nem tartozott a feladatai közé. A halálba kísérés és a halálba segítés a későbbi évszázadokban sem minősült orvosi ténykedésnek, a fájdalomcsillapítás, a mesterséges életbentartás lehetőségének meg jelenésével azonban ez a tevékenység is – mint annyi más - (például szülés) medikalizálódott. A halálfélelem mellett megjelent a mesterségesen fenntartott élettől való félelem is.

Lege Artis Medicinae

Ceftazidim: tíz év a klinikai gyakorlatban

SZALKA András, PRINZ Gyula

A közlemény áttekinti a ceftazidim legfontosabb tulajdonságait: széles hatásspektrumát, beleértve a Pseudomonas aeruginosa törzseket is, előnyös farmakokinetikai tulajdonságait, alkalmazásának számos indikációját, az empirikus és elektív kezelés eredményességét, valamint a ritkán előforduló mellékhatásokat, a szer bevezetése óta eltelt tíz év tapasztalatai alapján.

Lege Artis Medicinae

Mit várhatunk ma a PTCA-tól?

MAJOR László, MOLNÁR Ferenc, BERENTEY Ernő, KÉKES Ede

A szerzők főleg irodalmi adatok alapján, az eredmények tükrében áttekintik a percutan transluminalis coronaria angioplasztika indikációjának kibővülését a metodika kialakulásától napjainkig. Megadják a revascularisatio és elsősorban a PTCA helyét az ischaemiás szívbetegség különböző formáinak kezelésében. Megállapítják, hogy az ischaemiás szív betegség morfológiai diagnosztikájának elengedhetetlen része a koronarográfia (1). A téma fontosságára a morbiditási és mortalitási statisztikák hívják fel a figyelmet, miszerint Magyarország ebben a betegcsoportban a kétes vezető helyet foglalja el, ugyanakkor összehasonlító statisztikák bizonyítják, hogy az ischaemiás szívbetegség kezelésében hazánkban sem a műtéti revascularisatio és még kevésbé a PTCA nem tudta elfoglalni szükségszerű helyét. A PTCA napjainkban a revascularisatióra szoruló beteganyag mintegy felében a műtéti megoldás reális alternatívája, különös tekintettel a beteg kisebb megterhelésére, a gyorsabb rehabilitációra és a kisebb költségre. A cikk célja, hogy felhívja a figyelmet a módszer jelentőségére, elsősorban az alapellátásban dolgozók körében (2).

Lege Artis Medicinae

Myocardialis kontraszt echokardiográfia; Új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára

TEMESVÁRI András, LENGYEL Mária, PAOLO Voci

Ha a szívizom perfúziója átmenetileg vagy tartósan egy bizonyos kritikus szint alá csökken, az ischaemiás szívbetegség tünetei jelentkeznek. A koronarográfia ábrázolja az anatómiai szűkületeket, azonban ebből a perfúzióváltozás mértékére nem lehet egyenesen következtetni. A myocardialis kontraszt echokardiográfia új módszer a myocardialis perfúzió vizsgálatára. Az intracoronariás, illetve intravénás úton bejuttatott kontrasztanyag a vörösvértesekkel közel azonos nagyságú buborékokat tartalmaz, amelyek áramlásdinamikailag azonos jellegűek. Ezek a perfundált szívizmot kontrasztossá (fehérebbé) teszik az echokardiográfia számára. Az echo kontraszt-változás a perfúzióváltozás mérésére alkalmas. Az intracoronarias alkalmazás a coronariaág áramlási területét, a perfúzió rezervjét és a kollaterális keringás kimutatását teszi lehetővé. Az intraoperatív felhasználás során a cardioplegia eloszlását és a graft véráramlását vizsgálhatjuk. Az intravénásan beadott, tüdőn átjutó és a myocardiumot megfestő kontrasztanyag az ágy melletti perfúziós vizsgálatokat teszi lehetővé. Az ischaemiás szívbetegség diagnosztikájában és terápiájában széles körben alkalmazható új módszert ismertetünk, amely az invazív és nem invazív kardiológiában egyaránt felhasználható.

Lege Artis Medicinae

A digoxin (hatásának) véletlenszerű értékelése az angiotenzin-konvertáló enzim gátlására irányuló vizsgálat során

MATOS Lajos

A keringési elégtelenség a csak diuretikum + ACE-gátló + placebo csoport 23 betegében olyan mértékben romlott, hogy abba kellett hagyni a vizsgálatot, míg ez csak négy esetben fordult elő a digoxinnal is kezeltek között (p<0,001). Placebo-kezelés mellett a keringési elégtelenség romlásának relatív esélye a digoxinhoz képest 5,9 lett. A funkcionális kapacitás valamennyi mért paramétere (maximális terhelhetőség, szubmaximális terheléses kapacitás, NYHA fokozat) romlott a digoxin elvonása esetén. Hasonlóan csökkent digoxin helyett placebo adására az élet minősége (p=0,04), az ejekciós frakció (p=0,001), illetve nőtt a szívfrekvencia (p<0,001) és a testsúly (p<0,001).

Lapszám összes cikke

Kapcsolódó anyagok

Lege Artis Medicinae

A magyarországi várólista-csökkentési program orvosszakmai összetételének, igénybevételi mutatóinak és területi megoszlásának elemzése 2015–2018 időszakában

PÓNUSZ Róbert, BONCZ Imre, KOVÁCS Dalma, CSONKA Diána, GAZSÓ Tibor, MOLICS Bálint, LUDMAN István, ENDREI Dóra

Magyarországon 2015-től kezdődően szisztematikus várólista-csökkentési program vette kezdetét („X” térítési kategória) a várakozási idő számottevő mérséklése céljából. Vizsgálatunkban a 2015–2018 közötti időszakban az „X” térítési kategóriában elszámolt esetek igénybevételi mutatóit és területi megoszlását elemeztük. Retrospektív, kvantitatív kutatásunk a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő által biztosított adatbázison alapult, amely a várólista-csökkentési program finanszírozására 2015-ben létrehozott „X” térítési kategóriában elszámolt esetszámokat foglalta magában 2015–2018 között. Az adatbázis tartalmazta a betegek nemét és életkorát, megye szerinti lakhelyét, az ellátó intézmény megyéjének és tí­pusának megnevezését, valamint az elvégzett beavatkozásokat. A vizsgálati időszakban 27 716 esetszámot (átlagéletkor 68,05 év) számoltak el női többséggel (63,1%). Tízezer lakosra vetítve, az esetszám az alábbi megyékben volt a legmagasabb: Baranya (84,63), Somogy (60,17) és Zala (58,89). Az elszámolt eseteket 71,6%-ban a beteg lakóhelye szerinti megye határán belül látták el. A legnagyobb számban szürkehályogműtéteket finanszíroztak. A várólista-csökkentési programban elszámolt esetek között jelentős területi egyenlőtlenségeket találtunk. Az intézményi szerepvállalás is változatos képet mutatott.

Lege Artis Medicinae

Az orvosi pályaválasztás átalakulása - esélyek és lehetőségek Magyarországon

GYŐRFFY Zsuzsa, SUSÁNSZKY Éva, SUSÁNSZKY Anna, SZÁNTÓ Zsuzsa

BEVEZETÉS - A 21. században megfigyelhető az orvosi hivatás deprofesszionalizációja. E jelenség fontos összetevője a hivatás rekrutációjának és a pályaválasztás körülményeinek átalakulása. MÓDSZER - Vizsgálatunk a négy hazai orvosegyetem hallgatóinak körében végzett országos, kvantitatív felmérésen (n=733) és kvalitatív kutatáson (n=45) alapul. A jelen kutatásunk a hivatásválasztás három fő aspektusának vizsgálatára irányult: az (orvos) szülők hatásának felmérésére, valamint a hivatásválasztás idejének és motivációs hátterének vizsgálatára. EREDMÉNYEK - A kvantitatív és a kvalitatív módszer együttes alkalmazása megerősítette, hogy az orvosi hivatásválasztás körülményeiben markáns változás figyelhető meg. Az orvosi pálya feminizálódik, és a hallgatók kis hányada érkezik orvos családból. A hallgatók közel 70%-os arányban későn köteleződnek el az orvosi hivatás mellett, és nem kizárólag gyógyítóként vagy klinikusként képzelik el a jövőjüket. A pályaválasztás altruisztikus szempontjai mellett a természettudományos érdeklődés és a megfelelő elhelyezkedési lehetőségek egyre nagyobb arányban jelennek meg a motivációk közt. KÖVETKEZTETÉSEK - A fenti átalakulás mellett kutatásunk felhívja a figyelmet az „elnőiesedő hivatás” kihívására, amelyre az elkövetkező évek képzési programjainak és munkakörnyezeti változásainak minden bizonnyal reflektálniuk kell.

Hypertonia és Nephrologia

Trendek a hypertonia kezelésében

BARNA István, GYURCSÁNYI András

A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK; korábban Országos Egészségbiztosítási Pénztár - OEP) által támogatott, a vérnyomásbetegség (és társbetegségek) kezelésére rendelt gyógyszerek látványos változáson mentek keresztül az elmúlt 10 évben. A receptforgalom 2016 decemberében majdnem 2%-kal haladta meg a 2007. decemberit. Ezzel párhuzamosan a támogatásra kifizetett összeg 42,5%-kal csökkent. A támogatási kategóriák változtatása a generikumok felhasználásának növekedését eredményezte. Emellett a fix kombinációk térnyerése is jelentős változást hozott a gyógyszerfelhasználásban. A vizsgált időszakban a legtöbb gyógyszercsoportban megváltozott az egyes gyógyszerek szerepe a hypertoniakezelésben.

Hypertonia és Nephrologia

A rilmenidin kiemelkedő terápiahűsége egy hazai vizsgálat tükrében

SIMONYI Gábor, FERENCI Tamás

Bevezetés: A hypertonia kezelésére az ESH/ESC és az MHT ajánlásai szerint számos hatástani csoportba tartozó készítmény alkalmazható. Ha - zai vizsgálatunkban az ARB-k, az ACE-gátlók és a rilmenidin egyéves terápiahűségét hasonlítottuk össze. Betegek és módszerek: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából azo kat a betegeket vontuk be, akik hypertoniaindikációval (BNO: I10H0) első alkalommal váltottak ki bármely ACE-gátlót, ARB-t vagy rilmenidint. A bevonási időszak 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között tartott. A fenti három csoportban havonta vizsgáltuk a receptek kiváltását, és minden beteget összesen 14 hónapig követtünk. Kizártuk elemzésünkből a követés alatt elhunytakat. Hatvannapos gyógy - szerkihagyást (grace periódus) megengedve vizsgáltuk, hogy a fenti antihipertenzív csoportokkal kezelt betegek mekkora hányada maradt a terápián. Re fe ren cia - csoportnak az ARB-ket tekintettük. Eredmények: 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között 164 213 beteg kez - dett ARB-, 185 239 beteg ACE-gátló-, míg 37 217 beteg rilmenidinterápiát. Az egyéves terápiahűség az ARB-k esetében 37%, a rilmenidint szedőkben 31%, míg az ACE-gátlóknál 27% volt. Az ARB-ket referenciának véve a rilmenidin elhagyásának a kockázata 1,25-szoros (CI, 1,24-1,27, p<0,001), míg az ACE-gátlóké 1,29-szo - ros volt (CI, 1,28-1,30, p<0,001). Következtetések: A rilmenidin egyéves terápiahűségét az ARB-k és az ACE-gátlók csoportja között találtuk.

Lege Artis Medicinae

A cukorbetegség közvetlen egészségügyi költségei Magyarországon

VOKÓ Zoltán, NAGYJÁNOSI László, KALÓ Zoltán

BEVEZETÉS - A cukorbetegség jelentős betegségterhet jelent világszerte és hazánkban is. Vizsgálatunk célja az volt, hogy megbecsüljük a cukorbetegek ellátására fordított direkt egészségügyi kiadások mértékét annak érdekében, hogy jellemezni tudjuk a betegségterhet ebből a szempontból, illetve, hogy az eredmények hasznosíthatók legyenek további elemzések számára. MÓDSZEREK - Az elemzéshez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatait használtuk. Cukorbetegként definiáltuk azokat, akik 2007 második fél évében orális antidiabetikum- (OAD) vagy inzulinreceptet váltottak ki. Az így kialakított vizsgálati populációt felosztottuk két csoportra, aszerint, hogy 2007-2008-ban részesültek-e aktív fekvőbeteg-ellátásban a cukorbetegség legfontosabb szövődményei miatt. A vizsgált szövődmények miatt fekvőbeteg-ellátásban nem részesülő csoportot tovább osztottuk háromfelé a gyógyszerhasználat jellege szerint (csak OAD, csak inzulin, OAD és inzulin). A csoportokban költségelemenként és korcsoportonként megbecsültük a 2008. évi egészségügyi kiadások átlagát, szórását és mediánját az egész csoportra, illetve az adott szolgáltatást igénybe vevőkre vonatkozóan. Ezenkívül a szövődményes csoporton belül mintákat vettünk az egyes konkrét szövődményekben szenvedők köréből, és megbecsültük a szövődményt követő első és második év kiadásait. EREDMÉNYEK - A vizsgálatba bevont 521 545 cukorbetegre jutó éves átlagos egészségügyi kiadás 335 ezer forint volt, a szövődményes betegeké 633 ezer, a szövődménymentes OAD-használóké 242 ezer, a szövődménymentes inzulinhasználóké 449 ezer Ft. A költségek 53%-át a gyógyszerek, 27%-át a fekvőbeteg-ellátás költsége tette ki. Az összes gyógyszerköltség 26%-a esett az orális antidiabetikumokra és az inzulinokra. A szövődményeket követő első évben többszörösére növekedett az aktív fekvőbeteg-ellátás és a gyógyszerek költsége. Ez utóbbi a legtöbb vizsgált szövődmény esetén az ezt követő évben is nagyjából azonos szinten maradt vagy növekedett. KÖVETKEZTETÉS - A cukorbetegek ellátása napjainkban is igen jelentős egészségügyi kiadást jelent Magyarországon, különösen a betegség szövődményeinek a kezelése. A korai halálozásban, az életminőség romlásában, a jelentős kiadásokban jelentkező betegségterhet, valamint az epidemiológiai trendeket figyelembe véve a cukorbetegség megelőzése, hatékonyabb gondozása népegészségügyi prioritás kell legyen hazánkban.